A sasarc mint bibliai szimbólum egykor mélyen megragadta az egyházatyák képzeletét. Az ókeresztény atyák a sasarchoz a földi dolgokról való elemelkedést, az isteni szemléletet, a tiszta, mennyei látást társították. A sas mennyei magasságokból fürkészi a földi dolgokat, a perspektívája ezért összehasonlíthatatlanul tágabb az emberek horizontális nézőpontjánál. A sasarcot gyakran összekapcsolták János evangélistával, mert a négy evangélista közül ő volt az, aki leginkább teológiai magasságokból beszélt a Jézusban megvalósult eseményekről.

A mai online tartalmakat olvasva jutott eszembe ez a szimbolika. Magánbeszélgetést lehallgató lehallgatásának lehallgatása, aberrált szexuális bűncselekményekről szóló hírek, azok cáfolata, majd a cáfolat cáfolata, celebritások öldöklő küzdelme, magánlakásokban történt események gyomorforgató részletei, azok felháborító mentegetése, és a többi, és a többi. Megterheli a gyomrot.

Ilyenkor az ember fogná magát és a magasba repülne, mint egy sas, hogy lássa az eget, lássa a történetek végét, a gonoszok végét, az igazak szabadulását, lássa hogyan illeszkednek egybe a szálak, lássa a tiszta, mennyei valóságot, és Isten fényében a valódi világot. Az ember vágyik arra, hogy a szeleken szálljon, vágyik az isteni fuvallatra, amely a magasba emeli, hogy ne fulladjon bele az itt és most minden tisztát elnyelő mocsarába. Vágyik a Szentlélekre, aki zúgó szélként fújja ki a tűz torkából azokat, akik az Istenéi. Vágyik a sasarcra. Az  Isten dicsőségére, amely János apostolt megragadta, és amit Ezékiel próféta is látott a Kebár folyónál.

Jöjj, sasarc, jöjj, Szentlélek, szállj le ránk és emelj bennünket a magasba!