A politikai gondolkodás világában különleges vállalkozásnak tartottam Török Gábor elemző blogját. Tetszett, hogy a törökgáborelemez különbséget tudott tenni a dolgok értéke és a dolgok mechanizmusa, valamint a meggyőződés és a meggyőzés erejének megítélése között, és ezzel egy olyan politikai érdekektől és értékektől független elemző térbe invitált engem is, ahol nem csak saját meggyőződésemet (vagy annak ellenkezőjét) hallottam vissza, hanem azt is mérlegre tudtam tenni, hogy egy-egy politikai szereplő a siker milyen esélyével képvisel meggyőződéseket és érdekeket. TG projektjét tehát kezdettől rokonszenvvel figyeltem és sokat tanultam belőle. Ha elindult volna a veszprémi időközi választáson, valószínűleg rá szavaztam volna, bár ezt azzal a tudattal tettem volna, hogy szavazatommal megölöm az elemzőt. Ettől viszont azért nem féltem, mert hónapok óta sejthető: az elemző már korábban meghalt. Egyszerre értem és bánom ezt, de leginkább a teológiai gondolkodás számára szeretnék néhány tanulságot leszűrni belőle.
TG értékmentes politikai elemző projektje március 15. óta úgy tűnik, tényleg a végéhez ért. Hogy ez szükségszerű volt-e, azt nem tudom, de a blogger-politológust régóta kétségek gyötörték, melyeknek bejegyzéseiben időnként hangot is adott. A blog is egyre ritkábban frissült, érezhetően kiment belőle a kedv, az öröm, a szenvedély, ami az első években hajtotta. Nem csak bloggerként ismeri fel az ember az ilyesmit, de bloggerként feltétlenül. A veszprémi választáson való elindulásának lebegtetését is ennek a kételyének tudtam be: nyilvánvalóvá vált, hogy az elemző nem boldog elemzőként, másra, többre vágyik. Projektje kiüresedett, belülről marták szét a kételyek. Március 15-én posztolt bejegyzésében TG aztán őszintén ki is teregette a kártyáit. Nekrológ c. írásában nagy nyilvánosság előtt eltemette a nyilvános politikai elemzés műfaját. Amit a cikkben mond, az rendkívül tanulságos. A politika szempontjából is, de engem még jobban érdekel az, amit teológusként meríthetek belőle. A teológiai elemzés munkája ugyanis hasonló dilemmákat rejt, mint amiről TG a politika kapcsán beszél.
TG három okra vezeti vissza a nyilvános politikai elemzés halálát. Az első a pártok felelőssége, mert szerinte a pártok saját katonáikat „termékmenedzserként” küldték az elemzők közé (van néhány tippem, kikre gondolhat), és rajtuk keresztül politikai elemzésekként adták el politikai kommunikációjukat. Ez viszont nem az elemzés, hanem a hatásos propaganda világa. A második ok az értékmentesség. TG maga is az értékmentes elemzés híve (talán legismertebb híve) volt. Az értékmentes elemzés azonban a mai TG szerint értelmezhetetlen egy pártos világban, és kiüresedéshez, semmitmondáshoz vezet. Az elemzés halálának harmadik oka a tudatlanság. TG belátta, hogy valódi politikai tudásra az elemző a politika csinálása közben jut, a politikai cselekvésben való részvétel nélkül az elemző megszólalása szakvéleménynek álcázott értelmiségi okoskodás. E három ok vezetett TG szerint a politikai elemzés halálához.
És ez a három ok vezethet a teológiai gondolkodás halálához is. Hadd vegyem sorra mindhárom okot. Először is ott van a teológiában is a pártos propaganda problémája. A teológiára is igaz, hogy mindenfajta teológiai elemzést megöl, ha nem vagyunk képesek felülemelkedni saját egyházi hagyományaink szekértáborain. A teológiai munka nem merülhet ki abban, hogy a katolikus, kálvinista, ortodox, lutheránus, karizmatikus vagy akármilyen -ista és -ikus hagyomány szócsövévé válunk. A teológia nem lehet pusztán egy hagyomány apológiája. A teológiában szükség van arra a pártatlan ítéletre, mely képes a tényeket és a bizonyítékokat igaz ítélettel mérlegelni. Tudnunk kell felülemelkedni a hagyományunkon, ha az igazság más irányba vezet, és meghallgatni azokat, akik saját következetlenségeinkre emlékeztetnek bennünket. Mi akarjunk az igazsághoz igazodni, ne az igazságot igazítsuk magunkhoz.
A másik két ok azonban még ennél is lényegesebb. Ha csak a pártosság lenne a probléma, TG még mindig rendszeresen elemezne a blogján. (Ennek analógiájára: ha csak a teológiai hagyományok önigazoló ereje volna a gond, a teológusok vígan, kételyek nélkül végezhetnék értelmiségi feladatukat.) De TG felismerte: „Ha megállunk a politika szempontjából lényeges kérdések megválaszolása előtt, a mondandónk – a nyilvánosság előtt – üres és értelmetlen lesz.” Ugyanez igaz a teológiában is. Ha teológusok megállnak a teológia szempontjából lényeges kérdések megválaszolása előtt, mondandójuk – a keresztény nyilvánosság előtt – üres és értelmetlen lesz. Ha a teológusok értéksemlegesen próbálják megvizsgálni a teológia nem értéksemleges kérdéseit, anélkül, hogy figyelembe vennék ezen kérdések súlyát az egyes hívők és az egyház életében, semmitmondó és elhanyagolható lesz mindaz, amit csinálnak.
A harmadik ok is alkalmazható a teológiára. TG szerint a politikai elemző nem rendelkezik azzal a tudással, amivel a politika csinálói (a politikusok) rendelkeznek, ezért a tevékenysége „szakvéleménynek hazudott értelmiségi okoskodás”. Ugyanezt elmondhatjuk azokról a teológusokról, akik nem veszik ki a részüket abban a tevékenységben, amiről a teológia szól. Aki nem békélt meg Istennel Krisztus által, aki nem ismeri a Szentlelket, aki nem tudja a gyakorlatban, mit jelent a metanoia, aki nem vesz részt a test, a világ és a Sátán elleni vérre menő küzdelemben, és nem pásztori felelősséggel teszi ezt, annak teológiai fejtegetései szakvéleménynek álcázott értelmiségi okoskodások. Néha fején találhatják a szeget, mondhatnak érdekes és hasznos dolgokat, eljuthatnak felismerésekre, melyeket a gyakorlók is hasznosíthatnak, de mindig hiányozni fog az a tudás, ami a dolog velejét megmagyarázná, és az így teologizálók mindig idegenül fognak mozogni abban a térben, amiről beszélnek.
Teológusként tehát azt mondhatom: TG elemzése az elemzésről számunkra, teológusok számára is rendkívül tanulságos. Ha ítéletünkben nem vagyunk képesek felülemelkedni saját hagyományunkon, ha éppen a lényeges kérdésekről nincs határozott véleményünk, és ha nem veszünk részt egzisztenciálisan is abban, amiről beszélünk, üres és semmitmondó értelmiségi okoskodás lesz mindaz, amit papírra (vagy klaviatúrára) vetünk.
Valahogy megint Polányi és elsősorban Személyes tudás c. könyve jut az eszembe… Jó lenne végre elolvasnom 🙂
Isten őrizzen, a teológiát a politikai elemzéshez hasonlítani. Már régen nem lehet. Kérem, hazudnak! de nem kicsit, nagyon 🙁 és háborút vívnak saját népük ellen: tudatosan vagy öntudatlanul, lásd „Háború a nemzet ellen” ki tudta azt akkor? hajrá rendszerváltás, gondoltuk, és eladtak minket rabszolgának.
Ebben sem hasonló a két „terep” hiszen rabszolgaként lehet üdvözülni 🙂 DE szabadságot hazudni, miközben csak a médiamunkásokat, újságírókat kell megkérdezni (speciel TG-t nem kellett, mert hamiskás mosolya, amikor még néztem, már akkor beszédes volt, a 2006-os őszi „sajnálatos események” előtt. Nem érdekes, hogy október 23-át is így emlegették, amikor már „enyhülés” volt?!)
Akkor csalódtam benne, amikor a politikai harcot, egyik a másik ellen, oly’ természetesnek vette, közben látszott, érti, milyen módszerek dívnak 🙁
Már régen gyanúsnak kellett volna hogy legyen, a „bal” meg a „jobb” amiről kiderült, hogy szélsőértékei ugyanazon a véleményen vannak (EU, NATO stb) : a jobb és a bal már nem létezik ebből elméletileg sem, a modernk kétpártiság (David Korten) óta pedig tudhatjuk, hogy csak oligarchia, félelmetes gazdagságukkal és hatalmukkal, és a – bizony – „népességcsökkentésre” szánt tömegek állnak, kimondottan megsemmisítő szándékkal, és ezt le is írták (egy ideig 20, majd most már csak 5%-a „maradhat” meg az emberiségnek … nem tudom hol tetszenek élni).
Az arcátlan hazugság, hogy „megvédjük a földet” – miközben eladták, és a szavazótábor nem tudja – és soroljuk? a „forintosítás” mely EREDETILEG KI IS SZÁMÍTOTT visszafizethetetlen forintról szólt, a megbüntetett ex-államtitkár, akinek a programja -amivel nyert a pártszövetség – még ott díszelgett a kormány honlapon(de, ellene szavazott, amikor az ellenében kellett volna szavaznia) és az agyonhallgatott SZEMÉLY akit meghívtak már az angol parlamentbe előadni – éppen Veszprémben lehetett volna őrá szavazni, de ilyen média mellett teljesen esélytelen aki a „hátán vitte” az adósok ügyét (persze a magáét is, hiszen a házát át kellett adnia, papíron, udvariasan … és ezrek – tőlük tudom – ugrottak emeletről vagy vonat alá mert erre nem voltak hajlandóak).
Háború van … Kizökkent az idő … és csak Jézus fogja tudni helyretolni azt. Ővele mi, akiknek dolga, közreműködünk, igen, teljes egzisztenciánkkal.
Éva,
TG éppen azt fogalmazza most meg, hogy az értéksemleges politikai elemzés a nyilvánosságban meghalt, mert semmitmondó és üres az elemző üzenete, ha épp arról nem beszélhet, ami igazán fontos. Én becsülöm benne, hogy tárgyilagosságra törekedett egy olyan légkörben, ahol erre nem nagyon volt igény. Viszont a bejegyzésem nem a politikai elemzésről és TG-ről szól, hanem a teológiáról, úgyhogy ha lehet, maradjon a beszélgetés is ezen a síkon.
Szerintem nagyon találó a 3 szempont átvetítése a theológiára.
Találkoztam mind három csoportba besorolható theológussal.
Volt, amelyik egyszerűen méltatlannak találta, hogy egy számára teljesen világos álláspontot meg kellene védenie az igéből.
Volt, aki a felekezete theológiai álláspontját minden tekintetben a többi felett állónak vallotta.
A legnagyobb csalódás mégis az volt számomra, amikor egy 25 évnyi lelkészi múlttal rendelkező, tényleg penge agyú kálvinista theológus kijelentette magáról, hogy ő alkalmatlan a diakóniára, s nem is igazán érdekli, vannak erre mások. Hát a testvéri kapcsolatokról szóló értekezései meglehetősen „értelmiségi okoskodásnak” tűntek ezután…
Bocsánatot kérek, de egy icipicit csak kell(ett) politikáról beszélni főleg, hogy „igényt” írtál. Tárgyilagosság alatt igazságot értesz? Arra szerintem nagy az igény, bár lehet, hogy nem fizetik 🙁
Egyébként hogy lenne értelmiségi okoskodás a teológiád, amikor olyan forró témákat nem kerülgetsz (hideg fejjel) mint az előző írásaid sora ? Ez fel sem merült … Inkább, hogy vegyünk egzisztenciánkkal is részt: ebben baj, ha tovább néztem?
Nem kell, hogy bocsánatot kérj, inkább a jövőre nézve fogalmaztam meg a kérést. Tárgyilagosság alatt azt értem, amikor valaki képes a tényeket elfogulatlanul, pártatlanul mérlegelni. Értelmiségi okoskodássá (TG szerint) akkor válik a pártatlan elemzés, ha épp azokat a kérdéseket nem mérlegeli, amelyek az értékekről szólnak, illetve ha épp az a tudás hiányzik mögüle, amit a gyakorlat adhat. Az írásaimban próbálok törekedni a tárgyilagosságra, de egyrészt nem hiszek az értéksemleges kiindulópontban (szerintem ilyen TG-nak sem volt), másrészt próbálok egy-egy témáról pásztori felelősséggel írni, úgy, mint aki benne van a csata sűrűjében. És akkor az egyrészt-másrészttal most kicsit törökgáboros is lett a válaszom.:)
Kedves Ádám az egyrészt-másrészt kell hiszen mérlegelünk mindig, nem? 🙂 Igazából akkor tekintély előtted ez a fiú? asszem, igen, ezért is pendült egy hasonló húr… Látod, nekem NEHÉZ elfogadni, hogy oly’ nagyszerű lett volna, sajnálom! És akkor a Jobbik jelöltje lett volna? mit tett volna akkor az abban lévő „rosszabbikkal”?
Más. A diakóniához hozzátartozik, hogy a társadalom metszetét lássuk, különben megalázó lehajolás lesz például a ‘talanokhoz akiket jó esetben nevükön – is ! – neveznek, miközben tényleg háború van (nálatok béke, látom).
És igazán, a választások előtt egy szavam sem volt Káslerről 🙂 nem úgy mint most. Aki IGAZ ember egy ilyen hazugság-fertőben, sőt, aki hozzá csatlakozik, szintén eszmél, hogy is van ez, ki és hol rontja el, ki és miért alkuszik meg?! Egy erkölcsi eszmélés zajlik (a háttérben). Szerintem MA nincsen normális polgári élet,csak keveseknek, ami egyébként „elvárható” lenne, és aki segíteni akar, annak tudnia kell a diagnózist. Ennyit mentségemre, köszönöm a türelmed.
Inkább érdekesnek mondanám, mint tekintélynek. A Jobbiknak nem lett volna egyébként jelöltje (a Jobbik mögé akart állni, de ő ezt nem fogadta el). Nem hiszem, hogy a Jobbik és TG politikai értékválasztása között nagy átfedés lenne. De most tényleg nem TG a lényeges nekem, hanem az, amit az elemzésről írt elemzése a teológia számára tanulságként nyújt.
Egyszerűen nem lepett meg a konklúzió az a baj velem 🙂 ugyanis ezt csinálod, gyakorlatban és elméleti következtetés/elemzés nélkül, mi látjuk ezt.
Éva, a magyar belpolitika, arendszerváltás, továbbá Török Gábor munkássának jó vagy rossz volta kábé a legkevésbé érdekes ebben a posztban.
A belőle levont ANALÓGIA lenne a lényeg. Arról kéne beszélnünk, mert ez így teljesen off-topic lesz…ez nem politikai blog.
Kedves Ádám, kérlek – nem azért mert sértődés hanem mert mindegy így – hogy töröld a hsz-imet. Kedves Testvérek, nem a magyar belpolitika, nem TG vagy más … hanem az emberek TENGERNYI szenvedése
nem hagy nyugodni. És ha erről szól/erre mutat az írás a finom kifejezéssel, a diakóniával, akkor nem off (és innentől elölről, kérem törölni stb).
Az elefántcsonttorony is torony, abból is lehet körbenézni/látni – igaz !
Kedves Éva, nincs gond a hozzászólásaiddal, örülök, hogy itt vagy a blogon. Ha nem muszáj, nem is törölném a fenti kommentjeidet, mert akkor az arra adott válaszok érthetetlenekké válnak. Nem baj?
Kedves Ádám azt gondoltam, hogy az analógia azért nem áll, mert a teológia igazságokat elemez, abból épít, semmiképpen sem oly mértékű hazugságból, mint ami az elfogadott(!) közhírekből/közéletből származik.
A Charlie-cikk alatt is – sajnos vagy nem? – kiakadtam, ugyanezért: kik azok a jól szituált polgárok, akik azt gondolják, hogy sajtó/szólás/szabadság van, és erre hivatkozva alkotnak véleményt? mennyire nincs 🙁 következésképp hazugsággá, hamissá válik a vélemény, mely ebből ered.
Külön elnézésedet kérem a ‘torony kifejezésért, már sokszor eszembe jutott: ajándéka a Gondviselőnek, ha valaki így élhet, és Isten TUDJA azt, ki(ke)t jutalmaz. Ugyanakkor hálás vagyok, 🙂 igazán, az Úristennek hogy megláthattam, milyen szegénynek/szerénynek lenni. Ez nem látszik „madártávlatból” higgyétek el, „ki gépen száll fölébe…”
Lehet hogy hiába magyarázom: nem lehajolni kell a szerényekhez hanem NAGYON tisztelni „őket”: és sosincs „őket” hanem mindig Egyvalaki, néven nevezve. A diakónia teljesen más, ha ismerjük a társadalmi környezetet, a folyamatokat, mintha egy „szociális helyzet” állna előttünk.
Nem mellékesen: megtanultam két évtized szoc.munka alatt – mely közben saját számlás volt 🙂 – hogy bizony a ‘rosszak milyen jók, és a ‘jók milyen rosszak 🙁
Senki ne vegye magára, dehogy ! Az Úr áldjon Titeket !
Szükséges poszt ez, de nem annyira a politológia, mint a teológia miatt: tényleg, mi a szerepe a teológusnak a világban?
Török Gábor szerintem egyszerűen kiszorult pár helyről, ahová eddig hívták, erről szól a posztja, semmi többről. Oké, ez is probléma, de nem a világ vége egy közjó iránt érzékeny ember számára. Fontoljuk meg: a demokráciáról feltételezzük, hogy az elérhető legjobb, amely a pártok összességétől működik jól, és nem a pártok egyike vagy másika miatt. Következésképp egy valódi elemzőnek nem kell oldalt választva kipellengéreznie egyik vagy másik párt aljasságát, mert az „aljasság” eredője a demokrácia nevű jóság. (Választást nyerni 50%+1 szavazattal lehet, ez a demokrácia sajátossága, és nem a „csúnyák” elleni egységfront, ami nem csak nem használ, hanem egyenesen marhaság.) Török Gábor eddigi énje gondolkodott jól, és a csalódott énje téved. Remélem, minél hamarabb enged a jobbik énjének.
Sokkal érdekesebb a teológus szerepe. A teológus a Sátán elleni harc kapitánya, aki a hívők élén haladva vezeti a hadjáratot? Ez egy középkori felfogás, szerintem régen elavult.
A teológus az, aki érti, hogyan illik a hit a világba, hogyan lesz tőle jobb a földi élet. A teológus erről beszél folyamatosan, boldogabb földi életre vezeti azokat, akik hallgatják/olvassák. Aki teológusként nem ezzel foglalkozik, az akár Eiffel-tornyokat is építhetne gyufaszálból, annak több értelme lenne. Magának is több örömet okozna vele, az emberiséget meg nem vezetné tévútra.
Vértes László, megkérdezhetem, hogy honnan meríted a teológiáról alkotott képedet? Néha (inkább gyakran) az az érzésem, hogy a kereszténység nevében új vallást alkotsz, melynek nagyon kevés köze van a Jézus által hirdetett evangéliumhoz.
Egyre többet gondolok erre mert vigasztalni sem lehet másként, nem tehetünk másként.
Ámosz 5. 23Vidd el előlem énekeid zaját, hárfád zenéjét meg nem hallgatom. 24Törjön elő inkább a jog, úgy, mint a víz, és az igazság, mint a sebes patak.
„Néha (inkább gyakran) az az érzésem, hogy a kereszténység nevében új vallást alkotsz, melynek nagyon kevés köze van a Jézus által hirdetett evangéliumhoz.”
– A kérdésed szerintem sokakban felmerül, ezért igyekszem rá körültekintően válaszolni.
Végső fokon eldönthetetlen kérdés, hogy Jézus földi értelemben is hasznos világnézetet hirdetett-e, vagy sem. Minden pró és kontra érvelés körkörös, továbbá nélkülözi a tényalapot. Van azonban néhány megfontolás, ami azt erősíti, hogy a zsidó Messiás tanítása földi előnyökkel is jár, és hogy Jézusnak pont ez lehetett a szándéka.
1. Tegyük fel, a kereszténység nem jár földi előnnyel. Akkor Isten igazságosnak tekinthető? Aligha. Istenről azt állítani, hogy igazságtalan, istenkáromlás. Lehet valami magasabb rendű célja, ami megmagyarázza, hogy miért nem jár földi előnnyel a kereszténység? Ilyet még senkinek sem sikerült kitalálnia. (Pl. nem jó a jellemfejlődés, mert igazságos Isten nem teremt földi embert, hanem ott tartja maga mellett a metafizikában, ahol erőlködés nélkül is jó a jellem.)
2. Jézus ellenfelei gyakran érvelnek ma is úgy, hogy a kereszténység hülyéknek való hülyeség, számukra a keresztények hasznos idióták. Ha a kereszténységnek nincs földi értelme, akkor igazuk van. Ez esetben ki a kereszténységgel a világból!
3. Ha a kereszténység földi értelemben nem hasznos, akkor nincs értelme pont a földön hirdetni. Döntsük el, hogy hol lesz hasznos, és majd ott hirdessük. Kíméljük meg tőle a szegény földlakókat, jobban járnak a földi értelemben hasznos dolgokkal, pl. az ateizmussal.
4. Összegzés: a kereszténységnek vagy van közvetlen földi előnye, és erre hivatkozva akarjuk jogosan világuralkodóvá tenni, vagy nincs földi előnye, és akkor nem csak hülyék vagyunk, hanem közveszélyesek is, mert a hülyeségünkkel ártunk a világnak.
Lehet választani.
Összegzés: a kereszténységnek vagy van közvetlen földi előnye, és erre hivatkozva akarjuk jogosan világuralkodóvá tenni, vagy nincs földi előnye, és akkor nem csak hülyék vagyunk, hanem közveszélyesek is, mert a hülyeségünkkel ártunk a világnak.
Vagy nem akarjuk világuralkodóvá tenni (vö. Jn 18,36). Még nem.
Ezzel jól néznénk ki, ha „földi előnyökkel” járna, nem, boldogsággal jár még akkor is ha sírunk, mert sírásunk után megvigasztalódunk. Vagy, szegények vagyunk, és azáltal boldogok (a kevésben, ami elég és máshol őrizzük a kincset: a lelkünkben) aztán tudjuk, hogy akkor vagyunk boldogok, ha valaki – amit adunk – nem tudja nekünk visszaadni, stb.
Az Emberfia szolgálni jött és váltságul adni életét sokakért. Nem lehet a tanítvány különb mint mestere, sőt, boldog a tanítvány, ha olyan lehet mint mestere …
Továbbá kit bosszantsak a kedvencemmel, a „Szent Ferenc féle” örömökkel? az már tényleg sok(k) volna, elég alapjáraton 🙂 az Evangélium.
Nem hiszem, hogy azok a „földi előnyök”, amelyekkel a keresztyénség jár, értéket jelentenek-e a megtéretlenek számára.
Kedves Csaba Tarró nincsenek/nem feltétlenül vannak előnyök, esetenként üldözés… a szív békéje semmivel össze nem vethető, „nincsenek azonos súlycsoportban” a világi, fizikai előnyökkel.
Amit eredményez bárki – kívülállók – számára, az a szolgálat, melynek minőségét meg lehet tekinteni a szociális szolgálatokban ha körülnézünk, betegek és elesettek, árvák felkarolása, a tudományos szolgálatokban (egyetemek alapítása egykoron) tudományos munka szerzetesek által is, de, ha csak pl. Wesley János életét tekintjük, aki testvérével végigharcolta a XVIII. századi Angliát, szembe menve a rabszolgakereskedelemmel, és néven nevezve azokat a bűnöket, mely felett a látszatkereszténység szemet hunyt, hathatós társadalmi változást hozva létre: utólag úgy értékelték, hogy harcai (és mozgalma) eredményezték hogy ott „elmaradtak” az Európán végigsöprő véres forradalmak.
Kedves Csaba Tarró a 2. pontra. Ebben azt fogalmazod, hogy csak „hasznos” lehet valami a földi létben. Még kereszténynek sem kell lenni ahhoz, hogy a természetes viszonyokat nézve: pl. egy anya olyan odaadóan neveli – kirívó eseteket kivéve – a gyermekét, melyet megfizetni nem lehet, és általában ez az elvárható. A gyermek nem az övé, a társadalom számon kéri, ha felelőtlen. Folyamatosan áldozatot hoz (és eközben boldog) olyan minőségben, mely a kívülálló számára hülyeségnek tűnhet.
De még embernek sem kell lenni ehhez. Ezt még az állatok is megteszik, pl. hogy berohan egy macska a tűzbe, élete kockáztatásával, kihozni a kölykét …
Elnézést kérek, a folytatást/előzőt Vértes László 2. pontjára írtam.
Én úgy gondolom, hogy egy keresztyén számára a legnagyobb földi előny az üdvbizonyság. Az a békesség, amelyet csak Krisztus adhat a világ csalárdságaival, kívánságaival szemben. Ezért nem hiszem, hogy ez értéket jelenthetne a megtéretlen embernek.
A ”bövölködés evangéliuma” távol áll a hitvilágomtól, talán annak az ígéretei jelenthetnének értéket a megtéretlen embernek.
Kedves Éva, Csaba, Ádám!
A fenti gondolataitok értelmezhetők úgy, hogy szerintetek a földön jobb ateistának lenni, mint kereszténynek? Világi értelemben jobb nem betartani a tíz parancsolatot, mint betartani? Előnyösebb itt, a földön nem követni Jézus, a judaista Messiás tanítását, mint követni?
Például: Jézus tanítása szerint holtomiglan-holtodiglan nő-férfi házasságban élni nem jár földi előnnyel az alternatív elképzelésekhez/életmódokhoz képest? Hosszú távon nem származik ebből nagyobb földi boldogság magunk és a szeretteinkre számára?
Aki úgy szereti embertársait, mint önmagát, az rosszabbul él a földi életében, mint aki nem szereti úgy az embertársait, mint önmagát?
Krisztus azt hangsúlyozta, hogy nem lehet a tanítványa, aki nem veszi fel a keresztjét. Ez azt jelenti, hogy időnként – e világ szemszögéből nézve – lehet előnytelenebb Jézus követése, mint az, ha valaki nem követi őt. Az 1Kor 15-ben Pál is ezt hangsúlyozza. A feltámadás fényében előnyösebb Jézus követése, nem a jelen világ megjobbulása fényében. Ez egy mai példatörténet erre.
Kedves Vértes László, ilyet nem mondtam hogy jobb be nem tartani a parancsolatokat, hiszen ÉPPEN a parancsolatok azok a „használati utasítások” – hűség, mértékletesség, igazságosság stb – ami evilági értelemben is „megéri” 🙂 A házastársi hűség talán az első is, hiszen itt a legtöbb szerencsétlenség (gondolkoztam, hogy ezt a szót használjam-e) mint a „közúti karambol”. Sérült gyermekek, életek, ahol már kérdéses, hogy bírnak épre gyógyulni.
A tisztesség is „megéri”: hallottam egy vállalkozóról, aki negyedszer kezdett újra. A titkát is megmondta: azért tudtam újra kezdeni, mert nem csaptam be senkit …
Ez itt, az alsó közelítés. Amiről fenn írtam, az pedig a felső. Az istenfélő életnek is különböző szintjei léteznek, nem beszélhetünk mindig ugyanarról.
Kedves Éva és Ádám! Nem őrölünk teljesen más malmokban, hiszen ahogy látom, számotokra is világos, hogy a keresztény ember előnyben van a nem keresztényhez képest, csak másképp fogalmazzátok meg ezt, mint én. Én egyenesen kimondom, hogy a keresztény ember világi előnyben is van, hosszú távon, komplexen értelmezve. Ezt persze nem magának, hanem a judaista Messiásnak köszönheti, de az előny attól még előny, a világosságot nem lehet véka alá rejteni.
Amiben eltérek Ádámtól, az a halvér hiánya. Bennem nincs halvér. Én nem örülök, amikor keresztényeket lefejeznek. Nem vagyok büszke rájuk, hogy milyen szépen tartották a nyakukat, milyen látványosan vágódott le a fejük, milyen ájtatosan viselték ezt a helyzetet. Pláne hogy mennyire példát mutattak volna nekünk! Szerintem ez kapitális ökörség! Nekem forr a vérem, és nem tudok másra gondolni, mint hogy Jézus 2000 éve megtanított minket a rátermett érdekképviseletre. Kedves Ádám, attól tartok, hogy a megfelelő pillanatban mindenkinek el kell majd számolnia a világban megölt testvéreink életével, pont úgy, ahogy a II. világháború után minden németnek el kellett számolnia a lelkével, és nem volt jó kifogás, hogy Hitler csak úgy „megtörtént” velük, nem tehettek ellene. Az testvéreink megölése nem csak úgy megtörténik velünk, hanem mi segítjük elő hallgatással és töketlenséggel, és nagyon is tehetünk ellene, Jézus egyedülálló tanításának földi világuralmát hirdetve.
Ezért kulcsfontosságú mindenki számára világossá tenni, hogy Jézus, a judaista Messiás nem egy utat mutatott a sok lehetséges közül, hanem az egyetlen Utat, amelyen járva földi boldogság és jólét köszönt ránk. Az Útról letérve csak boldogtalanságot, nyomort és dögvészt találunk a magunk teremtette földi pokolban, amelyért még ráadásul felelni is fogunk az örök életben. Akinek füle van, hallja meg.
László,
mit jelent számodra a kereszt útja? Hogyan egyezteted össze a gondolataidat azzal, amit Jézus az érte vállalt szenvedésről, a szelídségről és úgy általában a tanítványságról tanított (mondjuk kezdve a hegyi beszéddel), és amit az Újszövetség többi szerzője is egészen világosan leírt arról, hogy milyen egy Krisztus-követő élete és helye a világban? Értem, hogy te a közjó ügyét központi kérdésnek tartod, és ebben próbálod elhelyezni a kereszténység feladatát (vagy azt, ami a kezeid között a kereszténységből megmaradt), de vajon mennyiben van ez összhangban a Mester („a judaista Messiás”) evangéliumával? Mert ha nincs, akkor éppen egy új vallást találsz fel.
Lényegében egyetértünk, kedves Vértes László. Pontosan azért akadok ki, amikor nagy nyugalommal beszélünk politikai elemzésről például, amit MEG SEM LEHETNE TENNI csak úgy, hogy állandóan mondjuk amit valaki egyszer bevallott, a „hazudtunk reggel, délben, este”. Ilyen alapon az emberek még fölháborodni sem tudnak, szemfényvesztés folyik.
Persze, hogy felelni fogunk érte … az is biztos, hogy földi boldogságot IS és jólétet IS eredményezne, ha az egyetlen igaz úton járnánk, hiszen élelmiszer is bőven terem, ha az elosztás … Tiszta is lenne a Föld, ha nem hazudnák el a módszereket, melyek már megvannak, és sorolhatjuk.
Csak hát rendet az Úr Jézus fog tenni szerintem, nemsokára, mert olyan mértékben fajult el a kevélységen alapuló „tudomány” – meg a politika is – hogy a gonoszság el fogja még jobban borítani a földet, szerintem. Ezért fontos tudni, hogy álljunk majd helyet az üldözéskor. Hiszen itt van az ajtóban!
Legalább hitünk legyen akkora, hogy Jézus a legjobb foglalatosságban találjon, hogy hűségesnek találtassunk. Valóban elszomorító a boldogtalanság foka, a földi pokol. Szerintem éppen Ádám írt most erről, hogy lépjünk a tettek mezejére.
Arra értettem, kedves Ádám a földi boldogságot és jólétet, HA rátaláltak volna a keresztények által hirdetett Evangéliumból az Úr Jézus által kijelölt útra: a kezdetekben nem akadt közöttük szűkölködő – olvassuk az ApCsel-ben – és kedvesek voltak a nép előtt „nézzétek, hogy szeretik egymást”. Robbanásszerűen terjedt a kereszténység ha nem rögtön a különbözés ütötte volna fel a fejét (én Pállal vagyok, én meg Apollóval, már az elején).
Lehet, hogy az üldözés „tett jót” nekünk (mert a hatalommal való szövetség, a császárral, az nagyon nem) ahogy nemrég is mondták, több volt a hit idehaza, amíg nem lehetett ennyit hivatkozni kereszténységre még alaptörvényben is 🙁
„Hogyan egyezteted össze a gondolataidat azzal, amit Jézus az érte vállalt szenvedésről, a szelídségről és úgy általában a tanítványságról tanított (mondjuk kezdve a hegyi beszéddel), és amit az Újszövetség többi szerzője is egészen világosan leírt arról, hogy milyen egy Krisztus-követő élete és helye a világban?”
Nagyon egyszerűen, Ádám. Jézus 2000 éve meghirdette a messiási időt. A hegyi beszéd és a tanítványok sorsa, Jézus keresztjének felvétele arra az időszakra vonatkozik, amíg minden gój értesül az örömhírről. Ebben az időszakban logikusan sok erőszakcselekményre kerül sor az örömhírt hozókkal szemben, mert idegen tájakon járnak, soha nem hallott dolgokat hirdetnek a barbársággal szemben. Ez az időszak kb. 1900 éve véget ért, lejárt, lezárult, finito, konyec.
Mi a helyzet az örömhír képviselői számára akkor, amikor már mindenki értesült, és csak a megátalkodottak állnak ellen, csak nekik nem kell az örömhír? Mivel a tanítás szerint nem alkalmazhatunk erőszakot, csak szelíd határozottságot, a minimális arányban köztünk élő barbárok minden generációban tehetnek néhány lépést, mielőtt mattot kapnak. Az emberiség 1-2%-a skizofrén, 1-2%-a barbár. Ebből azonban soha nem lesz új barbár mozgalom, ha a keresztények rátermetten erőszakmentesek (Jézus kígyó-galamb hasonlata szerint).
Újbarbarbár mozgalom csak akkor jöhet létre, ha a keresztények nem követik a Jézus tanította kígyó-galamb érdekérvényesítés módszerét. Gondolj bele, mekkorát hibáztak 620 táján, amikor milliók ragadtak kardot, hogy pszichopata rögeszmék nevében tűzbe és vérbe borítsanak 3 földrészt. Hol voltak ekkor a keresztény érdekérvényesítők? Ha a helyükön lettek volna, ma kereszténység lenne az érintett területeken.
Ennek a mulasztásnak köszönhetjük, hogy a pszichopaták több hullámban taroltak, és most újra tarolnak, miközben mi azon vitatkozunk, hogy a keresztény világ alapja vajon a kereszténység, vagy a szekularizmus. A következőt kell tennünk:
– Ki kell mondanunk, hogy a kereszténység alapja nem más, mint a kereszténység, erre az alapra épül a jogállami, demokratikus, emberi jogi gondolkodás. Ahol nincs kereszténység, ott nincs jogállam, demokrácia, emberi jog.
– Jézus az egyetlen Utat tanította, az Út nélkül nincs földi boldogság és jólét.
– Aki körülnéz a világban, maga is megállapíthatja, hogy ez a helyzet.
– Az emberiség érdekében önkéntes kereszténnyé kell válni az egész világnak, másképp nem lesz boldogság és jólét. Ki-ki próbálja ki a saját életében.
– Nem alkalmazunk erőszakot a barbárokkal szemben, de nem is pénzeljük őket, dőljenek a saját dugájukba, amíg nem válnak nyitottá a jogállamiságra, demokráciára és emberi jogokra. Ha van rá más módszerük, mint a kereszténység, akkor gratulálunk hozzá! Ha nincs más módszerük, akkor meg térjenek észre.
– Ez a módszer egyetlen generáció alatt boldogságot és jólétet teremt az egész földön.
Nem gondolom, hogy ez bármiben különbözne a judaista Messiás tanításától, Ő pont ezt várja tőlünk.
Pont ez lesz az eljövendő egyvallás, látjuk már a jeleit! http://idokjelei.hu/2014/09/a-keszulo-egyseges-vilagvallas-idok-jelei-podcast/ Amit leírsz, kedves Vértes László éppen erről szól. A hazugság – és a megalkuvás, langyosság, a puszta emberiesség – talajába nem lehet vetni! Megváltozás nélkül megváltás sincsen.
Sajnos, MI mulasztottunk, hogy nem jártuk át kovászként az egész világot. Az ESÉLY meg lett volna. Most el kell fogadnunk hogy hitehagyás következik majd be – meg van írva – de igyekezzünk ellenében. A szép új világ pedig a küszöbön.
Kedves Éva! Köszi a linket, de én nem holmi rétegezotériáról beszélek, hanem keresztény érdekképviseletről. A kettő úgy tűnik, nem sokban hasonlít egymásra.
Nem hiszek Antikrisztusban, neked sem javaslom. A végidő nem fog eljönni, hiszen Jézussal eljött. 2000 éve a végidőben élünk, ha nem tűnt volna fel.
Nem új fordulatra várunk, hanem egyszerűen a Jézus tanította módszert kell alkalmazni. Ehhez nem kellenek jóslatok, az eljárás 2000 éve le van írva, ki van dolgozva. Kamatoztassuk a talentumainkat. Tegyük Jézus tanítványává a népeket, tartózkodva minden erőszaktól. Jézus tanítása olyan evidens módon jó, hogy nem kell furfangosan terjeszteni. Aki jogállamot, demokráciát, emberi jogokat, testvériséget, felelős szabadságot, jólétet, békét, kiteljesedést, boldogságot akar, próbálja ki a kereszténységet, amely az egyetlen ide vezető módszer. Aki nem akar ilyesmiket, az meg forduljon orvoshoz.
Kedves László a Jelenéseket komolyan kell vennünk HA Jézus azt mondta: „Nézzétek a fügefát … „stb. a jelekkel kapcsolatban. És: „ha ezeket látjátok teljesedésbe menni, emeljétek fel fejeteket, megváltástok ideje közel van”.
Még soha nem volt ilyen hogy gonosz esély legyen arra, „hogy senki ne tudjon se venni, se eladni, hacsak nincs rajta a száma”. Már most is örömmel engedik magukba nyomni a számot (de még nem az „igazi” 🙁 )
És: „de előbb kezet emelnek rátok”… itt vannak az üldözések!
Ehhez, hogy ezt ne lássuk csukott szemmel kellene járni, és sajnos afölött is szemet hunyni (nem lehet) ami elkezdődött a Katolikus Egyházban, nem ökumené, dehogy. MINDEN vallási vezetővel IMÁDKOZOTT együtt már II.János Pál Assisiben. Beleértve boszorkányokat, sokistenhívőket 🙁 NEM ez a szeretet ! Nem ez az evangélium (és a cikk sem mond mást főleg nem ezotéria).
————————
Ja, amit írtam hogy egyetértek, azt elméletben. Hogy olyan lehetne, ha … és lehet, megvalósul a hamis próféta, és az Antikrisztus idején, egy kis időre de csak azért hogy „jól be legyünk csapva” 🙁 Próba lesz.
Ugye, így helyére kerülhet, mert úgy tűnt, mintha egy-az-egyben értenék egyet.
Kedves Éva! Jézus egy judaista alapkultúrához képest tanította amit tanított. Ezt az alapot nem ismerve vagy figyelmen kívül hagyva aligha lehet Őt megérteni.
Amennyi időt a Jelenésekre szánnál, szánj annyi időt arra a gondolatra, hogy Jézus a Messiás, abban az értelemben, ahogy a zsidók várták és várják. Ez kijelöl egy elég szigorú keretet, amelynek része például a földi siker, jólét és a világuralom. Higgyük el, hogy Jézus a Messiás, mégpedig a judaizmus szerinti Messiás, és nem egy általunk összetákolt vágymessiás, pártus herceg vagy mibaromság.
Jézus világuralkodó, nem az égben, hanem itt, a földön. Ennek a küldetésnek vagyunk mi a letéteményesei.
Kedves László nem kell a Jelenésekre időt szánnom mert eléggé ismerem, viszont összetákolt „mibaromságokat” tökéletesen látok, hogy vannak nagyon sokan tévedésbe ejtve …
Jézus Krisztus ugyanaz, tegnap ma és mindörökké. Isten áldjon, és vezessen !
Óvatosan érdeklődöm csak, hogy arra a Jehosuára gondolsz, aki a követői szerint a Messiás, és akinek a titulusát később a görög Krisztoszra fordították? (Helyesen: Jézus, a Krisztus, de leginkább Jézus, a judaizmus szerinti Messiás.)
Ehhez képest apróság, de ha Pált némi fenntartással kezeljük, hiszen nem tartozott az első tanítványok közé, akkor jóval nagyobb fenntartással célszerű kezelni a Jelenések könyvét, amelyet bizonyosan nem János apostol szerzett, hanem egy kései tisztelője/epigonja.
Komolyan javaslom mindenkinek, hogy amíg nem tudja kezelni azt az állítást, hogy Jézus a judaizmus szerinti Messiás, addig ne foglalkozzon az evangéliumokon kívüli szövegekkel, mert nem lesz az jó neki.
Kedves László, nincs „melyik” mert aki más „Jézusról” beszél nagyon el van tévedve és ismerem a változatokat, például nem bírják elviselni a szentet, ezért összeboronálják Mária Magdolnával, stb.
Nagyon be akartam volna már fejezni, de most mégis leírom, hogy milyen életveszélyes irányok léteznek szerintem, nagy vonalakban.
– A „magyarok” akik azt mondják hogy keresztények, de nekik az Ószövetség a zsidóké. Itt a napimádat ugyanúgy fellelhető – miközben nagy szeretetben élnek egymással és mások felé is, példásan nyitott szívűek, JÓK – mint a különböző (természetesen el nem ismert) elméletek, melyekben odáig mennek csillogó szemmel hallgatva az új meg új „kutatásokat” és abból: Jahve gonosz (ezt a vélekedést ismerjük). A közös az ezekben, hogy „az egyház mi mindent titkolt el” de MI most felfedeztük! A „felfedezésben” már ott tartanak, hogy az „ellenségeskedést vetek közéd és az asszony ivadéka közé, az széttiporja fejedet”: erőszakos és emiatt gonosz dolog. Csak a „széttiporja” miatt ! Végül fel van cserélve a jó a rosszal, meghintve mindezt erős antiszemitizmussal 🙁
– a másikat, miközben itt átfedések is vannak, az „ezotéria” szóval foglalnám össze, ahol – szintén nagy a szeretet, igazán, „Anasztázia mindent tud mindenről” – de bűn/bűntudat nincs, (előadások, hogy szabadulj meg a bűntudattól) a keresztények szeretnek szenvedni hiszen ott a kereszten Jézus. A csupa jót, ami az emberben igazából van, fel kell ismerni és más jó dolgokat, megoldásokat „bevonzani” határ a csillagos ég, az örök életig. Ami vagy aki zavar – például az apád/anyád, társad – nehézséget okoz, az csak takarítás kérdése (ne törődj vele, dobd ki az életedből) és persze segítségként némi érdekes varázslat …
Mert „az emberek az igaz tanítást nem viselik el, de odaadják magukat a meséknek, viszket a fülük”… írja Pál apostol.
– a harmadikat pedig a humanizmusból álló „kereszténységnek” nevezném, ami túlságosan rácsodálkozik a tudomány lehetőségeire, a bionikára, ezt elsősorban a katolikusoknál látom nagy veszélynek. Mintha így kellene jóvátenni a Galilei-pert 🙁
Ide tartozik más felekezetekben szerte felismerhető erkölcsi lazulás, a „megértés” és engedélyezése nyilvánvaló, kinyilatkoztatott bűnöknek.
A szétszaladt és lassan hitehagyott „egyházakból” éppen most jönnek össze a Fundamentumon, a Biblia igazságán állva Jézus Krisztust igazán és tisztán valló keresztények, itt például, ezen a lapon.
Hogy mennyire a küszöbön áll az az egy világegyház, az főleg a harmadikból következik. Egyre több lesz az engedmény, egyre több lesz a „szeretet” az összeborulás, mintha Jézus ezt hozta volna el (és nem kardot).
Az biztos, hogy mindent megkaptunk az Istentől hogy békesség, bőség, igazságosság legyen – a bűnt legyőzve Jézus Krisztus által, megtérve és Őbenne élve – HA elvittük volna az evangéliumot az egész világra (hamarabb, mert most a Szentlélek kiáradásával milliókhoz jut el)
akkor megtért volna az egész világ (és nem csak a római császár).
———————————————————————-
Ha nem lettem volna sok évtizeddel ezelőtt „hagyományos” katolikus neveltetésben, de a legjobbak által, közöttük páter Bulányi, nem ismertem volna meg teológiákat ezt nem látnám. Ha nem vettem volna részt olyan beszélgetésekben, ahol kérdésessé tették Isten JÓSÁGA miatt hogy van-e pokol, „még a végén a sátán is megtér” megkockáztatásával … Ha nem tudnám, ismerve ezt a lelki habitust, hogy MOST a katolikus vezetésnek nincs más lehetősége (persze majd a mártíromságon kívül) hiszen a pompát levetni nem tudja, mint összeölelkezni minden vallási vezetővel, így „teljesítve” a küldetést 🙁 :
egy téves (mert kiüresedő) idilli „szeretetben”. http://www.katolikus-honlap.hu/1002/assisi3.htm
Ez – a szerintem elkerülhetetlen „egy világegyház” – nagyon fog mindenkinek tetszeni, jöhetnek ide a „magyarok”, az ezoterikusok és főleg az ateisták, akik örülnek majd, hogy ezek a hívők mindenféle értelmetlen dologért végre nem ölik egymást! „Népem sebeit hazugsággal gyógyítják, amikor így beszélnek: «Békesség, békesség», noha nincsen békesség.” (Jer 6,14)
Meglepődtem ezen a filmen, ide tartozik: egy reklám részletes elemzése https://www.youtube.com/watch?v=E3DF7yayBZM „profán” és biblikus. Szerintem nagyon aktuális, az alkotók nem játszottak.
Kissé fésületlennek találom a soraidat, de nagyjából érteni vélem őket, és nagyjából egyet is értek (feltehetően).
A reklámról szóló filmet külön köszönöm, nagy szükségünk van ez ilyenekre a tisztán látáshoz.
Folyt. köv. egy következő poszt alatt.
Azon a fenti linken asszem nincs hang hiába várom, itt részletekben https://www.youtube.com/watch?v=pwgvW6D3_no ill. folytatásokban lehet megnézni, nem szórakoztató ám! Engem a székhez ragasztott.
Kedves László! Nem kérted a tanácsomat, de olvasva a kereszténységről felvázolt sajátos elképzeléseidet, két dolgot hadd ajánljak neked, minden él nélkül, a lehető legkomolyabban. Az egyik az, hogy most, nagyhét közeledtével olvasd el néhányszor Jézus szenvedéstörténetét. Ez az evangéliumok és a Krisztusról szóló evangélium középpontja. A másik tanácsom az, hogy elmélkedj Pál korinthusiaknak írt levelein, különösen az 1 Korinthus első négy fejezetén és a 2 Korinthus utolsó három fejezetén. És ezen a mondaton: „Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről.” (1Kor 2,2) Ezt a bejegyzésemet is szeretettel ajánlom figyelmedbe: A kereszt vagy a dicsőség teológusa vagy?