Jordan Peterson szerint az ősi mitológiákra feltétlenül érdemes odafigyelni, mert az emberiség tapasztalatait csiszolják évezredeken át letisztult, bölcsességet hordozó formákba. Ezzel valószínűleg a két mítoszkedvelő oxfordi jóbarát, C. S. Lewis és J. R. R. Tolkien is messzemenőkig egyetértenének. Talán még azzal is, hogy a mítoszok közül a bibliai történetek a leginkább figyelemre méltók, bár Lewis a bibliai történeteket műfaji szempontból gyengébbnek tartotta az északi mítoszoknál, talán épp azért, mert a bibliai „mítoszok” ténylegesen megtörténtek, és a valóság kevésbé stilizált, mint a sokáig érlelt egyetemes történetek. Az viszont tény, hogy a mítoszok számos ősi megfigyelést őriznek az emberi együttélésről, ezért mi is sokat tanulhatunk belőlük. Az egyik ilyen tanulság a zsarnokkal és a mostohával kapcsolatos.
Peterson szerint a régi történetek hat szereplővel jelenítik meg a világ alapstruktúráját. Ezek a következők: egy hős és egy rivális, két patriarcha – a bölcs király és a zsarnok –, valamint egy pozitív és egy negatív anyafigura. Ezek mögött ott van hetediknek a káosz, amely „bizonyos értelemben az összes többi eredő szülőhelye” (Túl a renden, 323). Peterson hangsúlyozza, hogy ezek mindegyike „egzisztenciális állandó”, vagyis az egyetemes emberi tapasztalás elemei, amelyekkel elkerülhetetlenül szembe kell néznünk, ha nem akarunk pórul járni. „A szereposztás részleges ismerete – akár tudatos, akár tudatlan – a védtelenséget eredményezi: naiv és felkészületlen leszel, könnyen a csalárdság, a harag, az arrogancia áldozatául esel.” (324) „Ha bölcs vagy, a politikai filozófiád magában foglalja mind a hét elemet, még ha nem is tudod kifejezni őket ezekkel a fogalmakkal.” (324)
A kanadai pszichológus szerint a liberálisok és a konzervatívok közötti különbség jól szemlélteti, milyen az, amikor a szereposztást csak részlegesen vesszük figyelembe. „A liberálisok erősen hajlamosak olyan helynek látni a világot, ahol a tekintélyelvű zsarnok elnyomja a jóságos istennőt (…) A konzervatívok ugyanakkor inkább azt tapasztalják, hogy a bölcs király – a biztonság, a rend, a kiszámíthatóság – térdre kényszeríti, megszelídíti és megfegyelmezi a gonosz királynőt – a természetet mint rendezetlenséget és káoszt. (…) Tehát van két különböző ideológia – mindkettő ’helyes’, de mindkettő csak a történet felét meséli el.” (322) Máshogy fogalmazva: míg a liberálisok a hat szereplő közül elsősorban a zsarnokra figyelnek, és azzal szemben határozzák meg céljaikat, a konzervatívok a világot inkább a gonosz mostohától féltik, és a bölcs királyban bíznak.
Ez a mitológiai térkép számos mai jelenséget tesz érthetővé. Bár Peterson a többi mitológiai „szereplővel” is foglalkozik, én most a zsarnokra és a mostohára szeretném a figyelmet irányítani, mert szerintem ez a legérdekesebb. Embertársaink egy része ösztönös elutasítással reagál a mindenkori apafigurára, mert elsősorban – vagy kizárólag – zsarnokot látnak benne. Az erős férfi vezető számukra az elnyomással egyenlő. A bölcs király is zsarnok, csak még nem lepleződött le. Ezek az embertársaink „nőiesebb” világot szeretnének, olyan környezetet, amelyben kevesebb a rend, az elválasztás, a tekintély, viszont több a természet, a bizonytalanság, a megtermékenyíthető káosz. (Bár talán még jobb, ha a káoszt mag sem éri, hiszen a férfierőben mindig ott az erőszak veszélye.) A női princípiumban a béke lehetőségét látják, az anyaméh lebegésének szabadságát, vagy épp a női szeszély izgalmát, az irgalmat, a gondoskodást, mindazt, amit szerintük a zsarnok elvesz vagy tönkretesz. Az ő történetükben a zsarnok alternatívája a jóságos anya, és viszont. A zsarnokot le kell győzni, az anyát helyzetbe kell hozni, és akkor a világ jobb hely lesz.
Embertársaink másik része a káoszban inkább a megkülönböztetés nélküliség ősi rendetlenségét látja, ezért azzal szemben van benne zsigeri ellenszenv. A rend védelmében a bölcs királyt támogatja, még ha az esetleg zsarnokká is válhat, hogy a másik oldalon ne kerülhessen uralomra a potenciális mostoha. Ezek az embertársaink a női oldalon jelentkező erőszak manipulációjára érzékenyek, és időnként a jóságos anyában is a mostohát sejtik, akinek mindent átkaroló, de hiú és könyörtelen könyörülete a rendet veszélyezteti. A bölcs király pozícióját védik, mert a megkülönböztetés nélküliség káoszát tartják az igazi veszélynek. Szerintük a zsarnok elleni harc figyelmen kívül hagyja a rosszabb zsarnokság lehetőségét, a gonosz mostoha manipulatív, bekebelező rémuralmát, amely végül nemcsak a férfit heréli ki, de a nőt is védtelenül hagyja.
A két törekvés módszerei különböznek, hiszen egyik inkább férfias, a másik inkább nőies fegyvernemet választ. A zsarnok patriarcha könnyebben tetten érhető, mint a gonosz mostoha, mert az eszköztára jellemzően nyíltabb és nyersebb. Az acélpengén máshogy csillan meg a fény, mint a mérgezett almán. Céljaik is gyakran eltérőek. A mostoha ellenségei a rendet nem tartják természetesnek, hiszen az természetfeletti bölcsességet és erőt kíván, és ha egyszer megvalósult, folyton küzdeni kell érte a fenyegető káosz ellen. A zsarnok ellenfelei a természetet tartják a jó rendnek, amelyen az ember erőszakot gyakorol, ha nem fékezik meg férfias ösztöneit. Ez olyannyira így van, hogy még a környezetpolitikában is megmutatkozik. A jóságos anyában reménykedők jellemzően a környezetvédelmet támogatják az iparral szemben, mert az iparban a zsarnokság fallikus beavatkozását látják, míg a király hívei időnként a környezetvédő mozgalmakban is inkább az ezotéria ősi csábítását vélik felfedezni, amely Gaia szüzességéért akár az ember teremtő erejét is kasztrálja.
Petersonnak igaza van, amikor arra figyelmeztet, hogy a szereposztás részleges ismerete naivvá és védtelenné tesz a valósággal szemben. Van zsarnok és van mostoha, de nem minden anya mostoha, és nem minden király zsarnok. Ha folyton a zsarnok ellen küzdünk, védtelenek leszünk a gonosz mostoha manipulációjával szemben. Ha folyton a gonosz mostoha manipulációjától védjük a királyt, lehet, hogy nem vesszük észre, amikor az már zsarnokká vált. A régi történetek tanulságait érdemes nekünk is leszűrnünk és megfontolnunk. A valódi hősök egyaránt legyőzik a zsarnokot és a mostohát, de közben támaszkodni tudnak mind a jóságos anyára, mind a bölcs királyra. Isten férfivá és nővé teremtette az embert, hogy mindkét princípium testet öltsön, a bűn miatt ugyanakkor mindkét princípium meg is háborodott. Jelenleg ebben a valóságban kell hőssé válnunk, de legalább megtalálnunk a helyünket.
Jelenések könyve 2:18-29 rész jutott az eszembe (thiatirai levél).
Az Apostolok cselekedetei 15.részében leírt apostoli határozat 4 pontja van akinek kevés volt (vö. Galata és Kolossé levél), van akinek sok (nikolaiták, thiatirai Jézabel). Az utóbbiak (szerintem) szabadságot hirdettek, ami valójában vallási és erkölcsi szabadosság volt.
Hiszem és vallom, merem mondani: tudom, hogy bölcs Királyunk van. Teremtőnk és Megváltónk.
Legyen hozzánk irgalmas, és adjon nekünk is bölcsességet mindenben.
Thiatirai Jézabel: „mérgezett alma” a gyülekezetben.
Potifárné: „mérgezett alma” a munkahelyen (a világban).
I. Mózes 39. rész (József Potifár házában)
Korábban a saját testvérei törtek József életére; most a főnök felesége.
‘Sok(féle) háborúságon, nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába. Erősítsük és bátorítsuk egymást, hogy maradjunk meg a hitben.’ (ApCs 14:22 nyomán)
Saul király, az Úr felkentje, később gonosz zsarnokká lett;
megkeserítve ezzel mások, és a maga életét is.
Milyen szomorú életút!
(Isten őrizzen minket hasonló kudarcoktól.)
Kedves Szilágyi József,
Nem akarom védeni Saul király istentelenségét. Azonban gondolkodóba ejtett az, hogy miért mondja Endornál a felidézett Samuel próféta hogy „velem leszel”. Saul üdvössége mintha megmaradt volna minden gonosz cselekedete ellenére.
1Sam 28:19 És az Úr Izraelt is veled együtt a filiszteusok kezébe adja, te pedig holnap fiaiddal együtt velem leszel. Izraelnek táborát is a filiszteusok kezébe adja az Úr.
Kedves Fernando,
laikusként a magyarázatos Bibliákhoz tudok fordulni.
Katolikus új fordítású Biblia magyarázata:
„Az egyházatyák úgy magyarázták a jelenetet, hogy vagy démoni hatás volt, vagy az asszony csalása, vagy isteni beavatkozás, hogy Saulnak ilyen módon nyilvánítsa ki a büntetést. A 19. versben a ‘velem leszel’ értelme: meghalsz és a Seolba jutsz, ahol együtt vannak a jók és a rosszak.”
Az 2020-ban kiadott Magyarázatos Biblia (Harmat-Veritas kiadás) Philip Yancey és Tim Stafford jegyzeteivel jelent meg. Abban ezt olvasom:
„Nem tudjuk, hogy csakugyan megjelent-e neki Sámuel, vagy az asszony szemfényvesztése volt-e csupán a jelenés, de az eredményen ez mit sem változtatott: Saul ezek után még inkább félt, mint előtte.”
III. Mózes 19:31
„Ne forduljatok halottidézőkhöz, és a jósoktól ne tudakozódjatok, mert ezzel megfertőztetitek magatokat.”
(Véleményem: az okkultizmus, ezoteria, idegen misztika ‘mérgezett almát’ kínál. A jó és gonosz tudásának fájáról származik.)
„Ami igazán próbára teszi az ember jellemét, az az, ha hatalmi helyzetbe kerül.”
Abraham Lincoln (internetről)