Friss fejlemény, hogy a holland ügyészség vizsgálatot indított, hogy a házasságról és szexualitásról szóló 2017-es Nashville-i Nyilatkozat (Nashville Statement) beleütközik-e a holland törvényekbe és akik aláírják, törvényszegést követnek-e el. A Nashville-i Nyilatkozat (amelyről itt és itt írtam, és amelyet magam is aláírtam) a kereszténység hagyományos, kétezer éves tanítását foglalja össze, olyan állításokat és tagadásokat fogalmaz meg a házassággal és a szexualitással kapcsolatban, amelyekkel egészen a közelmúltig minden keresztény felekezet egyetértett volna. (Ha valaki nem hiszi, nyugodtan olvassa el a nyilatkozat 14 cikkelyét, nem fog találni benne egyetlen botrányos kijelentést sem, hacsak nem tette már magáévá a szexuális forradalom új dogmáit.)
A Nyilatkozatot pont azért fogalmazták meg és azért írta alá több tízezer különböző felekezetű keresztény vezető világszerte, mert a nyugat kulturális változásai hatására a kereszténységben olyan nézetek jelentek meg a szexualitással és a házassággal kapcsolatban, amelyek radikálisan eltérnek a hagyományos keresztény tanítástól. A döbbenetes számú aláírásból látszik, hogy sokan érzik, valódi status confessionis (hitvalló helyzet) van. A holland ügyészség most azért kezdeményezte a Nashville-i Nyilatkozat büntetőjogi vizsgálatát, mert nemrég 250 holland lelkipásztor jelentette be, hogy aláírta a nyilatkozatot, köztük egy holland parlamenti képviselő is. A holland egyenlőségügyi szervezetek azonnal elítélték a lépésüket, a hágai kormányzati épület előtt (!) felhúzták a szivárványos lobogót a Nashville-i Nyilatkozat elleni tiltakozásul. Ingrid van Engelshoven egyenlőségügyi miniszter szerint az, hogy lelkészek aláírták a nyilatkozatot, „visszalépés az időben”, ami azt jelzi, hogy „hosszú még az út az egyenlőség megteremtése felé”.
A holland média is koordinált támadást indított a nyilatkozatot aláíró lelkészekkel szemben. Dicséretére legyen mondva, az egyik televíziós csatorna megkérdezte a nyilatkozatról Denny Burk amerikai teológust, a CBMW elnökét, a nyilatkozat egyik szövegezőjét is, de a feltett kérdések szomorú képet festenek arról, hogy a holland liberális sajtó mennyire bele van ragadva saját toposzaiba (pl.: „Végiggondolták, hogy ez a nyilatkozat mit okozhat azoknak a fiataloknak, akik küszködnek saját szexualitásukkal?” „Nem a tegnap harcait vívják Önök?”). A holland ügyészség és véleményformáló média viselkedése újabb megnyilvánulása annak, amiről többször írtam már, hogy az új moralitás nem tolerálja a hagyományos erkölcsöt (l. keresztény diákcsoportok kitiltása egyetemekről), amely a közelmúltig általánosan elfogadott volt a nyugati világban. Nem csak a kronológiai sznobizmus dermesztő ebben, de az agresszív fellépés is a sorból kilépőkkel szemben.
A Nashville-i Nyilatkozat igazságainak elfogadása nem lehet kérdéses egyetlen keresztény számára sem, aki komolyan veszi az apostoli tanítást, még ha esetleg más szavakkal fogalmazná is meg ugyanazt. Az új nyugati erkölcs azonban nem nyitott arra, hogy ma akárcsak megtűrje az egyik legalapvetőbb hagyományos keresztény morális pillért, a szexuális tisztaságról és a házasságról szóló bibliai tanítást. A hagyományosan protestáns Hollandiában, amelynek egykor Abraham Kuyper volt a miniszterelnöke (el tudjuk ezt ma képzelni?), legalábbis úgy tűnik, ez a helyzet. Aki ellenzi a melegházasságot, vagy mondjuk azt gondolja, hogy a nemváltó operációk rossz megoldást jelentenek a nemi identitászavar mentális betegségére, az tolerálhatatlan véleményt képvisel a mai Hollandiában. Akkor is, ha ezt nem politikai programnak hirdeti meg, hanem csak a saját meggyőződését deklarálja, vagy a gyülekezetéét, mert mondjuk lelkész az illető, akinek a lelkiismeretét Isten igéje köti. Ha a Nashville-i Nyilatkozat elfogadása nem fér meg a holland társadalomban, akkor maga a keresztény hit nem fér meg a holland társadalomban, hiszen a nyilatkozat nem állít többet, mint amit a keresztény hit mond kétezer éve.
Mi ennek a legfőbb tanulsága számunkra itt, Magyarországon? Ha nem érzékeljük azt a nyomást, amit a nyugati keresztények érzékelnek, az azt jelenti, hogy kaptunk egy kis időt a felkészülésre. De amit Hollandiában és máshol látunk, ide is pillanatokon belül elérkezhet. Most van szükségünk bölcs előrelátásra, egyenességre, bátorságra, nyíltságra, tisztaságra. Elsősorban nem a társadalomról van szó, hanem önmagunkról. Az igazi tét nem az, hogy merre megy a nyugat, hanem az, hogy az egyház hitehagyó vagy hitvalló lesz-e egy ellenséges környezetben. Ebben a küzdelemben nincs helye a naivitásnak és a gyávaságnak. Az új moralitás elfogadása nem megvilágosodás, hanem világiasság. Hitvallásos helyzet van. Itt az ideje, hogy a magyar keresztény szervezetek és vezetőik világosan állást foglaljanak, sőt, akár maguk is aláírják a Nashville-i Nyilatkozatot. Nekünk sincs hova hátrálni, csak mi felkészülhettünk az áradatra. Nem biztos, hogy sok időnk van.
Nagyón jó írás remélem minden MAGYAR egyház harcosan kiáll a BIblia tiszta tanítása mellett.
Ijesztő ez a világi törvényhozás részéről is, de felfoghatatlan, amikor egyházi elöljárók indítanak eljárást az ügyben: https://churchleaders.com/news/341649-bishop-restricted-for-refusing-to-conduct-same-sex-weddings.html?fbclid=IwAR1NwIhu7j_TqTEO-sZ_w467mQxY1petQp3lmJYsQmYmIXDjCI2yQy_ujKo
Osztom a korábbi posztban megfogalmazott óvatosságot Jordan B. Peterson és a kereszténység kapcsán, de ez most eléggé idevág. És elég hamar kiderül az is, hogy mit felejt el a holland ügyészség az Ádám átlal említett esetben.
https://www.youtube.com/watch?v=vMSmUzDt-7U
Egyetértek a cikk minden sorával. Kiegészítésképpen belinkelem az MRE 2004-ben kiadott közleményét, aminek az előzménye akkor még csak egy nagy port kavaró homoszexuális eset volt, tehát nem a mai eltévelyedések széles palettája, mindazonáltal párhuzamba állítható a Nashville-i nyilatkozattal. A magam részéről azzal is beérném, ha ezt a nyilatkozatot „leporolva” újra látható helyre állítanánk, a legjobb persze az új nyilatkozat aláírása lenne.
http://www.reformatus.hu/mutat/6221/
Valóban érződik ez a trend a világban.
Ennek ellenére az ember időnként nem tudja már miknek higyjen. Kiválóan megírta Ádám a cikket, szép alaposan linkekkel alátámasztva, utána lehet járni. Ennek ellenére minden hírforrást emberek írtak és nekik is megvan a különféle irányultságuk. Egyesek közülük őszinték mások tudatosan ferdítenek.
Jól szimbolizálja az ártatlan félreértéseket az alábbi idézet a legutóbbi USA elnökválasztás idejéből (nem merem belinkelni nehogy a moderáló algoritmus kidobja – a „hirek.sk”-n jelent meg):
„…..A napokban a The New York Times közölt összeállítást arról, hogyan születhet meg egy közvéleményt befolyásoló álhír. A liberális lap egy texasi férfi esetét írta meg, aki a választás napján szerinte szokatlanul sok buszt látott, arról pedig hallott valamit, hogy Austin városában (ez Texas fővárosa) Trump-ellenes tüntetés lesz, így Twitter-üzenetében azt kürtölte világgá, hogy Austinban a Trump-ellenes tüntetésekre buszokkal szállítják a résztvevőket. Twitter-üzenete a Facebookon is terjedt, rövidesen több százezren osztották meg, s mire kiderült, hogy szó sincsen szervezett tüntetésről, hanem egy számítógépes konferenciára érkeztek résztvevők, addigra a hír már bejárta a közösségi médiát.
Namost ez a hír is – teljesen jóakaratúan – linkekkel volt alátámasztva és több százezren naivan megosztották mire kiderült hogy hamis.
A szándékos álhírterjesztőkről pedig ugyanez a hely a Washington Post-ot idézi:
„…..A The Washington Postnak a 38 éves Paul Horner arról számolt be, hogy évek óta él – nem is rosszul – abból, hogy a Facebookra és más közösségi portálokra álhíreket és hamis történeteket gyárt. A kampányban történetet kerekített például arról, hogy Barack Obama elnök betiltani tervezi az amerikai himnuszt, ezzel máris republikánus szavazók garmadáját bőszítette fel és erősítette meg abban a hitében, hogy muszáj Trumpra adnia a voksát….”
Tehát a világ valóban egyre romlottabb lesz de nem biztos hogy nincs ferdítés bármilyen nyelvű hírekben illetve pont ugyanúgy kell értebni ahogy tálalja.
Pl. én végképp összezavarodtam amikor az alábbi hírt olvastam (csak rövid idézet a cikkből:
„…..Néhány éve elkövettem azt a hibát, hogy leálltam vitatkozni a Szabados Ádám-féle blogban, ahol Szabados azt állította, hogy egy lelkészt börtönre ítéltek azért, mert kiállt a Biblia igazsága mellett, és bűnnek merte nevezni a homoszexualitást. Előre mondtam, látatlanban, hogy hazugság lesz ez. Utánajártam, kiderült, hogy az állításból egy szó sem igaz, nem ítélték el a lelkészt, pedig el kellett volna. Nem a Biblia miatt volt problémája, hanem olyan gyűlöletbeszédet tartott, hogy a melegek miatt vannak a természeti katasztrófák, a betegségek, a földrengések. Mint amikor azt mondták, hogy a zsidók miatt vannak az árvízek, az aszályok, a betegségek, a járványok. Hogyan lehet megmenteni a világot a rossztól? Meg kell ölni a melegeket. Ez volt a lelkész előadásának tanulsága. Minden fordítva volt, mint ahogy Szabados állította, MERT A LELKÉSZT ÉPPEN AZÉRT NEM ÍTÉLTÉK EL VÉGÜL pedig el kellett volna, NEHOGY AZ A LÁTSZAT KELETKEZZÉK, HOGY A HITE MIATT CSUKTÁK LE. Szabados sokszori felszólítás ellenére sem volt hajlandó helyreigazítani a hazugságokat, amiket terjesztett….”
A forrást szándékosan nem nevezem meg, mert nem az a lényeg hogy ki írta hanem az hogy igaz-e vagy nem.
Homályosan emlékszem a nevezett cikkre itt a blogon, de akárhogy keresgéltem nem tudtam ráakadni.
vándor,
gondolom, Bartustól idézel. Az említett vita ez alatt a cikk alatt zajlott, a lényegi rész itt kezdődik. Ha végigolvasod a kommentfolyamat, látni fogod, hogy ebben a fenti idézetben Bartus hogy is mondjam… nem a megfelelő gondossággal bontja ki az igazság minden részletét. Élesebben is fogalmazhatnék.
Egyetértek veled abban, hogy vannak álhírek. Arra törekszem, hogy álhíreket ne adjak tovább. Itt biztosan nem álhírről van szó. Az említett svéd lelkészről sem terjesztettem annak idején álhírt, egy beszélgetésről számoltam be, amit egy másik svéd teológussal folytattam, mellékesen, illusztrálva azt, amiről a cikkem szólt. Bartus tőlem független harcot vívott a blogomon a saját démonaival. Akinek van idegzete ahhoz, hogy végigolvassa a „beszélgetést”, meggyőződhet erről. Nekem szürreális élmény volt. Ahogy most ez a visszaemlékezése is az.
Kedves Vándor, a forrást és a nyílt beszédet illő felvállalni. Ebben az esetben két ember jöhet szóba, bár a megfogalmazás alapján én Bartus Lászlóra tippelek. Így azt kell mondanom, fontos, hogy ki írta, és hogy ennek mik az előzményei. A pontos írást Ádám talán meg tudja mondani. Az alatta zajló vitára emlékszem, ahol is kiderült, hogy a blog olvasói mind korlátolt hülyék,fanatikus keresztények, mert mindent rögtön benyelnek, amit Ádám ír. Igaz, hogy rajta kívül mindenki nyitott volt a vitára, de ez őt cseppet sem zavarta 🙂 Az pedig, hogy valóban létezik ez a trend, elég nyilvánvaló, nem kell ehhez Ádámnak semmit írnia. Elég ha megnézel egy 2010(ez csak egy általam kiragadott időpont)után gyártott bármilyen sorozatot, filmet, ahol szinte kivétel nélkül van a történetek fősodrában, vagy egyszerű mellékjelenetként, és teljes természetességgel ábrázolva a homoszexualitás.
„Tehát a világ valóban egyre romlottabb lesz de nem biztos hogy nincs ferdítés bármilyen nyelvű hírekben illetve pont ugyanúgy kell értebni ahogy tálalja.” Igazad van, és szerintem szinte az összes média manipulál, vagy így, vagy úgy, én ezt már megtapasztaltam a saját bőrömön is. Ugyanakkor, ha valami úgy néz ki, mint egy kacsa, és úgy viselkedik, mint egy kacsa, és ne adj isten, még úgy is úszik,akkor azért elég nagy a valószínűsége, hogy az valóban kacsa. A gondolkozás pedig valószínűleg szándékosan teremtett képesség, még akkor is ha igen kevesen élnek vele.
Az amerikai népszava aktuális vezércikkében Ádám nemes egyszerűséggel egy hazugságokat terjesztő, ahhoz ragadozó uszítóként van aposztrofálva, aki „valami teológusnak vagy talán még lelkésznek is mondja magát, ezekkel a jellembeli tulajdonságokkal”.
https://nepszava.us/bartus-laszlo-nem-keresztenyuldozes-hanem-kereszteny-uldozes-van/
Ádám, ezt nehogy a szívedre vedd, ha Bartus valakibe belerúg, az azt jelzi, hogy valamit jól csinált…
Vándor: szerintem ha óvakodsz a fake newstől (alternative facts-tól, post truth-tól, pártállástól függően ki melyik kifejezést szereti), akkor ezt a sajtóorgánumot én a helyedben nagy ívben elkerülném. 🙂
Elnézést a typo-ért: Ádám a cikk szerint nem ragadozó uszító, hanem (a terjesztett hazugságokhoz) ragaszkodó uszító… Ez így sokkal kedvezőbb. 🙂 Már írni sem tudok, annyira lefáradtam a cikktől.
Én úgy látom, hogy az általános, nagy összképet tekintve a magyarországi „kereszténység” ott tart, ahol 10-15-20 éve az amerikai – nyugati. Ha marad a magyarországi kereszténység mostani általános iránya, akkor ugyanúgy le fogjuk követni a nyugati kereszténység jelenlegi állapotát, csak mindezt egyfajta késéssel. Jó 10 – 11 éve volt, hogy a budapesti lelkészem próbálta elérni, hogy a saját egyháza (magát evangéliumi közösségként meghatározó felekezet) adjon ki nyilatkozatot a házasság szentsége, házasságon kívüli/előtti nemi együttélés, válás dolgában a Biblia, ezen belül hangsúlyozottan az Újszövetség világos tanítása alapján. Nem sikerült. Amennyire én ismerem a helyzetet, a nyugati kereszténység nagyjából ugyanitt tartott a 90-es évek közepétől a házasság dolgában. Ma olyan statisztikákat és felméréseket lehet olvasni, hogy Amerikában a magukat kereszténynek, vasárnap templomba/gyülekezetbe járók és a magukat nem kereszténynek vallók között a válás, káros függőségek, anyagiakkal való visszaélés és hasonló mutatók terén sokszor szinte alig van eltérés. És azt is olvasni, hogy az amerikai fehér keresztények többsége magát konzervatívnak vallja. És ők is részesei az előbb emlegetett kimutatásoknak, statisztikáknak. Ez számomra azt mutatja, hogy itt egy nagyon általános jellegű romlottságról van szó, mely nem csak a világ Isten nélkül élő részét érinti. Ez legalább annyira a kereszténységet is érinti, mely összképben a keresztények az elistentelenedés dolgában néhány lépéssel lemaradva „követik” a kifejezetten nem keresztény, progresszív „élcsapatot”. És ez vezet el a mondandóm lényegéhez: szerintem a legnagyobb probléma nem azzal van, hogy a világ „progresszív megmondó emberei” és követőik az általunk ismert irányba tartanak és erre rángatnák a világot. Azt látjuk, hogy a történelem során a görög, római és más, számunkra talán „egzotikus” kultúrák és társadalmak rendre kitermelték mindezeket. Meg is lett az eredménye. Az Isten nélküli ember törvényszerűen ebbe az irányba tántorog. Erről ír a Római levél 1. fejezete. A legnagyobb baj szerintem az, hogy a ma látható kereszténység tekintélyes része egyszerűen elistentelenedett. Nem tiszteli Istent, nem tekintély előtte a Szentírás, az evangélium pedig egyszerűen üres fogalom, nincs mögötte sem hiteles élet, sem élő hit, sem életszentség. Azt gondolom, hogy nekünk elsősorban nem a külső, progresszív erőkkel és társadalommérnökökkel van harcunk, hanem kapun belül. Ameddig házon belül nem áll helyre az Örökkévaló tekintélye, addig a kereszténység a világunkban tapasztalható erkölcstelenség és romlottság light-os változata lesz (= nem annyira durva, mint a „világ”). Amíg keresztény vezetők azon örvendeznek, hogy náluk a gyülekezetben nem elfogadott a homoszexualitás gyakorlása és megélése, de nem tudnak és nem akarnak mit kezdeni a fiatalok házasság előtti nem önmegtartóztató életmódjával, addig csak azt mondhatjuk el magunkról, hogy mi MÉG nem tartunk ott, mint azok a gyülekezetek, ahol homoszexuális kapcsolatokban élő „felszentelt” szolgálók, vezetők vannak. Azok a gyülekezetek, ahol már ez is elfogadott 20 évvel ezelőtt ugyanúgy nem tudtak vagy/és nem akartak kezdeni valamit – többek között – a gyülekezetbe járó tagok bűnös, nem önmegtartóztató nemi életével, az anyagi visszaélésekkel, nem Isten ügyét szolgáló hatalmi játszmákkal, és függőségekkel.
Kedves vándor,
szerencsétlen nyomorult ez az ember… nehéz eldönteni róla, hogy a magyar nyelvtudásából vesztett (pl. nem tudja értelmezni a függő beszédet), vagy pedig annyira torzító szemüvegen keresztül nézi a világot, hogy amit a cikkből kibogozott, annak a tényleges cikkhez kevés köze volt… vagy a kettő együtt.
Becsípődve
Mindenféle erkölcs univerzalista, azaz egyetemes érvényre tör (Morus Tamás). Ebből következik a másság paradoxona, hogy a nyitottság jegyében(!) kénytelen betiltani, sőt kriminalizálni a nem-más értékrendűséget.
Egy civilizációnak egyszerre csak egy érvényes erkölcsi szabályzata lehet, így aki nem áll ki „A” szabályzatért, az nem a sokszínűséget fogadja el, hanem „B” egyeduralmát.
Laci, ebben teljesen egyetértek veled ebben. A keresztényeknek el kell dönteniük, hogy kiállnak-e az „A” szabályzatért, és meg is élik azt, vagy pedig mismásolnak. Eddig a mismásolás ment, és ahogy Vass András is utalt erre, ezzel a stratégiával oda jutottunk, ahol most tartunk. Egyenesen menetel az egész nyugat a „B” egyeduralma felé. Mikor kívánunk stratégiát váltani?
Kedves László,
egyetlen egy szempontból nem univerzalista az erkölcs, és ez elsősorban a politikai vitákra, politikusokra, véleményvezérekre, megmondóemberekre igaz: támadhat valakit a saját erkölcsi normái szerint az, aki saját maga nem is veszi komolyan a normát. Elég az, ha a támadott személy támogatói komolyan veszik…