Nagy Szent Baszileiosz (Vazul) Nazianzoszi Gergely barátja és Nüsszai Gergely testvére volt, szorosan véve őket hármójukat szokták együtt kappadókiai atyáknak nevezni. Baszileiosz biblikus szerző, könyvei zsúfolásig vannak bibliai idézetekkel, melyeknek fontosságára ő maga hívta fel a figyelmet újra és újra. Az egyházatya számára a Szentírás – Ó- és Újszövetség – abszolút tekintély volt, hiszen a Szentlélektől sugalmazott könyvnek tartotta. Ezt lépten-nyomon leszögezi és érvelésének alapjává teszi (pl. Nagy Szent Baszileiosz művei. Szent István Társulat, 2001, 88, 129, 137, 187, 191, 198, 207, 217, 223, 225, 226, 231, 240, 246).
Az „Írás leírását” Baszileiosz szerint az Úr rendelte el (108), „Mózes és a próféták, az evangélisták és az apostolok”, vagyis „az Istentől sugalmazott Írások elbeszélései” ezért „oktatnak” bennünket (137), és nincs bennük ellentmondás (187). Az Írásokból kiindulva juthatunk el az igazság biztos ismeretére (144). Az „isteni ihletésű Írások” mondják el például, hogy „először az Úr tanítványaivá kell válnunk, és azután lehetünk méltók a szent keresztségre” (128-129). A hitben azok a legszilárdabb igazságok, melyeket Isten maradandó igéi erősítenek meg. „Az Úr szavai minden másnál elégségesebbek a Szent és kormányzó Lélekben arra, hogy megingathatatlanná és kétségtelenné szilárdítsák szívünket minden Isten ajkáról származó Ige iránt (Mt 4,4). Ám hogy némelyek gyengeségén segítsünk, a sokból vegyünk egy vagy két bizonyítékot. Tehát Dávid mondja: minden parancsa hűséges, szilárdak, mindörökkön örökké, igazságban és helyességben alkottattak (Zsolt 110,8), majd ismét: Az Úr hűséges minden szavában, és szent minden cselekedetében (Zsolt 144,13), és még sok ilyen van. Jehu mondja a Királyok könyvében: Tudjátok meg, hogy az Úr szava nem esik a földre (2Kir 10,10).”
Vazul fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy maga az Úr bátorít bennünket az Írások kutatására (188). A sugalmazott Írásokat figyelmesen érdemes olvasni (207), mert amit tanítanak, az nem csak bizonyítékul szolgál (217), de egyszer s mindenkorra érvényes marad (212). Baszileiosz „a Szentírás alapján” érvel, felfogása a Szentíráson „alapul” (226), mert a tanítók „Isten tanításának elöljárói” (217). Arra is törekszik, hogy lehetőleg takarékoskodjon „az olyan szavakkal és kifejezésekkel, amelyek szó szerint nem fordulnak elő az isteni Írásokban, noha az Írásban rejlő jelentést hűen adják vissza” (222). „Mert emberi példával élve az apostol is még határozottabban tiltja, hogy az Istentől sugalmazott Írásokhoz bármit is hozzáadjanak vagy azokból elvegyenek, amikor így szól: Az ember jogerős végrendeletét senki sem érvénytelenítheti, nem másíthatja meg (Gal 3,15).” (223) A bizonyítás során Baszileiosz szerint elég egy vagy két igehely is – bár ő maga szinte soha nem elégszik meg ilyen kevéssel –, hiszen a Szentírás összhangban van önmagával (231).
Szentírásról alkotott képét Baszileiosz a szüleitől örökölte. „Ősi eredetű, és kezdettől fogva keresztény szülők neveltek fel, akik gyermekkorom óta a Szentírásra oktattak, amely az igazság ismeretére vezetett engem.” (232) Bár egy ideig megzavarta, hogy a Szentírást sokan sokféleképpen értelmezték, végül arra a felismerésre jutott, hogy ennek elsődleges oka az emberekben lévő engedetlenség (233). Baszileiosz a szkepticizmus helyett azt választotta, hogy odaszánja magát az isteni könyv alázatos és buzgó tanulmányozására. Így lett belőle a keleti egyház egyik „doktora”.
0 hozzászólás