A bibliai szereplők a Szentlélekről nem teológia tankönyvekből hallottak, hanem megtapasztalták őt. Újból és újból. Arról olvasunk a Szentírásban és az egyház történetében, hogy emberek a Lélek hatására bűnbánatra jutnak, belső bizonyossággal telnek meg, megvilágosodnak, nyelveken szólnak vagy prófétálnak, vágy ébred bennük, hogy tanúskodjanak Jézus Krisztusról, és ehhez bátorságot is kapnak, új megértésre és belátásra jutnak a mennyei világ dolgaival kapcsolatban, megtapasztalják Isten szeretetét és közelségét. A Lélekkel való megtelés egyik legnyilvánvalóbb jele azonban az öröm és dicséret. Erre szeretnék ma néhány példát mutatni.
Öröm
Mikor Pál a pizídiai Antiókhiában hirdette az evangéliumot, olyan súlyos konfliktus támadt, hogy el kellett mennie a városból. Addigra azonban a pogányok közül sokan befogadták az evangéliumot. Lukács beszámol arról, hogy a városban élő zsidók ezt rossz szemmel nézték és zaklatni kezdték a formálódó közösséget. Mit tegyen egy friss hívő ilyen helyzetben? Visszatérjen a régi kerékvágásba? Szomorkodjon a helyzet ilyetén alakulásán? Magába roskadjon? Ezt olvassuk: „A tanítványok azonban megteltek örömmel és Szentlélekkel.” (ApCsel 13,52) Szomorúság helyett örvendeztek! A Szentlélek öröme töltötte be őket!
Ugyanezt olvassuk a thesszalonikai hívőkről. Pál mondja róluk: „ti pedig a mi követőinkké lettetek, és az Úréi, amikor sok zaklatás ellenére a Szentlélek örömével fogadtátok be az igét” (1Thessz 1,6) A Szentlélek kiáradásának a következménye volt, hogy a fenyegetések ellenére a hívők örvendeztek.
Péter hasonlókat mond a nehéz helyzetben lévő kisázsiai hívőkről: „Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben. Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre. Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét.” (1Pt 1,5-9) Mi az oka ennek az örömnek a megpróbáltatások közepette? Péter megmondja: „Boldogok vagytok, ha gyaláznak titeket a Krisztus nevéért, mert a dicsőség Lelke, az Isten Lelke megnyugszik rajtatok.” (1Pt 4,13-14)
A Szentlélek gyümölcsének egyik vonása az öröm (Gal 5,22-23). A szentségünk része az öröm, hiszen a boldog Isten vesz lakozást bennünk! A Lélek Isten boldogságát hozza az életünkbe. Ha ez igaz a Lélek hétköznapi szolgálatára, akkor ha kiárad a Lélek, az öröm Lelke árad ránk, az öröm sokasodik meg bennünk. A Zsidókhoz írt levél szerint Jézust is az öröm Lelke töltötte be: „Szeretted az igazságot, és gyűlölted a gonoszságot: ezért kent fel téged az Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.” (Zsid 1,9)
A római gyülekezetnek Pál apostol ezt írja: „Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm” (Róm 14,17) Ezért amikor az Isten Lelke betölt minket, az egyik leggyakoribb következmény a túláradó öröm.
Dicséret
A dicséret a Szentlélekben való öröm közvetlen következménye. Az öröm spontán módon vált át dicséretbe, mint mikor a táj szépsége ujjongásra késztet, ezért a mellettünk lévő figyelmét is arra irányítjuk, ami az örömünket előidézi.
Pünkösd napján leszállt a tanítványokra a Szentlélek, a járókelők pedig arra lettek figyelmesek, hogy „az Isten felséges dolgairól beszélnek” (ApCsel 2,11). Majd a megtérők tömegéről azt olvassuk: „Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép.” (ApCsel 2,46-47)
Kornéliusz megtérésekor hasonlóképpen összekapcsolódik a Szentlélek kiáradása és a dicséret: „Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét. És elámultak a zsidó származású hívők, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka. Hallották ugyanis, amint nyelveken szóltak, és magasztalták az Istent.” (ApCsel 10,44-46)
A Westminsteri kiskáté első kérdése így hangzik: „Mi az ember végső célja?” A válasz: „Az ember végső célja, hogy dicsőítse Istent és örökké gyönyörködjön benne.” Istent dicsőíti az engedelmes szolgálat. De sokkal jobban dicsőíti, ha örömmel végezzük. Istent dicsőíti, ha adakozunk. De a jókedvű adakozót kedveli az Úr. Istent dicsőíti, ha imádjuk őt. De jobban dicsőíti az a dicséret, ami a benne való gyönyörködésből fakad.
Istennel mindenen át c. könyvében Corrie ten Boom több példát is hoz a Szentlélekben való öröm hatására. Elbeszéli, milyen derű és öröm volt nővérében még a koncentrációs táborban is, ahova zsidók bújtatása miatt hurcolták őket. „Láttam Betsie-t, a nővéremet a gyűjtőtáborban éhen halni, de az utolsó percig Isten öröme sugárzott arcáról. Telve volt Szentlélekkel, és így nem a körülmények, hanem a körülményekre való reagálása teremtett benne világosságot.” Betsie példája Isten nevére hozott dicsőséget.
Corrie-nak egyszer egy afrikai testvér beszámolt arról, hogyan gyilkolták meg társait a hitük miatt. „Csendes öröm honolt az arcán. Ismét hallottam, ahogy olvasom a templomunkban a textust, ami az 1Pt 4,14-ből van: ‘Akkor a dicsőségnek Lelke és az Istennek Lelke megnyugszik rajtatok.’ Ekkor arra gondoltam, amit akkor adott nekünk a Szentlélek, mikor a Krisztusért való szenvedés öröméről, a mártírhalál öröméről beszéltem.”
Corrie őszintén ír arról, hogy egy időben elveszítette első szeretetét, és egy ruandai testvér pont az efézusi gyülekezetről olvasott neki, ahol szintén elfogyott a szeretet. „Hirtelen ismét vidám lettem. Szélesre tárva láttam a megtérés ajtaját. Bűneimet, hideg szívemet ahhoz vihettem, aki hű és igaz, és a bűnöket megbocsátja. Ezt meg is tettem. Beismertem bűneimet és bocsánatot kértem. S az történt, ami mindig történik, ha Jézus nevében egy bűnt Istenhez viszünk: Ő megbocsátott. Jézus megtisztította szívemet, és megtöltött Szentlélekkel (…). Folytattam hát utamat tovább, és az élő víz folyamát kitöltötte az Úr Afrika szomjas földjére, Amerikára és Kelet-Európára. A szeretetnek hatalmas megtapasztalása volt ez, nagy-nagy öröm!” Corrie szíve megtelt a Lélek örömével, és ez Isten dicséretébe és bátor, eredményes bizonyságtételbe torkolt.
Utolsó példám John Howe puritán teológus és igehirdető. Az alábbi idézetet halála után a Bibliájában találták:
„1689. december 26. reggelén egy elbűvölő, csodálatos álomból ébredtem fel. Álmomban egy széles mennyei fénysugár érkezett a Fenséges Isten magasztos trónusától, és kitárt széles mellembe fúródott. Azóta gyakran elmélkedem nagy gyönyörrel a különleges isteni kegynek eme biztosítékáról, melyet Isten azon az emlékezetes napon adott nekem, és friss élvezettel emlékezem meg az abban lelt gyönyörűségről. De amit 1704. október 22-én ebből a fajta dologból Isten lenyűgöző jósága és a Szentlélek csodálatosan vigasztaló hatásának köszönhetően átéltem, messze túl vannak azon a határon, amelyre még kifejező szavakat hozhatnék. Ekkor megtapasztaltam, hogy a szívem kifejezhetetlen gyönyörtől olvadt meg, és a szívemből könnyek patakzottak attól való örömömben, hogy Isten így kiöntötte szívembe szeretetét (…) és áldott Lelkével ilyen leírhatatlan módon elfoglalta és betöltötte azt.”
Howe tapasztalataiban is a spontán, ujjongó öröm dominált. Ez a Szentlélek kiáradásának egyik legfontosabb közvetlen következménye. Átélhetjük ma is.
Mert ahol Isten Szelleme, ott a szabadság. Az ember végső célja tehát, a szabadság beteljesülése. Sehol egy kerítés vagy zárt kapu, mert mindenki tudja honnan jön és hová megy, jól megépített útja van.
Kiskáténak lehetne első válasza a „mi végett vagyunk a világon” kérdésre az, hogy boldogok legyünk. Ezt Jézus annyit magyarázta de nem nyílt meg a szívük, nem bátorodott fel nagyot álmodni! És bekövetkezett, a minden álomnál szebb, gyönyörű valóság 🙂
Azon gondolkodom, vajon mitől nyílik meg az ember szíve. Több dimenziója van ennek, vagy csak egy? Lehet valaki nyitott valamiben és zárt másban, vagy csak egy dolog van, ami számít? Vannak, akik az önzést a túlélési ösztönhöz kapcsolják, pedig a valóság inkább azt mutatja, hogy a zord környezet a szolidaritást erősíti. Vajon miért volt zárt a tanítványok szíve, amíg Jézus itt volt, és miért nyílt meg később?
Miklós, a változást az hozta el, hogy felruháztattak mennyei erővel, vagyis eljött a Vigasztaló, a Szentlélek.
Csel1,3 akiknek szenvedése után sok jel által meg is mutatta, hogy ő él: negyven napon át megjelent nekik, és az Isten országára tartozó dolgokról beszélt velük. 4 Amikor együtt volt velük, meghagyta nekik, hogy ne menjenek el Jeruzsálemből, hanem várják meg az Atya ígéretét, amelyről azt mondta: Hallottátok tőlem, 5 hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban nemsokára Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni. […] 8 De erőt kaptok, amikor a Szentlélek eljön rátok, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában és a föld legvégső határáig.
Lk24,45 Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat, 46 és azt mondta nekik: Így van megírva: Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halottak közül. 47 És az ő nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden pogány között, Jeruzsálemtől elkezdve. 48 Ti vagytok pedig ezeknek tanúi. 49 Azért én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel.
Jn14,26 A Vigasztaló pedig a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, az majd mindenre megtanít titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondtam nektek.
Jn14,15 Ha szerettek engem, megtartjátok a parancsolataimat, 16 és én kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad majd nektek, hogy veletek maradjon mindörökké: 17 az igazság Lelkét, akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja és nem ismeri őt, de ti ismeritek, mert nálatok lakik, és bennetek lesz.
Jn15,26 Amikor pedig eljön majd a Vigasztaló, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd bizonyságot tesz rólam. 27 De ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva velem voltatok.
Jn16, 12 Még sok mondanivalóm van, de most nem tudnátok elhordozni, 13 de amikor eljön az, aki az igazság Lelke, elvezet majd titeket minden igazságra. Mert nem magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket kijelenti nektek. 14 Ő engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és kijelenti nektek. 15 Mindaz, ami az Atyáé, az enyém, azért mondtam, hogy az enyémből vesz, és kijelenti nektek.
Ádám, az utolsó példával van egy kis gondom. A puritán szerző szerintem nem véletlenül nem verte nagydobra. Ez így inkább kísértésnek tűnik, mint mennyei üzenetnek. Pál saját elragadtatását is csak úgy vezeti be, hogy ismert egy embert, aki testben vagy testen kívül elragadtatott a harmadik égig. Mivel ez az eset akkor és ott nem lett a hívő testvérek által megvizsgálva, így hagyjuk meg az adott személy belső szobás élményének. (1Kor14,2 Mert aki nyelveken szól, nem emberekhez szól, hanem Istenhez, mert senki sem érti, hanem lélekben szól titkos dolgokat. […] 4a Aki nyelveken szól, önmagát építi, ) Az adott látomást is legjobb ha önépítésnek tekintjük. Sokan ezen túllépnek, s jönnek az új üzenetek, amit illik magasztalni, s dicsőíteni. S itt lehet magas lóra kerülni, hogy ha valaki azt hiszi, neki Isten új kijelentést adott. Aztán mikor szembesítik a Szentírással, hogy azzal ellentétes, amit mond, akkor a Szentírás kerül szépen lassan háttérbe. Minek a Szentírás, ha egyszer az emberhez Isten közvetlenül szól ma is. Ennek veszélyét nem lehet kellően hangsúlyozni. Ki áll valójában az ilyen új üzenetek, új próféták mögött? Kik dicsőítenek ténylegesen ezekért az üzenetekért? Sola Scriptura és Tota Scriptura. S nem kerülünk magas lóra. Érdemes még meggondolni ezt a figyelmeztetést is: 1Tim3,6 „Ne legyen újonnan megtért ember, nehogy felfuvalkodva magára vonja az ördögnek járó ítéletet.”
Visszatérve a puritán ember „látomására”, valószínűleg végiggondolta, hogy ha nincs bibliai megalapozottságú magyarázata, akkor hallgasson a gyülekezetben. Egy újonnan megtért könnyen eshet abba a csapdába, hogy egy ilyen látomást nem kísértésnek, hanem készpénznek vesz. Főleg, ha olyan lelkiség veszi körül, olyan gyakorlatok, olyan személyek, ahol és akiknél ez „megszokott” jelenség. Akik „osztogatják” ezt a képességet is.
Maradjunk józanok és ragaszkodjunk a Szentíráshoz. Ha van azzal egybecsengő magyarázat, akkor fogadjuk csak el. Gondolom a puritán férfi jól meghányta vetette, hogy a szétnyíló mellkas felvetheti a dobogó szív csodálatát éppenúgy, mint egy mexikói áldozás képét, de úgy látszik nem talált rá bibliai értelmezést, így szépen lassan homályba veszett a feljegyzése, nem győzte le a kísértés. Ha jól emlékszem, akkor Mel Gibson Passiója két nővér látomásán alapul. Az ember önkiüresítő technikái nem egyszer vezetnek ilyen látomásokhoz. Másokon megjelentek Krisztus sebei. Komoly veszélyei vannak, ha valaki nem az Ige által töltekezik be Szentlélekkel. Ha magasabb lovat akar, ha többre vágyik, vagy kiskorú hívőként ilyenbe rángatják bele. Ahogy most pünkösdkor prédikálta a lelkészünk, a Szentlélekkel betöltekezés, az amikor Igét hallva azzal töltekezünk fel, ami más gondolatainkat szépen kiszorítja. A gondolat persze prófétálásnak is előadhatja magát. Ám ekkor is az Ige fényében kell megítélni. 2-3 prófétáljon, a többiek pedig ítéljék meg. Tanítja Pál a korintusiaknak, s nekünk is. A Szentlélek munkája, hogy Jézus Krisztusról tesz tanúbizonyságot, teljes összhangban az egész Szentírással. Ahol ennél több van, és vagy más is van, ott idegen lélek munkálkodik. Márpedig Pál figyelmeztet, hogy ha mennyből való angyal prédikálna is márt, mint amit ők prédikáltak, legyen átok. S nyomatékképpen megismétli.
Ahogy a lelkészünk szintén mondta, amikor valaki befogadja az Igét, akkor veszi a Szentlelket. Sehol sincs másik vételről szó. Ahogy mondta, még a sokféle bűnökbe beleeső korintusiak esetében sem ezt rótta fel nekik Pál, hanem, hogy nem engedelmeskednek a vett Szentléleknek. Akkor vajon hogy lehet venni a Szentlelket ott, ahol nem szól az Ige? Milyen lelket lehet ott venni?
Samáriában, míg Fülöp oda nem ért, az emberek örültek és dicsőítettek Simon mágus tudományán. Fülöp tudományát látva azonban csak felé fordultak. Örömet és dicsőítést tehát kiválthat olyan is, ami az Ige mérlegén elbukik. Ha valami csak látszatra a világosság angyala, akkor azt csak az Ige kardja képes leleplezni. Ha nem engedjük az igét a közelébe, akkor az ördög tőrébe esünk.
Végül ne vedd rossz néven, de nem látom a párbeszéd lehetőségét az Ige befogadásával kapható Szentlélekkel való betöltekezés és más módszerekkel más lelkek vételezése között. S itt általában a más lelket vevők vannak magas lovon, ők gondolják, hogy meghaladták a Szentírást, nekik közvetlenül üzen az Isten. S ahogy olvasom a Bibliában sincs ilyen párbeszéd. Pál egyenesen átkot mond rá. Gal1,8.9. 2Kor11,4 is egy ilyen figyelmeztetés: „Mert ha valaki jön, és más Jézust hirdet, akit nem hirdettünk, vagy más lelket kapnátok, amelyet nem kaptatok, vagy más evangéliumot, nem azt, amelyet befogadtatok, igencsak eltűrnétek.”
Ezeket békességben írtam, bár lehet, hogy nem ártana némi indulat, de úgyis az Ige az ami meggyőzhet bárkit, s pár igei támpontot elhelyezhettem, Istennek hála, a leírtakban.
Hunor, nem véletlenül mondta Jézus azt, hogy maradjanak együtt, amíg nem küldi el a Lelket az Atyától! Péter igehirdetésének ereje, a nyelvek adománya mind megkülönbözteti ezt a történetet attól, ha valaki az értelmében befogadja az Igét és bár átalakítja, mégsem ennyire, ez több!
Az Úr ÚJAT TETT a múlt században – és máskor is, az ébredésekben – ezt muszáj megismerni! A viták erről azért vannak, mert sokan, hűséges szolgálattévőknek egyszerűen idejük nincs arra hogy újat ismerjenek meg. Bőséges az evangélium, és annak hirdetése, a minden időt és erőt lefoglaló szolgálat. Példa erre Emiliano Tardif, akinek meglehetősen lesújtó véleménye volt a karizmatikus megújulásról (inkább valamilyen szociális szolgálatra lenne szükség, mondta) egészen addig, míg fiatalok a halálos ágyán meg nem lepték Istentől elküldve, a gyógyítás karizmájával. Betegségeiből meggyógyulva kezdett világméretű gyógyító szolgálatot, városnyi ember tért meg alkalmanként, kocsmák bezártak és imaházakat alakítottak belőlük, hasonlóan a nyilvánosházakból… A Szentlélekben az Isten egészen különlegeset, erőteljeset cselekszik napjainkban!
Ez az ÚJ olyan, hogy KÜLÖN kell megismerni, nem az Írás „felett” mert benne van az ApCsel-ben: „talán édes bortól részegedtek meg”? mondták, akik látták őket. Éppen erre fűzi fel az írását Dennis Bennett, ami alapmű volt református lelkész barátnőm számára, ez volt az első lépése ezen az úton http://kecskemetibaptista.hu/konyvtar/nem-reszegek-ezek
Nyomon követhető, hogy csapott át a Lélek tüze más csoportokba, 67-ben pl. az USA-ba egy lelkigyakorlaton, protestáns közvetítéssel: egy katolikus egyetemi csoportban történtek hasonlóak mint az első Pünkösdön. Ilyen módon hitviták nélkül (!) csodálatosan valósul meg az egység a Szentlélekben, mint egykor, amikor a különböző nációk mind a SAJÁT nyelvükön hallották az evangéliumot! Pont ez történik: mindenki egyként érti és erre, sajnos mindig szükség van a megkövesedett hitgyakorlatok felfrissülésére, úgy mint a tavaszra a tél után.
Az én tapasztalatom Hunor az, hogy az erő inkább megosztja az embereket. Ahhoz, hogy valaki helyesen tudja használni az ajándékait, eleve a helyén kell, hogy legyen a szíve. A korinthusi gyülekezet Pünkösd utáni állapotában megosztott volt, az ApCsel 1:14 szerint viszont a jeruzsálemi tanítványok szíve egy volt, már Pünkösd előtt is.
A szív zártsága félreértések eredménye. Úgy nyílt meg és ma is úgy nyílik meg a tanítványok szíve, ahogy a Szentlélek az Ige megfelelő részét megérteti velünk. A Szentlélek vezet el minden igazságra. Ha kéred kereshetünk bibliai példákat, mind arra, amire Jézus már életében, mind arra amire feltámadása után, de Pünkösd előtt, mind arra, amire Pünkösd után vezette el őket. Péterre önmagában mindegyikre van példa. (Péter ismeri fel, hogy Jézus Isten Fia, Péter elárulja, Péter találkozik a feltámadottal, Péter háromszor mondja, Jézus kérdésére, hogy szereti, s Jézus itt teszi emberhalásszá. Aztán Pünkösdi prédikációja. Fogságai, még Jeruzsálemben. Samáriában, majd Kornéliusznál is igét hirdet. Később Pál inti meg mert elkülönülve eszik a pogányoktól a zsidókkal. Nagy szerepe van a döntésben, hogy a megtért pogányoknak nem kell körülmetélkedni. Még ő is élete végéig tanult)
Ami Korinthust illeti, itt is meg volt az Ige hatása: 2Kor7,9 Most azonban örülök – nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, és miattunk semmiben sem szenvedtetek kárt.
(s itt jön a képbe például a II. helvét hitvallás azon része, hogy miként értelmezzük az Igét.)
Hogy az Ige az ami a szívet tanítja egy klasszikus igehely:
2Tim3,16 A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, 17 hogy tökéletes, minden jó cselekedetre felkészített legyen Isten embere.
Hunor,
szerintem egy kicsit túl szigorú vagy a puritán testvér álma tekintetében.Ő nem látomásról beszélt hanem egy gyönyörűséges álmáról.Isten KÜLÖNLEGES KEGYELEMBEN részesítette ezt a mélyen hívő embert.Nem reklámozta,nem állt ki az emberek elé,hogy „lássátok milyen látomást”kaptam.Megtartotta magának,leírta egy papírra és eltette a Bibliájába.Ez Isten és ő közte zajlott le.Lehet,hogy sohasem sem tudtuk volna erről az élményről ha valaki bele nem nézett volna ennek az áldott embernek a Bibliájába.A puritánok előtt mélyen meghajolok,számomra példa az életük és tekintélyek a számomra.Szerintem ma sokkal többet kellene puritánokat olvasni(angolszászokat és magyarokat egyaránt).Ők az Ige olyan mélységeibe hatoltak(ismételten:különleges kegyelem) amelyről egy hozzám hasonló átlaghívő csak álmodhat.Példás életet éltek és ezzel is alátámasztották a mondanivalójukat.Olvastam prédikátoroktól,hogy amikor nagyon nehéz volt nekik akkor XVII.századi puritán írók könyveit vették elő(pl.David Wilkerson).Félek,hogy hiányos az ismereted a puritánokról…
Viszont az is igaz,hogy óvatosnak kell lennünk manapság „álmok és látomások”kérdésében.Én is olvastam(különösen szélsőséges karizmatikusok)”látomásait”,ezek rémisztőek és ijesztőek.Igazságtartalmuk szerintem nulla.Plusz ezt mindenhol reklámozzák.Ezért is hiteltelenek.Isten valamilyen számunkra kifürkészhetetlen okból „megajándékozta”hűséges szolgáját egy ilyen gyönyörűséges álommal.Különös kegyelemben részesítette.Magam is ismertem, hallottam emberekről akik „kaptak” álomban kijelentést.Ezek nem voltak valami rajongó,szélsőséges emberek.Komoly hívők voltak.Némelyek megkapják ezt a kegyelmet, a döntő többség azonban nem.Ezért én nem zárnám úgy rövidre a dolgot ahogy te tetted-sőt-nagyon hálás vagyok Ádámnak,hogy a poszt végén hozta ezt a példát!Jó ilyen dolgokról olvasni ebben az igencsak öröm nélküli kereszténységben!Sajnos a mai kereszt(y)énségben sok a gerjesztett, „mesterséges öröm”, ami sajnos az életszentség hiányával is magyarázható.Mivel nincs igazi keresztényi öröm,ezélt csinálni kell örömet.Meg kell azt állapítani,hogy lelkünk ellensége ezen a területen(a gerjesztett „öröm”)területén is arat.
Nálam is a Biblia,a kijelentés/kinyilatkoztatás van első helyen,ez az forrás.
Viszont Howe álma se nem vesz el se nem ad hozzá az Íráshoz!Számomra hiteles.
Méltányolom,hogy nagy tisztelettel közeledsz a Szentíráshoz(magam is erre törekszem) és a jártasságod is nagy az Igében, azonban szerintem eléggé egysíkúan és egyoldalúan interpretálod azt.Túl racionális a hozzáállásod.Ahogy olvasom hozzászólásaidat azokból nekem nagyon hiányzik be a spiritualitás.Hiányzik belőlük az élmény.Leragadsz a betűnél és nem engeded,hogy átjárjon az Ige és az érzéseket váltson ki benned.Nincs szomorúbb jelenség mint az örömtelen keresztyénség.Vigyázzunk,hogy ne közelítsünk öncélúan a Bibliához a saját szubjektív igazságunk alátámasztására.A Biblia nem erre van adva.Az Ige történés,olvasása alatt megelevenedik a betű és táplálja a lelkünket.Hogy is mondja Jeremiás?:”Ha eljutott hozzám igéd,én élveztem,igéd vidámságot szerzett nekem és szívebli örömöt…”(15,16a).
Szeintem nincs rosszabb mint egy hideg,örömtelen,racinális kereszténység és kegyességi gyakorlat.Olyan amiben nincs hely sem az élményeknek sem az átéléseknek.Hideg mint a jég.Az ilyen keresztény mellett senki sem melegedhet meg.Olyan mint a sótlan leves.Minden van benne ami kell, de egy fontos alapelemből kevés van,vagy egyáltalán nincs.Ez nem vonzó kereszténység.
A Mel Gibson filmmel más problémák is vannak az mellett amit írtál…De ez egy másik téma.Veszélyes az antiillektualizmus,de veszélyes az érzelmek nélküli intellektualizmus is.Ezek szélsősgek amelyeket kerülni kell.Ha jól emlékszem John Stott írt az antintellektualizmus veszélyeiről(a rajongók kikapcsolják az értemet és csak az „élményt”hajszolják).Hideg,örömtelen keresztyénség senkinek sincs javára…szükség van spirituális élményekre,tapasztalatokra a keskeny úton.Miért félünk az érzésektől és az élményektől?!Én magamat józan és konzervatív protestáns hívőként aposztrofálnám aki hálás azért,hogy Isten értelmet adott nekünk,hogy azt használjuk.Viszont ez nem zárja ki azt,hogy egy lelki élményekben bővelkedő életet éljünk.Sajnos,hogy ebben én eléggé gyenge vagyok.Sok nálam az agyalás és kevés az élmény.Isten Howet-ot megajándékozta ezzel az álommal.Bár nekem is adna egyszer egy ilyen álmot…viszont az életszentésgem valószínűleg nagyon messze van a puritánok életszentégétől.Végül:senkinek sincs szüksége egy örömtelen,hideg,spirituálisan szegény keresztyénségre.Az ilyen keresztyénség inkább taszítja mint vonzza a keresőket….
https://www.youtube.com/watch?v=cu6dTkybPNw
Igen, a szív az értelem helye. Az élő, hússzív, a gondolkodó szív. A Szentlélek segít a megértésben, ez azonban, normális esetben, szerintem nem olyan hosszú folyamat, mint ahogy a megjegyzésedből tűnik, a Biblia egy elég egyszerű dolog. Amire a kérdése(i)mmel utaltam, és a bejegyzéshez kapcsolódtam az az, hogy a keleti vallások értelmezésével ellentétben az öröm nem csak a belső állapotunktól függ. A Szentlélek, bár adhat vigasztalást a nyomorúságban, de általában mégsem csak úgy örül, hanem örül valaminek, a konkrét környezetünkkel kapcsolatban.
„Újra örömüket lelik az alázatosak az Úrban, a legszegényebbek is örvendezni fognak Izrael Szentje előtt, mert vége lesz a zsarnoknak, és elpusztul a csúfolódó! Kiirtják mindazokat, akiknek gonoszságon jár az eszük,…” (Ézs 29:19-)
Azzal, hogy Jézus elment, egy igen jelentős változás következett be a tanítványok életében…, fizikailag magukra maradtak. Úgy gondolom erre utal Jézus, az általad is említett, Péterrel folytatott beszélgetésében (Jn21).
Miklós, a tanítványok nem maradtak magukra, éppen ezt mondta Jézus, hogy „Jobb nektek ha én elmegyek. Mert ha én nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok, ha azonban elmegyek, elküldöm hozzátok”! János 16.7 és erre szólt az utasítás is: „maradjatok együtt”! Különleges helyzet volt, Jézus szavait különbözőképpen értegették előbb meg később is, de a Lélek Személye átalakította az apostolok szolgálatát! https://www.youtube.com/watch?v=9l3TgAXurJg
Így történt, rendkívüli és hasonlíthatatlan módon, hogy kihozták a betegeket az útra ahol az apostolok jártak, és akire Péter árnyéka rávetült, meggyógyult?! A Szentháromság isteni Személye a Lélek! Ő Maga jött 🙂 alleluja!
És nemcsak egy Pünkösd volt: azt, hogy a Lélek kiáradása hányszor történt (majd lecsengett tüze, elkorcsosultak ajándékai, tagadhatatlan) és most is történik: az Urat tagadja meg, aki ezt nem akarja megismerni! Nemrég, vagyis MOST a Felházban, MOST a világon, és még néhány alkalommal Európában majd, nem kell Ugandába utazni megtérni 🙂 bár ezért bárhová el kellene menni ha csak rajtunk múlna … DE Ő jön https://www.youtube.com/watch?v=UaGQCCMX8gE
Hunor,
nem tudok most hosszabban írni, csak egy dologra akarok reagálni. A Szentírás alapján nem tartható az az állítás, hogy a Szentlélekkel való megtelés az ige befogadásával volna azonos. Én is hiszem, hogy az ige szerepe elengedhetetlen az Istennel való kapcsolatunkban, de a Lélek kiáradása nem egyenlő az igével való betöltekezéssel. Utóbbi a Bibliában a figyelmes hallgatás, Isten szaván való engedelmes elmélkedés kategóriája. Mindkettő fontos, de különböző dolgok ezek.
Értelek Éva, de én nem erről írtam, 🙂 ezért tettem hozzá, hogy fizikailag. Nagy változás volt, hogy Jézus nem járt többé velük. Szerintem ezt próbálja Jézus Péterrel megértetni, hogy lépjen túl a direkt, közvetlen Jézus-fókuszon, és a tanítványokra, a bennük lévő Krisztusra koncentráljon. Mert, ahogy János is írta, aki nem szereti azt, akit lát, hogyan szerethetné azt, akit nem lát. Mert Jézus azt mondta, hogy a világ nem látja többé, de a tanítványok látni fogják, és szerintem itt nem Jézus-látomásokról van szó, hanem arról, hogy az igazi tanítványok képesek egymásban meglátni Őt. Úgy gondolom, hogy ez a fordulat hozta el a szív egységét.
„………… A szentségünk része az öröm, hiszen a boldog Isten vesz lakozást bennünk! ……….”
Kegyelem, hogy ismerhetem ezt az örömet.
Kegyelem, hogy testem örök értékű kincset rejt.
Kegyelem azon megszenteltek közé tartozni, akiket a Fiú
egyetlen áldozatával örökre tökéletessé tett az Atya előtt.
(Zsidó 10:14)