A ‘Kezdetben’ címkével jelölt bejegyzések

A Biblia első két szava: berésit (בראשית) és bárá (ברא). Magyarul: kezdetben és teremtett. A bibliafordítások elsöprő többsége valahogy így adja vissza a Genezis elejét: „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. A föld még kietlen és puszta volt…” Időnként azonban felmerül annak a lehetősége, hogy az első szóban a héber ב prepozíció és a ראשית főnév talán inkább időhatározói mellékmondatot vezet be, ezért jobb lenne így fordítani: „A menny és a föld teremtésének kezdetén a föld kietlen és puszta volt…” Ha a בראשית szót birtokos szerkezet részeként értjük, a Biblia első szava alárendelt szerepet játszik a következő versekhez képest, és a fő állítás az, hogy a teremtés kezdetén a föld kietlen és puszta volt, vagy esetleg az, ami utána következik, hogy Isten Lelke lebegett a vizek felett. Azért van ennek jelentősége, mert ebben az esetben a teremtéstörténetből nem tudjuk meg, hogy mikor és hogyan is kezdődött az egész, csak azt, hogy a teremtés kezdetekor puszta és kietlen volt a föld. Vagyis a Genezis ebben az esetben nem tanít ex nihilo (semmiből) teremtést. Mit gondoljunk erről a fordítási változatról?[1] (Figyelmeztetés: az érvelésem tele lesz technikai részletekkel, ezért akit csak a következtetésem érdekel, nyugodtan ugorjon a cikk végére.)

Tovább a teljes cikkre »

Ritkán olvasok el többször is egy könyvet, Henri Blocher Kezdetben (Harmat Kiadó, 1998) c. kötetét azonban már háromszor végigolvastam, és szívesen elolvasnám negyedszer is, annyira jó. Henri Blocher francia protestáns rendszeres teológus, a néhai Paul Ricoeur tanítványa. Akkor lopta magát először a szívembe, amikor egy nemzetközi keresztény diákkonferencián (IFES) tartott előadásában a nyugati világ szellemtörténetének a térképét rajzolta meg. Ha jól emlékszem, beszélt a neotomizmusról, az egzisztencializmusról, a neokantianizmusról, a fenomenalizmusról, a pozitivizmusról és más szellemi irányzatokról, mindegyiket valami hegységként, dombságként, folyóként, tóként, völgyként vagy hasonló földrajzi tájként ábrázolva, hogy az egymással való kapcsolatukat is kiemelje. Valaki az előadás utáni beszélgetésben megkérdezte: „Blocher úr, az evangéliumi kereszténységet hol helyezné el a térképen?” Blocher meglepődött a kérdésen, majd kapásból ezt válaszolta: „Ó, hát az evangéliumi kereszténység nincsen a térképen, mert az kinyilatkoztatáson alapul!” Az előadását is nagyon élveztem, de ezen a ponton azt is tudtam, hogy ezután minden érdekel, amit Blocher bárhol, bárkinek, bármiről mondott.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum