A lelki ajándékok kapcsán mondja Pál apostol: „a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: ha prófétálás adatott, akkor a hit szabálya szerint (κατὰ τὴν ἀναλογίαν τῆς πίστεως) prófétáljunk” (Róma 12,6). A Pál által használt kifejezés latin változata (analogia fidei vagy regula fidei) később önálló életre kelt, és az írásmagyarázat és a dogmatika egyik alapelvévé vált. A katolikus teológiában azt a meggyőződést jelöli, hogy minden kinyilatkoztatás és megfogalmazott igazság az egyház egységes és objektív hitével összhangban van, azzal összefüggésben értendő. A reformátori teológiában a regula fidei az a hermeneutikai elv, hogy minden bibliai kijelentést a Szentírás egészének fényében szabad csak értelmezni. De vajon mire gondolt az apostol, amikor a hit szabályáról beszélt?
A „hit szabálya” kifejezésben két főnév kapcsolódik egymáshoz. Az egyik az ἀναλογία, a másik a πίστίς. Az ἀναλογία jelentése: „a logosznak megfelelő, vagy egy adott tényezővel megegyező” (Kittel, TDNT I:347). A κατὰ τὴν ἀναλογίαν τῆς πίστεως nyelvtani szekezet pedig konkrétan azt jelenti, hogy „a hittel megfelelő kapcsolatban”, „a hittel megfelelő arányban” (BDAG, 67). Varga Zsigmond elutasítja a „hit szabálya szerint” illetve a latin „regula fidei” fordításokat, és a „hitének mértéke szerint, hitével helyes arányban” szavakkal adja vissza Pál szavainak jelentését (Varga: Újszövetségi görög-magyar szótár, 54).
Hogy mit jelent az apostol kifejezése, azt az dönti el, hogy Pál a hit (πίστίς) szó alatt a hit objektív tartalmára (a keresztény hitre, az apostoli tanításra), vagy a hit szubjektív megélésére (a hívő belső hozzáállására) gondolt-e. Ha az objektív hitre gondolt, akkor a prófétálás esetében azt hangsúlyozza, hogy a próféciák tartalma ne térjen el az apostoli tanítás által megszabott keretektől, igazodjon az apostolok által meghatározott dogmatikai normákhoz. Ha a szubjektív hitre gondolt, akkor viszont arra bíztat, hogy a prófétáló hívő a hitével arányosan gyakorolja ezt az ajándékot, ne lépjen túl azon a határon, melyet az ő hitének mértéke szab meg a számára.
Mindkét értelmezésnek vannak ismert szószólói. Thomas Schreiner szerint az első nézetet (objektív hit) vallja Kálvin, Melanchton, Bultmann, Ridderbos, Aune, Fitzmyer, Stuhlmacher, Stott, Cranfield és Moo (Schreiner: Romans, 656). A második nézetet (szubjektív hit) hasonlóan tekintélyes teológusok vallják: Sanday és Headlam, Schlatter, Friedrich, Kittel, Barrett, Leenhardt, Murray, Michel, Dunn, Ziesler, Fee, és maga Schreiner. Mivel a κατὰ τὴν ἀναλογίαν τῆς πίστεως kifejezés önmagában nem dönti el a kérdést, érdemes a nyelvtani érvek mellett más szempontokat is figyelembe venni.
Az első (objektív) nézetnek nagy a vonzereje, hiszen éppen a prófétálás ajándéka az az ajándék, mellyel kapcsolatban a legtöbb visszaéléssel találkozunk, és amelyik a leginkább igényli valamiféle objektív mérce alkalmazását. A regula fidei elve ráadásul mélyen gyökerezik a különböző egyházi hagyományokban, és nehéz ezektől elvonatkoztatva olvasni Pál szavait, különösen annak a fényében, hogy a „hit analógiája” kifejezés egyértelműen a Róma 12,6 szóhasználatából ered, az egyetlen igehelyből, ahol Pál az ἀναλογία τῆς πίστεως szavakat használja. Nem véletlen tehát, hogy számos nagy nevű exegéta a fenti igevers kapcsán a hit objektív értelmezése mellett tette le a voksát.
A kontextus közelebbi vizsgálata szerintem mégis a szubjektív értelmezés felé billenti a mérleget. A kulcs a 3. vers: „A nekem adatott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke (μέτρον πίστεως) szerint.” Pál arra bátorítja a római keresztényeket, hogy józanul mérjék fel nem csak az ajándékaikat (hogy milyen ajándékot kaptak Istentől), hanem a hitük mértékét is (hogy mekkora hitet kaptak az ajándék használatára), és a hitük mértéke szerint gyakorolják azt az ajándékot, amit a szolgálatra kaptak. A gondolatmenet egysége miatt a 6. verset a 3. vers fényében kell értelmeznünk: az ἀναλογία τῆς πίστεως megfelel a μέτρος πίστεως-nak, vagyis a „hit mértéke szerint” és a „hittel megfelelő arányban” szavak ugyanarra utalnak.
Az apostol a prófétálással kapcsolatban arra buzdít tehát, hogy a prófétáló hívő vegye figyelembe az Istentől kapott hite mértékét, és józanul gondolkodva magáról ne lépje át a neki adott határokat. A prófétálókat nem csak az a veszély fenyegeti, hogy olyat mondanak, ami eltér az apostoli tanítástól, bár ez is valós veszély, és az apostoli tanítás szűrője fontos eszköz ennek elhárítására. Az ajándék jellegéből adódóan azonban van egy másik veszély is, és Pál itt inkább erről a veszélyről beszél. Nagy a kísértés, hogy a prófétáló személyek a karizmájukkal le akarjanak nyűgözni másokat, és emiatt messzebbre merészkedjenek, mint amire a hitük feljogosítja őket. Pál emiatt egy belső gátra hívja fel a figyelmet: a prófétáló józanul gondolkodjon saját lehetőségeiről, annak a hitnek a mértékéről, melyet az ajándék gyakorlására Istentől kapott. Igaz, hogy ez szubjektív, de éppen ez a belső kontroll az, amire az Isten Lelkére érzékeny léleknek szüksége van ahhoz, hogy ne okozzon szolgálatával károkat önmagának is és másoknak is. Aki prófétál, ismerje önmagát, és ne gondoljon többet magáról, mint amit gondolnia kell (Róma 12,3). Ez a hit szabálya.
kedves Ádám itt felsoroltál több tucat teológust,szégyellem magam de nemigen tudok róluk,egyedül a megfeszített Jézus Krisztusról hallottam,ahogy a Pál is mondja,hogy másról nem akar hallani. De nyilván a te életedben ezek nagy szerepet töltöttek be,és ezek mentén tanulmányozod a teológiát.
Nos az Istentől kapott „karizmákat”-óncélúan nem szabad használni,de ma már ebből sok visszaélések vannak,sajna! Csalások,humbuk,stb.
Általában karizmatikus gyülekezetekben nagy divi….
Isten pedig azért adja,mert az Ő dicsőségét akarja ezzel nyilvánvalóvá tenni! Én is kaptam tőle,sokszor hónapokig,hallhat,de aztán erővel erejével kijelent dolgokat.
Bár több lelki ajándékokat is ad,de egyikkel sem szabad visszaélni,vagy ezzel dicsekedni. Nagy alázattal szabad használni,és mindent az Úr rendeltetése szerint. Ugyanis ahogy kaptuk,ezt bármikor visszaveheti az ÚR!
Maradok szeretettel.
Alex, az igazság az, hogy a te életedben és minden keresztény életében is nagy szerepet töltenek be a teológusok, akár ismeri őket név szerint, akár nem.
(egyébként nekem is csak az első három név volt ismerős…:)
nekem tetszik ez a fejtegetés,azt mondhatom,hogy szinte soha nem olvasok másokat igehirdetési készülődéseimben,mert szeretem hinni,hogy amit reám bíz Jézus az egyedi,s csak egyszer használatos,nem vesz fel senki magnóra,vagy hasonlóra,nem irom le szószerint,nincs gyűjteményem saját magamról.Az én metrón pisztisz-em az,hogy honnan szedett össze Jézus,s ezt hirdetem az Ő halálának kijelentéseivel együtt,amig „eljövend”.
Tiszteletem!
Ádám, ez pazar!
„a prófétáló személyek a karizmájukkal le akarjanak nyűgözni másokat, és emiatt messzebbre merészkedjenek, mint amire a hitük feljogosítja őket.”
Majd:
Így kerül a „próféciák„ és imák végére a „deazérlegyen MEGATeakaratod” végszó. Pompás! Ezek után nekem szinte mindig elegem lesz, és füstölgök egy két pöffeteget és hümm-hümmöt.
Alex, nagyon egyet tudok érteni… Sok helyen tapasztalható a prófétálás kr. u. XX-XXI. századfordulós változata ( lévén, hogy ezt megelőző saját tapasztalataim nincsenek), ami a
„a zÚr jót- takar neked é- stervevan a zéleteddel” konkrétumokra szorítkozik ( nagyon fontos a „helyes” prozódia). És van, aki becsukja a szemét és hiszi ezt a „tartalmat” próféciának, nem mintha amúgy LÁTNA vagy HALLANA! Elképesztő! Elnézést kérek előre. Azt gondolom, hogy mai „prófétáink” bizonyosan három lépésen belül oroszlán álkapcsai közé kerültek volna pár ezer éve… de minimum ökölnyi kavicsok alá…, ja és bocsánatot kérek azoktól, akik akár több lépésre is eljutottak volna. Miért van az, hogy a rég megígért dolgokat be lehet dobni, mint próféciát? Miért tűrik el a próféciáknak beállított jókívánságlistákat, virágos mezőket, arannyal ékesített gondolatfüzéreket?
Miért van az, hogy dicséret és imádat helyett arról énekelget Isten népe, „hogy jó őt dicsérni”, és hogy „menjünk be (x2!) hálaadással” …. és a többi buzdításra, mozduljunk együtt dalolászással tölti a drága perceket? Arról nem beszélve, hogy „táncolva éneklek, ujjongok …” ezt nem énekelgetni kell, hanem egyszerűen megtenni. Ugyan úgy, mint amikor megfőzöm a levest és nem csak eléneklem, hogy: a vizet felteszem a hússal együtt, bápp bádubápp,majd lassú tűzön melegíteni kezdem, subápp bádubápp, majd leszedem a szürkésbarnás habot … stb stb….! Hát nem? Úgy gondolom Dávid Király tudatában volt … és úgy is tett! Persze nem igaz hogy ez mindenütt így lenne (csak nekem sűrűn … és rajta vagyok, hogy ne így legyen, tudom a szálfáim egy részét, remélem lesz mindig aki segít), és bizonyosan meg lehet élni a Teremtő jelenlétét az amolyan énekek segítségével sőt, tovább megyek, még ezek sem kellenek hozzá. Aztán arról is tudok, voltak, vannak igen komoly hittel rendelkező emberek, akik tényleg próféták / mert a Próféták és a „próféták” között nincs = jel /, akiknek ismerete nem a szokványos pályán mozog. Bizony! Katolikus, református, baptista, nem sorolom, mert minden felől vannak.
Amúgy érdeklődve várom a próféták előkerülését szélesebb körben, igazán fontos lett volna tudni erről az „egyháztörvényesfordulatról” ( pont ez engem annyira nem kavart fel) és mondjuk, hogy hogyan alakul a dollár Yen eur ft árfolyam…, ( oké, ez a második DIREKT volt, és nagyon galád).
üdv, Gábor
Bár nem mai írásod, de örülök, h rátaláltam, mert foglalkoztat a téma, és mert nagyon értékes anyag! Felmerült bennem, hogy nem lehetséges, hogy amennyiben a 3 versben Pál a szubjektív hitről beszél, ettől még a 6. versben akár az objektív hit szűrőjének használatára is kér? Persze ez csak egy felmerülő kérdés bennem, az olvasottak értelmezése kapcsán.
A prófétálással kapcsolatban nem tudom, hogy írsz-e valahol még? Pl. az 1Kor.14,3-ról? „Aki pedig prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal.” Vagy esetleg a Jel 19,10/b-ről? …Mert a Jézusról való tanúskodás a prófétaság szelleme” Ha tudsz erről egy körültekintő értelmezést, azt is nagy köszönettel venném!
Jonas,
nem zárom ki, hogy a 3. és 6. versek másfajta szűrőről szólnak, de inkább arra hajlok, hogy ugyanarra vonatkoznak. A lelki ajándékokról van egy részletes anyagom, átküldöm emailben.
Nagyon köszönöm, rendkívül értékes anyag!
Kedves Ádám!
Köszönöm a posztot, nekem sokat segített a megértésben. A lelki ajándékikról szóló részletes anyagot elküldenéd nekem is?
Köszönettel:
Angi