Van, aki szereti a Divinity-t, és van, aki nem, ennyi biztosan kiderül ebből a szilveszteri nem-ajánlóból: „Gonosz, embertelen, inhumánus, keresztény fundamentalista, vallási fanatikus, farizeus, bigott és gyűlölködő fideszes szennyoldal ez, aminek a szerzője teokráciát akar bevezetni, rá akarja kényszeríteni az undorító, gyilkos és destruktív vallását az egész társadalomra. Gyűlölöm a kereszténységet, soha nem leszek hajlandó részt venni ebben a történelem szemétdombjára való elmebeteg vallásban (két hányás ikon).” Szóval ő például nem szereti sem a Divinity-t, sem a kereszténységet. Egyébként mindegy is, hogy a szerző milyen címkéket aggaszt rám és a blogra (talán csak a „fideszes szennyoldal” zavar egy kicsit, abból is a „fideszes”), a lényeg inkább a kereszténységről alkotott véleménye. A keresztény vallás szerinte „undorító”, „gyilkos”, „destruktív”, „elmebeteg”, „a történelem szemétdombjára való”. Erre szeretnék röviden reagálni, mert ez viszont fontos.
Aki undorítónak, gyilkosnak, destruktívnak és elmebetegnek látja a keresztény vallást, joggal gondolhatja, hogy a történelem szemétdombjára való. Ebben az esetben a kereszténység iránti gyűlöletet is fogadhatjuk megértéssel. Hiszen ami ennyire rossz, attól tényleg érdemes megszabadulni. Persze felmerül a kérdés, hogy vajon hogy is kellene a történelem szemétdombjára vetni az ilyen kereszténységet, tekinthetjük-e ehhez mintának mondjuk a huszadik századi marxista kísérleteket (lásd Szovjetunió, Kína, Románia, Észak-Korea). De most feltételezzük inkább azt, hogy a kereszténységet gyűlölő nem-ajánlás szerzője nem embereket akar a történelem szemétdombjára vetni, mint a kereszténység korábbi gyűlölői, hanem csak azokat a keresztény eszméket, amelyek undorítóak, gyilkosak, destruktívak, elmebetegek, és a híveikkel majd lesz, ami lesz. Azzal tulajdonképpen egyet is értek, hogy az ilyen eszméktől nem árt valahogy megszabadulnunk.
A történelemben a kereszténységnek sajnos tényleg voltak gyilkos megnyilvánulásai. Nem hiszem, hogy ezeket sorolnom kellene, hiszen többnyire ismerjük, ha máshonnan nem, a marxista tankönyvekből. De a keresztények is számot vetettek a múltjukkal. Dosztojevszkij A karamazov testvérekben például eljátszik a gondolattal, hogy mi lenne, ha egy ilyen szituációban, amikor a kereszténység gyilkosként lép fel, Jézus újra emberként látogatna meg bennünket. (Természetesen meghökkenne és ha lehet a Megváltóról ilyet mondani: elhűlne.) Mindig voltak a kereszténységnek szektás, eretnek válfajai is, amelyek bigottsága elmebajt és halált hozott emberekre. Ezektől sem árt valamilyen formában megszabadulni. Persze nem úgy, ahogy az inkvizíció tette, inkább úgy, ahogy a mindenkori evangéliumi hívők. Az ige fegyverével, hűséggel, kegyelemmel.
De vannak ma is olyan formái a kereszténységnek, amelyek inhumánusak, mert például tagadják az emberi természet esszenciális adottságait, amilyen mondjuk a nem, a szexualitás. Egyes szektás felekezetek odáig is elmennek az embertelenségben, hogy ünneplik, amikor valaki a saját testét csonkolja vagy brutális hormonkezeléssel torzítja el. Vannak ma a kereszténységnek olyan változatai, amelyek az elmebetegség régóta ismert formáit bátorságnak nevezik, és egész társadalmak erkölcsi értékrendjét képesek lerombolni (vö. destruktív), hogy az elmebajt normalitásként fogadtassák el. Sőt, akár undorító szexuális szokásokat is piedesztálra emelnek. Azokat a világi embertársaikat pedig, akik ezek ellen szót emelnek, gyilkos indulattal fundamentalistázzák, farizeusozzák, bigottozzák, gyűlölködő fideszeseknek (vagy egyéb eszeseknek) nevezik.
Szóval az ilyen kereszténységnek tényleg a történelem szemétdombján a helye.
Nem ott van azonban a helye a valódi kereszténységnek. Annak, amelyik Jézus Krisztusról szól, aki bár Isten, emberré lett, szolgává tette magát, gyógyította a betegeket, kiűzte az ördögöket, megbocsátotta a bűnöket, igazat mondott az ítéletről, evangéliumot hirdetett a szegényeknek, szerette az embert, magára vette a nyomorúságainkat, elszenvedte a bűneinkért a halált, majd feltámadt és azt hirdette, hogy aki hisz benne, szabaddá válhat az ítélettől, a halálfélelemtől, az élet értelmetlenségétől és a gyűlölettől.
Azt kívánom a fenti szerzőnek, hogy ismerje meg ezt a kereszténységet. Vagy inkább Jézus Krisztust.
Saul is tévesen ítélt.Annak idején , ég okkult ezoterikus, stb koromban én is lesajnáltam a keresztényeket ….(Ef2, 33Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk természetünknél fogva, éppen úgy, mint a többiek.)
Kívánom Kéri Andrásnak, hogy ismerje meg személyes kijelentés alapján Jézus Krisztust, és legyen dicsőséges a megtérése.
Ádám, a Karamazov testvérek telitalálat itt: a nagy inkvizítor poémája Dosztojevszkijnél paradigmatikusan – és ma is tanulságokat hordozón – mutatja be a Jézussal való kapcsolat kereszténységét és a rendszerekkel való azonosuláson, végső soron egzisztenciális rettegéseken alapuló „kereszténység” ellentétét. Annak a szövegnek a leleplező ereje és aktualitása ma is félelmetes. Adja Isten, hogy e különbség megértésére eljusson Kéri úr. Akár a Divinity olvasásán keresztül, akár más úton.
Sajnálatos, hogy ilyen hozzászólás egyáltalán megfogalmazódhatott valakinek az agyában, pláne, hogy feltette az internetre. Én, mint vállaltan nem keresztény ember, aki a kereszténység számos ártalmas történelmi, szociológiai, lélektani következményével is tökéletesen tisztában vagyok – mélységesen tisztelem a kereszténységet, Jézus Krisztus egyénisége és tanítása miatt is, de azok miatt a nagy gondolkodók miatt is, akik hozzá tartoztak, és azok miatt a lelki, erkölcsi, és kulturális értékek miatt is, amelyeket a kereszténység 2000 éves története során inspirált. A Divinityt pedig egy magas színvonalú, őszinte meggyőződéstől áthatott, jól szerkesztett blognak tartom, aminek semmi köze a fundamentalizmushoz, a bigottsághoz, a gyűlölködéshez, vagy a jelenlegi kormányzathoz.
Idézet Szalai Miklóstól:
„………. A Divinityt pedig egy magas színvonalú, őszinte meggyőződéstől áthatott, jól szerkesztett blognak tartom, …………”
Jólesik egyetértésemnek hangot adni.
Igaza van Kérinek. Aki a hitét és a vallását nem magánügyként kezeli, hanem reményei szerint (?) a nem hívőkre is ráakarja oktrojálni valamilyen indirekt, vagy akár nyílt és direkt formában (pl az abortusz betiltása, vagy homofób gyűlölködés) az bizony fundamentalista. Szabados nem tiszteli a(z Istentől kapott) szabad akaratot, ő a hite alapján mások élete felett is rendelkezni kíván, ahogy a saría egyes muszlim országokban. A fidesz meg álkeresztény, de funkcionalitásban hasonlít a fundamentalista keresztények tevékenységéhez, még, ha nem is hitből csináljak amit csinálnak. Bár az oldal szerzőjénél még talán ők is demokratikusabbak, mert ő még más véleményeket sem tűr meg, Kéri írása is hamar törölve lett. Ez maga a fundamentalizmus.
Bocsánat, de ki az a Kéri András? Nem találtam rá. Amit ír a Divinity-ről, az inkább rá jellemző.
Kedves Derecskei Katalin!
Ugye most viccel? 🙂 Sehol nincs leírva, hogy a hitet magánügyként kellene kezelni. Ezt rendre azok hangoztatják, akik viszont a maguk hitét -legyen az szivárványos zászló vagy pro-choice plakát vagy bármi egyéb -abszolút nem rejtik véka alá. És megjegyzem nem is kell, ez így van jól. De szabadjon a keresztényeknek is ugyanazt, mint ami mindenki mást is megillet. És hagyjuk abba ezt a “ráerőltetés” érvet, mert aki szavazni jár, teljesen mindegy, mire vagy kire szavaz, tulajdonképpen pontosan ezt csinálja: szeretné a saját nézeteit érvényesíteni. Igen, azok felett is, akik esetleg máshogy gondolkodnak. Mert ez a demokrácia. Ne tegyünk már úgy, mintha mindenki a meggyőződése szerint szavazhatna, de ha a keresztények teszik ezt, akkor az nagyon veszélyes és káros fundamentalizmus 😀 Ne vegye rossz néven, de nevetséges már ez az érvelés. Lehetetlen komolyan venni. Isten áldja!
Kedves Derecskei Katalin, azt tetszett írni: „Aki a hitét és a vallását nem magánügyként kezeli, hanem reményei szerint (?) a nem hívőkre is ráakarja oktrojálni valamilyen indirekt, vagy akár nyílt és direkt formában (pl az abortusz betiltása, vagy homofób gyűlölködés) az bizony fundamentalista. Szabados nem tiszteli a(z Istentől kapott) szabad akaratot, ő a hite alapján mások élete felett is rendelkezni kíván, ahogy a saría egyes muszlim országokban. ”
Mikor akarta Sz. Á. a vallás magánügy jellegét megszüntetni? Mikor akart ő „mások élete felett” rendelkezni a hite alapján? Voltak keresztény gondolkodók (például De Maistre és De Bonald) akik meg akarták szüntetni a vallás magánügyként való kezelését, akik keresztény államot akartak, és keresztény alapú törvényhozást. Szabados Ádám azonban nem tartozik ezek közé. Soha fel sem merült a Divinityn, hogy Magyarországon az iszlám fundamentalizmushoz hasonló keresztény rendszert kellene létrehozni, ahol a vallás lesz a világi jogrendszer alapja is. Az abortuszt nem tudom, hogy be akarja-e tiltani Szabados Ádám, de ha igen, akkor nem azért, mert a keresztény vallás elítéli, hanem azért mert az abortusz szerinte gyilkosságnak minősül, a gyilkosság pedig bűncselekmény – a világi jog szerint is. A „homofób gyűlölködés” pedig (ami egyébként a Divinityn nincs, mert Szabados mindig bűnösként, egyszersmind azonban a bűnösöket illető szeretet hangján beszélt a melegekről) nem jelent kényszerítést. Ha én gyűlölöm a melegeket, az nem azt jelenti, hogy rájuk kényszerítek valamit, a melegek vidáman tovább élhetik a meleg életüket attól, hogy Szabados Ádám vagy a keresztények „gyűlölik őket.
A keresztény fundamentalizmus nem mosható össze a mohamedán fundamentalizmussal. A mohamedán országokban a Próféta teremtette meg a nemzetségi helyett az állami társadalomszervezést, a mohamedán országokban nincs világi jog, csak a „saria”. Az iszlám fundamentalizmus a sariát akarja érvényesíteni az állami életben, a jogban. A keresztény fundamentalizmus viszont nem akarja az állami életet vallási normák alapján megszervezni – hanem csak a Bibliához, Isten igéjéhez akar hűséges maradni.