A napokban terjedt el a hír, hogy a Milánói Egyetemen eltörölték a Dosztojevszkijről szóló kurzust. Paolo Neri olasz író oktatta volna a tárgyat. Az egyetem vezetése arról értesítette az írót, hogy az Ukrajna elleni katonai támadás miatt nem akarnak belső vitákat az egyetemen, ezért az előadássorozatot nem lehet most megtartani. Neri egy rövid videóban megdöbbenéssel és könnyezve mondja el az esetet. Könnyezik akkor is, amikor az Ukrajnában zajló szörnyűségekről beszél, meg akkor is, amikor bejelenti: Olaszországban ma olyan helyzet állt elő, hogy nem lehet Dosztojevszkijt tanítani. Éppen Dosztojevszkijt. Neri rámutat a dolog különös iróniájára: az orosz íróóriást 1849-ben azért ítélték halálra, mert tiltott könyveket olvasott. Most az ő könyveit nem lehet oktatni.
Az egyetem végül elállt a döntésétől és engedélyezte a kurzust. Az eset mégis igencsak tanulságos. Meggyőződésem, hogy azok a nyugati értelmiségiek, akik ma Dosztojevszkij oktatását próbálják betiltani, nem az oroszoknak adnak fricskát (milyen ostoba fricska is ez!), hanem a Nyugat lelkiismeretét próbálják elhallgattatni. Milyen felszabadító ma mindent az oroszokra kenni! Milyen könnyű egyetlen bűnöst megnevezni! Milyen egyszerű és önfelmentő gesztus! De Dosztojevszkij annak idején éppen azt mutatta meg, hogy a gonosz nem rajtunk kívül, hanem bennünk van. A gonosz ott van Fjodor Pavlovics Karamazovban, ott van az ateista Ivan Karamazovban és ott van a szenvedélyeitől fojtogatott Dmitrij Karamazovban is. Ott van Grusenyka Szvetlovában és ott van Katyerina Ivanovnában. Ott van az uzsorásasszonyban és ott van Rogyion Romanovics Raszkolnyikovban. Ott van mindnyájunkban.
Ha Dosztojevszkijtől nem akarunk tanulni, mert orosz, hogyan fogjuk megérteni önmagunkat? Hogy fogjuk megérteni a valóságot? Hogy fogjuk megérteni éppen a mostani konfliktus legmélyebb okait? És hogy fogunk valaha is feltekinteni az égre? Ha a mostani konfliktusból azt tanuljuk meg, hogy orosz rossz, nem orosz jó, ukrán zászló jó, orosz író rossz, akkor az ég világon semmit nem tanultunk meg. Ha épp Dosztojevszkijt választjuk le a Nyugatról, annak az a következménye, hogy egy olyan gonosszal maradunk egyedül, amelyről már tudomásunk sem lesz. Valójában már most is ez a helyzet. Isten irgalmazzon nekünk, ha a Nyugat ebbe az irányba száguld tovább.
A nyugat kulturális válsága a nyugati értelmiség válsága. Bölcsesség és jellem nélkül az okosság minden ostobaságot igazol, ahelyett, hogy kiállna ellene. Döbbenetesek ezek a reakciók az élet minden területén…
Kedves Àdám!
Csendes olvasód vagyok jó pár éve. Nagyon sok mindenben nem értek veled és a cikkeiddel egyet, de szeretek árnyaltan gondolkodni és szeretem az intellektuális kihívást, amit a cikkeiddel magamban vitatkozva megélek.
Most azonban azt érzem, hogy “virtuális tollat” kell ragadnom, mert nem értelek. Kirobbant egy háború, amiröl egy mondatban emlékezel meg Èbresztö cikkedben: “Oroszország megtámadta Ukrajnát”, majd írsz ezzel kapcsolatban igékröl, a menekültekröl, de semmit arról miért is menekülnek. Illetve itt van most ez a cikk Dosztojevszkijröl, ami megint a Nyugat ostorozásában végzödik. Ez a te blogod és nem egy hírportál, arról írsz amiröl akarsz. Èn azonban sajnálom, hogy a jelen helyzetben továbbra is a “hanyatló nyugat” a téma a “cenzúrájával”, amikor Oroszországban már arról sem lehet beszélni, hogy háború van, illetve független médiumok vonulnak ki az országból, és globális netes közösségi oldalakat tiltanak le, hogy ne szervezödhessen az országon belül ellenállás. Ehhez képest az LMBTQ propaganda minden cenzúrája és rezdülése, illetve a nyugat minden hibája, botlása (lásd. ezt a Dosztojevszkij cikket is) hangsúlyosan megjelenik nálad. A ZDF-el kapcsolatban is az jut eszedbe, hogy “remélhetöleg nem magyarellenesen fognak közvetíteni”. Közben meg tombol az orosz propaganda Magyarországon.
Èn érdekesnek tartom a nyugat hibáira való rámutatást, nagyon fontosnak tartom Dosztojevszkijt és szerintem érdemes töle tanulni. Ennek szellemében szívesen olvasnék töled is a háborúban megjelenö emberi gonoszságról, ha már Marx és Sátán viszonylatában írtál, akkor érdekel, hogy látod ebben a tekintetben a diktátorokat, mi a helyzet Putyinnal és a rendszerével, mi a helyzet az orosz cenzúrával a bibliai értelmezésben, vagy hogyan kell azt értelmezni, hogy testvér keresztény népek gyilkolásszák éppen egymást, amikor az elmúlt évek elméletben az iszlám és kereszténység közti civilizációs háborúról szóltak. Lehet ezek a témák is megérnének az aktuális helyzetben egy cikket, amellett, hogy a “nyugat persze hanyatlik továbbra is”.
Örülök minden jövöbeli gondolkodásra és vitára indító cikkednek, de nekem ez a nyugatostorzás a jelen helyzetben kicsit becsipödöttnek tünik.
Kedves Ableto,
kérlek olvasd el a két általad említett cikkem közti írásomat, valamint vess egy pillantást a Divinity facebook oldalára, és a viszonyulásomat is árnyaltabban fogod látni.
Nem mintha számítana mi a véleményem, de szerintem ez a poszt önmagában is tökéletesen megállja a helyét. A katonai konfliktusok szörnyű, szélsőséges dolgok, ahogy a betegségek is, és mint ilyenek a valóság olyan mélyebb rétegeit hozzák felszínre, amiket egyébként nem lehetne látni. Részemről teljesen le vagyok döbbenve azon, ahogy a Nyugat ezt a helyzetet kezeli. A Nyugat egy beteg, nárcisztikus vénasszony, amely mivel önmagában gyönyörködik, képtelen a valóságot helyesen látni.
Dosztojevszkijt tiltani, kiiktatni a kultúrából nevetséges, felháborító, bornírt dolog volna. Dosztojevszkij műveit kiadták (beleértve a forradalmárokról gyilkos szatírát bemutató Ördögök-et is), még a sztálini Szovjetunióban is.
De Dosztojevszkij szellemisége, individualizmus-gyűlölete, a cárizmusért, a pravoszláviáért, az oroszság megváltó küldetéséért való lelkesedése és a mostani események között van kapcsolat. Dosztojevszkij építője és lelkes híve volt annak a mítosznak, amely a jelenlegi orosz hatalmi törekvések, az agresszió mögött áll.
„A kollektív bűnösség elve valamely etnikai vagy társadalmi csoport, közösség egyetemleges felelősségre vonása azon a jogcímen, hogy e közösség egyes tagjai ténylegesen (vagy feltételezhetően) jogi vagy erkölcsi értelemben elítélendő cselekedetet hajtottak végre.
A kollektív bűnösség alkalmazását tiltják a polgári büntetőjogi elméletek.”
(Wikipédia)