Anélkül, hogy mélyebb politikai elemzésekbe kezdenék, csak azt szeretném elmondani, hogy számomra teljesen érthető és nyilvánvaló annak az Amerikának az érzés- és gondolatvilága, amelyik tegnap újra pajzsra emelte Donald Trumpot. Ennek az érzésvilágnak van néhány könnyen beazonosítható pillére, amelyeknek legkevésbé sem Trump a lényege, még ha a 45. és leendő 47. elnök személye jelenleg megkerülhetetlen alkotóeleme is a pillérek architektúrájának. Miről van szó?
Sokan rámutattak már, és én is tapasztaltam, hogy a Trumpot újra hatalomba szavazó érzület egyik pillére az elitellenesség. Nem úgy általában, hanem konkrétan annak az elitnek az elutasítása, amelyik az elmúlt évtizedben világosan megmutatta, hogy megveti a vidéki, kisvárosi, konzervatív Amerikát. Ez az elit magában foglalja a fősodratú média jelentős részét, a CNN-től a New York Times-on át a közösségi média érinthetetlen császárságaiig (leszámítva az egyeduralmukat váratlanul mégis kikezdő Elon Muskot), magában foglalja Hollywoodot, magában foglalja az egyetemeket és a kultúra egyéb kulcspozícióit megszerző kultúrmarxista értelmiséget, woke kapitalista mecénásokat, a középső Amerikát rutinszerűen lenéző, kioktató, semmibe vevő progresszív ideológusokat, de még a velük egy szalonokban szivarozó republikánus potentátokat is. Valamiért – talán megszokásból – sokan még mindig azt gondolják, hogy a republikánus párt a gazdagok, az arisztokraták és a plutokraták pártja, a demokraták pedig a szegényeket, elesetteket, marginalizáltakat képviselik. Hogy ez ma már közel sincs így, az részben épp Donald Trumpnak köszönhető, aki átterelte a konzervatív oldalra a rozsdaövezet munkásrétegeit, a spanyolajkú és a fiatal fekete férfiak nem elhanyagolható hányadát, valamint az elveszített republikánus potentátok helyére magához csábított nem kevés egykori demokrata liberálist is. Utóbbiak átállását olyan ismert személyiségek jelenítik meg, mint Joe Rogan, Dave Rubin, Robert F. Kennedy, Tulsi Gabbard, vagy épp az előbb említett Elon Musk. Ma már a feketék közt jelentősnek számít az a vélemény, hogy valódi önrendelkezésük és emancipációjuk érdekében épp régi otthonukat, a „demokrata párti ültetvényeket” kell elhagyniuk, a pártot, amely szándékosan tartja őket demoralizáló függőségben.
Hatalmas tömegek vannak ma Amerikában, akik a boldogulásukat nem szocialista egyenlősítéstől és identitáspolitikai kényszerintézkedésektől várják, a szabadságukat pedig kifejezetten féltik ezek képviselőitől. A szabadság megőrzésének vágya ugyanúgy pillére a Trumpot támogató gondolatvilágnak, mint az elitellenesség, sőt ez a kettő összetartozik. A szabadságvágy ebben a gondolatvilágban szorosan kapcsolódik a vallásszabadság és szólásszabadság kérdéséhez is, Amerika alapértékeihez, amelyek korlátozójaként, időnként harsány ellenzőjeként lép fel a progresszív elit, amikor például a különböző genderpolitikai őrületeket erőlteti, vagy épp a gyűlöletbeszédnek nevezett gumikategóriába tol bármit, ami szembemegy ideológiai céljaival. A mostani választásokkor testet öltő érzésvilág fontos eleme a szülői jogok és a gyermekvédelem, és igen, részben a gyermekeknek a genderlobbi kiterjedt hálózatától való védelme is.
De talán mindezeknél fontosabb az a törésvonal, amelyet a valláshoz való viszony határoz meg a hagyományosan mélyen vallásos Amerikában. Sokféle statisztika sokféleképpen kimutatta már, hogy a vallástalanok és ateisták nagyobb arányban húznak a demokrata párt felé, a vallásosak, különösen az evangéliumi kereszténynek nevezett heterogén tömegek pedig inkább a republikánus pártra szavaznak, és ma már egyre inkább a katolikusok is. Ez a szakadék folyamatosan tágul. Annak az érzésvilágnak, amelyikről beszélek, fontos eleme, hogy a valóság értelmezésekor figyelembe veszünk-e transzcendens szempontokat, vagy mindent az egyéni önértelmezésre és önrendelkezésre építünk-e fel. Amerikában az önrendelkezés alap, a társadalom DNS-éhez tartozik, de nem feltétlenül végső alap, és hogy annak tekintik-e, az szorosan kapcsolódik a valláshoz vagy vallástalansághoz. Mivel a vallástalanság ma jellemzőbb a demokraták világára, a keresztények többsége ösztönösen az ellenkező irányba húz – még olyankor is, ha ott megkérdőjelezhető hitelességű képviselettel találkoznak. Ez a politikai rendszer sajátossága. Kétpártrendszerben szavazáskor elkerülhetetlen az oldalválasztás, ami az amerikai keresztények nagy többsége számára logikusan az az oldal, amelyik a vallástalanságtól átellenben van, és minimális programként békén hagyja őket. Az ország és a helyi közösségek élére nem lelkipásztort vagy messiást választanak, hanem az embereket képviselő kormányzatot, és hogy melyik oldal képviseli ma kevésbé a keresztényeket, az viszonylag nyilvánvaló számukra.
Trump győzelme nem annyira Trump győzelme, mint inkább a hagyományosabb Amerika hallhatóvá vált hangja. Azé az Amerikáé, amelyiket a külvilág ma már kevéssé ismer, sőt, hála az elitnek és a kultúra kapuőreinek, szinte biztosan félreismer. Én azt hiszem, megértettem ezt az Amerikát, és azt sem hallgatom el, hogy lényegesen jobban kedvelem, mint a másikat. Súlyos gondjai ellenére van még benne életerő. De az is nyilvánvaló számomra, hogy ez az Amerika szintúgy megváltásra szorul, és a megváltó neve nem Donald Trump.
Kedves Ádám,
Ugye egy nemzet (jelen esetben: Amerika) „megváltását” metaforikusan gondoltad?
Jöjj, népek Megváltója,
Szűznek ékes virága,
Mind e világ csodálja,
Mint jöttél, Isten Fia.
Nem emberi erőtől,
De Szent Lélek Istentől
Ige testbe öltözék,
Szűz méhe megvirágzék.
Jövel ágyas házából,
Tiszta szűz szent méhéből;
Isten, ember ő egyben,
Eljött hozzánk már testben.
Szent Atyjától földre jött,
Szállt poklokra és győzött,
Atyjához emelteték,
Ő székibe ülteték.
Atya Isten Szent Fia,
E világnak istápja:
Gyarló néped sok baja
Rád szállt, légy bajvívója!
Jászolod immár fénylik,
Új világa tündöklik
Melytől ég elenyészik,
Hitünk megerősödik.
Dicsőség néked, Urunk,
Mi kegyelmes Megváltónk!
Dicsőség szent Atyádnak
És mi Vigasztalónknak!
(Gregorián dallam, M. Luther – Ambrosius)
Szerintem a „népek” itt metaforikus kifejezés. Szerinted az amerikai népet, a magyar népet meg lehet váltani??
Csak ahogy Luther is utal rá ebben az énekben.
Sokan riogatnak idehaza az általad is leírt jelenségekkel, hogy ha nem vagyunk éberek, akkor… Szerintem a mostani választás rájuk cáfol. Hiszen elfelejtkeznek arról, hogy egy társadalomnak, jelen esetben az amerikainak van egy immunrendszere, és mire hozzánk esetleg elérkezik valami, az már lehet valaminek egy letisztult formája. Vagy ide sem fog érkezni, mert idejétmúlt lesz.
Egy kezdetektől fogva Trump fan amerikai rokonomon szerint nem is feltétlenül a woke dolgai akasztottak ki sokakat, hanem hogy úgy tették, de legalábbis próbálták uralkodóvá tenni azokat, hogy a legkevésbé sem előzte meg az arrafelé megszokott társadalmi vita. Szerinte Trump narcisztikus pszichopatasága kellett ahhoz, hogy a progresszív minstream véleménycunamija leperegjen róla, ami miatt mások is meg merték fogalmazni nemtetszésüket sok mindennel kapcsolatban.
Ádámnak igaza van. Donald Trump győzelme a konzervatív, vallásos Amerika győzelme. Az én számomra a nekem fontos ügyek: a társadalmi haladás, a baloldaliság, a demokrácia, az ateizmus veresége. A vereségből a baloldalnak tanulnia kell. Nem hisztériázni, nem kétségbeesni, hanem átgondolni az okokat. Ott is, és itt is. A legfontosabb tanulságok ezek:
1. A jobboldali populizmus nem egyszerűen ügyes demagógok, diktátor-jelöltek, vagy pillanatnyi tömeghangulatok eredménye. A jobboldali populizmus a kapitalizmus új formájának, a jóléti állam válságának, leépülésének a következménye, a nemzetállamok (és az őket vezető elitek) válasza arra, hogy a globalizálódó és financializálódó kapitalizmusban egyre gyengül a jóléti állam. A jobboldali-populista, autoriter rendszerek (Putyin, Orbán, Erdogan, Trump) jobban tudják kezelni a jóléti állam leépítése révén keletkezett feszültségeket, mint a klasszikus liberális demokráciák, mert:
1./1 Az autoriter rendszerekben relative stabil a kormányzás, az erősödő szociális feszültségeket nem tudják ellenzéki csoportok kihasználni az éppen regnáló kormányzat és elit destabilizálására – ez pedig a „rend”, az „erő”, a „nemzeti egység” illúzióját kelti a társadalomban.
1,/2. Az autoriter rendszerekben a nem-piacképes, a jóléti állam felszámolása után boldogulni nem tudó emberek egy részének felemelkedési esélyt, hatalmi- és anyagi lehetőségeket teremt a diktatúra erőszak- és ideológiai apparátusa (ajánlott olvasmány: Márai Sándor: „Beszélgetés az egyszerű nácival” c. írása 1932-ből).
1./3. Az autoriter rendszerekben a „nemzethez”, a közös hagyományhoz és valláshoz való tartozás illúziója a lecsúszó tömegeknek némi kárpótlást, érzelmi biztonságot ad. Eszmei kötőanyag.
2. A baloldal túlságosan hozzákötötte a maga szekerét az identitáspolitikákhoz. A korábban elnyomott, diszkriminált kisebbségek – feketék, nők, melegek, transszexuálisok – szubkultúráiban elvakult, feltűnősködő, a múltbeli – sokszor valóban nagyon súlyos – sérelmekért bosszút lihegő emberek vannak, akik nem akarják megérteni, hogy az emberi közösségek történelmi identitása – a maga szimbólumaival együtt – régi korokban alakult ki, amikor még az egyenjogúság nem létezett, és nem lehet az egyenjogúság nevében teljesen átalakítani, lerombolni. Ateistaként idiótának és kontraproduktívnak tartanám például az olyan ateistát, aki sérelmezi, hogy a magyar himnusz azzal kezdődik, hogy „Isten áldd meg a magyart…”. ..
Továbbá az embereknek – a felfordult, kaotikussá vált, iránytű nélküli világban – fontos, egyre fontosabb a család. Család a szó hagyományos értelmében – férfi apa, nő anya, gyerekek. Azok, akik tüntetnek az ettől eltérő életstílusukkal – fölöslegesen provokálják az embereket, provokálják ezt a családhoz ragaszkodó mentalitást. Tudom, hogy egyetlen meleg, vagy transszexuális mozgalom sem akarja felszámolni, betiltani a hagyományos családot – de mégis a fellépésük aggodalommal tölti el a családhoz ragaszkodó átlagembereket – akik ezért jobbra sodródnak.
3. A migránsok. Európa és Amerika nem engedheti meg azt, hogy a világ nyomorgó részéből a nyugati jólét vonzereje miatt korlátlanul áradjanak be a nem-európai, nem fehér tömegek. Többek között éppen a liberális értékek – a szabadság és az emberi egyenjogúság miatt sem – mert hiszen ezek az emberek olyan kultúrákból jönnek – mindenekelőtt a moszlimok – ahol híre-hamva sincs – nem is volt soha – a szabadságnak, emberi egyenjogúságnak, mindannak, amire a baloldal hivatkozik. Nem engedhetjük meg, hogy európai városokban a „sariát” alkalmazzák, hogy a mullahok uszítsanak a mecsetekben az európai civilizáció alapértékei ellen, hogy rohamosan szaporodó és a mi kultúránkat egyáltalán nem ismerő kisebbségek lepjék el a nyugati országokat. Nem engedhetjük meg ezt – a társadalmi harmónia és a közbiztonság miatt. A baloldalnak nem szabad tovább mindenáron védelmeznie a bevándorlókat.
4. Izrael és a palesztinok. A nemzetközi baloldal teljesen a palesztinok mellé állt ebben a konfliktusban. A palesztin-kérdésről mindenkinek meg lehet a véleménye – egy állam – két állam, stb. Egy azonban biztos: a Hezbollah, a Hamasz és a mögöttük álló Irán eszmeiségét meg kell semmisíteni, mert ez egy – a fasizmuséhoz hasonló – a liberális demokráciával és Európával elvileg szembenálló eszmeiség, amely fegyverrel akarja megsemmisíteni Izraelt – és rajta keresztül visszaszorítani a Nyugatot, Amerikát és a liberális értékvilágot, amelyeket ezek képviselnek. Ez pedig olyan törekvés, olyan eszmeiség, amellyel baloldali ember – éppen baloldalisága okán – nem azonosulhat.
Kedves Miklós, Uraim,
Bárcsak az „…ateizmus veresége” lenne Számodra is fontos. Imádkozom, hogy egy nap tényleg az legyen! De persze értem, hogyan írod…
Egy pár összetevő még, ami szerintem fontos adalék volt DT győzelméhez:
– Elnöki viták. Nyilvánvalóvá vált Joe Biden már ismert alkalmatlansága és az új jelölt is független / baloldali sajtóorgánumok szerint is alul maradt (ami egyébként érdekes lett volna, és sokat elárult volna jelen korunkról, ha Amerika előbb választ meg egy fekete nőt, mint egy fehér nőt…)*
– Merénylet. Valószínűleg sokat adott hozzá a már-már kampány-hajrában megtörtént fül-lövés. Az „áldozat”, vagy potenciális áldozat általában szimpátiát vált ki – vélhetően sokan álltak ekkor (is) pluszban mellé.
– Déli határ. Mindenki érzi most már USA-ban, hogy valamit muszály kezdeni a Mexikó felől áramló milliókkal. És ez most nem idegen-gyűlölet, rasszizmus ide vagy oda, az elmúlt években magyarországnyi (~10m!) ember áramlott (fél)illegálisan az országba. Ez megreccsenti az amúgy sem túl híres amerikai szociálpolitikát…
– Világbéke? Nos ez az talán, amit sokan várunk itt Európa szívében az új adminisztrációtól (ahogy Ádám is utalt rá Tűzközelben c. posztjában linkelt prédikációja vége fele). Fontos az előttem szóló által említett arab-izraeli konfliktus kezelése, de számunkra talán még jobban az ukrán-orosz! Ha USA a következő években nem újabb háborúkat kezd, hanem befejez meglévőket, az áldás lehet világunkban – és az elnök egyébként ezt ígérte, amire látszik esély, már csak 2o16-2o2o-ra visszagondolva is.
Meglátjuk mi lesz, és had szóljak újra (kis humorral talán:) demokrata-szimpatizáns felebarátainkhoz (pl. Miklós). Tegnap valaki felhívta rá a figyelmem a következőre. *Lehet, hogy a recept Trump legyőzésére, ha a kékek férfit állítanak ki. Úgy látszik a hölgyek alul maradnak vele szemben (enyhe áthallás is van ebben a mondatban – már aki látta az új Trump filmet, ami most megy a mozikban)… Apropó, akárhogy próbálta Hollywood is ellehetetleníteni a NYC-i ingatlanmágnásból lett politikust, nem járt sikerrel. Bárhogy is lesz, 4 év múlva már lejár DT összesen 8 éve – és ha nem konszekutív 2 ciklus a szabály, hanem a summát nézik, akkor már biztos, hogy új arcokkal találkozunk majd 2o28-ban. God Save America (& indeed the World)!
Szerinted Luther e híres énekében korporálisan pl. a német,a magyar, az amerikai stb. nép Megváltójának tekintette Krisztust? És szerinted mire vonatkozik az „népek” az énekben?
Mit szeretnél hallani tőlem?
Kiegészítés: szerinted mi a különbség a „laosz” (Isten népe) és azt „ethnosz” (természeti nép) között? Nem arról van-e szó, hogy Isten a nemzetekből, a népekből választja ki a maga laosz-át (pl. Jel 5,9). Tehát a „népeket” nem lehet a „nemzetek” (német, magyar stb.) Megváltójának tekinteni?
A kérdéseimre adott válaszaidat szeretném hallani Tőled, Ádám! (És egy kicsit több türelmet, ha megszólalok Nálad…)
Csak azért kérdezek vissza, mert mintha valamilyen előfeltevéssel olvasnád a szavaimat, amelyek pusztán arra utaltak, hogy a Megváltó nem Donald Trump, hanem Jézus Krisztus, benne van a végső remény.
Ez a gyanú hermeneutikaája Ádám! Még most sem válaszolsz a kérdéseimre. Csak azt akartam megkérdezni hogy szerinted a bejegyzésed utolsó mondatában pontosan fogalmaztál-e? Vajon nem igényli el ez a mondat a teológiai korrekciót?
De hát az előbb írtam le, hogy hogyan értem!
Emlékszem, Szűcs Ferenc prof egy alkalommal a Mt 35,31 skk szakasz értelmezésével kapcsolatban hívta fel a figyelmünket arra, hogy mi (nyugati kereszténység) nagyon individualista módon szoktuk értelmezni a végítéletet is. Ezzel szemben azért ott van a nemzetekként való odagyűjtése a Mt 25 említett szakaszának.
Ádám, a kérdéseimet még most sem érted. Én nem a MEGVÁLTÓ-ra , hanem a NEMZET-re kérdeztem rá. Megváltható-e egy nemzet? Megtéríthető-e egy nemzet? Van-e olyan,hogy „keresztény nemzet”?
Tibor, ezt a szót Te hoztad ide a cikk alá, én nem említettem, a mondatot pedig úgy értettem, ahogy feljebb írtam. Nem értem, miért kellene másról beszélnem, mint amiről beszélni akartam.
Ádám posztjából ez a gondolat fogott meg leginkább: „Mivel a vallástalanság ma jellemzőbb a demokraták világára, a keresztények többsége ösztönösen az ellenkező irányba húz – még olyankor is, ha ott megkérdőjelezhető hitelességű képviselettel találkoznak.”
Azt megértem, hogy a woke-tól meg a hasonló jelenségektől viszolyog egy keresztény. De ez még nem magyarázza meg számomra a trumpizmusnak való behódolást. Tudom, ilyenkor jönnek az érvek, hogy ő a kisebbik rossz, meg Jézus Krisztus sajnos nem indul a választáson stb.
Ugyanakkor tartok tőle, hogy ez most nem egy szokásos választás volt.
Olyan érzésem van innen a távolból, hogy Amerika most hosszú időre, de lehet hogy végleg lezárta történelmének azt a korszakát, amit liberális demokráciának nevezünk és ami minden képmutatásával és hazugságával együtt a nyugati civilizáció kereteit jelentette számunkra. Hogy majd a liberális demokrácia helyett mi jön még nem tudni, de tartok tőle, hogy nem egy keresztény erkölcsökön alapuló kormányzat. Valószínűbb egy orbánihoz hasonló autokrácia kiépítése. Csakhogy ez ott várhatóan nem lesz vértelen folyamat, az amerikaiak, velünk ellentétben nem éltek soha feudalizmusban, nincs a génjeikben a cseléd mentalitás.
Bármi is jön, azért – persze arányosan – a Trumpra szavazó keresztények is viselik majd a felelősséget. Az Úr Jézus sźíne előtt erről is számot kell majd adniuk.
Imáim meghallgatásra találtak!
Új fejezet nyílik, magyar-amerikai relációban!
Ezt a jó barátságot úgy gondolom, hogy feltudjuk használni a világban egyre inkább tapasztalható keresztényellenesség visszaszorítására pl a Hungary Helps-en keresztül/segítségével, amelyet már idáig is nagyra becsültek konzervatív, amerikai pártfogóink.
Kulcsszavak: Béke, szeretet, tisztelet, együttműködés, építkezés.
ΙΧΘΥΣ 08:12
Ha a republikánusok ügyesek, 12 év kormányzás áll előttük… 4 év Trumpy, 8 év Vance.
Utóbbi is egy figyelemre méltó karakter, ajánlom olvasásra a memoárját, nem volt egyszerű gyerekkora az alelnök úrnak:
https://www.libri.hu/konyv/j_d_vance.videki-ballada-az-amerikai-alomrol.html
Nem értem, hogy miért nem tudsz válaszolni a kérdésemre. Az utolsó mondatod így hangzott:
„De az is nyilvánvaló számomra, hogy ez az Amerika szintúgy megváltásra szorul, és a megváltó neve nem Donald Trump.”
Mit jelent az, hogy „Amerika megváltásra szorul”? Újra kérdezem: megváltható-e Amerika? Megváltható-e bármely ország? Bármely nemzet?Megtéríthető-e Amerika? Megtéríthető-e bármely ország? Van-e korporális megváltás, vagy megtérés? Ninive esetében volt Jónás könyve szerint, de beszélhetünk-e ma szó szerint erről? Vajon megtörténhet-e ez ma is?
Isten népe, a laosz, a megváltottak serege vajon nem a népekBŐL és a nemzetekBŐl (ethnosz) áll meg a Bárány előtt? (Jel 7,9). Sokadszorra kérlek: fejtsd ki az utolsó mondatod értelmét a kérdéseim fényében!
Tehát akkor még egyszer, erre gondoltam az utolsó mondatomban: a Megváltó nem Donald Trump, hanem Jézus Krisztus, benne van a végső remény. Nem beszéltem a mondatban nemzetről, a nemzet kérdését Te hoztad a cikkem alá. Jézus azt tanította, hogy tegyünk tanítvánnyá minden népet, mert ahogy Luther is énekelte, egyedül ő a népek Megváltója. Semmi másra nem gondoltam az írásom végén, csak erre: megváltásra szorulnak azok is, akik a hagyományosabb Amerikát kedvelik, tartják jobbnak, és a Megváltójuk nem Donald Trump. Te, kedves Tibor, láthatóan többre is gondolsz, de attól tartok, belevetítesz valamit a gondolataimba, ami nincsen ott.
Én értem , hogy mire gondoltál. De én nem ezt kérdeztem. A kérdésem egyszerű, amire csak egy igennel és egy nemmel lehet válaszolni: a megváltàs vonatkozhat-e (a cikkedtől függetlenül) egy népre?
Fabiny úr az élő bizonyíték, hogy igenis van feltámadás… de teológus úr, a halála előtt is ilyen nehéz felfogású volt ?
Na, kezdődik a személyeskedés…
Ádám, én nem vitatkozni akarok Veled, részemről nem a pengeváltás a cél, ahol offenzívára vagy defenzívára van szükség („én nem mondtam” / „Te hoztad ide..”), hanem gondolkodni szeretnék – Veled együtt. Erre a közös gondolkodásra hívlak meg. Vagyis, hogy mit jelent a „nép”, „Isten népe” a Bibliában. Én úgy vélem, nem jelentheti sem az amerikaiakat, sem a németeket, sem a magyarokat. A „választott nép” (Izrael) szerintem még nem a „megváltott” nép. Az ÚSZ bizonyságtétele szerint az Isten népéhez tartozik minden ember, aki Krisztust Megváltójaként befogadja (Róm 9,24-26; Ef 2,11-22; Tit 2,14; 1Pt 2,9-10; ). A „nép” az egyház: az egyház Isten népe, az Istenhez tartozó emberek közössége, akik Atyának és Megváltónak hívják Őt, akiket Krisztus megváltott és akik engedelmeskednek neki. Ezt szeretném már kimondani – Veled együtt!
Kedves Tibor,
azt, hogy üdvtörténeti szempontból hogyan gondolkodom a nemzeti hovatartozásról, itt írtam meg részletesebben:
https://divinity.szabadosadam.hu/wp-content/uploads/2010/09/New-Covenant-Israel-As-a-Multi-Ethnic-Diaspora.pdf
De ez most itt némiképp OFF topic.
Ah, kedves Ádám! Én is elküldhetném Neked a témában írt cikkeimet, könyveimet, prédikációimat, de én nem akarlak Téged ily megalázóan az iskolámba járatni. Hiszem, hogy nincs olyan téma, amelyet nemcsak könyvben, cikkben, hanem egy-két mondatban is meg lehet magyarázni.
Kedves Tibor,
arról kérdeztél, hogy az utolsó mondatomban a nemzetet metaforikusan értem-e. Válaszomban leírtam, hogy az utolsó mondatomat hogyan értettem, és hogy a mondatban nincs jelen a nemzet fogalma. Visszaírtál, hogy nem válaszoltam a kérdésedre. Újra leírtam, hogy mi volt az én fejemben. Te megint a nemzet fogalmáról kérdeztél, amit Te vetítetted a szavaimba. Leírtam újra, hogy ez nem volt a fejemben, sokkal általánosabb értelemben írtam a Megváltóról. Miután ragaszkodtál ahhoz, hogy megismerd a gondolataimat egy olyan témáról is, amiről nem szól a cikkem, belinkeltem azt az írásomat, amelyikből megismerheted a véleményemet. Arról, amiről ezek szerint az én véleményem érdekel. A tanulmányban azt hiszem, a maga komplexitásában közelítem meg a témát, ezért egy árnyaltabb véleményt olvashatsz benne tőlem. Megalázónak és kioktatónak nevezed, hogy belinkeltem. Nekem ez egy furcsa kommunikációs labirintus, eltévedek benne. A megértésedet kérem, nem egészen értem, miben segíthetek.
Hát látom, maradt az offenzíva. Ismét megbizonyosodtam, hogy az inerrancia képviselői leginkább mindig önmagukat tartják tévedhetetlennek . A testvéri beszélgetésre képtelenek. Kár. De lehet, hogy csak velem. Bárcsak így lenne!
?
Kedves Ádám! Ha egyszer már nem leszel türelmetlen, időd is lesz, kérlek olvasd el újra a kérdéseimet, s próbálj azokon gondolkodni.Párbeszédet velem már nem kell folytatnod. A kérdéseimnek szerintem igenis köze van az utolsó mondatodhoz, mégha közvetve is. Kinyilatkoztatást én embertől nem fogadok el. Csak a Divinity-től. Take your time. Ès Isten áldjon!
Kedves Fabiny Tibor!
Kivulrol nezve ezt a parbeszedet, ez inkabb egy amolyan “onmegsertodesnek” tunik. A szoban forgo mondat konnyeden megertheto. Nem volt mogotte semmi.
Viszont lehet, hogy az en keszulekemmel van a baj, de en nem latom az oszinte testveri beszelgetes nyomait es szandekat az oldaladrol.
Pont az oszinteseg tenne itt jot, es az ami hianyzik ahhoz, hogy testveri beszelgetes alakulhasson ki.
Ilyen mondatokra gondolok:
“Regota zavar az irasaidban, hogy..”
“Amit irsz Adam, azt vitatom, es ugy latom, hogy..”
“Az allaspontom szerint a cikked Adam teves es veszelyes megkozelitest tartalmaz, mert..”
Felnottek vagyunk, batran es oszinten ki lehet ezeket mondani, ami akar egy jo vitahoz is vezetne. De ezt a “csak testveri beszelgetest szerettem volna kezdemenyezni” dolgot, Tibor – ezt bocsanat, nem tudom finomabban mondani -, mar senki nem hiszi el. Es minden bejegyzesedbol atjott, hogy mar magad sem hiszed.
Egy kis oszinteseget javasolok. Es akkor tudunk beszelgetni.
Oszinteseggel es testveri szeretettel, Hamar David
Kedves Tibor,
zavarba ejt a kommentjeid személyeskedő hangvétele. Azt értem, hogy a fejedben összekapcsolódik az utolsó mondatom és a nemzet kérdése, talán ennek köze van ahhoz is, hogy kiadtad Greg Boyd A keresztény nemzet mítosza c. könyvét, amely ebben a fénytörésben láttatja az amerikai kereszténységet. Én csak azt próbáltam Neked tisztelettel visszajelezni, hogy az én fejemben viszont nem kapcsolódtak ezek össze. Egyáltalán nem írtam a cikkben nemzetről.
A nemzet, etnikumok, Isten népe stb. kérdéseiről nekem is sok gondolatom van, az egyik ezzel kapcsolatos írásomat be is linkeltem, ha esetleg a kérdéseidre az általad felajánlott igen vagy nem feleleten (illetve egy állításod közös, velem együtt való kimondásán) túl az árnyaltabb véleményem is érdekel, de olyan hártyavékony ennek a témának a kapcsolódása a cikkemhez, hogy nem szívesen kezdenék a témád megvitatásába ez alatt a poszt alatt. A kommentelőktől kezdettől azt kérem, hogy a cikk témájához szóljanak hozzá. Ebben kérem a Te megértésedet is.
Kedves Ádám, kedves Dávid,
Azt hiszem, már mindnyájunkat fáraszt a zsákutcába futott vita. Utoljára fogalmazom meg a szerintem értelmes – és párbeszédre (és nem perbeszédre !) hívó – teológiai kérdésemet. Ádám ezt írtad: „Amerika megváltásra szorul”. Erre a három szóra kérdeztem rá. Én nem olvastam az „igen” vagy „nem” feleletedet, s a belinkelt írást ezért nem tudtam „azon túl”-ként értelmezni. Azt, hogy az „Amerika” szót én egyszer „nemzetnek”, máskor „népnek” neveztem – teljesen mindegy, de nevezhetjük „emberi közösségnek” is. Ha a soraimból nem derült ki, hogy ebben a kontextusban ezek a szavak számomra egymással felcserélhetők, sajnálom. Kár volt leírnom ezt a szót, hogy „nemzet”, mert Ádám, állandóan ebbe kapaszkodtál, s persze a Boyd könyv is eszedbe jutott. Pedig pofonegyszerű a kérdésem: „megváltható-e Amerika”? Szerintem nem, mert „természetes nép” nem váltható meg. Én például Izraelt választott népnek, de nem „megváltott népnek” tartom. A megváltottak az emberek. Én nem individuumokról beszélek (Csongor!), mert a megváltott emberek azonnal EGY népbe, Isten népébe, az egyház testébe tagozódnak. A Bárány előtt ŐK énekelnek, és az Ének nem Amerika hangja, de nem is a magyarok Istene népének éneke. Véleményem szerint a kérdésem csak látszatra apró kérdés; a válaszokból hatalmas teológiai igazságok, vagy tévedések következhetnek. Nem tudom, Dávid, megfelel-e a válaszom, vagy ebben is „önmegsértődést”, vagy álságos testvéri szeretetet látsz.
Kedves Tibor,
a mondatom jelentésére vonatkozó kérdésedet újra és újra megválaszoltam. Nem arra utal, amire rákérdezel. De ha már rákérdezel a népek, nemzetek kérdésére, hadd kérdezzek vissza. Luther vajon mire gondolt, amikor azt írta: „Jöjj népek Megváltója!”? Jézus vajon mire utalt, amikor azt mondta: „Tegyetek tanítvánnyá minden népet!”? Egyikük sem kvalifikálta a szót, mert a szavak Jézus uralmát és megváltó hívását fejezték ki a világ, az emberiség, a népek vonatkozásában. Ha egyénekről is van szó, az egyének népcsoportokban, nyelvekben, nagyobb közösségekben léteznek, és Jézus úr ezek felett a valóságok felett. Igen, az üdvösség egyéneknek szól, meg ugye a „világnak” (vö. 2Kor 5,19), amelynek egy része Amerika, illetve az úgynevezett „másik Amerika” is, amelyről a cikkben írok. Csak Krisztusban van szabadulás és megbékélés Istennel azok számára is, akik Trumpra szavaztak. A Bárány a fénye annak a városnak, amelynek közepén az élet fájának levelei a népek gyógyítására szolgálnak (Jel 22,2). Metaforikusan? Igen. Valóságosan? Igen. A kérdésedre az a válaszom, amit kezdettől írok Neked: a Megváltó nem Donald Trump, hanem Jézus Krisztus, benne van a végső remény. Ez a mondatom jelentése.
Kiegészítésként még annyit, hogy nem azt írtam, hogy „Amerika megváltásra szorul”, hanem azt, hogy „ez az Amerika szintúgy megváltásra szorul” – utalva azok (érzés)világára, akik Trumpra szavaztak.
Kedves Ádám!
Az amerikai választási rendszer sajátosságai miatt egy nem túl nagyarányú győzelem is elsöprő győzelem az elektori kollégiumban.
Sejtésem szerint, te ott elsősorban a vallásos evangéliumi keresztényekkel találkozol, ők pedig akkor is Trumpra szavaznak, ha az emberek érzései szerint a gazdaság jól áll. Ha jól állt volna a gazdaság („the economy, stupid”), és/vagy a demokraták nem követtek volna el szarvashibákat, Trump-al szemben simán nyert volna egy alkalmas demokrata jelölt.
Inkább az a megdöbbentő, hogy a gazdasági és egyéb hibák ellenére, ezek szerint csupán a progresszív ideákért ennyien lelkesedtek a másik oldalon. Létezik párbeszéd e két oldal között ott? Vagy ez esélytelen? A fiatalok nagy arányban ezt a progressziót támogatják. És mivel nem vállalnak már családot, (ami valószínűleg kiábrándítaná őket ebből), így is maradnak jórészt.
Azt nem tartod aggasztónak, hogy Trump nyomására, ezért a választási eredményért a republikánusok gyengítenették/feladták az életpárti álláspontjukat?
Kedves Attila,
ismerőseim révén valamennyire rálátok a progresszív Amerikára is, meg hát olyan városrészekben is jártam, laktam, ahol Harris-Walz táblákkal voltak telepakolva az utcák. Azt érzékelem, hogy ez a választás nem csak a gazdaságról szól, van egy kulturális elmozdulás is konzervatív irányba, ami egyértelmű reakció a woke- és genderideológia ijesztő túlkapásaira. A fiatalok között 10%-kal nőtt a republikánusokra szavazók aránya. Ez nem független attól, hogy olyanok, mint Joe Rogan vagy Elon Musk Trump mögé álltak be. Ők ádáz ellenségei a woke- és genderideológiának. Az is figyelemre méltó, hogy hatalmas a szakadék a fiatal férfiak és nők között. A nők nagyobb arányban Harrisre szavaztak, a férfiak nagyobb arányban Trumpra. Ez is kulturális elmozdulás. A férfiak éledeznek, kezdenek magukra találni. A társadalom egésze az elmúlt években iszonyatosan eltolódott balra, szekuláris irányba, most onnan kezd visszajönni. Meglátjuk, hogy az abortusz kérdésében taktikai vagy stratégiai visszavonulás-e a republikánusok részéről az életpárti retorika gyengülése. Az életpártiság viszonylag népszerűtlen pozíció Amerika egészére nézve. Vannak viszont még mindig olyan régiók, ahol a progresszív kulturális nyomulást idegennek, kívülről rájuk erőltetett dolognak látják. Ezek nem pici buborékok, sőt, inkább bástyák. Megkezdődött az ellentámadás.
Kedves Ádám!
És nem olyan ez, mint egy árfolyam, ami lehet, hogy néha nagy esések után visszakorrigál, de a hosszú távú trend a gyengülés?
Szerinted „taktikailag” szabad zárójelbe tenni az életpárti elveket? Nem valami aggasztó precedenst jelent ez?
Korábban a nők voltak vallásosabbak általában. Ez a trend megfordulni látszik, de tudtommal nem azért, mert a férfiak megtértek, hanem mert újabban a nők nagy arányban eltávolodnak a hittől. Ennek szerinted mi az oka? Vagy ez nincs így szerinted?
A legtöbb ember számára a legjelentősebb kulturális hatás a populáris filmek. A filmes világ évtizedek óta progresszív, és ebben nem látok változást. Szerinted nem meghatározó ez a hatás a jelen helyzetre? Ez meg fog változni a közeljövőben?
Hát, nem vagyok jós… Az életpártiságban a republikánusok sem voltak soha következetesek, ma is inkább csak azzal az egészen hátborzongatóan gonosz állásponttal szemben képeznek valamiféle ellenpontot, amely a nők legfőbb vívmányaként ünnepli, hogy az anyaméhben megölhetik a formálódó gyermekeket. Ez is valami. A populáris filmek jelentőségével kapcsolatban igazad van. Nem tudom, hogy ez meg fog-e változni a jövőben. De nem becsülném le a podcastek jelentőségét sem. Számos konzervatív vagy keresztény podcast sok milliós követőtáborral rendelkezik, meghaladva a fősodratú média nézettségét, és akár a filmekét is. Időnként a földben régóta szunnyadó magok is kikelnek. Az amerikai egyház minden sekélyessége és sodródása ellenére is még mindig döbbenetesen erős az európaihoz képest. És hogy lehetséges-e komolyabb társadalmi-kulturális korrekció, vagy a hosszú távú trend a gyengülés lesz-e, arról G. K. Chesterton mondatai jutnak eszembe: „A világ pontosan az, aminek a szentek és a próféták látták: nem pusztán egyre jobb lesz, és nem is csak egyre rosszabb. A világ egy dolgot tesz: ingadozik.”
Én azt látom Ádám, hogy akárhogyan is közelíted meg a témát, akármilyen kézügyességgel is fested fel a problematikát, akármilyen plasztikusan is fogalmazol – szeretettel, türelemmel, szelídséggel –, akárhányszor is magyarázod el, hogy van egy „másik” Amerika, egy hagyományos Amerika, amelyet az „elitek” nem vesznek tekintetbe, amelynek nem hajlandók meghallani a hangját, amelynek sem az értékeit, sem a vágyait, sem a világnézetét nem becsülik meg, sőt, lenézik, lesajnálják, a másik fél – akinek magyarázol – süket és vak és az is marad; forró ólmot öntött saját fülébe, saját kezeivel takarja el a szemeit. Elég csak megnézni az egyre inkább zárporozó magyarázatokat, hogy miért vesztettek. Pelosi Bidenre mutogat, Biden azokra, akik meg akarták puccsolni (tegyük hozzá, nem túl korrekt módon), Harris Bidenre, hogy nem lépett vissza időben, más demokraták Harrisre, hogy nem elég intelligens és össze-vissza beszélt, általánosságokat durrogtatva, a celebek-showmesterek-színészek pedig egész egyszerűen leírják a Trumpra szavazó tömegeket: primitívek, parasztok, idióták, bunkók, igazából jobb lenne nélkülük – mondják (csak azt felejtik el, hogy a műsoraikat, koncertjeiket és filmjeiket nagyrészt ezek a „parasztok” fogyasztják.) ALIG AKAD olyan a soraikban, aki beismerné, hogy hibáztak, hogy az lmbt-woke agyrém erőltetése kapufa, vagy inkább totális zsákutca, hogy az „egyszerű” vallásos embereket (akik csak élni, dolgozni akarnak) az ilyen társadalommérnökösködő, rémisztő, utópikus baromságok nem érdeklik. Az egészben a legdurvább az, hogy a „nép hangja” – a vox populi – sem érdekli őket, pedig piaci alapon legalább elgondolkodhatnának azon, hogy ha a túlnyomó többség akaratával szembemennek, egy idő után nem lesz rájuk sem igény, sem kereslet, és akkor mehetnek a McDonaldsba dolgozni (lehet, hogy mindenki jobban járna ezzel). Ez a progresszív, valóságtól elrugaszkodott politikai erő ugyanarra a végromlásra van ítélve mint a progresszív egyház. Arcoskodnak, eljátsszák a felvilágosult „szakértőt”, és csak egyre fogynak, míg végül teljesen marginalizálódnak, és amikor piros lapot mutatnak fel nekik, ahelyett, hogy magukba szállnának, páros lábbal ugranak rá a gázra és zakatolnak előre a szakadékba. Itthon sem fogják fel, hogy vágányváltásra lenne szükség – sokszor bizonyos egyháziak sem –, hogy egyszerűen nincs igény arra, amit képviselnek és már csak maguknak csinálnak politika és egyház címszó alatt „műsort”, de a népet elvesztették. Lehet ezt csinálni, de tudjuk hova vezet.
András 13:48
10/10-es komment.
Kiváló cikk, sok kiváló hozzászólással. Érteni vélem, hogy az amerikaiak többsége (és az evangelical keresztények 81%-a!) miért szavazott a republikánusokra a demokratákkal szemben. Amit nem értek, hogy értelmes ember (mert azért abban a 81%-ban csak kellett legyen ilyen is), hogy tud együtt élni azzal a kognitív disszonanciával, hogy egy olyan embert juttatott a világ legerősebb országának elnöki hatalmába, aki nyilvánvalóan alkalmatlan arra, sőt közveszélyes.
És most nem is elsősorban arra gondolok, hogy jellemtelen (erkölcstelen, hazudozó, nárcisztikus stb.) – ezt már kiveséztük az előző cikkben, hogy a politikusok nagy többsége az – bár szerintem ez is épp elég nagy baj. Hanem, hogy alkalmatlan és közveszélyes vezetőnek:
„…Trump megbízhatatlan, aki mérlegelés nélkül, indulatból dönt, a szakértők véleményére nem ad, egy oldalnál hosszabb szöveget képtelen elolvasni, figyelme a legfontosabb megbeszéléseken is csapong, és szívesebben tájékozódik tévéműsorokból, mint a nemzetbiztonsági szervek jelentéseiből.
Mark Milley, aki az USA hadseregének legmagasabb rangú katonája volt Trump alatt, azt mondta, ha Trumpon múlt volna, akkor legalább kétszer atomháború tört volna ki a kormányzása alatt, Észak-Koreával, illetve Kínával is. Utóbbit állítása szerint személyesen akadályozta meg, amikor 2020 januárjában felhívta telefonon a kínai néphadsereg főparancsnokát, hogy megnyugtassa, az USA nem akar Kínára támadni. Milley attól tartott, hogy Trump az elnökségét egy háborúval akarja meghosszabbítani 2019-es választási veresége után, és a kínai elhárítás erről értesülve megelőző csapást készített elő az USA ellen. „
https://www.valaszonline.hu/2024/11/06/trump-harris-usa-valasztas-elnok-republikanus-vilagrend-eu/
Vagy pl. erre a tegnapi hírre:
„Wiles kapta meg a kabinetfőnöki felkérést. Viszont mielőtt rábólintott, volt Donald Trump felé egy feltétele. Mégpedig az, hogy kabinetfőnökként ő akar lenni az utolsó ember, aki eldönti, ki mehet be Donald Trump irodájába.
Ezzel azt akarja megakadályozni, amiért a korábbi Trump elnökség kabinetfőnökei is elvéreztek, hogy botcsinálta tanácsadók, régi barátok, családtagok járkáltak ki-be Trumphoz, akiről pedig köztudott volt, hogy mindig az utoljára hallott érvet fogadta el, és így bizony nehéz volt időnként megalapozott döntéseket hozni.”
https://index.hu/kulfold/usa/feher_haz/2024/11/08/usa-donald-trump-susie-wiles-feher-haz-kabinetfonok-kampany-fonok/
És erre ugye általában az a válasz, hogy de hát az első ciklusában sem csinált túl nagy galibát, sőt bizonyos szempontokból (pl. gazdaság) egész jó volt akkor. Nos, akik így vélekednek azoknak ajánlom a következő cikket:
„…a jövőre nézvést tévedés lenne Trump első elnöki ciklusából kiindulni. A következő négy év drámaian más lesz, mint Trump első elnöksége volt. 2016-ban Trump a republikánus pártelit ellenében, annak legnagyobb meglepetésére lett egyáltalán jelölt, majd a többség várakozásával ellentétben elnök…
[2016-ban] hirtelen kellett összerántani az új kormányt, amit így a republikánus establishment mérsékeltebb tagjai domináltak. Ők pedig a következő éveket afféle babysitterként töltötték Trump körül. A két tengerészgyalogos tábornokból lett kabinettag, Jim Mattis hadügyminiszter és egykori szárnysegédje, John Kelly kabinetfőnök például titkon megállapodtak, hogy sosem hagyják felügyelet nélkül az elnököt, egyszerre sosem hagyják el az országot. Kormánya legfelsőbb, miniszteri és miniszterhelyettesi szintjein aktívan szabotálták utasításait, egy másik kabinetfőnöke – Trump jó párat elfogyasztott négy év alatt –, a Republikánus Párt éléről importált Reince Priebus például azt a tanácsot adta az elnöki stábnak, hogy ne direkt utasítsák el az elnök felvetéseit, hanem húzzák addig az időt, amíg el nem feledkezik róluk.
Az azóta eltelt négy évben viszont Donald Trump lényegében teljesen saját képére szabta a Republikánus Pártot, amiben már eleve kevés vállalkozó szellemű nagy öreg maradt, aki megpróbálná féken tartani…. Trump új kormánya így már lojalistákból, politikai akarata megvalósítóiból áll majd, akik nem fognak ellentartani szeszélyeinek és legrémisztőbb ösztöneinek. Ahogy a képviselőházban és a szenátusban is egyre többen ülnek, akik közvetlenül Trumpnak köszönhetik karrierjüket, vagy eleve az ő ihletésére léptek politikai pályára. Tévedés tehát abból kiindulni, hogy mi volt, illetve mi nem történt Trump első elnöki ciklusában. Ami akkor nem történhetett meg, most már megtörténhet, mert nincs, aki ellenállna Trump legvadabb ötleteinek.
Vad ötletből pedig akad jó pár, elég, ha csak kampánya legfőbb ígéreteit vesszük.”
https://telex.hu/kulfold/2024/11/06/amerikai-elnokvalasztas-donald-trump-gyozott-usa
Vagy pl a Project 2025-öt:
„A republikánus George H. W. Bush adminisztrációjában igazságügyminiszter-helyettesként dolgozó Donald B. Ayer szerint „megdöbbentő”, hogy a projekttel a főügyészségként is működő igazságügyi minisztériumot ténylegesen a Fehér Ház részévé tennék, hogy akár politikai ellenfelek ellen is felhasználható legyen. Ayer magáról az egész tervről azt mondta:
A Project 2025 tele van ötletekkel, amelyek célja, hogy Donald Trump diktátorként működjön, teljesen kizsigerelve a rendszerünkbe épített korlátokat. […] A hírek azt sugallják, hogy sok olyan dolgot készül megtenni, ami teljesen az ellentéte azoknak az alapértékeknek, amelyek szerint mindig is éltünk.
A republikánus akadémikus, a Trumppal szemben egyébként mindig is kritikus Tom Nichols a projektről azt írta, az egy kidolgozott terv a szövetségi kormány teljes jobboldali elfoglalására, ami végső soron az amerikai demokráciát veszélyezteti.”
https://index.hu/kulfold/usa/feher_haz/2024/08/18/egyesult-allamok-donald-trump-kevin-roberts-project-2025-heritage-foundation-szakpolitika-terv-demokracia/
Néhányak biztos, hogy legyintenek, hogy ez csak a hatalomvesztett republikánus elit károgása, de emlékeztetném őket a Capitolum ostromára.
Nos, ha ezeknek a dolgoknak csak a fele igaz Trumpról, az is tragédiához vezethet.
Szóval rendkívül érdekelne, hogy értelmes emberek, hogy tudnak azzal a kognitív disszonanciával együtt élni, hogy egy ennyire alkalmatlan és közveszélyes pszichopatát a világ legnagyobb atomhatalmának a vezetőjévé tettek. Egy olyan embert, akit valószínűleg egyikőjük se vett volna fel a családi vállalkozása vezetésére sem. (És szerintem erre nem válasz „a kisebbik rossz” stratégiája.) Mégis mit gondoltak, amikor behúzták rá az X-et, hogy „A demokraták borzalmasak, legyen inkább a Trump, aztán „fingers crossed”, hogy nem robbantja fel a világot”?
Ugyan közhely, de semmi sem fekete-fehér. Egyrészt örülhetünk, hogy a woke most kapott egy pofont, másrészt viszont ezek az anti woke lovagok finoman fogalmazva sem óvják Isten teremtett világát. Sőt, Ron DeSantis pl. májusban látványosan kitörölte
Florida törvényeiből a klímaváltozás szót. Aztán megkapták a Helene-t és a Miltont. Az a baj, hogy ma már szinte minden csomagban van, és nem tudom, mennyivel nagyobb bűn Isten rendje vagy a társadalom ellen a woke, mint környezetünk pusztítása?
@Gandalf: „…………………. Amit nem értek, hogy értelmes ember (……………), hogy tud ………….egy olyan embert juttatott a világ legerősebb országának elnöki hatalmába, aki nyilvánvalóan alkalmatlan arra, sőt közveszélyes.”
A Biblia kinyilatkoztatásának hitelt adok, így az alábbinak is:
„(God) changeth the times and the seasons: he removes kings, and setteth up kings: he giveth wisdom unto the wise, and knowledge to them that know understanding:” (Daniel 2:21) /King James for./
„(Isten) változtatja meg az időket és az évszakokat: királyokat távolít el és királyokat állít fel, bölcsességet ad a bölcseknek, tudást az értelmeseknek.” /Google for./
Ennek ismeretében azt gondolom, Isten terve valósult meg a világ legerősebb országának elnökké választásában is.
Gandalf,
szerintem a kérdésedre a válasz az, hogy nincs jelentősebb kognitív disszonancia, és azért nincs, mert az általad összefoglalt médianarratívát egyáltalán nem hiszik el, az elit Trump elleni boszorkányüldözése részének tartják. Nem is teljesen alaptalanul. Milley-t hiteltelen tanúnak tekintik, a Project 2025-val való riogatást demokrata kampányelemnek, a Capitoliumba való behatolást és abban Trump vitatott szerepét egyszerűen más fénytörésben értelmezik, a demokráciára nem Trumpot látják veszélyesnek, hanem a baloldali elitet, és úgy általában is, sokkal jobban hisznek Trumpnak, akinek első kormányzása tényleg nem váltotta be a 2016-ban (egyébként bennem is ott lévő) félelmeket, mint azoknak, akik egy valóban közveszélyes, demens elnököt és egy őrült célokat kergető, gátlástalan és fék nélküli progresszív elitet engedtek az atomhatalom vezetésének közelébe (igazán döbbenetes és a félelmeket hatványozottan visszaigazoló eredményekkel). Rengeteg okos, logikusan gondolkodó, sőt számos alapvetően liberális gondolkodású közszereplő is, aki 2016-ban élesen ellenezte Trump megválasztását, most határozottan támogatta, mert nemhogy kognitív disszonanciát nem él meg Trumppal kapcsolatban, de kifejezetten őt akarta elnöknek. Azért, mert úgy látják, hogy a rossz tulajdonságai mellé fontosabb jó tulajdonságok társulnak (pl. bátorság, kompromisszumkészség, hűség, hazaszeretet), és mert Trumpban láthatóan nincs félelem azzal a tudatiparral szemben, amelyik az általad is leírt narratívát nyolc éve gyártja róla.
Kedves Gandalf!
Még mindig nem érted… ne írd azt, hogy érted. A Trump személyével kapcsolatos legvadabb, legdurvább demokrata vádakat osszeollóztad és azokat összefonva egy csomagban ide helyezted, elénk. (Valaszonline … ne már! :)) Egy Biden kormányzat után főleg nem értem, mit nem értesz. Szégyen, aminek – kulonosen is az utóbbi fél-egy évben – kitették ezt a szenilis, idős bácsit. Az emberek, a választók nem olyan hülyék az USA-ban, mint ahogy azt feltételezed. Ne csak CNN-t olvass és nézz, talán picit körültekintőbb leszel legközelebb.
Kedves Gandalf!
A választást megnyerő pszichopata úriember pont annyira alkalmatlan elnök, mint Biden, Harris, és a többi korábbi. Egy szemernyivel sem jobb/rosszabb. Ha ugyanis alkalmatlanok, akkor pont ugyanakkora kárt tudnak okozni, mint egy pszichopata. Márpedig az alkalmatlanságuk ordít. A határozottság és a megjelenés milyenje nem jelent alkalmasságot.
Nevetséges a felhozatal már hosszú évtizedek óta, és úgy tűnik senkit nem zavar, hogy az elnök csak egy kirakatbábu és a lényeges döntéseket nem ő hozza. Furcsa, hogy csak Biden kapcsán merült fel egyesekben, hogy akkor valójában ki/kik kormányoznak…
A kognitív disszonancia legalább ennyire, ha nem jobban jellemző a demokrata szavazókra is.
Ami jól látszik, hogy a progresszív elit látványosan építette fel Trump népszerűségét a süllyesztőből, és bevetettek minden pszichológiai trükköt. Félreállítottak más, sokkal józanabb republikánus jelölteket is, és palira vették a demokrata szavazókat is egy kifejezetten alkalmatlan jelölttel Harris személyében. Bident már nem fogadta el a demokrata szavazóbázis, de egy népszerűtlen Harrissel ki lehetett szúrni a szemüket.
Valamiért Trumpot akarta az elit, és az ördög jobb és bal keze közül most a jobboldalit akarja használni. Nem kizárt, hogy valami szörnyűséget akarnak tenni, ami kapcsán majd a konzervativizmusra/keresztényekre szándékozzák ráhúzni a vizes lepedőt, mert alapvetően nem kérdés, hogy hosszú távon a progresszív irányt fogják erőltetni úgy is.
Nem kell annyira beleélnünk magunkat a bábszínházba, mert még a végén elhisszük, hogy ez a színtiszta valóság.
Egyébként nem ostoroznám a Trumpra szavazó keresztényeket, mert szerintem egy jó részük a progresszív ideológiákkal szemben szavaztak, nem kifejezetten Trumpra. Ez pedig egy védekező reflex, és protestáló szavazás.
Az egy bolondság lenne, hogy akár egy karizmatikus, alkalmas, de ellenséges ideológiát képviselő jelöltre szavazzon egy hívő. Mert az új törvényhozás és kormányzat a maga ideológiáit „foglalja” törvénybe, és alakítja is a közbeszédet, gondolkodást. Nem feltétlenül nagy lépésekkel, de az aprók is pont ugyanolyan veszélyesek, mint ahogy a békát is fokozatosan lehet megfőzni, nem pedig hirtelen. Az azt képviselő elnök személye majdhogynem lényegtelen. Főleg hogy az nem látszik, aki irányít. 😉
wkm,
kikre gondolsz a Trump megválasztását akaró/elérő elitek alatt? Azért is kérdem, mert az elmúlt hónapokban éppen a hatalom közelében lévő elitek ádáz küzdelmét láthattuk Trump megválasztása ellen.
Megy a Trumppal való riogatás, mesemondás meg a vetítés keményen itt is… de lényeg a lényeg…
Trump győzött, a konzervativizmus győzött, Orbán barátja győzött. Megmenekült az Usa is, Magyarország is és a világ is a demokrata aberrált és halálkultusz párti tombolástól.
Ha néhány hónapon belül lezárják az ukrán-orosz konflitust és nem hal meg több ukrán, teljesen értelmetlenül az usabeli demokrata szárny érdekeiért, már CSAK EZÉRT megérte megszavazni Trumpot.
Orbán Balázs, te vagy a „zsoltár”?
Ádám,
arra az elitre gondolok, amelyiknek van egy demokrata és egy republikánus pártja, és ezeket versenyeztetik a hitelesség látszatának érdekében. Hogy ez az elit mennyire a lokális gazdasági és politikai elit, és mennyire az ún. deepstate, és ezek mennyire különülnek el, ha egyáltalán, az talán részletkérdés.
Ugyanez volt megfigyelhető Magyarországon is a rendszerváltozás után, hogy az elitnek minden pártban volt legalább egy, de inkább több meghatározó figurája, és gondosan ügyeltek arra, hogy – számukra – fontosabb kérdésekbe a pártpolitika ne tudjon belekavarni. Ez ma is így van. A marakodás meg a show része, kell a hitelesség érdekében és a kemény mag fanatizálásához.
Ha én lennék az elit, és a hatalmat mindenképpen kézben akarnám tartani, és hozzájuk hasonló célokkal és morállal rendelkeznék, akkor pont azt csinálnám amit most ők. Az én pártjaim játszanák el a demokráciát, amivel felelősség nélkül, háttérből irányíthatnék egy országot. Engem sosem vennének elő, akármi is történik az országban. Ha elhasználódik egy-egy politikusom, akkor szépen lecserélném őket, úgy is jó pénzért (aminek a kibocsátási joga az én kezemben van) akárhányat találnék a helyére. Természetesen attól függően, hogy milyen helyi vagy globális céljaim vannak, annak megfelelően alakítanám a média-moguljaim által tulajdonolt médiabirodalom valósággyárát is.
Minden pártomat tudnám valamire használni, mert úgy állítanám össze, hogy a hatalmi céljaim közül egy-egy fő szempontjából igazodjon mindegyik valamelyikhez (globalizáció, központosítás, ellenőrzés…stb). Így az épp regnáló pártom ideológiájához és narratívájához illeszkedő tervezett változtatásaimat meg tudom valósítani. Persze emiatt normál körülmények között váltogatnom kell a pártjaim között, hogy más céljaim, törekvéseim is haladjanak, de amúgy is kiábrándul a nép időről időre a regnáló pártból, így ez automatikusan biztosított. Ha meg az agendám megvalósítása igényli, akkor tudok segíteni az egyik vagy másik pártomnak a kormányra kerülésben vagy hosszabbításban. Nem mindegyik pártom segítene nekem egyformán, mert szükségszerűen az én ideológiámhoz nem feltétlenül illeszkedhetnek, de egy-egy fontosabb feladatot így is el tudok velük végeztetni. Természetesen azért igyekeznék a társadalmat úgy befolyásolni, hogy közeledjen a gondolkodásuk az én ideológiámhoz. Ez lassú munka, mert a nyomorult nép egy része nem akarja egykönnyen érteni és elfogadni az én magasztos céljaimat, de ez engem nem tántorít el. Ha bele döglenek sem.
Ha Krisztus nem könyörült volna meg rajtam, és az elit meghatározó személyei közé tartoznék, akkor én ilyen genyó lennék. 🙂
Ádám!
Tudnál bizonyítékot hozni „az elit” létezésére? Mármint arra, amelyiket te emlegetsz.
Hivatkozol egy „tudatiparra”. Ennek létét sem tagadom, de szerinted nincs benne a pakliban, hogy éppen a te gondolkodásodat hatja át egy másfajta tudatipar?
„Ennek ismeretében azt gondolom, Isten terve valósult meg a világ legerősebb országának elnökké választásában is.”
Javítom:
Ennek ismeretében azt gondolom, Isten terve valósult meg célja elérése érdekében, a világ legerősebb országa elnökének megválasztásakor is.
wkm,
köszönöm a válaszodat, így már jobban értelek. Eléggé máshogy látom a világot.
Kovács János,
annak az elitnek a létezésére, amelyre utaltam, kb. annyira fura lenne bizonyítékokat hozni, mint a németországi folyók vagy finn tavak létezésére. Olyanok létezését kellene ugyanis bizonyítanom, mint az Ivy League egyetemek világa (Harvard, Yale, Columbia, Brown stb.), a fősodratú média (CNN, MSNBC, NBC, ABC, New York Times, Atlantic, New Yorker, Los Angeles Times, Washington Post, stb.), a színházak, a filmipar (Hollywood, Netflix, stb.), a celebvilág jelentős része, a Big Tech (leszámítva a lázadó Elon Musk X-ét), a Washington DC szövevényes mélyállama, amely néhány napja 92%-ban szavazott a Harris-Walz párosra, és sorolhatnám lefelé, államonként és szektoronként is ennek az elitnek a megnevezését.
Hogy én magam nem vagyok-e valamilyen tudatipar által áthatva? De, biztosan. Sokan akarnak hatni rám is, és bizonyosan hatnak is. Ezért igyekszem leginkább a Bibliához igazodni, hogy mindenekelőtt az hasson rám és határozza meg a világlátásomat, és hogy kinek mit biztosan ne higgyek el. Ezzel együtt szinte bizonyosan van olyan dolog, amiről ma azt hiszem, igaz, holnap vagy holnapután meg ki fog derülni, nem volt az.
Ádám!
Szóval, Grabovszkyt idézve, „mint az köztudott”. 🙂 Az elitek sajátossága, hogy egymással is vetélkednek, harcolnak. Persze fel lehet fogni úgy is, hogy felosztották a terepet, és cinikusan egymásra mosolyognak. Csakhogy Trump is az elit része származásánál fogva, és kampányának nem kis végösszeget kitevő számláit sem főleg a „másik Amerika” kis emberei által összedobott 10 dollárokból fizette. Washington DC lakosainak nagy része a közép vagy alsóbb osztályokhoz tartozó fekete. Ők is az elit részei lennének? Ráadásul Bezos bejelentette, hogy a WP senkit sem támogat. A FOX News pedig a legnézettebb hírcsatorna. Az sem „az elit” része?
Írásaid alapján egyértelmű, hogy a Bibliához próbálsz igazodni. De bizonyos társadalmi vagy aktuálpolitikai kérdésben olyan sok fogódzót szerintem nem tud nyújtani. Mondjuk, létezik-e elit, deep state stb.? Vagy arról, hogy ki áll, egyáltalán áll-e valaki az izraeli tömegtüntetések mögött. Vagy, hogy hazánk „egy sziget-e a szólásszabadság ellenesség tengerében”.
Azt hittem, arra kérdeztél rá, hogy vannak-e bizonyítékok az általam említett elit létezésére.
Lehet, hogy akkor én értettem félre, nekem úgy tűnt „az” elitről, és nem „elitekről” beszéltél. Mindenesetre Trump, mint „a kisember” képviselője, aki amolyan hollywoodi módra küzd az establishment ellen, szerintem egy egyszerű PR fogás.
Ádám, azért ezt még itt hagynám:
“If voting made any difference they wouldn’t let us do it.” – Mark Twain
Mark Twainnek zseniális mondásai vannak.:) Ezzel együtt nem hiszem, hogy ilyen sima lenne a képlet. Hatalmi harcok minden társadalomban vannak, és ebbe az elitek (tehát nem csak egyetlen elit) mellett így-úgy próbál beleszólni a démosz is. Az ún. demokrácia tökéletlen és túlidealizált hatalmi képződmény az elitek közötti választásra, és valóban több benne a manipuláció, mint amit az iskolapadokban tanultunk. Ugyanakkor az elitek számára rengeteg kockázattal is jár, mert valódi erőket és akaratokat von be a hatalomgyakorlók közötti küzdelmekbe. A demokrácia az elitek számára kiszámíthatatlanná teszi a folyamatokat, nem véletlenül mondtak le az amerikai demokraták is egy ideje arról, hogy igazi téttel bíró primaryket tartsanak az elnökjelöltjük kiválasztására. Ahol van szavazás, ott van kockázat is. Általában is azt gondolom, hogy a hatalom szintjén sokkal több az esetlegesség, az emberi gyarlóság, bénázás, sokkal nagyobb szerepet játszanak a személyes konfliktusok, mulasztások, szeszélyek és árulások, mint azt sokszor gondolnánk. Rendkívül összetett játszmák zajlanak, a „they” korántsem olyan szilárd és egyértelmű kategória, mint ahogy a jó öreg Twain beszél róla, és a demokráciákban többnyire igazi sötét ló a tömegek működése. A demokrácia idealizálása és Mark Twain mondata között nagyon sok opció maradt még.
Ádám!
Simán lehet, hogy én értek valamit félre, de nagyon nem világos előttem, hogy elitben vagy elitekben gondolkodsz? Pár hete a Charlie Kirk témájú írásodban „amerikai elitről” szóltál, most viszont többesszámról beszélsz.
Mindig vagy elitekről vagy az elitek részeként valamilyen elitről beszéltem, Charlie Kirk vitája kapcsán például a nyugati marxista elit által nevelt új elitről.
Ha így tisztázod, akkor értem, de szerintem írásaid félreértésre adnak okot. Beszélsz a „marxista elitről”, később viszont a „nyugati elitről” is. Az én értelmezésemben az egyik valóban több, az utóbbi viszont csak egy elitről szól.
A több elit rendben van, azonban „az” elit meglehetősen konteó ízű. Nekem ez okoz problémát.
Ha visszaolvasod a cikkeimet, illetve a neked vagy másoknak írt mondataimat, nem fogsz ezzel a konteóval találkozni, mert magam sem hiszek benne. (A marxista elit szóösszetételben a jelző éppen azt jelzi, hogy melyik elitről beszélek.)
Ádám,
szerintem az a kép, amit felvázolsz (azt én is látom, és egyáltalán nem vitatom), nem zárja ki azt, amit Mark Twain egyszerűsít ebben a mondásban.
A demokráciának a nehézségei ellenére számtalan előnye van a korábbi berendezkedésekhez képest az elit/elitek számára (is).
Úgy 6-8 éve ütötte meg a fülem a Goldman Sachs egyik vezető elemzőjének a mondata, amint az EU kapcsán találta azt mondani, hogy minden integrációs előrelépést a lakosság egyetértésével együtt szabad megtenni.
Ezt a törekvést, mármint a lakosság egyetértésének megnyerése az elitek részéről többé-kevésbé igaznak látom Európa és az USA kapcsán is, de talán egyre több országra igaz ez. Olyanokra is, akikre korábban nem. Nem csak az integráció és globalizmus kapcsán, hanem minden társadalmi és kulturális cél kapcsán is, amely területeken az elitnek/eliteknek agendája van. A visszarendeződések is olyankor vannak, amikor nagyon előre szaladtak a lakosság véleményével szemben. A demokrácia, és az abban zajló politikai háború pedig nem csak energiák/indulatok levezetésére és elcsatornázására, hanem a lakosság véleményének mérésére, artikulációjára és alakítására is alkalmas.
A lakosság egyetértésének megszerzésének a jelentősége szerintem ott van, hogy összhangban van a bibliai utolsó idők jövőképével (Jelenések, Dániel…stb), mint az utolsó „nem olyan erős birodalom”, és az utolsó király „aki mestere a ravaszságnak és megtévesztésnek”. Mert a „nem adhat, nem vehet…” nem valósulhat meg széles társadalmi támogatottság nélkül, amihez a hazugságokon és megtévesztéseken keresztül vezet az út, mert az a szabadság önkéntes feladását is jelenti. Még Orwell 1984-e is harmonizál ezzel a törekvéssel (lakosság egyetértése), sőt fokozza is, mert a cél az, hogy szeressük a Nagy Testvért. Állítólag Henry Kissinger azt találta mondani, hogy az Állatfarm és az 1984 sajátos keveréke fog megvalósulni.
Számomra egyértelmű, hogy az Antikrisztus egyik fontos célja az ember imádatának megszerzése. Ezt támogatottság és egyetértés nélkül szintén nehéz elképzelni. A színből való egyetértés kinézetét már ismerjük a szocializmusból, de a sátán nem erre vágyik, hanem arra, amit Adonáj kap méltóképpen.
Érdekes módon Bábel tornya is az emberek egyetértésével épült, amibe az Örökkévaló kavart bele a nyelvek összezavarásával. Ugyanilyen egyetértésre (elfogadásra) és egységre való törekvés látszik most is, és körvonalaiban ugyanaz a cél is.
A korábbi erős birodalmak direkt erőszak alkalmazásával és katonai erővel tartották fenn a hatalmukat, ezért is voltak erősek, de ez nem fog soha őszinte imádathoz vezetni, és az utolsó (három) nagy birodalmat sem lehet a nagy számok törvényei miatt így létrehozni, mert így is harcol ellenük az Örökkévaló. A módszerváltás szerintem ennek tudható be.
wkm,
értelek, és azt is most már értem, hogy próféciákat aktualizálsz a jelenre egy sajátos eszkatológiai pozícióból kiindulva, ezért gondolkodsz így az elitek összehangolt, egységes és páratlanul eredményes hatalmáról. Azt hiszem, az írásértelmezési különbség is lehet az oka annak, hogy ezt valamelyest máshogy látom.
A totális kontroll épülését nem tudom akkor nem észre venni, amikor a munkám során, és számos más tevékenység során szinte minden lélegzetvételt adminisztrálnom kell ezernyi előírás és korlát között, miközben a szankciók tömege leng fölöttem Demoklész kardjaként. Lehet, hogy a kontroll teljes kiépülése még 1-300 évet is igénybe vesz, de hogy már most nyomorít sokakat, az jól látható.
Ádám: „Általában is azt gondolom, hogy a hatalom szintjén sokkal több az esetlegesség, az emberi gyarlóság, bénázás, sokkal nagyobb szerepet játszanak a személyes konfliktusok, mulasztások, szeszélyek és árulások, mint azt sokszor gondolnánk.”
Na igen. Valamikor 2022 tavaszán jelentek meg vicces kommentárok, valahogy így: „Végre végérvényesen bebizonyosodott, hogy a konteósoknak nincs igazuk. A valóság ennél sokkal rosszabb. Míg a konteósok úgy képzelik, hogy egy repülön ülünk amit egy gonosz csoport eltérített, valójában vakon repülünk a sötétben, senki nincs a pilótafülkében, idönként egy stewardess berohan valamit átállítani a müszereken az elsö osztályon utazók ötletei alapján.”
Mindez arra volt válasz, amikor a kínai kormány a létezö legbrutálisabb covid lockdown-ba kezdett, pont akkor amikor már mindenhol máshol feloldották a korlátozásokat. Addig ugyanis az volt a konteó, hogy az egész lezárásosdiba a kínaiak csalták bele a világot a saját hegemóniájuk erösítése végett. Kiderült tehát, hogy senki nem játszik „négy dimenziós sakkot”, csetlés-botlás van, esetleges, az adott pillanatban jónak tünö döntésekkel.
(Mindez persze nem áll ellentétben azzal, hogy unatkozó milliárdosok a globális szervezetek bürokratáival együtt utópisztikus terveket kreáljanak a világ jövöjéröl. Ekkor a politikusok csetlés-botlása a tervek ötletszerü szemezgetéséböl áll, pl. rakpart-lezárás, forgalombénító sebességkorlátozások, stb.)
Kovács János: „A több elit rendben van, azonban „az” elit meglehetősen konteó ízű.”
(Elnézést kérek mindenkitöl, azt hiszem az elözö hozzászólásom egy kicsit konteó-fóbiásra sikerült. Valójában nagy rajongója vagyok egy-egy minöségi konteónak.)
Szerintem lehet beszélni több elitröl is, de „Az Elit” is helyénvaló. Azért, mert a több elit közül van egy amelyik a fösodratú, amelyik megtestesíti az aktuális zeitgeist-ot. Itt nem annyira konteó-rol van szó, hanem csoport-gondolkodásról. A többi elit Az Elithez képest erösen ellenszélben van. Dosztojevszkij sokat foglalkozott kora Elitjének a képzelgéseivel, A bün és bünhödésben van egy 3 oldalas monológ ami ezeket az ötleteket parodizálja, van abban minden, a gyerekeket ne a család nevelje, hanem a „közösség”, a nök ne egy férfihez tartozzanak, hanem a közhöz, persze csak konszenzuálisan, amúgy meg a tudomány már bebizonyította, hogy nincs fizikai erö különbség nö és férfi között, stb, stb. Ez Az Elit gondolta úgy egy idöben, hogy mindent a genetika határoz meg, vannak felsöbb és alsóbb rendü fajok, amiket egyetemeken külön tanszékeken kell tanulmányozni, abból a célból, hogy a humán génállományt javítsuk, majd valamikor a múlt század közepén (miért, mi történt akkor?) 180 fokot fordulva Az Elit szent meggyözödéssel hirdette, hogy minden rosszért a diszkrimináció felel. Máshogy mondom: Az Elit feltalálta, gyakorolta és népszerüvé tette a rasszizmust, majd egyet fordult és azóta rasszistázza a nem-elitet. Szép.
Az Elit csoportgondolkodása krízishelyzetben érhetö tetten a leginkább (pl kovid), amikor senki nem tudja mi a helyes, így rögtön igazodnak a dominánsnak tünö elgondoláshoz. Ez az igazodás annyira gyorsan történt a kovid alatt, hogy kívülröl konteónak tünt: mindenki egy titkos tervet követ.
Röviden tehát: vannak „összeesküvések”, csak nem egészén úgy.
Krisztián!
Nyilván bonyolult kérdés ez, és számomra az is kérdés, a Zeitgestet egy elit nyomja-e, vagy másról, mondjuk ügyes lobbytevékenységről van-e szó?
Az elitek sokszor csak (anyagi) érdekből állnak be egy eszmeiség mögé, nem annyira ők alakítják. Ami néha visszafelé sül el. ld. Bud Light. Persze, nyilván sokszor azért tolnak valamit, mert tényleg fontos nekik. Az mondjuk érdekes kérdés, mitől alakul valahogy a korszellem.
Az egyik magyarázat szerint a túltolt progresszivitás miatt szavazott sok középen álló ingadozó Trumpra, és emiatt nyert nagyot. Ez viszont szerintem nem arra utal, hogy egy másik elit által képviselt eszmeiség miatt győzött. Képviselhetnek egyet, de sokan ettől függetlenül gondolkodnak ugyanúgy.