A ‘gender’ címkével jelölt bejegyzések

Az LMBTQ-ideológia hátteréről szóló cikksorozatom apropóján beszélgettünk Hamar Danival a Manna FM 21 után c. műsorában. Az interjúban nagyjából azt az eszmetörténeti ívet jártuk be együtt is, amiről a cikkek szólnak. Aki hosszúnak találta az írott elemzéseket, az tehát most bepótolhatja hangzó formában is, vagy a beszélgetést meghallgatva akár kedvet kaphat a cikkek elolvasásához is. Fontos és aktuális a téma, érdemes rászánni egy kis időt. A beszélgetés itt visszahallgatható.

„Cherchez la femme!” – szól az ismert francia mondás, amely számtalan élethelyzetben bizonyult már tűpontos megállapításnak. Az LMBTQ-ideológia győzelmét sem tudjuk megérteni anélkül, hogy ne ejtenénk szót a nőmozgalmakról. Hadd kezdjem Kate Millett történetével, aki az amerikai feminizmus második hullámának egyik legismertebb vezetője volt. Kate Millett az első amerikai nő, aki Oxfordban kitüntetéses diplomát kapott. Sexual Politics c. könyve jelentős szerepet játszott a női felszabadítási mozgalom ideológiai megalapozásában. 1985-ig egy japán szobrász felesége volt, de miután leszbikusként azonosította magát, Sophie Keirrel kötött „házasságot”, akivel 2017-es haláláig együtt is maradt. Millett – a frankfurti iskola neomarxistáihoz hasonlóan – a hagyományos családot tette felelőssé a nők elnyomásáért, és azt hangsúlyozta, hogy a szexuális forradalom nem győzhet anélkül, hogy lerombolnák az apából, anyából és gyermekekből álló családmodellt.

Tovább a teljes cikkre »

Mi a gender? Miért fontos a gender kérdéséről beszélni? Miért lett ez a nyugati kultúra egyik meghatározó témájává? Mi változott és miért? Hogyan viszonyuljunk a nemi identitással kapcsolatos társadalmi változásokhoz keresztényekként? Az Evangéliumi Fórum ezekről a kérdésekről rendezett kerekasztal-beszélgetést tavaly novemberben. A beszélgetés résztvevői: Tapolyai Emőke (klinikai pszichológus, szexológus és felsővezetői coach), Bolyki László (zenész, igehirdető, párkapcsolati és önismereti tréner), jómagam teológusként, valamint Hamar Dávid (az Agóra Corvin gyülekezet lelkésze) moderátorként. A beszélgetés itt megnézhető.

Puzsér Róbert Politikai korrektség és genderizmus c. február 23-i cikkében lényegében megírta azt, amit a genderelmélet(ek) magyarországi terjedéséről én is a szívem mélyén gondolok, de nem akartam volna ennyire sarkosan megfogalmazni. Ugyanaznap olvastam, amikor az Index cikkét is, amelyben a hírportál védelmébe vette az ELTÉ-n most induló új szakot, amely a „társadalmi nemek” kérdését fogja kutatni és oktatni. Nem gondolom, hogy egydimenziós ez a kérdés (ebben igaza van az indexes cikknek), de izgalmas volt olyan embertől olvasni egy a progresszív mainstream állásponttól markánsan különböző véleményt, akit nem lehet jobboldalisággal vagy keresztény, kereszténydemokrata, vagy bármilyen kereszténnyel kezdődő elhajlással vádolni. Annak ellenére sem, hogy Jézus Krisztusról (vagy akit ő annak nevez) egyébként jó véleménnyel van.

Tovább a teljes cikkre »

Új szimbólummal ismerkedik a nyugati világ. A szimbólum egy alakot ábrázol, aki magában foglalja a férfi és a női nem megkülönböztető piktogramjait, melyeket eddig a nyilvános vécék ajtaján láthattunk. Az új alak egyik oldalon nadrágos férfi, másik oldalon szoknyás hölgy. Ő a transznemű ember, akit a gender-ideológia szerint nem lehet a hagyományos kategóriákban értelmezni. Az önmagát dekonstruáló és rekonstruáló Amerika progresszív vidékein most épp egymással versengve helyezik el az új piktogramokat, jelezve, hogy a nyugati kultúra meghaladta a nemek binaritását és nyitottá vált a nemek fluiditásának megélése felé. Hurrá! Éljen a haladás! Csakhogy van valami mélyen ellentmondásos a transzgender mozgalom szemiotikájában.

Tovább a teljes cikkre »

Azt hiszem, még soha nem idéztem Bagdy Emőkétől, de most mélyen egyetértek egy megszólalásával, amit ráadásul olyan témában tett, melynek súlyosságát nem tudom eléggé nyomatékosítani. A transzneműség jelenségéről van szó. Aki felelősséget érez a következő generációért, fiainkért, lányainkért, unokáinkért, az figyeljen oda a pszichológusnő meglepően éles szavaira. Ezek a szavak szemben állnak az uralkodó nyugati trendekkel, de bölcsek és fontosak. Sajnos ismeretségi körömben is van olyan, akit – pontosabban akinek gyermekét – elsodort az „őrület”, amire Bagdy Emőke rámutat. Szó szerint a sírás fojtogat, amikor ezekre a szerencsétlen gyermekekre gondolok, és arra, amit a kultúránk tesz velük. Örülök, hogy nálunk lehet még erről nyíltan beszélni. A KEMMA által készített interjú közepén a következőt mondja a pszichológusnő:

Tovább a teljes cikkre »

Meglepő Jane Austen regényeinek huszonegyedik századi reneszánsza. A posztmodern kultúra igen érzékeny mindenféle nemi diszkriminációra, az angol viktoriánus társadalmi berendezkedés pedig kifejezetten nem tartozik a posztmodern ízlés számára vonzó jelenségek körébe. Mégis, jelenleg Jane Austen az egyik legnépszerűbb klasszikus író, olyannyira, hogy nemrégiben két regényét (Emma, Büszkeség és balítélet) is megfilmesítették. Mi lehet ennek az oka? Kimerítő választ talán hiába is keresnénk, az egyik ok azonban nagyon is kézenfekvő. Jane Austenban Erosz lázadását láthatjuk a posztmodern ethoszban is megbúvó szocreállal szemben.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum