A cinikus emberrel könnyű együtt nevetni, de nehéz vele valódi kapcsolatot ápolni. Ennek fő oka az, hogy a cinikus ember identitásának nincs világosan behatárolható középpontja, és mivel ezt ő maga is tudja, szorong, és belső ürességét mindenáron leplezni akarja. Akár azon az áron is, hogy mások identitását rombolja. James Houston (a kanadai Regent College alapítója) tökéletes leírását adja a cinikus ember lelkivilágának: „Tudjátok kik a cinikus emberek?” – kérdezi egy lelkiségről szóló előadásában. „Azok, akiknek az identitásából hiányzik a középpont. Ezek az emberek félnek attól, hogy kinyissák Pandora dobozát, és megmutassák: nincs szilárd identitásuk. Inkább parazitaként élnek, és mások értékeit pusztítják. Beteges humorral ködfelhőt fújnak maguk köré, hogy távol tartsák maguktól az embereket.”
A cinizmus belső üresség, mely szorongást és irigységet táplál. Ez a szorongás és irigység vált át romboló nevetésbe. A cinikus ember egyszerre vicces és kegyetlen társaság. Fontos, hogy átlássunk rajta, és ne engedjük, hogy beteg ködfelhőjével megtévesszen bennünket. Magas lóról beszél, de belül fél és reszket. Legyünk vele türelmesek, abban a reményben, hogy a Szentlélek Isten át tud hatolni azokon a bűzfelhőkön, melyeket lelki félelem-mirigyei ontanak magukból, és meg tudja tölteni szorongó, üres szívét Krisztus jelenlétével. „Könyörüljetek azokon, akik kételkednek” – buzdít bennünket Júdás, vagyis van remény a cinikus számára is. Júdás józanul azt is hozzáteszi: „de félelemmel, utálva még a ruhát is, amelyet testük beszennyezett” (Júd 22-23). Szeressük a cinikusokat, mert kételkednek, de utáljuk a cinizmusukat, mint a szennyet, amely távol tartja őket a gyógyulástól!
Charles Baudelaire: Héautontimoruménos (A romlás virágai)
Megütlek, mint tagló a barmot,
düh s gyűlölet nélkül; ahogy
Mózes a sziklára csapott!
– S hogy pillád kútja hűtse zsarnok
Szaharámat, kipréselem
szemedből vizeit a kínnak:
reményvitorlás vágyaim vad
hajója sós könnyeiden
nagy és szabad tengerre lendül,
s zokogásodtól részegen
úgy visszhangzik majd a szívem,
mint dob, mikor rohamra perdül.
Vagy nem torz akkord vagyok-e
az isteni szimfóniában
a Gúny miatt, melynek falánkan
ráz és marcangol a dühe?
Sötét mérge bennem a vér! A
hangomban ő rikoltozik!
A kárhozott vagyok, akit
tükrének használ a Megaera!
Az arc vagyok és az ököl!
A tőr s a seb, melybe a tőr csap!
A kerék s a kerékbe tört tag
és a hóhér és akit öl:
saját vámpírom – a valódi
nagy árvák egyike, kire
örök kacajt mért végzete,
s aki már nem tud mosolyogni!
Szabó Lőrinc fordítása
Ez egy cinikusokat provokáló szöveg? Mert azért elég leegyszerűsítő ez az egész, nem is látom kellően megalapozottnak. Mintha inkább egy indulati megközelítés lenne csak. Viszont lehet, hogy egy cinikus vitára ingerlésére még ez is kevés lenne.
Véleményem szerint ez egy óriási baromság.De minden vallás baromságokon alapul,azt leszámítva,hogy értékes kulturális alkotásokat hoztak létre a hatásukra.
Kedves Endre! Nyitott vagyok az érveidre, hogy miért baromság, amit leírtam.
„Cinikus az,akinek az életéből hiányzik a középpont”… Írja ezt valaki, aki lelkének a középpontja az ókori mondavilág maradványaiban van. Egy olyan könyvben, amit olyanok írtak, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogy este hova tűnik a Nap. Nem én félek, hanem azok, akik nem mernek a valósággal szembenézni. Én pedig mindíg azt helyezem a lelkem középpontjába, amivel foglalkozom.
Tisztelt Cinikus!
Köszönjük a hozzászólást.
„A keresztények hülyék és nem néznek szembe a valósággal ” szöveget már 300 éve halljuk, így lehet hogy megleplek vele, de itt senkit sem fog sokkoló újdonságként érni.
Kicsit több érv jobb lenne. Pl mondjuk Pasteur, vagy Heisenberg miért hittek ebben az „ókori ökörségben”, pedig igencsak volt fogalmuk a valóságról. Vagy miért szerzetes találta ki a genetikát, és az ős robbanás tanát, míg az ateista Szovjetúnióban e két tudományt egy jó időre betiltották. Vagy hogy az eredendő bűn gondolata jól írta le Európa elmúlt 100 évét a világháborúkkal és eszelős rezsimekkel… (az hogy minden ember céltévesztett , elég cinikus gondolat! 🙂 ) .
De megemlíteni érdemes, a cinizmus atyja, Diogenész maga is monoteista volt…mint egyszer nyíltan kimondta a cinizmusa az „istenek”, és nem az igazi Isten ellen irányul.
Egy ismerősöm mondta egyszer a cinizmustól szenvedő(?) emberekről,hogy rájuk igaz az hogy :”aki mást megaláz, maga is felüdül..”
De ez kéz a kézben jár a keserűséggel ami a hitre jutás egyik nagy akadályi ill. hitehagyás egyik gyökere.Szerintem egészséges lelkületű embernél nem jellemző a cinizmus, mögötte valamilyen lelki seb húzódik.