A ‘halál’ címkével jelölt bejegyzések

Mit gondolnak az emberek a halálról? Miért olyan nehéz szembenézni a halállal? Milyen válaszai vannak a kultúránknak a halálra? Mi történik a halál után? Van-e megoldás a halál problémájára? Ezekről és hasonló kérdésekről folytattunk őszinte és személyes hangvételű beszélgetést Hamar Danival és Hamar Dáviddal a Manna FM 21 után c. műsorában. Ennek a műsornak a témája sem volt könnyebb, mint az előzőé, de kevésbé volt elméleti és filozofikus, sok személyes példa is előkerült a saját életünkből. A beszélgetést itt lehet visszahallgatni.

Szent Anzelm írt egy könyvet a 11. században, amelynek az volt a címe, hogy Cur Deus homo? A latin cím magyarul azt jelenti: Miért lett Isten emberré? Aki még nem tette fel ezt a kérdést, az nem érthette még meg a kereszténység lényegét. A keresztény hit ugyanis nem egy értékrendről szól, noha természetesen az értékrendünkre is hat; nem arról szól, hogy hogyan éljünk együtt egy társadalomban, bár nyilván azt is befolyásolja; nem egy kultúrkör védelméről szól, bár akár azzal is kapcsolatban lehet. A keresztény hit elsősorban arról szól, hogy miért lett Isten emberré. Erre a kérdésre kell tudnunk a választ, hogy megérthessük a kereszténység mibenlétét. Azt hiszem, nem is találhatnék méltóbb témát a Divinity 1000. bejegyzésének.

Tovább a teljes cikkre »

Tizennégy példát láttunk eddig arra, hogy a helyettes bűnhődés tana (tehát hogy Krisztus a mi bűneink jogos büntetését vette magára) masszívan jelen van az egyházatyák írásaiban. Most az egyház doktorai következnek. A katolikus egyház hagyományosan négy latin és négy görög nyelvű teológust sorol az egyház doktorai közé. Az orthodox hagyomány három egyházatyát nevez doktornak: Nagy Baszileioszt, Nazianzoszi Gergelyt és Krüszosztomoszt, a katolikus egyház ehhez veszi hozzá Athanaszioszt és további négy latin teológust: Ambróziuszt, Augusztinuszt, Hieronymust és Nagy Szent Gergelyt (és az elmúlt évtizedekben még sokakat). Athanasziosz tehát – bár nagy becsben tartják keleten is – csak a nyugati kereszténységben lett az egyház doktora, mégis az egyház történetének egyik legfontosabb teológusáról van szó (keleten is), aki a Kr. u. 4. század közepén megvívta a szükséges csatát a háromságtagadó arianizmussal szemben. Ahogy az alábbi idézetekből látni fogjuk, Athanasziosz egyértelműen hitte, hogy Jézus a bűneink átkát szenvedte el helyettünk a kereszten.

Tovább a teljes cikkre »

A kereszténység életigenlő hit. Mégis minden érthetetlen lesz számunkra benne, ha elutasítjuk azt az alapvető igazságot, hogy Istennek joga van megölni az embert, sőt, az az igazságos, hogy ezt meg is teszi. A huszonegyedik századi nyugati kultúránkban, amely elveti a halálbüntetést, egyáltalán nem hangzik jól ez a mondat, de tartsuk észben, hogy a kereszténység legismertebb szimbóluma kezdettől a kereszt, amin az apostoli hit szerint Isten a saját Fiát sújtotta mindnyájunk bűnéért (Ézs 53,6). A Messiás a mi bűneinket vitte fel a keresztfára, a mi vétkeink miatt kapott sebeket, és csak ezek által a sebek által gyógyulhatunk meg (1Pt 2,24). Aki nem hisz Isten megfeszített Fiában, azon – ahogy Jézus tanította – az Isten haragja marad rajta (Jn 3,36). „Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róm 6,23) Aki Krisztuson kívül marad, arra az örök halál vár. Aki benne van, arra az örök élet. A keresztény üzenet szerint Isten megölheti az embert, és meg is ölte Jézus Krisztusban. A valódi teodicea itt kezdődik.

Tovább a teljes cikkre »

A mögöttem álló időszak nagyon nagy részben a gyászról szólt. Azzal kezdődött, hogy tavaly meghalt a háziállatunk, Gombóc, aki életének hét és fél éve alatt megszínesítette az otthonunkat. Utána meghalt Dóra keresztanyukája, aki nagyon közel állt a családunkhoz. Aztán megtudtuk, hogy apósom rákos beteg, és fél év alatt el is vitte őt a rák. Augusztusban temettük el, a ravatalnál én mondtam a temetési beszédet. Rá egy hónapra édesanyám barátnőjének a temetésére mentünk, októberben pedig Dóra nagymamájától búcsúztunk. Pénteki napon volt a temetése, a rá következő hétfőn meg édesapámé, aki közben szintén meghalt. Senkinek nem kívánok hasonlóan durva időszakot. Viszont sokat tanultam ez alatt a szomorúságról, a gyászról, Isten és emberek vigasztalásáról. Saját tapasztalataim alapján összeszedtem néhány tanácsot azzal kapcsolatban, hogy hogyan jó a gyászolók mellett állni.

Tovább a teljes cikkre »

Húsvét jó apropó arra, hogy a Máté 16,18 másik felét is közelebbről megnézzük. Jézus azt mondja Péternek: „Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.” Mire gondolhatott Jézus? A mondatot (mármint a második felét) általában akkor idézzük, amikor szeretnénk azt a hitünket kifejezni, hogy Krisztus egyházát a leggonoszabb idők és a leghatalmasabb ellenségek sem tudják teljesen és véglegesen elpusztítani. Nem feltétlenül rossz ez az alkalmazás, de szeretném megmutatni, hogy ennél ez a vers azért valamivel konkrétabb jelentéssel bír. Inkább a húsvéti reménységgel kapcsolatos, mintsem az egyház földi megmaradásával. Bár úgy gondolom, az utóbbi sem kétséges.

Tovább a teljes cikkre »

Tegnapelőtt arról olvastam, hogy a rák megtámadta Christopher Hitchens végtagjait is, és könnyen lehet, soha többet nem tud már írni. Hitchens azt mondta, ha ez bekövetkezik, nem biztos, hogy lesz kedve tovább élni, bár vonzódik ahhoz a kemény, harcos életszemlélethez, melyet Nietsche a stärker, a jiddis nyelv pedig a shtarker szóval jelölt, és nem adja fel a küzdelmet. Ma reggel arról olvastam, hogy Hitchens meghalt. Nem szeretnék szó nélkül elmenni emellett a szomorú, tragikus esemény mellett. Nem Hitchens írásai fognak hiányozni. Nem is Hitchens. Azért tragikus a halála, mert olyan ember halt meg, akiről semmi okunk feltételezni, hogy az örökkévalóságot jó helyen tölti.

Tovább a teljes cikkre »

A Rómeó és Júlia francia musical-változata rendkívül színvonalas színpadi előadásban vált világhírűvé. A Júliát megtestesítő énekesnő könnyed hangja, a Montague fiúk vérpezsdítő éneke, a fülbemászó dallamok nemcsak megelevenítik, de felejthetetlenné is teszik Shakespeare 16. századi színdarabját. A musical koreográfiájában fontos szerepet kap a halált megformáló alak. A romantikus szerelem a halál által fogan, minden döntő ponton a halál vezeti, és a tragikus végkifejletnél is a halál hatalmában marad. Gérard Louvin és Gérard Presgurvic darabja hűségesen tolmácsolja a tragédia üzenetét, sőt, a romantikus erosz veleszületett morbiditását is páratlan erővel hirdeti. Rómeónak és Júliának meg kellett halnia. A halálnak győznie kellett. Egyedül ez vezethet katarzishoz. Tökéletes színdarab!

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum