Könyvesboltok kirakatai mindig sokat elárulnak egy társadalmi közösség érdeklődéséről, értékeiről és megjósolható változásairól. Fokozottan igaz ez egy egyetemi könyvesbolt esetében, ahol a közvélekedést meghatározó gondolatok születnek, és egészen sokatmondó, ha a tudomány valamelyik fellegvárában vetünk egy pillantást a kínálatra. A minap elsétáltam a Cambridge központjában – rögtön a patinás King’s College mellett lévő – könyvesbolthoz, és úgy néztem végig a Cambridge University Press kirakatát, mintha a Marsról csöppentem volna éppen a Földre, hogy megértsem az emberek gondolkodását. Az ablak mögötti könyveket pásztázva néhány dolog szemet szúrt. Hármat hadd emeljek ki ezek közül.

Először is az tűnt fel, hogy több magyar szerző könyve is ott csücsül az egyébként nem túl nagy kirakatban, az egyik – Barabási Albert-László Network Science c. könyve – ráadásul a lehető legprominensebb helyen, szinte teljesen betöltve a középső részt. Csiszár Imre és Körner János információelméletről szóló könyve pedig nem sokkal mellette (a kis ikon bal alsó sarkában látható kis fehér kötet az). Jóleső érzéssel konstatáltam, hogy mi magyarok még mindig ott vagyunk a világ tudományos élvonalában. Hogy nem véletlenről van szó, azt mutatja, hogy a könyvesbolton belül aztán további magyar szerzők munkáival is találkoztam. Némi büszkeséggel és elégtétellel töltött el ez, mert a briteknek egyébként nincs annyira jó véleményük mostanában a „kelet-európaiakról” (mondjuk néha sajnos igazuk is van).

A következő benyomásom az volt, hogy a jelenleg „cutting edge”-nek számító tudományos kutatások egyik központi témája minden bizonnyal az információ és a rendszerszintű működés kérdése. Barabási könyve mellett sorakoztak a hasonló témájú kötetek: Fritjof Capra és Pier-Luigi Luisi A Systems View of Life: A Unifying Vision; Csiszár Imre és Körner János: Information Theory: Coding Theorems for Discrete Memoryless Systems; Tom Richardson: Modern Coding Theory; Abbas El Gamal: Network Information Theory; Yonina C. Eldar: Sampling Theory: Beyond Bandlimited Systems; Ryen W. White: Interaction with Search Systems; Stefan M. Moser és Po-Ning Chen: A Student’s Guide to Coding and Information Theory; Shuguang Cui, Alfred O. Hero III, Zhi-Quan Luo, José M. F. Moura: Big Data over Networks; David J. C. Mackay: Information Theory, Inference, and Learning Algorythms; és a sort folytathatnám. Ezek a könyvek mind a szűk kis kirakatban álltak egymás mellett, mintegy jelezve, hogy az univerzumban, a sejtekben, az élővilágban és az emberi kapcsolatokban lévő rendszerek és kódok megismerése és megértése jelenleg az egyik legkomolyabb és legizgalmasabb kihívás a tudomány számára.

A harmadik szembeötlő dolog az volt, hogy James Clerk Maxwell még mindig a Cambridge-i Egyetem büszkesége. A könyvesboltba lépő kis híján feldönti a Malcolm Longair Maxwell’s Enduring Legacy: A Scientific History of the Cavendish Laborytory c. könyv példányaiból rakott tornyot. Maxwell alapította a fizika tanszéknek otthont adó Cavendish Laboratóriumot, az egyetemnek azt az intézményét, ahol Rutherford felfedezte az atommagot, Thompson az elektront, Watson és Crick pedig a DNS kettős-hélix szerkezetét. Ez az a tanszék, amelynek kapuján áll a híres felirat: „Magna opera Domini exquisita in omnes voluntates ejus”, amit 1973-ban angolul is kiírtak: „The works of the Lord are great; sought out of all them that have pleasure therein”. A mondat a 111. zsoltár 2. versére utal: „Nagyok az ÚR tettei, kikutathatják, akiknek csak kedvük telik benne.” A Maxwell hagyatékáról szóló új könyv jól látható helyen virít a könyvesbolt kínálatában, akaratlanul is emlékeztetve bennünket arra, hogy a modern tudományt a kereszténység adta a világnak.

Ez a tudomány az információt és az élet rendszereit vizsgálva pedig éppen most jut megint olyan területre, ahol a valódi válaszokhoz alighanem megkerülhetetlen lesz (vagy inkább csak lenne) a Teremtő létének elismerése. A tudós akár tudja, akár nem, Isten alkotásait kutatja, ezért amikor azt látja, hogy ezek az alkotások bonyolult kódokat tartalmaznak és lenyűgöző, összehangolt, teleológiai rendszerekként működnek, nem kell mindenáron azt feltételeznie, hogy ez véletlenül vagy szükségszerűen van így (ami a naturalizmus metafizikai kényszerzubbonya), azt is feltételezheti – kedvteléssel és örömmel –, amit a modern tudomány atyái (és számos Nobel-díjas tudós ma is), hogy ezt egy Elme alkotta, akit alkotásaiért csodálhatunk. Sőt, lehet ez a tudományos munka végső célja. Maxwell a 21. században is utat mutathat, ha figyelünk rá. A Cambridge University Press mindenesetre mindent megtesz annak érdekében, hogy ne felejtsük el a hagyatékát. Mi, magyarok sem.