Az, akinek ma a feltámadását ünnepeljük, előre tudta, hogy fel fog támadni, és általa mi is fel fogunk támadni. A kérdés az, hogy ítéletre támadunk-e fel, vagy vele azonosulva átmegyünk az ítéleten, hogy örök életre támadjunk fel. Jézus úgy tanította a tanítványokat, hogy üzenetébe előre beépítette a feltámadás perspektíváját. Érdemes végigolvasni például a hegyi beszédet: semminek nincs értelme benne, ha nem a feltámadás fényében olvassuk. A hegyi beszéd nem a békés keresztény társadalom programja, ahol mindenki a másiknak adja a kabátját és senki nem ítélkezik. A hegyi beszéd arról szól, hogy Jézus követőinek a feltámadást szem előtt tartva kell újragondolniuk az életüket.
Nézzük rögtön a boldogmondásokat. „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.” „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” „Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.” Jézus ezekkel a mondásokkal arra mutat rá, hogy a boldogság – vagy pontosabban áldottság – csak a jövő felől érthető meg. A jelenben nem tűnik boldognak, aki szegény, aki sír, akit bántanak, ellenben boldognak tűnik, aki vagyonos, aki nevet, és aki képes utat törni magának és megszerezni, amire vágyik. Jézus szerint az áldottságot csak a feltámadás fényében érthetjük meg. Megfordítja a képletet, mert a feltámadás fényében minden megfordul.
Jézus arra tanít, hogy a döntéseinkben mérlegeljük a jövőt. Be akarunk menni az Isten országába? Akkor legyen az igazságunk több és más, mint az írástudóké és farizeusoké. Nem akarunk a gyehenna tüzére kerülni? Akkor ne mondjuk a másikra, hogy bolond. Nem szeretnénk, hogy számonkérjék a vétkeinket? Akkor mi is engedjük el mások adósságát. Azt akarjuk, hogy végül jutalmat kapjunk? Akkor szeressük az ellenségeinket, az adakozást, az imádságot és a böjtölést pedig ne az emberek előtt végezzük, hanem titkon, ahol csak Isten lát. Akkor ne földi kincseket halmozzunk, hanem mennyei kincseket. Akkor keressük mindenek előtt az Isten országát és igazságát.
Mert szoros a kapu és keskeny az út, amely az életre visz. Mert sokan lesznek az utolsó napon, akik majd Jézusra fognak hivatkozni, de Jézus nem fogja felismerni őket. Mert aki fövenyre épít, annak a háza nem fog megmaradni, de aki már most sziklára épít, annak a háza örökre megmarad. És ez az egyetlen, ami igazán számít.
Jézus feltámadt. Mi is fel fogunk támadni. A feltámadás mindent megfordít. Éljünk ennek a fényében!
„…………………………….. Jézus úgy tanította a tanítványokat, hogy
üzenetébe előre beépítette a feltámadás perspektíváját. …………………”
Számomra öröm annak megtapasztalása, hogy Krisztus követőjeként személyiségben
paradigmaváltás történik. Nézőpontom fókusza fordulatot vesz és tanulom Isten
perspektívájából szemlélni önmagam, az engem körülvevő világot. A horizont is
kitágul. Nagyszerű, hogy az ember rendelkezik ezzel a rugalmas tulajdonsággal!
Szia Ádám!
Leírnád pontosan kik azok, „akik majd Jézusra fognak hivatkozni, de Jézus nem fogja felismerni őket”.
Köszönöm!
Mt 7,21-23
…értem. Akkor pontosítok.
Írod: „A hegyi beszéd arról szól, hogy Jézus követőinek a feltámadást szem előtt tartva kell újragondolniuk az életüket.”
Ennek fényében kérdeztem, hogy Jézus követői „Jézusra fognak hivatkozni, de Jézus nem fogja felismerni őket”
Szűk válaszod alapján, azt gondoltam, talán arra gondolsz, provokálni akarlak.
De nem.
Az üdvösség, üdvbizonyosság fényében kérdeztem…
Nem gondoltam, hogy provokáltál. Az említett gondolatot azért vettem bele a posztba, mert a hegyi beszéden futottam végig és azt akartam megmutatni, hogy minden a vég felől érthető benne. A konkrét válasz a kérdésedre a szöveg alapján az, hogy aki csak hallja Jézus beszédeit, de nem cselekszi azokat, az nem fog tudni majd arra hivatkozni, hogy ismeri őt.
Köszönöm a választ! Nem jutottunk közelebb… 🙂
„Ennek fényében kérdeztem, hogy Jézus követői “Jézusra fognak hivatkozni, de
Jézus nem fogja felismerni őket””
Nem szeretek beleszólni mások beszélgetéseibe, de néhány gondolat kikívánkozik.
Bár tudom, újat nem mondok, mert Ádám és Csabacz ismeri ezeket, sőt az is meg-
lehet, hogy épp itt a blogon olvastam. Most viszont örömet jelent azok leírása.
Valószínű sokan voltak, vannak és lesznek olyan Jézust követők, akiket nem Ő
bízott meg prófétálással, ördögűzéssel, csodatétellel. Ezt pedig azzal teszi
számukra egyértelművé, hogy leleplezi a vele való kapcsolat hiányosságát. Nem
„felismerni” nem fogja őket, hanem határozottan kijelenti, sohasem ismerte őket.
Ha jól tudom, Isten igéjében a „ismerni” egy bensőséges kapcsolatra utal, mely
férj és feleség között jön létre. Befogadást jelent. Néhány ismert igehely ennek
igazolására:(1Mózes 4:1, 1Mózes 24:16, 1Sámuel 1:19, 1Királyok 1:4, Máté1:25)
Úgy gondolom, a föntebb említett Jézus követőknél ez a bensőséges kapcsolat
nem jött létre. Úgy követték Őt, hogy elzárkóztak attól, Jézus „ismerhesse” őket.
Ellenálltak, és nem fogadták be Őt.
Az 5 bolond szüz….azt hitte….ő nem ismerlek..
Az 5 bolond szüz….azt hitte….Ő, nem ismerlek..
Mártonffy Marcell (azt hiszem katolikus teológus), „a feltámadás etikája” címmel nagyon szép cikket írt az Élet és Irodalomba, a húsvétról. Úgy látja: a hívőnek, a maga reménye oldaláról közös a reménysége, közös az öröme azzal is, akinek nincs meg ez a reménysége. Valahogy azt üzente nekem ez a cikk, hogy hívők és hitetlenek között lehetséges a közös emberi összetartozás vállalása…
„Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben. Mert mi, a kik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben.” (2Kor 4:10-11)
William Lane Craigot fordítom most, és éppen a Feltámadásról szóló részt. Ti mit gondoltok az ő érveiről?
Kedves Miklós,
Craig könyvét nem olvastam, csak előadásait hallgattam, amelyben felsorolja a Jézus feltámadása melletti főbb érveit. Meggyőzőnek tartom azzal kapcsolatban, hogy történeti szempontból az események legvalószínűbb magyarázata, hogy Jézus valóban feltámadt a halálból. Máshogy egyszerűen nem áll össze a történet, és nem pusztán az evangélisták beszámolója (amely a legfontosabb történeti forrás), hanem a tágabb történet sem.
Az egyetlen erős érv, amit ellene lehet vetni Jézus feltámadásának, a világmindenség természetével kapcsolatos analógiai elv: a halottak a tapasztalatainkban nem támadnak fel. Ez az érv azonban előfeltételezi azt, hogy az univerzum önmagában való zárt rendszer, ebben pedig nem hiszek, ezért számomra marad az, hogy a bizonyítékok alapján Jézus tényleg feltámadt a halálból. Ha nem hiszek eleve az univerzum zártságában, Jézus feltámadásának nem mond ellent, hogy a tapasztalatainkban nem támadnak fel a holtak, hiszen egyrészt a Teremtő ugyanúgy képes feltámasztani a holtakat, ahogy képes volt kezdetben életet alkotni, másrészt Jézus feltámadása éppen azért rendkívüli, mert szinte analógia nélküli esemény, és azt hirdeti, hogy Isten megtörte a halál erejét. Vagyis evangélium.
De ez csak a történeti érvelés szintje. Számomra Jézus élő valósága egzisztenciális tapasztalat is. Az egyik legerősebb tapasztalat az életemben.