A görög egyházatyák közül Nazianzoszi Szent Gergellyel folytatom a sort. A katolikus egyház „doktorai” között számon tartott Gergely egyike a kappadókiai atyáknak, akik a negyedik század második felében írásaikkal hozzájárultak a bibliai Szentháromság-tan mélyebb fogalmi megértéséhez. Nazianzoszi Gergely a „theologosz” címet is megkapta, egyedül a keleti atyák közül. Gergely elsősorban Krisztust nevezte Isten Igéjének, de az Ó- és Újszövetségre is időnként Isten igéiként utalt, és úgy is viszonyult hozzájuk.
Nazianzoszi Szent Gergely beszédei az Ókeresztény írók sorozat 17. kötetében jelentek meg (Szent István Társulat, 2001), Vanyó László fordításában. Számadás c. apológiájában a Példabeszédek könyvét idézve mondja: „Isten szavai édesek nekem, mint a lépes méz” (56). Ugyanott később kifakad: „Milyen ember az, akinek Isten szent és tüzes igéi nem izzították fel a szívét (Zsolt 11,7), hogy megnyíljanak számára az Írások (Lk 24,32), és nem írta fel azokat háromszorosan szívének tábláira (Péld 22,29), hogy Krisztus szelleme legyen benne (1Kor 2,16), még nem kapott beavatást a sokak elől elrejtett, láthatatlan (Iz 45,3) és homályos kincsekbe, hogy ezekben szemlélje a gazdagságot, és másokat is gazdagítani tudjon, szellemi valóságokat szellemi valóságokkal hasonlítva össze (1Kor 2,13)?” (66)
Gergely igen nagy tisztelete a Szentírás iránt ezekből a mondatokból is látszik: „Mi azonban, akik a Lélek pontosságát kiterjesztjük a legkisebb ékezetre és vesszőre is, soha nem engedjük meg, mert vallástalan dolog, hogy az írásokban akár a legjelentéktelenebb cselekedetet is mint fölöslegeset kezeljenek” (69-70). Az Írások szerzőit Gergely szerint a Szentlélek sugalmazta (116), és az méltó a könyvhöz, amit Athanasziosszal kapcsolatban megdicsér: „alaposan tanulmányozta a Bibliát, az Ó- és az Újszövetséget” (136). Az ariánusok is tanulmányozták a Bibliát, de más lelkülettel. Constantius ariánus hitet pártoló császár például a „Szentírás helyeit felhasználva nyitott ajtót az istentelenség előtt, a Szentírás tiszteletének és a szentírási kifejezések használatának ürügyén az igazságot íratlanul helyettesítette az arianizmussal.” (150)
A nazianzoszi egyházatya óvatosan kezeli a Szentírásra való hivatkozásokat, de végső soron a Szentírást tartja tekintélynek a hit kérdéseiben. A Szentírás „tanúsít” (84, 146), „tudtunkra ad” (153), „mond” (106, 185), „tud”(269, 274), „nevez” (299). Gergely szívesen idézte emlékezetébe a Szentírás szavait (305), és hagyta magát meggyőzni általuk (309). Az Igében való elmélyülést és az Igével való táplálkozást nem csak Krisztusra értette, hanem a Szentírásra is, mely által a Lélek Krisztusról tesz bizonyságot (364, 372-373). Baszileioszt is dicséri, mert „elmélyedt a Lélekben, megmozgatott minden emberi gondolatot, átelmélkedte a Szentírás minden mélységét” (378), valamint „a Szentírás más szavaival és tanúsító helyeivel, amelyek erre alkalmasak voltak, és kényszerítető erejű következtetésekkel úgy megszorongatta ellenfeleit, hogy még pisszenni sem mertek” (402).
Ha ez fundamentalizmus, akkor a fundamentalizmusnak nagyon mély gyökerei vannak!
2Tim3, 14. De te maradj meg azokban, a miket tanultál és a mik reád bízattak, tudván kitől tanultad,
15. És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölcscsé tehetnek az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által.
16. A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre,
17. Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.