A felkelő nap az arcunkon

2023 márc. 29. | Divinity, Elmélkedések, Spiritualitás | 3 hozzászólás

Lesslie Newbigin huszadik századi brit teológus-misszionáriusnak van egy gyönyörű hasonlata arról, hogy kik is vagyunk mi, keresztények. A hasonlat mögött Newbigin azon meggyőződése áll, hogy a keresztények közösségét csakis az új világ ígéretében érthetjük meg. A keresztények azok, akik hisznek az Isten eljövendő országában, amiről Jézus beszélt, és ennek az országnak első gyümölcsei és tanúi is egyben. Az Isten országa ereje szülte őket élő reménységre, arra a reménységre, melynek fókuszában is ennek az országnak az eljövetele áll. A keresztények arccal az új világ felé fordulva élnek, és az eljövendő ország csodálatos erejéről beszélnek a világnak. Istennel való megbékélésre hívnak, aki megszabadít a bűn és a halál fogságából az elmúlhatatlan, örök életre. Ezt a komplex igazságot világítja meg egy egyszerű kép.

Amikor Newbigin még misszionáriusként szolgált Indiában, lelkésztársaival időnként hosszú távolságokat tettek meg gyalog. Ilyenkor korán hajnalban útra keltek, hogy még mielőtt a tűző nap delelőre érne, elérjék úticéljukat. Egyik alkalommal kelet felé tartottak, és szembe jöttek más vándorok, akik pedig a másik irányba, napnyugatnak haladtak. Newbigin hasonlata ezt a pillanatot ragadja meg. Ha a szembejövő vándorok ekkor rájuk néztek, a felkelő nap ragyogását láthatták az arcukon. Ha ezt a ragyogást látva megkérdezik, hogy honnan jön a fény, Newbigin és lelkésztársai azt válaszolták volna: „Hát forduljatok, meg, ott van mögöttetek a felkelő nap!” Amelyik társaság látja a napot, annak tükröződik is az arcán. Érthető, ha ez a társaság arra hívja a másikat, amelyik napnyugatnak tart, hogy forduljon meg és menjen velük együtt a ragyogó nap felé.

A hasonlatban mi, keresztények vagyunk azok, akik látjuk a Felkelő Napot. Ennek a napnak a világossága tükröződik az arcunkon, ezt veszik észre azok, akik a másik irányba mennek. Jézus a tanítványait a világ világosságának nevezte, de a világosságunk forrása nem magunk vagyunk, hanem az Isten országa, amely felé nézünk. Legalábbis, ha igazi keresztények vagyunk, akik tényleg az eljövendő világban reménykedünk.

 

3 hozzászólás

  1. Szilágyi József

    „Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.”
    Zsoltárok 130:6

  2. Balázs

    Mi pedig az Úr dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük, és az Úr Lelke dicsőségről dicsőségre ugyanarra a képre formál át minket.
    /2 Kor. 3,18/

  3. Gergely Erzsébet

    „”Mi pedig az Úr dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük, és az Úr Lelke dicsőségről dicsőségre ugyanarra a képre formál át minket. /2 Kor. 3,18/””

    Közelebb áll hozzám a fentebbi igevers első mondatrészének King James szerinti fordítása, aminek magyarra fordításában a Google segített:  

    „But we all, with open face beholding as in a glass the glory of the Lord, ……..” 

    „De mi mindannyian nyitott arccal (fedetlen arccal) szemléljük az Úr dicsőségét, ………”

    Azaz, mivel Krisztus vére által bizalommal mehetek Isten jelenlétébe a szentélybe (Zsidó 10:19), ahol lélekben (szellemben) szemlélhetem dicsőségét, bár most még mintegy üvegen keresztül, homályosan (1 Kor. 13:12), ám miközben szemlélem Őt, közben megtörténik dicsőségre való átformálódásom. Kegyelem és kiváltság így időznöm Isten jelenlétében.

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK