Még mindig a harmadik században maradva nézzük meg Szent Cyprianus gondolatait a Szentírásról. Vajon ő is Isten igéjének tartotta a Bibliát? Cyprianus karthágói püspök egyfajta összekötő láncszem a két latin teológus, Tertullianus és Augusztinusz között. Cyprianust írásai mellett vértanúhalála is ismertté tette, bár már saját kora is időnként „karthágói pápának” nevezte, hiszen óriási tekintélye volt Észak-Afrika gyülekezetei körében. Cyprianus egyik fő törekvése az egyház egységének megőrzése volt, de érvelését ebben a kérdésben és más kérdésekben is mindig a Szentírás isteni tekintélye iránti tiszteletére alapozta.

Cyprianus könyveiben annyira központi szerepe van a Bibliának, hogy néha ki sem látszanak saját gondolatai a szentírási idézetek alól. Szavait az isteni sugalmazással, vagyis a Szentírás tekintélyével akarja megerősíteni és alátámasztani (Szent Cyprianus művei. Ford.: Vanyó László. Szent István Társulat, 1999, 163-165). Feddi is azokat, akik nem veszik észre, hogy a Szentírás szavai által Isten beszél hozzájuk, halhatatlanságot és örökkévalóságot hirdetve nekik (285). Az afrikai egyházatya az „isteni tanítás tekintélye nélkül” nem kíván semmit sem mondani (300), tanításait tudatosan a Szentírás „hitelére” és az „isteni ígéretre” alapozza (331, 352).

A Szentírás könyveiben a Szentlélek szól Isten népéhez (325). A Szentlélek szól a zsoltárokon (177, 187, 191, 234, 250, 251, 264, 327, 339, 373, 374, 381), Mózes első (296), második (177), harmadik (305), negyedik (178) és ötödik (288) könyvén keresztül, Jób (338), Salamon (187, 296, 315, 325), Ézsaiás (177, 201, 219), Jeremiás (192, 350), Haggeus (305), Habakuk (317) és Malakiás (407) által, valamint Sámuel könyvében (350), a Királyok könyvében (366), és az Énekek énekében (245). Dániel könyve is az „isteni Írás” szava (236). Mintha személy volna, a Szentírás „beszél” (200), „kimond” (350), „kiált” (224), „tanítja a tudatlanokat” (229), „fenyeget” (261), „hozzátesz” (333), „bizonyít” (264, 338), „tanúsít” (339), „tanít” (371), „meghirdet” (319), kifejezi a hitét (321). Cyprianus a Szentírást „sugalmazott” könyvnek tekinti (217, 351), melyen keresztül maga Isten szólal meg.

Cyprianus az Újszövetség könyveit is egyértelműen az isteni eredetű Szentírás részeként idézi. Máté evangéliuma szavaira úgy utal, mint ami „meg van írva” (233), éppúgy, mint ahogy Jézus hivatkozott az Ószövetség igéire. Lukács „Szentírás”, melyben az Úr figyelmeztet (333), János evangéliuma „az isteni Írás szava” (248). Pál levelein keresztül a Szentlélek „előre figyelmeztet bennünket” (251, 257, 315), vagy „nyomatékosan tanúsít” (391). Az apostolok cselekedetei által az isteni Írás szólal meg (264).

„Maga az isteni szó adja meg a gyógyszert Isten kiengesztelésére, maga a sugalmazott Írás oktat rá, hogy a bűnösöknek mit kell tenniük” (327). Aki hisz Istenben, az tudja, hogy „igaz mindaz, amit Isten szava előre megmondott, mert a Szentírás nem hazudhat” (330).