Ha egyetlen képet, egyetlen metaforát kellene megneveznem, amely tökéletesen jelöli a hitem sokat gúnyolt, de megrendítően felszabadító középpontját, a Bárány menyegzője lenne az. Ebben a metaforában, amit a Jelenések könyve végén tár elénk Krisztus Lelke (Jel 19,7), benne van a kezdet és a vég, a teremtés és a megváltás, a probléma és a megoldás, a teljes elhagyatottság rémülete és a bőség közösségi lakomája, altruizmus és hedonizmus, szenvedés és megdicsőülés, szeretet és szentség, igazságosság és kegyelem, Isten és ember, férfi és nő, lélek és test, ószövetség és új szövetség, várakozás és beteljesedés, múlt és jövő, titok és kinyilatkoztatás, kereszt és feltámadás, gyász és boldogság, bukás és megváltás, rituálé és eksztázis, evangélium és etika, keresztény katolicitás és keresztény exkluzivitás. A Bárány menyegzőjének képe összefoglalja a hit lélegzetelállító, egyedi misztériumát.
Onnan tudjuk, hogy végzetes baj van az új dogmatikai és szexuáletikai víziót ajánló progresszív teológiákkal, hogy jellemzően meghaladták ezt a központi misztériumot. A Jelenések könyve (no meg a Genezis) szerint a menyegzőhöz ugyanis férfi és nő, vőlegény és menyasszony kell (Jel 18,23), a Bárány metaforája pedig arra utal, hogy Krisztus helyettünk öletett meg (Jel 5,9). Bibliai értelemben nincs Bárány, ha nincs elszenvedett ítélet, és nincs menyegző, ha a nemek felcserélhetők vagy meghaladottak. A képben Krisztus a vőlegény, az egyház a menyasszony, e kettőt a férfi és a nő komplementer szövetsége jelöli a teremtésbe kódolt misztériumként. A mai progresszívek feszengenek a helyettes bűnhődés hallatán, és ünneplik a homoszexualitást, a misztérium nemi szerepeinek felcserélését (vö. Róm 1,26-27).
De az olyan Bárány, amely nem ismeri a szent haragot és annak borsajtóját (Jel 19,15), sem a Másikért (héterosz) való erotikus (a szó eredeti, misztikus és bibliai értelmében) önfeláldozást, nem bárány, hanem báránybőrbe bújt farkas. Báránynak látszik, bárányként illegeti magát, de a vicsora előbb vagy utóbb elárulja valódi természetét. Az Isten Báránya hordozza a világ bűnét, nem megerősíti azt, és nem csupán szereti, hanem meg is tisztítja menyasszonyát, a sokféle vágytól űzött asszonykát (vö. 2Tim 3,6; Ef 5,26; Jel 7,14). A képben semmi sem felcserélhető, semmi sem megváltoztatható. Az ígért menyegzői lakoma teljes mértékben a kép gondosan, már a teremtés előtt (vö. 1Pt 1,19-20) kiválasztott motívumaitól függ. Értünk megöletett Bárány, vőlegény és menyasszony, menyegzői lakoma. Nagy titok ez: exkluzív titok, szent titok. Krisztus keresztjéről és az egyház megváltásáról szól (Ef 5,32).
Lehetetlen a meghaladása.
Vajon a progresszíveken van-e menyegzői ruha?
„Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók. Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe. És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel. Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája. És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata. Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.” (Mt 22:8-14)
Ez valoban hitunk legcsodalatosabb miszteriuma, a ghenti oltarkep ennek valaha is keszult legszebb muveszi vizioja. Az igaz , hogy Jezus Krisztus egyszerre Barany es Oroszlan is (Jel 5, Jonathan Edwards). En is ezt hiszem es vallom. De vajon tenyleg tagadnak ezt az ugynevezett progresszivek? Erdemes lenne megkerdezni errol oket. Mert ha ok mondjak, hogy tenyleg tagadjak, akkor egyertelmu, hogy hol van, es hol nincs a helyem.
Nekem ez a tapasztalatom: „A mai progresszívek feszengenek a helyettes bűnhődés hallatán, és ünneplik a homoszexualitást…”
Már gyermekkoromban megfogott a ghenti oltárkép, a Bárány menyegzője, otthon megvolt nekünk… mert apukám nagyon szerette Van Eycket. Igen bölcs döntésnek tartottam, hogy a közelmúltban elhunyt Haraszti György történész az Auschwitzi Jegyzőkönyv magyar kiadásának borítójára éppen ezt a képet tetette…
Az utóbbi időben sokszor elgondolkodom, különösen a szomszédban szított testvérháború kapcsán, hogy vajon a Kain-Ábel konfliktus mennyire élőképe a mai liberális-konzervatív konfliktusnak.Az ábeli áldozat az igazságra fókuszál, ahogy a konzervativizmus is egy bizonyos rendet igyekszik fenntartani a világ bűn alá rekesztettsége miatt. A liberalizmus pedig a káini élmény centrikus, odanézz Uram mennyi kaja, termeszetimádó istentiszteletet követi, és mivel tagadja a bűnt, az eluralkodik rajta.
„……… …A Bárány menyegzőjének képe összefoglalja a hit lélegzetelállító, egyedi misztériumát.”
Ez valóban olyan lélegzetelállító jövőbeni esemény, amire a szívemben élő új teremtés (2Kor. 5:17), teljes valóságában hit által vágyakozik (2Tim. 4:8)
„…….. Értünk megöletett Bárány, vőlegény és menyasszony, …….”
Kevés szavakkal kifejezni a miatti hálám, hogy a megöletett Bárány áldozatának hit általi elfogadásáért, én is parányi alkotórésze vagyok menyasszonyának.