A Tűzfal podcast harminchetedik részében a 2000 és 2008 között három olimpiai és számos egyéb aranyat és ezüstöt nyert legendás magyar vízilabda-válogatottról szóló film kapcsán sportról, nemzetről és jellemekről beszélgetünk bibliai nézőpontból. Hogy miért fontos mindhárom (sport, nemzet, jellem), az kiderül a beszélgetésből. Az új epizódot megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján, vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcasten is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!
Örülök a „sportos” kitekintésnek:) Köszönjük!!
Egy rövid komment az évszámokkal, mivel írod:
„a 2004 és 2008 között három olimpiai…” inkább 2ooo – 2oo8:
az ezredfordulón Sydney, majd Athén, végül Peking…
adalék: érdekes, hogy Szerbia is triplázott az elmúlt 3 olimpián.
A férfi vízilabda csapatuk ’16 Rio és ‘2o (’21) Tokió után most Párizsban is aranyérmes lett. A riválisnak legnehezebb gratulálni, de illendő… Talán (valószínűleg) egy nap róluk is lesz egyszer egy helyi dokumentumfilm…
u.i: a témában írt egyik korábbi cikkem a film megjelenésekor – tavaly tavasszal: https://www.igeidok.hu/kultura/a-magyar-vizipolo-nehany-lelki-tanulsaga
Köszi, persze, véletlenül írtam el a dátumot, javítottam!
És igen, gratulálunk a szerbeknek!
„Nyelvében él a nemzet.” – tartja a szólás. Mert egy-egy nemzeti közösség kultúrája és gondolkodásmódja nyelvében tükröződik.
Bábel története rámutat arra, hogy a nyelvi szempontból egységes, differenciálatlan emberi kultúrák, birodalmi struktúrák, valójában nagyravágyó, gőgös, Isten ellenes egységet hoznak létre aminek ellene áll az Úr. Viszont a valódi egységet Ő mégis ez által is munkálja.
Ha az Isten által létrehozott nyelvi (nemzeti) széttagoltságot elfogadjuk, és nem egy megszüntetendő problémának, vagy leküzdendő feladatnak látjuk, akkor felismerhetjük, hogy a valódi egység nem az egyforma beszédben, nem a lényeges különbségek nélküli homogén kultúrában, hanem Isten szellemének átvételén alapul.
Úgy vélem a bábeli egység megtörése, ítélete, egyfajta isteni segítség nekünk, hogy az emberiség közötti egységet egy mélyebb, valódi alapra építsük.
Pünkösdkor az egymástól eltérő nyelvek ellenére valósult meg az egység. Nem az egyforma nyelv által, nem a közös, egybegyúrt kultúra által és nem a nemzetek közötti kulturális különbségek lebontása által, hanem Isten szelleme által. Ugyanis a valódi egységet ebben találjuk.
Pünkösdkor több tízezer diaszpórából jött zsidó, a nyelvi és kultúrális különbségek ellenére is értette egymást. A galileai illetőségű apostolok, (akik nem éppen széleskörű idegennyelv-ismeretükről és műveltségükről voltak híresek),minden nyelvtudás hiányában is úgy tudtak beszélni, hogy a különböző nemzetiségű emberek a saját nyelvükön hallgathatták az Isten dicső dolgait. Tehát az egységet pünkösdkor nem a közös nyelv, nem a kulturálisan semleges emberiség, hanem a Szent Szellem hozta létre, ami a különböző kultúrák között a legjobb kommunikátor.
Ha megértjük, hogy a nyelvi és kultúrális különbségek ellenére is megérthetjük egymást, akkor a „nyelvek összezavarását” nem büntetésként, hanem Isten segítségeként fogjuk értékelni, mert lássuk be, hogy a teljes nyelvi-kulturális homogeneitás, nem csak Isten akaratával dacoló birodalmakat, hanem átlagos, színtelen és unalmas emberiséget szül. A helyzet hasonló az égetett téglák egyformaságához, amiből. Bábel épült.
Az egyformaságra épülő uniformizált társadalom lepusztult és személytelen. A nemzeti sokszínűség megszüntetésére tett kísérlet a kultúra elszegényedéséhez, a szép nemzeti öntudat elsorvadásához vezet.
Ezért az emberiség egysége nem a nagy közös nyelvben, nem a sokszínű nemzeti kultúrák lerombolásában rejlik, hanem Isten Szellemének befogadásán. Isten, a nemzeteket és határaikat miértünk hozta létre, hogy képesek legyünk önmagunk és egymás nemzeti különlegességeit tisztelni, értékelni, megbecsülni, ahogyan ezt a „fair play” sportban is sokszor bizonyítva láthatjuk.🙂