Alexandriai Kürillosz (Cyril) püspöki szolgálata szakadatlan vitákban telt. Először az ariánusokkal, majd a novatiánusokkal, végül a nesztoriánusokkal állt harcban. Nesztoriosz kíméletlen ellenfeleként kulcsszerepet játszott a Krisztus kettős természetéről szóló 5. századi vitákban. Kürillosz ellenezte, hogy Krisztusban két személy – egy isteni és egy emberi – egyesülését lássuk, szerinte Krisztus az Istenember volt, egy személyben. Az efézusi zsinat Kr. u. 431-ben az elnöklő Kürillosz formuláját fogadta el, amikor Máriát theotokosznak (istenszülő) nevezte a nesztoriánusok által szorgalmazott krisztotokosz (krisztusszülő) kifejezés helyett. Akármit is gondolunk Kürillosz vitáiról és egyházpolitikai szerepéről, Krisztus halálának természetéről ugyanazt tanította, mint az eddig vizsgált egyházatyák: Krisztus a bűneink jogos büntetését szenvedte el a kereszten.

„Az Egyszülött emberré lett, testet öltött, amely természettől ellensége a halálnak, testté lett, hogy elszenvedve a halált, amely a bűneink következményeként lebegett felettünk, eltörölje a bűnt; továbbá véget vessen a Sátán vádlásának, amennyiben Krisztusban kifizettük a bűn ellenünk szóló követelésének büntetését: ’Mert ő hordozta a bűneinket, és megsebesíttetett értünk’, ahogy a próféta mondja. Vagy nem az ő sebei által gyógyultunk meg?” (De adoratione et cultu in spiritu et veritate iii, 100–102, in Patrologiae Cursus Completus: Series Graeca, vol. 68, 293, 296).

Kürillosz szerint a bűneink következménye a büntetés, a büntetés pedig a halál. Krisztus a mi nevünkben kifizette a követelést, amikor elszenvedte a bűn büntetését, a halált. Ezzel őbenne rendeztük a követelést. A próféták ezt jövendölték meg, amikor azt hirdették, hogy az Úr szolgájának a sebei által gyógyulunk meg. Ez a helyettes bűnhődésről szóló egyetemes, ortodox, apostoli, bibliai tanítás.