„Milyen lenne a világ, ha keresztény fundamentalisták irányítanák?” – kérdezi A szolgálólány meséje (The Handmaid’s Tale) c. filmsorozat kapcsán az Index kritikájának felvezetője. „Ilyen.” – válaszolja is meg lakonikus tömörséggel, utalva a sorozat betegesen disztópikus világára, amit megismerve a néző a lehető legtávolabb akar kerülni mindentől, ami akárcsak megközelítően hasonlót létrehozhat. Ha valaki végignézte a sorozatot, mégis egy tele kosár megválaszolatlan kérdéssel áll fel a gép elől. Kik azok a fundamentalista keresztények, akik ilyen világot akarnak? Milyen az a vallás, ami ennyire szadistává és könyörtelenné tesz embereket? Miért akarják egyesek másoktól elvenni az örömöt és a szabadságot? És természetesen ott a kérdés: hogyan lehetne megakadályozni, hogy ez valaha is megtörténjen?
Keresztényként akkor is érintve vagyok a dologban, ha egyébként nem tartom magamat fundamentalistának, és zavarba ejtő tudatlanságnak vagy félreértésnek gondolom, hogy hírbe hoznak bennünket, keresztényeket ezzel a beteg és gonosz utópiával (nem a filmre gondolok most, hanem a benne ábrázolt világra). Mindenképpen érdemes számolnunk a sorozat áttétes hatásával. A Margaret Atwood 1985-ös – hasonló című – regényéből készült filmsorozat ugyanis hihetetlenül népszerű, a Rotten Tomatoes-nál 100%-os „approval rating”-et és 9.06-os átlagot kapott, az Index cikke egyenesen az év legjobb sorozatának nevezi. Egyes kritikusok szerint a 2017-es év legfontosabb szériájáról van szó. Mindez pedig egyáltalán nem független attól a légkörtől, ami Trump megválasztása után az USA-ban kialakult, és azoktól a félelmektől, amelyek hozzá és a konzervatív politika erősödéséhez – jogosan vagy jogtalanul – kapcsolódnak. De nézzük először, miről is szól ez a sorozat.
Miről szól A szolgálólány meséje?
A történet a nem túl távoli jövőben játszódik, amikor a klímaváltozás hatására az emberek terméketlenné válnak és az emberiséget az elöregedés és a kihalás fenyegeti, hacsak nem születnek valahogyan gyermekek. Amerikában egy „fundamentalista keresztény” (erre még visszatérek) csoport veszi át a hatalmat és a régi alkotmányt félretéve „Gileád” néven bizarr vallásos elképzeléseiknek megfelelően alakítják át az egykor szabad országot. Ennek legfontosabb jellemzője a hagyományos „értékekhez” való visszatérés (pl. organikus termékek, régi életforma, ami a ruházatban, bútorzatban és étkezésben is megmutatkozik), minden tett és szokás bibliai idézetekkel való megalapozása (természetesen a King James fordítás alapján), valamint a mindenre kiterjedő terror, félelem és bizalmatlanság. Gileádban napi esemény az akasztás, a csonkítás, és állandó kellékek a szigorú törvények betartására géppuskával vigyázó őrök és a fekete furgonokkal grasszáló kommandósok.
Gileád életének legnyomasztóbb oldala azonban nem is ez, hanem a szolgálólányok sorsa, akiket megtermékenyítés céljából tartanak szexrabszolgaként az úri osztályhoz tartozó családoknál, majd a gyermeküktől megfosztva újabb családokhoz helyezik át őket. Az aktuális szolgálólányt minden hónap egy bizonyos napján (peteéréskor) a családfő (akinek a szolgálólány a nevét viseli) „szent szertartás” keretében, a feleség karjaiban (lényegében) megerőszakolja. Az egész jelenet beteg, de az teszi különösen azzá, hogy közben bibliai igéket olvasnak fel arról, ahogy Jákób Ráhel ölében termékenyíti meg szolgálólányát. Látvány tekintetében a film viszonylag diszkrét, ettől azonban nem lesz emészthetőbb, mert amit megmutat, az annyira zavarba ejtő, hogy még akiben nincs már szeméremérzet, az is legszívesebben elfordítaná a fejét.
A bibliai idézetekkel és régies nyelvezetű imával bevezetett „szent szertartás” a hasznosság pokla, a szeretet és bensőségesség helyét elfoglaló gépies személytelenség, a minden résztvevő által megtapasztalt megalázottság, és a gyomorforgató ájtatosság. Ráadásul mindennek a hátterében ott van az állandó fenyegetettség, a szolgálólányok teljes kiszolgáltatottsága, a fojtott kétségbeesés, a kínzó magány, a hatalommal való folyamatos, durva visszaélés, és annak a kimondhatatlan blaszfémiája, hogy mindez Isten nevében zajlik. A sorozat történetszála (spoiler nélkül) az ebben a pokoli helyzetben való túlélésről, az előzmények fokozatos feltárásáról, valamint a csendes lázadásról és a menekülés reményéről szól.
Milyen félelem szül ilyen mesét?
A sorozatot nézve bennem folyamatosan az a kérdés zakatolt, hogy vajon milyen félelem szül ilyen mesét? Milyen félelmek dolgoztak Atwoodban és a sorozat készítőiben, és milyen félelmek üvöltenek azokban a tömegekben, akik Trump Amerikájában a népszerűségi listák tetejére tolták ezt a sorozatot? Vagy egyszerűen csak egy jó történetről és egy profi rendezésről van szó, amit kritikusok is kiválónak értékelnek? Bevallom, az első epizódnál azt hittem, hogy a (történetben kétségtelenül jelen lévő) politikai demagógia fogja uralni a tíz részt, de egyetértek azokkal, akik szerint egy megrázó történet remek képi kivitelezésével van dolgunk. A szolgálólány meséje olyan izgalmas melodráma, amely a csigalassú történetmesélés ellenére végig a képernyőhöz tapasztja a nézőt, és szinte megbabonázva tartja ott egészen az utolsó epizódig. A művészileg kimagasló színvonalú alkotás sikerét Trump (és a progresszív „Resistance”) Amerikájában mégsem lehet elválasztani valami zsigeri és erőteljes félelemtől. De miről szól ez a félelem?
Ha abból indulok ki, hogy tartalmilag nem csak demagógiáról és politikai propagandáról van szó, azt hiszem, hallom a szorongó segélykiáltást, amit a sorozat megfogalmaz. Hallom, amit a nőkről és a patriarchátusról mond. Hallom, amit a „melegek” elleni gyűlöletről mond. Hallom, amit a szabadság és az öröm elrablásáról megfogalmaz. A kontraszt „Gileád” nyomasztó jelene és a múlt (a mi jelenünk) pozitívumai közt szájbarágósan nyilvánvaló. A múltbeli jelenetekben szabad és őszinte szeretetet látunk, még ha a kapcsolatok időnként kuszák is. A „jelenben” ennek ellentétét. A szerelem és a szex a múltban szabad, a „meleg” egyenrangú azzal, aki „cisz”, a nők egyenjogúak, van szavuk, függetlenek és szabadok, senki nem parancsol a másiknak, nem kell Istent belekeverni a mindennapokba, nincs szegregáció, senkit nem bántanak (pláne nem brutálisan és kegyetlenül, mint Gileádban) azért, mert nem igazodik a hivatalos ideológiához. A kontrasztot látva értem, hogy sokan ezeket az „értékeket” féltik a fundamentalista keresztényektől.
Mert kik azok, akik a történetben ellopták ezt a „múltat”? A fundamentalista, bibliás, régi értékeket visszasíró keresztények. Azok, akik a progressziót a regresszióban látják, akik vissza akarnak térni a régi hagyományokhoz és értékekhez, akik a Biblia alapján akarják berendezni a társadalmat, akik a legsúlyosabb ítélettel akarnak lesújtani a bűnre (akár a legkisebbre is), akik gyűlölik a „melegeket”, akik szerint a nőknek kizárólag otthon van a helyük, ne olvassanak, hanem szüljenek, vagy ha erre nem képesek, adjanak a szolgálójuk által gyermeket a világnak, mint annak idején Lea és Ráhel. A fundamentalista keresztények akarják ellopni a szabadságot és az örömet, mert számukra a szex kizárólag a gyermekáldásról szól, mert ők hidegek, kemények, nem ismerik a kegyelmet, vagy ha mégis, azt csak helyettes áldozat által tudják elképzelni, amelyben egy másik embernek mindig bűnhődnie kell. (Érdekes módon a sorozatban Jézus Krisztus neve viszont nem hangzik el.)
Jogosak ezek a félelmek?
Először olyan cikket akartam fogalmazni, amelyben leírom, mit tartok jogosnak ezekből a félelmekből. Aztán minél többet gondolkodtam ezen, annál kevésbé éreztem, hogy egy ilyen cikket meg tudnék írni. Hiszen a történet abszurditása annyira nyilvánvaló! A félelmek pedig természetesen alaptalanok, legalábbis ha a keresztényekre akarja valaki kivetíteni azokat. Akkor is, ha ők fundamentalista keresztények. A filmben hagyományos értéknek nevezett dolgok legjobb esetben is hagyományos „bűnök”, nem értékek, még fundamentalista keresztények számára sem. A filmben bemutatott borzalmakkal kapcsolatban a keresztények hajszálpontosan ugyanúgy éreznek, mint a film készítői. Amit a sorozat elhallgat, az éppen az, hogy Atwood regényében többek között baptista és kvéker keresztények a lázadók, akik nem igazodnak a rendszer totalitárius szabályaihoz.
Persze, vannak fundamentalista keresztények (meg másfajta keresztények), akik hidegek, ítélkezők, és a nőket sem tekintik egyenértékűnek a férfiakkal. Biztosan vannak olyanok, akik azt szeretnék, ha a biotermeléshez térnénk vissza és talán olyanok is vannak, akik a gyermekeket a szüleiktől inkább nevelőszülőkhöz adnák. Mondjuk az utóbbi törekvések mintha inkább baloldali progresszív irányból jönnének mostanában (l. Norvégia). A progresszív kulturális forradalom miatt Amerikában évek óta a keresztények küzdenek a vallásszabadságért, amit éppen tőlük tagadnának meg egyesek. (És messze nem Kanada a szabadság földje, ahogy a film beállítja. A kanadai szabadságjogok problémájáról nemrég épp az ateista polgárjogi harcos Ayaan Hirsi Ali beszélt egy szimpóziumon.) De van néhány tucat fundamentalista keresztény Amerikában, akik valóban teokráciát állítanának fel, a mózesi polgári törvények alkalmazásával. Csakhogy amit a film bemutat, köszönőviszonyban sincs az ő elképzelésekkel, a többi keresztény társadalomképtől pedig galaktikus távolságokra van. Amit a sorozat bemutat, inkább arra hasonlít, amilyen az ISIS rémuralma.
A radikális keresztények azonban nem olyanok, mint az ISIS. A filmben szereplő világ szinte semmiben nem hasonlít arra, amit a Jézust odaadással követő keresztényekről tudok, de még ahhoz sem, amit a legradikálisabb fundamentalista keresztényekkel kapcsolatban tapasztaltam. A radikális iszlám elképzeléseihez viszont annál inkább. Tudtommal vahabita és siita muzulmán országokban vannak nyilvános akasztások, csonkítások, kézlevágások, és ahhoz hasonló terror, mint A szolgálólány meséjében. Jemeni és szíriai börtönökben bánnak úgy rabokkal, ahogy Gileádban. A film valamiért összemossa egymással ezt a két nyilvánvalóan különböző hitvilágot. Nem tudok olyan keresztényről, aki valaha is szó szerint értette volna Jézusnak azt a mondatát, hogy jobb fél szemmel bemenni az Isten országába, mint teljes testtel a gyehennéra vettetni, noha kétezer éves hitről van szó. A szem kivájása és a megcsonkítás mindenestül ellentétes a keresztény evangéliummal. Nem ellentétes viszont a radikális muszlim gyakorlattal.
Milyen a radikális kereszténység?
Ha valaki azt szeretné megtudni, milyen a radikális kereszténység, Jézusnál kezdje, akinek a lényéből melegség és szeretet áradt, aki bűnbocsánatot hirdetett, az ellenség szeretetét tanította, és gyógyította a betegeket. Aztán nézzen körül kicsit a misszionáriusok és mártírok környékén is, akik mindannak a gyökeres ellentétei, amit ebben a sorozatban bármelyik uralkodó osztályhoz tartozó karakter képvisel. „Aunt Lydia” szadizmusa és kegyetlensége semmiben sem hasonlít Jézus Krisztus örömhírére, ami a keresztényekre lett bízva. „Isten a munkánkért szeret bennünket” – harsogja Lydia néni a szolgálólányoknak, miközben azok a falról súrolják a kivégzett emberek vérét. El sem kezdem magyarázni, ez hányféle módon áll szemben a keresztény evangéliummal. Inkább azon töprengtem, hogy vajon elértünk-e olyan korba, amikor már egy hagyományosan protestáns nyugati ország kulturális elitjében sem tudják, miről szól a keresztény üzenet. Vajon lehetnek a film készítői ennyire tudatlanok a keresztény hitet illetően? Vagy ez pont az, amiről Jézus mondta: „Boldogok vagytok, ha énmiattam mindenfélét hazudnak rólatok…”?
De ha odafigyelek a filmsorozat szívverésére, akkor megkockáztatom: talán tényleg nem sikerült elmagyaráznunk rendesen az üzenetünket. Talán tényleg azt a képet alakítottuk ki magunkról, hogy mások örömét akarjuk elvenni. Talán tényleg nem tudtuk elmondani a világnak, hogy nem a „melegek” ellen vagyunk, ahogy senki ellen nem vagyunk, hanem éppen az örömért és a valódi szabadságért, mert nekünk a szentség nem korlát, hanem öröm és szabadság. Ezt látják rajtunk? Lehet, hogy nem beszéltünk eleget az evangéliumról, vagy nem látszik annak az ereje, hogy az evangélium (és nem pusztán a törvény!) teszi szabaddá és gyümölcsözővé az ember életét? (Gyümölcsözővé nem csak a haszon, hanem az öröm szempontjából is.) Lehet. De az is lehet, hogy ha megfeszülünk, akkor sem fogjuk tudni ezt rendesen elmondani a világnak. Mert a világnak alapvetően Istennel van baja. Őt tekinti tirannusnak. Ezért elsősorban nem is rólunk, hanem Róla hazudik. Mert Tőle fél.
Az igazság kedvéért azért hadd rögzítsem: a Jézus által meghirdetett Isten országa semmiben nem hasonlít Gileádra. A szolgálólány meséjét olyan ember meséli, aki vagy nem ismeri Jézus valódi követőit, vagy hazudik róluk, vagy csak kellékként használja őket, meglehetősen felelőtlenül. Akármelyik is a helyzet, a vád ránk fröccsen. Az egyetlen csattanós válasz talán csak az lehet, ha a példánkkal megmutatjuk, hogy Jézus nem megbetegítette, hanem meggyógyította az embereket, nem elítélte, hanem szerette a bűnösöket (és megbocsátotta a bűneiket), nem elnyomta vagy férfivá tette, hanem nőkként becsülte meg a nőket, nem elvette a reményt, hanem megajándékozta vele a reményteleneket, nem megalázta a gyengéket, hanem felemelte a megalázottakat, nem megölte a vétkeseket, hanem örök életet ígért nekik, ha hozzá jönnek. Ja, és mindezért a saját életét adta. Szolgált, nem uralkodott.
Az ég világon semmiben nem hasonlított Jézus Gileád szörnyetegeihez. Ezt kell megmutatnunk a világnak.
Az index cikke, és az egész ügy elég dühítő. Én fundamentalista kereszténynek tartom magam, _ezért_ rendkívül távol áll tőlem az a beteg világ, ami a leírás alapján (nem láttam a sorozatot) kirajzolódik ebben a filmben.
Az amerikai (és az index szerkesztőségében dolgozó) szélsőségesen liberális körök ha lehet, azonnal igyekeznek összemosni a Bibliát komolyan vevő keresztényeket a Talibánnal vagy az ISIS-sel – holott tudják, hogy ez csúsztatás, de ez nem számít, a „cél szentesíti az eszközt”. Nem látják, mert nem akarják látni az erkölcsi különbséget a meleg esküvőre lelkiismereti okokból virágot kötni nem akaró idős keresztény néni és a másokat a hit nevében felrobbantó dzsihadista terrorista között (sőt, ha lehet, inkább ez utóbbi pártjára állnak, hiszen ő mégis csak az elnyomó nyugat és a gonosz fehér ember ellen harcol, és nyilván csak a körülmények és a szegénység tehetnek arról, hogy ilyet tesz, valójában ő az áldozat…). Ez az a kör, amely mintha tudatosan igyekezne a rossz ügy mellé állni ahol csak lehet – a rosszat jónak mondva, intoleránsan fellépve a tolerancia nevében. Egy új, felsőbbrendű, mesterségesen konstruált moralitást hirdetnek, amely közben maga az immoralitás.
Én azt gondolom, hogy mindez egy torz gondolkodásmód, az amerikai fehér és privilegizált liberális elit öngyűlöletének beteges kivetülése a világra, amely a saját kultúrális örökségét mindenáron elnyomónak és gonosznak akarja látni és láttatni, le akarja vetkőzni azt (miközben skizofrén módon a hatalmat és a privilégiumokat meg akarja tartani magának), valahogy így kompenzálva azt a bűnös tényt, hogy ennek az örökségnek az áldását élvezik. Ezzel ráadásul szépen összefonódik a mára teljesen eltorzulni látszó, az áldozati mentalitásra és kisebbségi identitás hangsúlyozására épülő, tudatosan megosztó polgárjogi aktivizmus, amely ennek a destruktív gondolkodásmódnak a tömegbázisát biztosítani tudja, és egyben sakkban és bűntudatban tudja tartani azokat, akik máshogy gondolkodnak. Ez a rendszer persze bukásra van ítélve, mert hosszú távon nem életképes, de sajnos még ennek nem jött el az ideje, úgy tűnik…
Bízom benne, hogy ez hozzászólás kellően vaskos volt, és ezzel rászolgálok arra a bizonyos fundamentalista jelzőre. 😉
A Szolgálólány meséjének világa tényleg keresztény fundamentalista disztópia – írja (szintén tegnap) a Kötőszó cikke.
Nem, nem az.
„Amit a sorozat elhallgat, az éppen az, hogy Atwood regényében többek között baptista és kvéker keresztények a lázadók, akik nem igazodnak a rendszer totalitárius szabályaihoz.”
ez mondjuk érdekes, az író hogyhogy ebbe beleegyezett?
amúgy az index bulvármaterialista készítőit nem kell komolyan venni. ők sima nihilista bulizósfiatalok, akik minden magasról lepottyantanak, miközben röhögnek és böfögnek 🙂
A mai református kalauz mai Igéje valahogy ideillik:
Helye a Bibliában: ApCsel 21, 27-29
„Amikor pedig a hét nap már a vége felé járt, az Ázsiából való zsidók meglátták őt a templomban. Fellázították az egész sokaságot, majd megragadták, és így kiáltoztak: Izraelita férfiak, segítsetek! Ez az az ember, aki e nép ellen, a törvény ellen és e hely ellen tanít mindenkit mindenütt; és ezenfelül még görögöket is behozott a templomba, és megszentségtelenítette ezt a szent helyet. Mert korábban az efezusi Trofimosszal látták a városban, és azt hitték, hogy Pál bevitte őt a templomba.” (az igében Pál az, ak harmadik missziói útja végén megy be a templomba, ő az, aki ellen gyűlölködnek. pont azért megy az apostol a templomba, hogy jó misszionáriusként építse a zsidóból lett keresztyének hitét)
Pont ezt a lázítást csinálják ma is, csak az eszközök sokkal kifnomultabbak, de a hazugság akkor is hazugság volt, és most is az. Szerintem az ilyen Sátán által vezérelt dolgokra hívőként nem kell különösebben figyelnünk (tehát én nem nézném meg, és a környezetemben nem fogok róla beszélni). Krisztusra kell figyelnünk, türelemmel reagálni a megvezetettekre, a Biblia alapján, helyesen tanúskodni a megváltó mellett.
Egy Mark Twain parafrázissal élnék, hogy mi történik ma a liberális lelkületű politikai körökben:
“There are laws to protect the freedom of the non-Christian’s speech, but none that are worth anything to protect the Christians from the non-Christian’s speech.”
Bármely világnézet képes legyártani a maga Gileádját, ha kizárólagos dominanciát kap egy társadalomban. A fasiszta, kommunista, iszlámista társadalmak, vagy a keresztény középkor néhány epizódja is kínál a filmnél light-osabb példákat erre. Tehát a jelenséget nem lehet csupán az adott világnézet felől megmagyarázni. A liberalizmus is elszívná a levegőt a polgárok elől és erőszakba torkollana, ha kontroll és ellensúly nélkül működne. Heterogén és pluralista társadalmat (márpedig ilyenek vagyunk) lelki kasztrálással, elnyomással, megbélyegzéssel és kirekesztéssel lehet csak egységesíteni. Hogy egy ilyen álegység a bibliai kereszténytől áll a legtávolabb nem kell bizonyítani. A különböző célok és eszközök, de főleg a milliónyi individuum végül szétfeszítenek minden ilyen direkt centralizálásra optimalizált keretet és erőszakba torkollanak.
De nem csak a közös világnézet hiánya oszt fel minden Gileádot elnyomókra és elnyomottakra. Noé és az attól korban és értéktrendben is eltérő Szodoma napjainak viszonylagos egysége is megbomlott, és önmaga ellen fordult. (Lukács 17:20-29)
– Olyan mintha Noé napjainak emberisége abban a tompa fásultságban osztozott volna, ami elfelejtette a paradicsomból való kiűzetés félelmetes tényét és megrendítő okát. Jézus úgy festi le a korszakot, ahol vitték tovább az édeni programot (mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Nóé bement a bárkába) romoltságukkal mit sem számolva. A föld ellenben megtelt erőszakoskodással. És ezzel a konzervatív társadalom első mintáját és özönvíz előtti mementóját fektették le.
– Lót napjainak társadalma egy másik bódultságban osztozott. Mintha elfelejtették volna, hogy volt Éden és isteni rend. A kiűzöttek lendületével újabb és újabb földi paradicsom teremtésébe fogtak a progresszivitás jegyében. (ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek) Vágyaikat nem az Isteni rendhez szabták, hanem vágyaikat emelték az együttélés kötelező szabályává. Az erőszak itt sem maradt el.
A két korszak, két kudarcra ítélt kísérlet, mely azóta is ismételi magát más-más formában, de azonos tartalommal. Akkor mindegyik törekvést Isten nagyon markáns és direkt ítélete zárta le.
Közös jellemzőként feltűnik ugyanakkor, hogy mindkét rendszer tökéletesen organikus. Nem áll mögötte korának Sorosa (mert ilyen nincs is) sem konteoval nem szükséges magyarázni, mert mindkét irányultság mélyen a bűnös természet zsigereiből támad, és követőiket nem emberek, hanem a korszellem szervezi meg. Mindegyik szörnyű egyoldalúság és azt mutatja, hogy a bukás után elvesztettük azt a gravitációt, ami a két teljesen szükséges pólust egy szívben, egy társadalomban tudná egyesíteni. Az Isteni rend állandósága (konzervativizmus) és a fejlődés, kiterjesztés (progresszivitás) a teremtésben még a kéz a kézben, egymást feltételezve és dinamikusan lüktetet. A bukott ember azonban nem tudja ezt a távolságot átfogni. A vagy – vagy szisztémában él. És mindenki ki van szolgáltatva, hogy preferenciájának alapján felvegye az egyik vagy másik pólus pozícióját.
Ma nagy veszély, hogy a regnáló kereszténység az egyikkel vagy másikkal azonítsa magát, ahelyett hogy betöltené az Isten országa nem itt vagy ott, hanem bennetek van princípiumát.
Véleményem szerint az evangéliumi keresztények azon felének, akik maguk évtizedek óta liberális disztópiával riogatnak nincs joguk megsértődni a liberálisok fundamentalista disztópia vízióján.
Az evangéliumi keresztények azon felének félelme, hogy az utolsó időket egy liberális disztópiának lássa, nem áll meg Jézus prognózisa alapján. Azt hogy ennek ellenszerét a fentiek értelmében egyoldalú konzervativizmusban látja, azt bizonyítja, hogy választott a felkínált megoldások közül és feladta az Isten országának hirdetését. Jézus szavai arra figyelmeztetnek, hogy ne lássunk ott Krisztust ahol nincs (Máté 24:4-5) és lássuk meg abban is az ördögi alapelvet, ami alkatunk számára kedves.
A liberális világ félelme a konzervatív disztópiától szintén alaptalan, amit a szolgáló leány meséje alapján joggal teszünk szóvá. A teokrácia light-os kivitelezésére ugyan egyre szélesebb az igény, de a Lukács 17 alapján ettől sem kell félnünk. Jézus nem beszél egyik oldal dominanciájáról sem, hanem azt mondja, hogy az utolsó időkben ezek egyedülálló módón egyszerre lesznek jelen. Nagyon szofisztikált és kidolgozott módon saját sarkaiba visszahúzódva feszülnek majd egymásnak óriási energiát gerjesztve ezzel a világban. Ez az energia hasonló ahhoz a villámláshoz, ami eltart a föld egyik aljától a másikig és Jézus visszajövetelét előzi meg. „De előbb sokat kell néki szenvednie és megvettetni e nemzetségtől.”
F. Barni,
érdekes oldalról fogod meg ezt a témát, és fontos, amit a kölcsönös félelmekről és konteókról írsz. Engem elsősorban az izgatott, hogy miért a fundamentalista keresztények (és áttétesen a konzervatívok) nyakába varrnak egy tőlük ennyire távol álló disztópiát. Csak pár példa a fentieken túl: Amerikában a konzervatívok nem kollektivisták, nem gondolkodnak osztályharcban, nem képeznek csoportidentitásokat, rendkívül fontos számukra a vallásszabadság és a véleményszabadság, a kis államot támogatják, nem társadalommérnökösködnek, nem akarják átírni, inkább meg akarják védeni az amerikai alkotmányban foglalt jogokat, nem azonosítanak embereket a szexuális orientációjukkal, és védenék a magzatok jogait is, mert a megölésüket ellentétesnek tartják azzal a Bill of Rights-ban megfogalmazott elvvel, hogy mindenki egyenlőnek teremtetett.
Mindezek ellenkezője éppen a progresszív programhoz kapcsolódik, amely viszont kollektivista, osztályharcban és identitáspolitikában gondolkodik, korlátozza a vallás- és véleményszabadságot, nagy és erős államot akar, társadalommérnökösködik, az amerikai alkotmányt huzamosabb ideje bírói úton („living constitution”) írja át, embereket a szexuális orientációjukkal azonosítja, és tagadja a méhen belüli emberek élethez való jogát, mert minden tudományos bizonyíték ellenére a magzatot a nő testrészének tekinti. Ezért érzem rendkívül méltatlannak, hogy a sorozat keresztényeket (és közvetve konzervatívokat) hoz hírbe. Bernie Sanders volt az legutóbb, aki egy politikai jelöltet a keresztény hite miatt tartott alkalmatlannak a pozícióra, a brit (progresszív) Liberális Demokrata Párt vezetőjének kellett lemondania keresztény hite miatt, és a kanadai Ontario tartományban (ami a filmben a szabadság hazája) hoztak legutóbb olyan törvényt, amely alapján a gyermekek családjukból kiemelhetőek lesznek, amennyiben szüleik ellenzik az LGBTQI jogokat és ideológiát. Trump nem egy ravasz konzervatív, hanem egy nárcisztikus pojáca, aki képes volt meglovagolni egy hatalmas elégedetlenségi hullámot, de pont nem az az ember, aki képes lenne bármiféle összeesküvésre (tíz perc után kikotyogná, miről beszélgettek a füstös szobában).
Egyébként viszont mélyen egyetértek veled abban, hogy a kereszténység és a konzervativizmus nem azonosak egymással. Jézus követői a föld sója, de egyben jövőbe mutató világossága is (Mt 5,13-16).:)
Steve, F.Barny, Szabados Ádám, Johnny, Köszi a hozzászólásokat, igen élvezetes volt olvasni.
Steve, ráadásul az Index is véd egy olyan vallást, ahol mind a homoszexuálisok megölése mind a szexrabszolgák tartása teljesen normális dolognak számít..
Miközben elvakult gyűlöletet mutatnak egy olyan vallás irányában, amelyik a nyugati szabadságok egyik szülője …!
Bizarr, elképesztő kettős mérce!
Ádám!
Igazad van, elég messziről közelítettem a poszthoz és kicsit más irányba vittem a gondolatot. Az nagyon jó, hogy a válaszodban így egymás mellé teszed, a progresszív és konzervatív törekvéseket, mert nagyon kiütközik az értékítéletek különbözősége. Konkrét elemeiben látszik melyik áll közelebb a bibliai világképhez és melyik nem. Ezt a különbséget én sem tagadom és nagyon fontosnak is tartom. Amit viszont kiakartam domborítani, hogy töredékességükben és egyoldalúságukban egyek. Valamint abban is egyek, hogy mindkét oldalnak megvannak a világi képviselői, akik nem használják már hivatkozásképpen a Bibliát. Így például egy liberális dominancia a keresztények tiltakozása nélkül is megbukna, mert maradt a világban annyi józanság és arányérzék bűnössége ellenére is, hogy elutasítsa. Nem, mint teljes idegen gondolatot, hanem inkább, mint aránytévesztést és túlzást. A konzervatív persze nem mindig tudja, hogy az arányérzéke Isteni eredetű, minthogy a liberális sem, hogy ő az Isteni rendet figyeli, és abból von le rossz következtetéseket. A keresztények részei a világnak és nem baj, ha hallatják a hangjukat. Csak valahogy úgy érzem, hogy pl. a liberalizmus bírálatát nem végezhetjük el konzervatív, hanem csak újszövetség talajáról.
Egy példa: A férj (férfi) tekintélyét a nő fölött bizonyos aspektusokban például a legtöbb konzervatív vallja a keresztényekkel egy gyékényen. De azt csak az újszövetség talján lévők tudják, hogy ez a tekintély pontosan honnan ered, mely aspektusokban veszti el érvényét Krisztusban és főleg hogyan alakul át az eljövendő világban, ahol Jézus szerint nem lesz házasság, sőt az angyalokhoz leszünk hasonlók nemtől függetlenül, bármit is jelentsen ez. (Lukács 20: 33…). Szóval hiába van sok kérdésben közös halmaza a keresztény és konzervatív álláspontnak. Az újszövetség minden kérdésre egy magasabb összefüggés felől néz.
Itt szerintem nagyon kellene még egy tisztázás a belinkelt cikked nyomán, ahol a jobboldaliság, konzervativizmus és kereszténység szétválasztása megtörténik a közös gyökerek és közös halmazok figyelembe vétele mellett.
A progresszív felebarátunk törekvéseiben pedig fel kell ismerni azokat az ideákat, amiket végső soron elcsavarnak. Mert minden bűn valami jónak az eltorzítása és minden céltévesztés meghatározható magával a céllal. Ez egy nagy szeretetet igénylő, empatikus elemző munka. Egyszerűen nem érezhetjük a progresszíveket annyira idegenek és külön kasztnak, akikkel képtelenség párbeszédedet folytatni. Ezt a nagy felkészültséget igénylő munkát itt Divinityn sok kérdésben nagyon is látom. Ma a világ már nem írható le pontosan a pogány-zsidó- barbár kategóriákkal. Pál ma lehet, azt mondaná: a konzervatívnak konzervatív lettem a liberálisnak liberális lettem stb.
Már megint nagyon messzire kanyarodtam a Szolgálóleánytól…J
http://mandiner.hu/cikk/20170626_farkas_attila_marton_a_kereszt_halala
Az amúgy buddhista (!) Farkas Attila Márton kitűnő cikke, ami csak látszólag tér el Ádám posztjától.
Valójában ugyanaz a téma: a kereszténység a létező legnegatívabban ábrázolható, a legyilkolásuk sem számít.
ezzel szemben a rabszolgaságot, poligámiát és „szent, kegyes” terrorizmust, a homoszexuálisok kivégzését isteni eredetű törvényként hirdető iszlámnak a maximális megértés és empátia a jussa…
A nyugati ” liberális ” ( kulturális marxista) „elit” teljesen meghibbant.
F. Barni,
teljesen egyetértek a hozzászólásoddal. Hiába van mostanában sok átfedés a konzervatív törekvések és a keresztény gondolkodás között, meg kell őriznünk az önálló kiindulópontunkat, ami azt is jelenti, hogy bármennyire is ütköznek a progresszív ideológiával a céljaink, azzal kapcsolatban is elismerhetjük, amikor viszont átfedést látunk.
Számomra leginkább az a megdöbbentő, hogy egy-egy deklaráltan fiktív történet mennyire befolyásolhatja tömegek valóságképét…
Kedves Dzsaszper!
Hát, Oscar Wilde-szerintem részben igazat írt, hogy a valóság utánozza a művészetet…
fiktív történetek gyakran válnak később „történelem”-mé.
Csak a magyar történelmi legendáriumot vesszük: Török Bálint, a jóindulatú hős (valójában egy aljas és perverz kényúr volt), vagy korábbról Hunyadi László, az ártatlan áldozat,( miután megalázta a királyt, és lényegében lázadó volt, végül is tapsot várt?) a „Habsburgok szörnyetegek voltak, és rosszabbak mint a török” ( ajánlom tanulmányozásra Albániát vagy Macedóniát, öszehasonlításként a dualizmus vagy akár barokk kori magyar épületekkel) .
De mivel különböző regények, filmek ezt sugározzák, ez válik valósággá.
Európai viszonylatban hasonló pl. az „első éjszaka joga ” (sohasem létezett) , az „inkivició több millió áldozata” (képtelen túlzás) , vagy akár Darwin állítólagos meghurcolása (ami abszolút nem történt meg, ténylegesen roppant fölkapott „celeb” volt saját korában, nem mellesleg milliomos.)
Számunkra fájó a mitikus román vagy szlovák „történelem” oktatás, ami egy mesehalmaz , nyilván ennyire nem gáz a helyzet nálunk, de az irodalom gyakran inkább alkotja a múltat és a jövőt, mintsem ábrázolja…
Egyre inkább világos előttem, hogy a liberalizmus nem a vélemények szabadságának ideológiája, hanem az életvitel szabadosságának.
Én is úgy vélem, nem lehet keresztény fundamentalizmusnak tartani a filmben megjelenő világot. Meg is írtam érveimet a Talitára: http://talita.hu/magazin/a-szolgalolany-meseje-se-nem-kereszteny-se-nem-fundamentalista/
Viszont kiváló filmsorozat, érdemes megnézni.
Lívia, örülök, hogy megírtad ezt a cikket. Egyébként szerintem is nagyon igényes (és izgalmas) sorozat.
Én egy ateista szemszögéből reagálnék a posztra.
Ádám kiemelte, hogy a sorozatban nem is említik Jézus Krisztus nevét, ami utalhat arra, hogy ez a fundementalista keresztény világkép inkább az Ószövetségben gyökerezik, ahol Isten többször is keményen elbánt azokkal, akik nem az ő útját járták: Noé bárkája, Szodoma és Gomora vagy az egyiptomi csapások, de Ábrahám próbatétele is igen kemény volt, mutatva, hogy a keresztény Isten nem bánik kesztyűs kézzel senkivel. Bár ez az Újszövetségre se sokat enyhült, lásd a saját fiát. (A másik ok, amiért nem hivatkoznak Jézusra, és a két ok összekapcsolódik, hogy az amerikaiak egy igen vallásos népség, a sorozat nézettségének érdekében jobb ezt nem feszegetni, jobb egy olyan kereszténység sötét oldalát bemutatni, amiben nem ismernek a saját hitükre. Ráadásul az ismeretlennel való ijesztgetés nem olyan hatásos, mint a saját hitünk vagy világunk kiforgatása, így hozva közel hozzánk a történetet. Ennek a műfajnak a lényege a meghökkentés, de manapság pl olyan erősen kötik az ISIS-t az iszlámhoz, hogy ebben az esetben épp az a meghökkentő, ha az iszlamizálódó Európa nem is olyan rossz hely, lásd Houellebecq Behódolását. Egy az iszlám kultúrában felnövő, azt személyesen ismerő író, habár érthető okokból nem a mohamedánoknak szánja regényét, inkább arról fest sötét képet: http://sfmag.hu/2017/06/19/teljes-behodolas-boualem-sansal-2084-avagy-a-vilag-vege/ . Ha ezt filmesítették volna meg, Ádám és a keresztények inkább egyetértenének, míg a mohamedánok forronganának.)
Nem állítom, hogy ez a világkép valóban keresztény lenne, sőt, valószínűleg mindenki tudja, hogy ez igen messze van a Biblia és Jézus tanításaitól, ideáitól. De nem az emberétől. A keresztes háborúk, az inkvizíció, az indiánok és egyéb népek agresszív térítése, Giordano Bruno és Galilei, a pápa hátat fordítása a holokausztnak mind olyan megtörtént példák, melyek azt mutatják, hogy gyakran maga a keresztény egyház és vezetőik nem viselkednek keresztényien. Az afrikai rabszolgák millióival bántak embertelenül a mélyen hívő keresztények. Elborult keresztény szekták manapság is teszik vagy tették tönkre emberek ezreinek életét.
Tudom, nem ez a kereszténység, de ezt mind keresztények tették a hitük, vallásuk nevében. Nem nehéz elképzelni, hogy egy kifordult világban a keresztények egy jelentős része is kifordul magából.
És ennek manapság is vannak jelei, ráadásul itt, szeretett hazánkban. A magát kereszténynek valló és ezt gyakran hangoztató kormány gyűlöletet szít, uszít a menekültek, Soros, a CEU és a civil szervezetek ellen. A kormány valójában álkeresztény, a kereszténység csupán egy eszköz a kezében, hogy elérje a céljait, de nem hiába választotta ezt az eszközt. Magukat kereszténynek valló emberek magukból kifordulva teszik magukévá a propagandát és felejtik el az irgalmasságot és Jézus tanításait. Az egyházaknak és egyházi iskoláknak történő juttatásokért vagy épp a saját kifordult keresztény nézetük miatt papok és lelkészek manipulálják a hívőket a kormány és saját maguk érdekében, tiporva az ideáikat (persze sok kivétel van, remélem, hogy a többség és Ádámról pl. nem feltételezek ilyet). Igen, ez nem kereszténység, de így a magukat kereszténynek valló magyarok 90%-a nem keresztény. Vagy csak eltévelyedtek volna? Ennyire buták? Bármi is a magyarázat, a mai Magyarország fényében nem olyan hihetetlen egy ilyen „fundamentalista keresztény” világ.
Szerintem soha nem is volt kérdés, hogy hihetetlen vagy sem a sorozat által felvetített világ. És pont amiatt amire te rámutattál: az ember miatt. Nem számít hogy milyen vallású (iszlám vagy keresztyén), nem számít az ideológiája, hogy liberális vagy éppen konzervatív. Az ember az oka annak hogy a másikat bántja, gyilkolja. Ezt mondja a Biblia is az 1Mózes 6,5-ben:
„És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.” Az ember szíve, lelke nem változott semmit, még ha a tudása és a technológia változott is, max változatosabban tud gyilkolni, újabb eszmékkel és ideológiákkal takarózik.
Ez az ember. Persze mindig lehet a jelenlévőket kivételnek tekinteni, de ha ez igaz lenne akkor a világ egy szép és jó hely lenne.
Margaret Atwood a szovjet ideológiától megrészegülve, a patriarchátus feminista démonizálásában osztozva alkotta propagandaművét, egyenesen a Reagen-rezsim lejáratása céljából. Már akkor is egy bődületes hazugság volt. Most pedig ismét előásták, immár sorozatként, hogy lejárassák a Trump-rezsimet. Most is bődületes hazugság.
Egy keresztény- és férfiellenes alkotás. Rossz a helyzet, egyre rosszabb. Még a kezdetén vagyunk a keresztény- és férfiellenes uszításnak. Már várom a progromokat, a gettókat, a munkatáborokat, a ránk vadászó vadásztársaságokat, a mártírrá váló keresztényeket. Azt, hogy valamelyik tébolyodott a torkomra tegye a kést, és a véremet ontsa, csak azért, mert keresztény vagyok és férfi.
Amit szeretünk és amit szeretnünk kellene c. írás jutott eszembe erröl a bejegyzésről. Nem kaptam kedvet a film megtekintéséhez.
Köszönöm a beszámolót Ádám.
„Nem kaptam kedvet a film megtekintéséhez.”
Nézd meg inkább az Ádám almái c. filmet (ha esetleg nem láttad). Jóval mélyebb film, mint a Szolgalány handabandája.
Krasznai Zoltán:
„Egy keresztény- és férfiellenes alkotás. Rossz a helyzet, egyre rosszabb. Még a kezdetén vagyunk a keresztény- és férfiellenes uszításnak. Már várom a progromokat, a gettókat, a munkatáborokat, a ránk vadászó vadásztársaságokat, a mártírrá váló keresztényeket. Azt, hogy valamelyik tébolyodott a torkomra tegye a kést, és a véremet ontsa, csak azért, mert keresztény vagyok és férfi.”
Pont az ilyen vélemények ijesztenek meg sok embert és ezért születnek meg ezek az alkotások és ezért érzi sok ember, hogy egy ilyen világ bekövetkezhet.
„Pont az ilyen vélemények ijesztenek meg sok embert és ezért születnek meg ezek az alkotások és ezért érzi sok ember, hogy egy ilyen világ bekövetkezhet.”
Ez esetben ajánlom az alábbit:
https://prochristo.blogspot.hu/2017/06/feminista-uszitas.html
A szövegen belül pedig az idézett Littlewood kommentjét. A hölgy érezhetően nagyon fél valakiktől. A Szolgálólány pedig megerősíti félelmében. A könyvnek és a filmnek ez a lényege: hogy megerősítse a nőket a férfiaktól és a keresztényektől való félelmükben. A könyv és a film ügyes a maga nemében: igényes uszít ellenünk. Keresztény férfiak és nők ellen.
K. Zoltán,
megnéztem a filmet, kíváncsi lennék a véleményekre is.
köszönöm az ajánlást.
Tolerancia, örülök, hogy tetszett az Ádám almái.
Zoltán,
ami nekem tetszik, az röviden jellemezve FELemelő, fölébreszti bennem az áhitatot Isten iránt. Ennek a filmnek nem sikerült. De nem vitás, hogy mai problémákat feszeget.
Kedves Rima Lui!
Tipikusan az összes ateista, keresztény-ellenes toposzt fölmondta, amik valóban létező hibákat és problémákat ragadnak ki a történelmi korszakjukból majd nagyítanak fel, konkrét hazugságokkal megspékelve, pl.: „a pápa hátat fordítása a holokausztnak”. Talán Israel Zollert (Róma főrabbiját a 2. világháború alatt) kellene erről megkérdezni:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Israel_Zoller#R%C3%B3mai_%C3%A9vek
„(…) sok-sok ima és elmélkedés után 1945. február 13-án Rómában megkeresztelkedett, felvette a katolikus hitet, és a keresztségben az Eugenio nevet választotta XII. Piusz iránti tiszteletből, hálát érezve, hogy annyi zsidót mentett meg.”
Érdemes elolvasni az egész cikket, hogy miért érzett így.
A többi példájára nem reagálnék, ugyanis a félelmei egy tipikus egyoldalú tájékozottságból erednek, amelyeket a legkisebb objektivitással és tájékozódással el lehetne tüntetni. Ehelyett retteg és olyan sorozatot tart elfogadhatónak, mely egy olyan világot mutat be amely messze durvább, mint bármi a legszörnyűbb korszakok közül, amely valaha megvalósult a kereszténység elmúlt 2000 éve alatt, miközben a rengeteg jó valahogy sosem (alig) kerül bemutatásra.