A ‘C. S. Lewis’ címkével jelölt bejegyzések

Ez a nap több szempontból is jelentős. Nekem most az a legfontosabb, hogy Dávid fiam tizenhat éves lett, de a világ más évfordulókra figyel. Pontosan ötven évvel ezelőtt, november 22-én három ismert ember halt meg ugyanazon a napon: J. F. Kennedy, Aldous Huxley és C. S. Lewis. Kennedy meggyilkolása háttérbe szorította a másik kettő halálhírét, pedig hatásukat tekintve nem voltak kevésbé jelentős szereplői a történelemnek, mint az amerikai elnök. Különösen C. S. Lewis, akinek ismertsége és népszerűsége évtizedek óta töretlenül nő. Ma délben emlékistentisztelet keretében avatják fel Lewis emlékművét a Westminster Abbey momumentális csarnokában. Lewisnak az én életemre is nagy hatása volt. Az évforduló alkalmából összegyűjtöttem néhány vele kapcsolatos írásomat és egy életrajzi előadást, amit a gyülekezetemben tartottam.

Tovább a teljes cikkre »

Áhítattal léptem az olvasóterembe, mint egy szentélybe, ahol néhány órát tölthetek egyik kedvenc íróm saját feljegyzéseivel. Regisztrálni kellett magamat, megjelölve a témát, ami érdekel. A könyvtáros hölgy megkérdezte, hogy mit szeretnék kutatni. Mivel éppen a Ruhásszekrénytől jöttem, nem volt semmi célom azon kívül, hogy hozzányúljak Lewis valamelyik könyvéhez. Olyan könyvhöz, amit ő is a kezében tartott és jegyzetekkel ellátott. Gyorsan kellett döntenem, ezért azt mondtam, hogy Lewis könyvtárából valamelyik George MacDonald kötet érdekel. Meg esetleg valami, ami relikviaként még érdekes lehet számomra, aki éppen a Ruhásszekrényből csöppentem Narniába. A hölgy azt mondta, nézzek körül a helyiségben található könyvek között, ő addig eltűnik néhány percre és előbányász nekem valami érdekeset.

Tovább a teljes cikkre »

A Wheaton College egyik legkülönlegesebb épülete a Marion E. Wade Center, ahova ittlétem óta már háromszor ellátogattam. A Wade Center hét ismert brit író – Owen Barfield, G. K. Chesterton, C. S. Lewis, George MacDonald, Dorothy L. Sayers, J. R. R. Tolkien és Charles Williams – hagyatékát ápolja. A gyűjtemény Clyde S. Kilby amerikai irodalmár (Wheaton College professzor) álma volt, aki először a C. S. Lewis és közte folyó levelezést tette közzé Lewis-kutatók számára. Kilby közbenjárására a Wheaton College-ban talált otthonra Lewis saját könyvtára is. A gyűjtemény fokozatosan bővült, majd Marion E. Wade üzletember családja adományai révén jött létre – és költözött külön épületbe – a Wade Center. A gyűjtemény ma több mint 12 000 kötetből és több mint 65 000 oldalnyi kéziratból és levelezésből áll. A központ múzeumként is és kutatóközpontként is működik, ahova a világ minden tájáról érkeznek érdeklődők és kutatók.

Tovább a teljes cikkre »

Az emberi kultúrák többsége úgy gondolta, hogy a férfi és női princípiumok megértése a valóság és önmagunk megismerésének egyik kulcsa. Kevesen tudják, de C. S. Lewis írt egy sci-fi trilógiát, melynek első része a Marson játszódik (A csendes bolygó, Harmat, 2007), második része a Vénuszon (Perelandra, Harmat, 2007), a harmadik pedig a Földön (A rettentő erő, Harmat, 2007). A görög-római mitológiában Mars a férfiasság jelképe, Vénusz a nőiességé. Lewis fikciójában Mars és Vénusz isteni ideákként a szerelemnél is magasabb mennyei szférákba vezetnek bennünket: Isten és ember egyesüléséhez, mely kapcsolat nem szünteti meg sem a különbözőséget, sem a hierarchiát, sem a szeretetet. A trilógiában Mars és Vénusz megelevenednek és a Földre szállnak, hogy meggyógyítsák a bolygó világának démoni görbültségét. A gyógyulást elsősorban egy modern, egalitárius elveket valló fiatal házaspáron keresztül mutatja be. Hogy hogyan, azt A rettentő erőből vett két idézettel fogom felvillantani.

Tovább a teljes cikkre »

A keresztények – a valódi keresztények – C. S. Lewis szerint nem rendes emberek, hanem új emberek. Orbitálisan nagyot csalódunk a kereszténységben, ha azt feltételezzük, hogy a keresztények mindig rendesebbek nem keresztény felebarátaiknál. Nem mindig azok. Sőt, valljuk be, a keresztények néha kellemetlenebb, rosszabb „minőségű” emberek, mint a nem keresztények. Ezért is fordultak Jézushoz. A gazdagoknak nehéz bemenni az Isten országába, és bizonyos értelemben a rendes embereknek is, mert ők megvannak magukkal. Jézus nem az igazakért jött, hanem a betegekért, úgyhogy ne csodálkozzunk, ha Jézus körül nem a rendes emberek gyülekeznek, hanem a szétcsúszott, rossz énképpel és kellemetlen szokásokkal küszködő, aszociális vagy éppen kodependens, megbízhatatlan, kiegyensúlyozatlan és kibírhatatlan emberek. Legalábbis az átlagnál több ilyen.

Tovább a teljes cikkre »

C. S. Lewis vallomása alátámasztja azt, amit az előző posztban írtam: teológiai meggyőződésünktől függetlenül „kálvinista” tapasztalataink vannak a megtérésről. Az alábbi idézet Az öröm vonzásában (Harmat, 1993) c. könyvből származik, melyben Lewis saját lelki utazását és megtérése történetét beszéli el. Lewis hívő keresztényként az anglikán egyház tagja volt, melynek hivatalos hitvallását többnyire kálvini gondolatok határozzák meg (a Harminckilenc Cikkely a kiválasztás és eleve elrendelés kérdésével kapcsolatban egyértelműen fogalmaz). Az írásaiban Lewis mégis inkább a szabad akarat jelentőségét hangsúlyozza, olyannyira, hogy az kálvinista olvasók számára időnként kifejezetten kényelmetlen már. Saját megtéréséről azonban nem tud úgy írni, hogy ne a szuverén kegyelem kényszerítését látná benne.

Tovább a teljes cikkre »

Vasárnap C. S. Lewis angol íróról, költőről, irodalomkritikusról, apologétáról tartottam előadást a gyülekezetemben. Minden évben kiválasztok egy személyt az egyház történetéből, aki valami miatt fontossá vált nekem, és nagyjából egy órában elmondom, mit kaptam tőle, és mi az, amit szerintem tanulhatunk az életéből és a gondolataiból. C. S. Lewis régóta talonban volt nálam, idén őt vettem elő pásztori „szemléltető eszközként”. Egy életrajzi előadásra mindig úgy készülök, hogy egész évben az aktuális személyről (és személytől) olvasok. Persze mást is. Próbálom már év elején kiválasztani a következőt, hogy az adott évre magam mellé vegyem útitársként. Akit érdekel a C. S. Lewisról szóló előadásom, itt meghallgathatja.

Úgy írom ezt a listát, hogy néhány könyvet még nem fejeztem be, pedig szívesen felvenném a legjobb idei olvasmányaim közé. Ilyen például Faith Cook Selina: Countess of Huntington c. életrajza. Mély vonzódást érzek a kor felé, amelyben a grófnő élt, de nem a kultúra, hanem az evangéliumi ébredés miatt, amely páratlan erővel kavarta fel a 18. századi angolszász világot. Selina Huntington ennek az ébredésnek volt egyik vezéralakja. Faith Cook úgy mutatja be őt, hogy az életrajza felemelő kontrasztban áll egy másik idei olvasmányommal, a Hiúság vásárával Thackeray-től, amit viszont unalmasnak, vontatottnak és lehangolónak találtam.

Tovább a teljes cikkre »

Egy késői órán a parlament a családon belüli erőszakról vitatkozott. Jó kis botrány kerekedett az egyik képviselő mondatai miatt. Az elmúlt héten alig volt olyan újság és blog, mely ne foglalkozott volna a kormánypárti szónok igencsak bunkóra sikeredett gondolatfűzérével. Az egyik legkoherensebb reakció Tamás Gáspár Miklós részéről érkezett, aki elérkezettnek látta az időt, hogy a hagyományos családmodellt érzéketlen és tahó stílusban erőltető macsó attitüddel a nyugatias, toleráns, megbocsátó feminizmust állítsa szembe egyedül vonzó alternatívaként. TGM csendesen triumfáló cikkét olvasva minden eddiginél közelebb kerültem ahhoz, hogy belső irtózásomat leküzdve én is feminista legyek. Ha csak a feminizmus harcol a családon belüli erőszak ellen, akkor a keresztények helye a feministák oldalán van.

Tovább a teljes cikkre »

Eugene Peterson szerint „az Énekek éneke legmeglepőbb vonása az abban található erotika: olyan szerelmes versek gyűjteménye, melyben mindent átjár a nyilvánvaló szexualitás. Ez annyira szembeötlő, hogy néhány olvasó nem is lát mást benne… De ha modern exegéták számára az Énekek éneke legmeglepőbb vonása az erotika, a könyv értelmezésének történetében a legmeglepőbb vonás annak áhítatos jellege… Mert bármilyen messze is megyünk vissza az időben, a tények azt bizonyítják, hogy zsidók és keresztények egyaránt úgy olvasták, mint a lelki élet – az elmélkedő és imádkozó élet – leírását… Clairvaux-i Bernát nyolcvanhat prédikációt mondott el az Énekek énekéről, és ‘alig jutott túl a második fejezeten!’” (Five Smooth Stones for Pastoral Work, 37) Az Énekek éneke a filozófia és istenismeret legjobb kalauza, vallotta Nüsszai Gergely, és ezzel egyáltalán nem volt egyedül.

Tovább a teljes cikkre »

Gyerek voltam, amikor A nyolcadik utas: a halál (Alien) c. rémtörténet kultuszfilm lett a tudományos-fantasztikum kedvelői körében. A filmben egy ismeretlen parazita lény egy egész űrhajó legénységével végez, haláluk előtt élő keltetőként használva testüket. Ridley Scott 1979-es alkotását hátborzongató figyelmeztetéssel reklámozták: „Az űrben senki sem hallja a sikolyod.” Az Alien csattanós válasz volt a Csillagok háborúja viszonylag emberarcú kozmológiájára (habár sokak számára a science-fiction és az emberarcúság eleve kizárják egymást), kifejezve egy darwini premisszákra épülő kor félelmét, hogy a kozmosz alapvetően embertelen és könyörtelen hely. Akinek megtöltötték már valaha a rémálmait rovarok, pókok vagy hüllők, az a nyálkás, savas vérű, csattogó fogú, parazita szörnyben akár a tudatalattiban felgyülemlő félelmeit is viszontláthatta. Az Alienben a gonoszság nem emberarcú, hanem inkább állatarcú, olyan, mint egy imádkozó sáska, egy kígyó, vagy egy négylábú, szőrös pók, csak nagyobb és az emberre is veszélyesebb kivitelben. A film pont az embertelen állatarcúsága miatt volt felkavaró, legalábbis azok számára, akik a rövid borzongás élményén túl is láttak benne üzenetet.

Tovább a teljes cikkre »

Nehéz engedelmeskedni, amikor nem látjuk az engedelmesség értelmét. Különösen igaz ez tiltás esetében. Ha eltiltanak bennünket valamitől, és nem értjük a tiltás okát, lázadni kezdünk. Nem kellene lázadnunk, de nekünk ez a természetes, amióta az első emberpár a lázadást választotta. Ők sem értették a tiltást, és miután a kígyó bizalmatlanságot csepegtetett a szívükbe, értetlenségüknek lázadással adtak hangot. Szakítottak annak a fának a gyümölcséből, amelyiket Isten eltiltotta előlük. Mi is ezt tesszük szinte minden nap, csak a mi tetteink nem rántják már magukkal az egész földet. Nehéz engedelmeskedni, ha nem értjük a tiltást, és szinte lehetetlen jó lelkülettel elfogadni a tiltást, ha nem bízunk abban, aki a parancsot adta. Pedig az engedelmesség lényege és gyönyörűsége igazán akkor mutatkozik meg, amikor a tiltás értelmét nem látjuk, de tudjuk, hogy Isten áll a parancs mögött, és bízunk a szeretetében.

Tovább a teljes cikkre »

„Van egy időszak a gyermek életében, amikor nem tudja egymástól elválasztani a karácsony, illetve a húsvét vallásos és ünnepi jellegét. Hallottam egy igen fiatal és kegyes kisfiúról, aki húsvét reggelén a következő, maga által költött verset mormolta magában: ’Feltámadt Jézus és a csokitojások’. Az én szememben a fiúcska korához képest ez csodálatra méltó költészet és hitbuzgalom. Ám hamarosan eljön az idő, amikor a gyermek nem tudja minden erőfeszítés nélkül és spontán módon élvezni ezt az egységet. Képessé válik arra, hogy elválassza egymástól a húsvét spirituális és szertartásos, ünnepi oldalát: a csokitojás többé nem lesz szentség a számára. S miután e kettőt elkülönítette, egyiket a másik elé kell hogy helyezze. Ha a spiritualitást teszi az első helyre, a húsvét ízét valamennyire mindig érezni fogja a csokitojásban. Ha a tojást teszi az első helyre, akkor az hamarosan semmiben nem fog különbözni más édességektől. Önálló, és épp ezért rövid idő alatt elhervadó életre kelnek.”

Tovább a teljes cikkre »

A dolgok alakulását figyelve úgy látom, hiába hivatkozik az új Alaptörvény a kereszténység nemzetmegtartó szerepére, Magyarországból nem lesz keresztény ország. A széles utat egyébként sem lehet egyik napról a másikra lezárni a nagyközönség elől (ehhez majd kozmikus csodára lesz szükség), úgy meg semmiképpen nem fog ez menni, hogy a kereszténységükkel kérkedő politikusok akarják szentkoronás szalagkorlátok között terelgetni a néptömegeket a szoros kapu felé. Márpedig az Alapítótól tudjuk, hogy a valódi kereszténység a szoros kapunál kezdődik, és a keskeny úton át vezet az örök életre. A valódi kereszténység nem népboldogító rezsimek állványzata, hanem önkéntes létforma: Jézus Krisztus követése. És nem mellesleg nagyon nagy isteni kegyelem. Az állam a legjobb szándékkal is csak keresztény kurzust tud csinálni, tanítványságra a Szentlélek hív el. Magyarország állami úton való kereszténnyé tétele mindig céltévesztett vállalkozás volt, most is az.

Tovább a teljes cikkre »

Amióta elkezdtem ezt a blogot, és a mindennapi.hu felületén is sok cikkem megjelent, azt vettem észre, hogy a legtöbb ellenvetés az írásaimmal kapcsolatban a metaforikus nyelvezet nem értéséből fakadt. Leginkább a Harry Potter könyvek kapcsán éreztem ezt, de máskor is megdöbbentem, mennyire nehezen érthető némelyek számára a képes beszéd és a metaforák által jelölt valóság közötti kapcsolat. Pedig a Biblia tele van szóképekkel, elég ha csak a példázatokra vagy az apokaliptikus irodalomra gondolunk. Nemrég találtam egy idézetet C. S. Lewistól, melyben enyhe iróniával mutat rá az általam is érzékelt jelenségre. Az idézetből nyilvánvalóvá válik, hogy Lewis ezzel a nehézséggel nem csak hívők között találkozott. A probléma általános, és ha Lewisnak igaza van, részben a lelki fejlődés megrekedésének a tünete.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum