Van egy szempont, amit Izráel háborúja kapcsán időszerű megemlíteni, noha azon is túlmutat. A gázai palesztinokat képviselő Hamász nyílt célja, hogy elpusztítsa Izráelt, de addig is, amíg ez nem valósult meg, a lehető legtöbb zsidót semmisítsen meg. Fő érvük, hogy elnyomják őket, legfőbb motivációjuk pedig a hit, hogy a Kalifátus megvalósulásának útjába egy állam és annak népe, vallása áll. Ez az indulat ismerős lehet a nyolcvan évvel ezelőtti soá történéseiből, ami itt fontos párhuzam, de most nem arra, hanem a másik totalitárius kísérlet tanulságaira akarok kitérni. A marxizmusra és a marginalizált tömegek indulatainak felkorbácsolására, ami itt szintén valódi, nem is rejtett kapcsolat. Egyáltalán nem véletlen, hogy a nyugati világ újbaloldali elitje, vagy annak egy jelentős része, a palesztinok mellett bont zászlót, a BLM-mozgalomtól egyes LMBTQ-szervezetekig mellettük tüntetnek, amerikai elit egyetemek a palesztinokat támogató nyilatkozatokat adnak ki, progresszív politikai donorok őket segítik pénzzel. A célok ugyanis amennyire eltérőek, annyira hasonlóak is: minden eltörlése, ami a „társadalmi igazságosság” megvalósulását akadályozza, legyen az nemzet, állam, osztály, kultúra, család vagy vallás.
A Hamász embertelen terrorcselekményei és a kommunizmus több mint százmillió áldozata együtt azonban arra figyelmeztetnek, hogy iszonyatosan veszélyes a politikai cselekvést sérelemre, gyűlöletre és erőszakra építeni.
Minden alkalommal, amikor elegünk van a fennálló rendből, gondoljunk két dologra. Az egyik inkább csak nekünk, keresztényeknek releváns, de számunkra kiemelten fontos: az Isten országa nem e világból való. Emlékezzünk erre, amikor türelmetlenek vagyunk a társadalmi igazságosság valamely kérdésében! Mivel Krisztus feltámadt, van reménységünk, és mivel az Isten eljövendő országát várjuk, van természetfeletti okunk a türelemre. Ebben példát is mutathatunk másoknak, ahogy Krisztus példát adott nekünk, amikor belső derűvel hordozta az igazságtalanságot (vö. 1Pt 2,18-23). Talán ezt is jelenti sónak és világosságnak lenni a világban. A másik, amire gondoljunk, az pedig egy egyszerű összefüggés: a rend felbontása káoszhoz vezet, és e világban a káosz szinte mindig rosszabb, mint az aktuális, fennálló rend. Nagyon-nagyon gonosznak kell lennie a fennálló rendnek ahhoz, hogy a káoszt megkockáztassuk. Ez olyan tapasztalat, amelyre azok is támaszkodhatnak, akik csak e világban reménykednek. A helyzetünk ebben a világban nem biztos, hogy lényegesen jobbá válhat, mert ez a világ alapvetően igazságtalan. Az viszont biztos, hogy a sorsunk a jelenleginél lehet sokkal-sokkal elviselhetetlenebb. A gonoszt ugyanis nemcsak kiszolgálja, hanem féken is tartja a rend.
Történelmi tanulság, hogy egy ezer szempontból igazságtalan rend is lényegesen jobb, mint az olyan „társadalmi igazságosság”, amit a sérelem, a gyűlölet és az erőszak akar megteremteni. Tartsuk becsben és értékeljük a fennálló rendet, mert legtöbbször csak az áll köztünk és a földi pokol között! Még az igazságtalan rend is véd a feneketlen gyűlölet elszabadulásától. A rendet lehet javítani, kell is, de a radikális változtatás mindig azt kockáztatja, hogy a káoszba süllyedünk. És ha erre a sérelem, a gyűlölet és az erőszak tesz kísérletet, ott a pokol erői szabadulnak el. Amikor francia értelmiségiek a Bastille lerombolása felett örvendeztek, egy percre voltak a csúcsra járatott guillotine-októl, két percre a vendée-i mészárlástól, és mindössze három percre a napóleoni háborúktól. Amikor német értelmiségiek a szentpétervári bolsevik puccsot ünnepelték, épp a történelem egyik legvéresebb polgárháborúja vette ott kezdetét, amely aztán hasonló terrort szabadított a világ szerencsétlenebb felére. Amikor a 60-as években nyugati egyetemek falára lázadó diákok Mao nevét firkálták, a kínai kulturális forradalom már talán túl is volt a hatvanmilliomodik áldozatán.
Nyugati nagyvárosokban ma ezrek és ezrek ünneplik a palesztin terrort. Ezek az emberek más napokon autókat égetnek és rendőröket vernek meg, otthon pedig radikális imámokat hallgatnak. Csordultig vannak felkorbácsolt sérelemmel, gyűlölettel, és megoldásként készek az erőszakhoz nyúlni, pont ahogy a huszadik századi marxisták tették, vagy a gázai palesztinok teszik ma. A világ recseg-ropog, az alapok megrendültek, az indulatok forrnak, a cselekvési mintákat éppen most mutatták be az izráeli telepeken. A gyúanyag rendelkezésre áll Európa és Észak-Amerika számos metropoliszában. Szorgalmas munkával Magyarországon is össze lehet gereblyézni megfelelő mennyiséget. A világ tele van igazságtalansággal és haraggal, az emberek depressziósak, boldogtalanok és végső soron nincs reménységük. Nálunk más a népesség összetétele, de sokakban vannak mély sérelmek. Ezek egy része személyes, egy része politikai, egy része pedig a személyes kivetítése a politikára. Ebből is lehet máglyát rakni.
Csak azt akarom mondani, hogy a tűzzel játszik, aki a politikai cselekvéshez ezeket az indulatokat használja. Bármennyi kifogásunk is van a fennálló renddel szemben, legyünk hálásak érte! Igen, hálásak. Nagy dolog, ha rend van. Bennünket is véd a mindenkori hatalom, nem csak a hatalom képviselőit. Imádkozzunk a hatalmon lévőkért, akiken a felelősség terhe van, hogy bölcsek és igazságosak legyenek! Imádkozzunk azokért is, akiket nem szeretünk, mert a békességünk az ő békességüktől is függ. És legyünk józanok! Ez érvényes a facebook posztjainkra, kommentjeinkre, munkahelyi érintkezéseinkre, családi beszélgetéseinkre is. Ne mi legyünk azok, akik a máglyához cipeljük a gallyakat, és könyörgöm, ne akarjuk meggyújtani azt! Legyenek a szemünk sarkában az izráeli kibucokban megerőszakolt, felkoncolt nők, meg a lefejezett, felgyújtott csecsemőik, mert ha nem vagyunk észnél, egy nap a mieinkkel is ugyanez történhet.
„Róm 12:17 Senki ne fizessen rosszal a rosszért, a jó dolgokra legyen gondotok minden ember előtt; Róm 12:18 ha lehetséges, amennyire rajtatok múlik, éljetek békében minden emberrel; Róm 12:19 ne álljatok bosszút magatokért, szeretteim, hanem hagyjatok teret a büntetésnek, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, majd én megfizetek”, mondja az Úr. Róm 12:20 Hanem „ha éhezik ellenséged, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni; mert így cselekedve izzó parazsat halmozol a fejére”! Róm 12:21 Ne győzzön le a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval!” A Közel-Kelet új fordulatot indít el a világban, bármennyire nem szeretnénk, hogy így legyen. A történelmi sérelmek, a nemzetek-etnikumok közötti összetűzések, az igazság és a jogosság harmóniájának a felborulása, a jó és a rossz közötti különbségtétel helyes megítélése, az ember személyiségének eltorzulása mind közrejátszik abban, hogy a káosz irányába, a diabolosz (szanaszétdobáló) vezetése alá kerüljön a Föld e világkorszak utolsó óráiban. Talán már nem is csodálkozunk, hanem inkább próbáljuk a prófétikus képeket is a helyére tenni (Dániel 11/40-45?). Izrael a mózesi törvény alatt cselekszik, szemet-szemért, fogat-fogért, de Krisztus ezt mégis a szeretet irányába vitte tovább (Máté 5/38-45). Az Úré a föld és annak a teljessége (Zsoltár 24) és amíg ezt el nem ismeri az emberiség, addig a háború folytatódni fog. Mi pedig addig is azt várjuk, amit Jézus az imádkozásban tanított nekünk: Máté 6:9-10 Ti tehát így imádkozzatok: Atyánk, aki a mennyekben vagy, legyen szent a Neved, jöjjön el a királyságod, valósuljon meg az akaratod a földön is ugyanúgy, ahogyan a mennyben! Maran atha, Marana tha!
Kedves Ádám! Teljes mértékben egyetértek az írásodnak azzal a részével, hogy a magát progresszív oldalnak valló tömb káoszba taszítja a nyugati világot. A parttalan tolerancia és a – vele együtt automatikusan szárba szökkenő – (érték)relativizmus delegitimálja, kiüresíti, cselekvésképtelenné és fenntarthatatlanná teszi a hagyományos értelemben vett nyugati liberális demokrácia intézményeit. Azonban erőteljes egyoldalúságnak vélem a mostani helyzetben (is) annak kihagyását, annak mellőzését, hogy Szergej Lavrov orosz külügyminiszter az Ukrajnai háború kitörése óta nem egy alkalommal fogadott különféle Hamász küldöttségeket, többször is találkozott Iszmáíl Hanijével, aki a Hamász fundamentalista iszlám szervezet vezetője. Önmagában ez a nyilvánosan felvállalt kapcsolódás egy terrorszervezettel erőteljesen aggályos és romboló nemzetközi szinten még akkor is, ha az intenzív diplomáciai kapcsolaton túlmutató katonai, logisztikai, stratégiai vagy pénzügyi együttműködés egyértelműen (még) nem bizonyítható. Árulkodó, hogy a terrorcsoport vezetőjét akkor kezdték el Moszkvába invitálni, amikor Moszkva és Jeruzsálem kapcsolata látványosan meggyengült, főként Oroszország invázióját követően. Izrael ugyan tartva Oroszország szíriai befolyásától úgy döntött, hogy nem szállított Ukrajnába fegyvereket, de egyértelműen elítélte Oroszország Ukrajna elleni háborúját. És mindenképp érdemes még idehozni Irán szerepét, mely állam mind az Orosz inváziós háború, mind az Izrael ellen ténykedő terrorcsoportok mögött egyértelműen beazonosítható fegyverszállítóként, erkölcsi és anyagi támogatóként. Az irányított migrációval kapcsolatosan sem kihagyható oroszok felelőssége, sőt szándékos tevékenysége, elég csak a Szíriai háborúra vagy Ukrajna lerohanása előtt Lengyelország keleti határaihoz vezényelt migránstömegekre, migrációs nyomásra gondolni. Nem tűnik nagy truvájnak ez a história 2015 óta, kivéve, ha az ember az Amnesty-t, a BLM posztjait, a nyugati dákszervezetek egy részét, meg a hazai propagandáját és/vagy a progresszív érzőszívűeket olvassa az ember. Az Ukrajnával szembeni agresszió, az Izrael elleni terror, a már Nyugatra (EU-ba és az USA-ba) beszivárgott/beengedett (nagy többségükben katonakorú férfi) muszlim migránsok aktivizálása, a bontakozó pro-palesztin tüntetéshullám és a progresszív újbalosok ténykedése is általában a hagyományos nyugati demokrácia belső ellenségeinek szívós propagandája.
A demokrácia és a nemzetközi rend stabilitása is végső soron „emberileg” ugyanazon a két tényezőn múlik (ami nem véletlen, lévén különböző méretű, de egyformán cél nélküli emberi közösségek): a szocio-kulturális kohézión és a normákkal kapcsolatos – legalább (nagy)többségi – konszenzuson. A nemzetközi rendről beszélve a kohézió lényege az lenne, hogy túl sok nemzet/politikai közösség ne érezze azt, hogy kirekedt a tágan értett versenyképességi logikából (legalább reménye van a megkapaszkodásra, ha lehet azonban, az élenjárók befogására is); a normákat illető konszenzus pedig azt feltételezi, hogy a követendő gyakorlatban egyetértenek, azaz esetünkben az államok és a piacok közötti – divatos nyelvhasználattal élve – „globális együttműködéstől” várják a felemelkedésüket. De ugyanezek az elvek érvényesek a kisebb közösségekre, államokra, nemzetekre, régiókra vonatkoztatva is. Egy ideje a tágabban értett Nyugatnak azzal kell szembesülnie, hogy a bár a világban összességében egyre kisebb a szegénység, nem növekszik számottevően a fenntarthatóan sikeres országok száma, amelyeknek érdekük elkötelezni magukat a fentebb értett nemzetközi rend mellett. Ez a látszólagos ellentmondás a fejlődés dinamikájából is következik, ami autokratikus modernizáció mellett is képes elérni a szegénység csökkentését, mielőtt az életszínvonalnövekedés meg nem reked a hagyományos értelemben vett liberális demokrácia és a szabad (kevéssé tervezett) piac — mint legkompetitívebb társadalmi-kulturális modell — hiányában. Ebből következik, hogy ezek a forrásextrakcióra épülő gazdaságok (Oroszország, Irán) vagy a tervező, korlátosan piaci rezsimek (Kína, bizonyos szempontból Magyarország is) egy hibás politikai (hatalommaximalizációs) algoritmus uralomra jutásával megszakíthatják a tulajdonképpen hagyományos értelemben vett nyugati modellhez való közelítést, és valamilyen, a népeik premodern késztetéseire rezonáló nacionalista-ressentiment ideológiát magukévá téve agresszorrá vál(hat)nak.
Mármost ezek az agresszív államrezonok abból indulnak ki, hogy soha nem fognak tudni a nemzetközi rend és legjobb gyakorlat szerint felzárkózni, ezért alapvető érdekük a nemzetközi rend szétdúlása. Ez folyik kb. huszonöt éve növekvő intenzitással a világban, és von a maga logikájába egyre több kudarcos vagy eleve marginális államalakulatot (politikai szervezetet), illetve állnak össze eddigi regionális bajkeverők (lásd a a Hamászt) minden bizonnyal Putyin munkálkodása eredményeként (is) egyetlen globális ellenforradalmi kaballá. A progresszív újbaloldal, populista „újjobboldal”, az autoriter rendszerek rendre kikezdik azokat az értékeket és intézményeket helyi és – bizonyos esetekben – globális szinten is, amelyek bár korántsem hibátlan működéssel, de összességében mégis hozzájárultak a nyugati jóllét és egyfajta érezhető stabilitás megteremtéséhez. Ezek (a teljesség igénye nélkül): a meritokrácia, mint általános előrejutási, (felelősséggel járó) pozíciószerzési elv a társadalomban (mindkét oldalon egyre nagyobb számban kerülnek döntési pozícióba olyan egyének, akik mögött semmilyen kimutatható pozitív teljesítmény vagy „érdem” nem mutatható ki), a jogrendszer kiszámíthatóságának és stabilitásának felszámolása (lásd nyugaton a társadalom-mérnökösködő progresszívek jogrendszerre gyakorolt hatását, Magyarországon a szinte napi politikai érdekek mentén módosított, mára sajtcetlivé degradált, szanaszét lyuggatott „gránitszilárdságú” Alaptörvényt, a sarkalatos törvények egyéni képviselői beadvány által történt, érdemi tárgyalást megkerülő gyakorlatát), az elképesztő intézményellenesség (hagyományos intézményekre értve): harcos rendvédelmiszervellenesség nem csak a BLM, hanem úgy általában a nyugati progresszívek esetében, az autoriter jellegű rezsimekben az állami szervek, struktúrák saját tulajdonként való, sok esetben ad-hoc jellegű kezelése, szétzilálása (minisztériumi struktúrák, különböző alrendszerek, az állami felelősségvállalás körébe tartozó, az állampolgárok szempontjából stratégiai területek, stb…). Az a tény, hogy a Nyugat legfeljebb reaktív ebben a halálos játszmában, sok kérdést felvet a demokráciák és a társadalmaik önképével, önvédelmi kompetenciájával, stratégiai gondolkodásával kapcsolatban. Sajnos a nyugati népek elkényelmesedése, veszélyérzetének hiánya és fals optimizmusa valamilyen bonyolult, de jól érzékelhető erkölcsi korrupció terméke, amely ma még az önreflexió ágendáján sincs a Nyugaton. És akkor még nem beszéltünk a keresztények felelősségéről: mennyire vagyunk (tudatosan vagy tudattalanul) felelősek ennek a helyzetnek a kialakulásában és eszkalációjában.
Meglehetősen valószínűtlen „bed fellows” az iszlám és nyugati humanizmus és mégis egymásra találni látszanak a sajátos eszkatológiájuk logikája és félelmetes ütemegyezése mentén, amelyben egyre jobban lokalizálható az ellenség. Ez egy túlságosan is ismerős sötét mintát követ. De mi is pontosan az ellenség? Izrael, a bibliai eszkatológia, a zsidóság, a bibliás keresztyén hit? Nos ez a partikularitás botránya, amely nélkül nincs egyetemmesség. A kiválasztott botránykő története, amire mégis felépül minden. A második zsoltár irigységből fakadó nagy összeesküvése. A gonosz szőlőmunkások indulata. A lázadás lényege, hogy a kiválasztott megvetésével akarjuk megszerezni az igazságosság, egyetemesség, szabadság, egyenlőség, testvériség örökségét. Ezen ponton nagyon fontos mélyfúrást végeznünk az írásokba imádságos szívvel, hogy mi is a ránk osztott szerep ebben a drámában!
Meglehetősen valószínűtlen „bed fellows” az iszlám és nyugati humanizmus és mégis egymásra találni látszanak a sajátos eszkatológiájuk logikája és félelmetes ütemegyezése mentén, amelyben egyre jobban lokalizálható az ellenség. Ez egy túlságosan is ismerős sötét mintát követ. De mi is pontosan az ellenség? Izrael, a bibliai eszkatológia, a zsidóság, a bibliás keresztyén hit? Nos ez a partikularitás botránya, amely nélkül nincs egyetemmesség. A kiválasztott botránykő története, amire mégis felépül minden. A második zsoltár irigységből fakadó nagy összeesküvése. A gonosz szőlőmunkások indulata. A lázadás lényege, hogy a kiválasztott megvetésével akarjuk megszerezni az igazságosság, egyetemesség, szabadság, egyenlőség, testvériség örökségét. Ezen ponton nagyon fontos mélyfúrást végeznünk az írásokba imádságos szívvel, hogy mi is a ránk osztott szerep ebben a drámában!
A muszlim világ tekintélyes része és az amerikai egyetemi baloldal mellett van még valaki, aki nem ítélte el az Izrael elleni múlt heti támadást: a magyar miniszterelnök minapi tárgyalópartnere. „Mi, a Hamász nagyra értékeljük Vlagyimir Putyin orosz elnök álláspontját a népünk elleni cionista agresszióval és Gáza ostromának elutasításával kapcsolatban” – áll a terrorszervezet közleményben. „Kinek szövetségese Izrael? Amerikáé. Kinek szövetségese Irán és a muszlim világ? A miénk” – jelentette ki Andrej Guruljov volt tábornok, orosz képviselő. Az amerikai WSJ szerint az orosz állam külpolitikája egyértelműen abba az irányba halad, mint az arabokat Izrael ellenében támogató szovjeteké volt a hidegháborúban. Bővebben: https://www.wsj.com/world/hamas-attack-ends-a-delicate-entente-between-russia-and-israel-b5745a20
Éppen ideje lenne megértenünk a próféciákat úgy, ahogy azt az Úr akarja közvetíteni felénk. Van egy vágyunk, hogy még szeretnénk elkerülni az Ő jogos ítéletének idejét és pillanatát, de ezzel pedig azt is gátoljuk, hogy elérkezzen Krisztus királyságának az uralma a Földre. Krisztus az ítéletet (ekklézsia és Izrael ítéletét is) fogja győzelemre vezetni, azaz az ítélet eljövetele valójában a mi megváltásunk, üdvözülésünk idejét is elhozza. Ha ebben a konfliktusban csúcsosodik ki az Ő visszajövetelének a korszaka, akkor legyen meg az Ő akarata is ebben, mert Ő jobban tudja, mint mi, hogy milyen események szükségesek ahhoz, hogy végcélba érjen. Rengeteg fájdalom, kín, szenvedés, jajkiáltás, könnycsepp, kiontott vér folyik még a földre és száll fel az égbe a lélek mélyéről. Az északi királyság és a déli királyság harcának a vége felé haladunk, a főszereplők egyre nyilvánosabban láthatóak lesznek, sőt akár beazonosíthatókká válnak. A prófétikus szimbólumok materializálódnak, megtestesülnek, a számok misztériuma a szemeink előtt válnak megérthetővé. A kérdés az, hogy fel akarjuk ismerni ezeket vagy továbbra is elmismásoljuk a bekövetkező eseményeket. A két fenevad (tengerből és földből feljövő) már régóta kezd kirajzolódni, ellenségek és mégis együttműködő hatalmak melyek nem egymást akarják elpusztítani, mert egymásból, szimbiózisban élnek. Viszont uralkodni akarnak azok felett, kiknek nincs hatalma felettük. A bűnnek pedig teljességre kell jutnia ahhoz, hogy az Úr jogos ítélete elérkezzen a világra és a fenevadakra is, először a tengerire, majd a földire is! Péld 20:22 Ne mondd ezt: „Hadd fizessem vissza neki a rosszat!” Várj az Úrra, s Ő megszabadít téged. Zsolt 37:34 Várjad az Urat, őrizd meg az ő útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, amikor kiirtatnak a gonoszok. Zsolt 37:35 Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa; Zsolt 37:36 De elmúlt és íme nincsen! kerestem, de nem található. Zsolt 37:37 Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé. Zsolt 37:38 De a bűnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás. Zsolt 37:39 Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; ő az ő erősségük a háborúság idején. Zsolt 37:40 Megvédi őket az Úr és megszabadítja őket; megszabadítja őket a gonoszoktól és megsegíti őket, mert őbenne bíznak. Maran atha, Marana tha!