Valaki azt írta az egyik Jézus haláláról szóló posztom kapcsán (kissé epésen, de nem teljesen indokolatlanul), hogy beakadt nálam a lemez. Igaza van! Nagyhéten a szívem közepét találta el a Krisztus helyettes engesztelő áldozatát ért gúnyos támadás, belém mart és kiélesített. Úgy éreztem, most egy ideig én sem akarok másról tudni, csak Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről. Azt éreztem, hogy nem hagyhatom annyiban, nem maradhat megválaszolatlanul, hogy a hitem legdrágább kincsét, Jézus bűneimért folyt vérét közönségesnek tartsák, Isten igazságát, amely a golgotai kereszten magára vette az adósságaimat, vérszomjnak nevezzék, és a kegyelem legcsodálatosabb, legszentebb, legfelszabadítóbb örömhírét éppen Krisztus halálának ünnepén a kegyetlenség evangéliumának nevezzék. Ráadásul nem ateista Dawkins-tanítványok, akiktől megszoktuk, hanem az ő vulgáris érveiket egy az egyben felkaroló keresztény prédikátorok. Nem, nem, nem!
Egyébként aki még nem ismer: ilyen vagyok, amikor kiélesedem, és beszállok egy számomra és mások számára nagy téttel bíró küzdelembe. Nem emberek ellen, hanem egy fontos ügyért. Ennél fontosabb ügyet pedig el sem tudok képzelni. Nem véletlenül lett a kereszt a keresztény hit legismertebb jelképe! A kereszt titkát átélni olyan, mint mikor egy hosszú éjszaka után kisüt a nap, vagy mint amikor az ember hátáról leszakad egy cipelhetetlenül nehéz batyu. Én is ezt tapasztaltam. Számomra annyiban személyes ez az ügy, hogy a megfeszített Krisztus személyét érinti, akibe a hitemet vetem, és a vére engesztelő voltának tagadása konkrét emberek hitét rombolja le, akiket személyesen ismerek. Az érintett tanítókkal viszont nincs személyes vitám, sem konfliktusom. Az életadó evangélium védelmében írom a cikkeket.
Leginkább azt akarom elmondani, hogy azoknak a tanítóknak, akik Jézus helyettes bűnhődését tagadják, gúnyolják, nonszensznek nevezik, alapvetően nem velem van vitájuk, nem is a sok felekezetbe szétszórt evangéliumi mozgalommal, amely ugyanazt vallja, amit én, vagy a nagy ébredések prédikátoraival és énekíróival, vagy a puritánokkal, a hitvalló reformátorokkal, Aquinói Szent Tamással, Canterbury Anzelmmel, meg az egyházatyákkal (bár nyilván velünk is mind vitájuk van), hanem
Péter apostollal, a Kősziklával,
Jánossal, a szeretett tanítvánnyal,
Pállal, a pogányok apostolával,
a Zsidókhoz írt levél szerzőjével,
az evangélistákkal (Mátéval, Márkkal, Lukáccsal),
valamint magával Jézussal, „akiben van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata” (Ef 1,7), és aki az evangélisták szerint végül kiitta értünk Isten haragjának poharát.
Ha szeretnétek erről meggyőződni, kérlek, olvassátok el a belinkelt cikkeket! Ők mondják el Jézus haláláról az igazságot! Igen, elengedhetetlennek tartottam, sőt, szenvedélyes szívügyemnek, hogy a lehető legtöbb irányból megválaszoljam az ellenvetéseket, mert ha az egyházban elkótyavetyéljük az evangéliumot, feleslegessé válunk a világban is, ahova Jézus küldött bennünket. A világnak nem arra van szüksége, hogy emberek szerint gondolkodjuk Jézus haláláról, hanem arra, hogy Isten szerint (vö. Mk 8,33). De nem az én véleményem számít ebben a kérdésben, hanem azoké, akiknek a fundamentumára épül az egész egyház. Én is kizárólag ehhez a fundamentumhoz akarok igazodni, mert ezen kívül nincs egyház és nincs valódi, evangéliumi élet.
Szóval ha még nem tettétek, olvassátok el, amit az apostolok és evangélisták írtak, olvassátok el, mit tanít az Újszövetség a dicsőség Urának engesztelő haláláról! Ez a perdöntő, nem az, hogy én mit gondolok.
„Ettől fogva kezdett Jézus nyíltan beszélni a tanítványainak arról, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie…, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.
Péter ekkor félrevonta Őt, és feddeni kezdte:
– Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!
Jézus pedig megfordulva ezt mondta Péternek:
– Távozz tőlem, sátán, kísértesz engem, mert nem Isten akaratára ügyelsz, hanem az emberekére.”
Máté ev. 16:21-23
.
Vészreakciók.
Kedves Ádám!
Én személyesen is nagyon köszönöm neked ezt a sorozatot! Valóban, ez a lényeg, a fundamentum. Hadd osszam meg veled, miért különösen fontos számomra ez a téma! (Azon túl, hogy az örök életem múlik rajta…)
Most már több, mint 10 éve, kamaszként szembesültem azzal, hogy magukat kereszténynek vallók között is van, aki radikálisan máshogy gondolkozik a megváltás mibenlétéről, mint én. Azt hittem, ez nem lehet kérdés, mert a válasz egyszerű és egyértelmű. Ráadásul két olyan tanítóról, az ifiközösség vezetőiről derült ez ki, akiket nagyra tartottam. Akkor ez egy fájdalmas, a közösségből való kiszakadáshoz vezető út volt számomra, viszont nagyon értékes tapasztalat is, hiszen rengeteg bibliaolvasás, a hitem tudatos megvizsgálása fakadt belőle. (Akkor azt hittem, hogy az engesztelés szükségességének tagadása csupán egy eldugott közösség gyökértelen tanítása. Néhány évvel később találkoztam vele, hogy sajnos nem így van, hanem egy nagy múltú, és jelenleg is több irányból támadó eretnek tanításról van szó.)
Az egykori ifiközösséggel és az ott terjedő hamis tanításokkal már régen nincs kapcsolatom, a téma bennem felkerült egy polcra, a fontos, de jelenleg nem aktívan vizsgált kérdések dobozába. Néha átolvastam az akkor kigyűjtött igeszakaszokat, de mélyebb teológiai képzettség híján a megértés egy szintjén elakadtam, nem jutottam tovább.
NAGYON köszönöm, hogy most egy korábban sosem tapasztalt mélységben merülhettem bele a témába! Üdítő, pezsdítő élmény volt olvasni az írásaidat. Eddig úgy gondoltam, hogy a Biblia fényében érthetetlen és tarthatatlan a kereszt szükségességét tagadni, de ez a tudásom redszerezetlen benyomásokra épült. Tíz éve vágyom egy ilyen áttekintésre, azonban magamtól sose jutottam volna hozzá. Köszönöm!
Szeretettel,
Boglárka
Kedves Boglárka, köszönöm a visszajelzésedet!🙂
Kedves Ádám!
Kérlek, hogy olvasd el ezt:
https://www.magyarkurir.hu/hirek/isten-tervei-merhetetlenul-felulmuljak-az-ember-kategoriait-erdo-peter-megvaltas-miszteriumarol
Mi a véleményed?
Nekem nagyon tetszik, kimondatlanul is Renátó atyát cáfolja (https://www.youtube.com/watch?v=9wcV9JQ2588), nálunk magyar katolikusoknál ez volt a legdurvább mostanában… de nem is ez a lényeg, hanem hogy nagyon hasonlít a te gondolatmenetedre… szerintem.
Igen, tényleg hasonlóról (bizonyos szempontból ugyanarról) beszél Erdő Péter bíboros, örömmel olvastam a gondolatmenetét.
Köszönöm, hogy időt szántál rá.
(Most az episztemológiai sorozatodat olvasom, annakidején, 2016-ban még nem követtem a blogodat…)