Fogalmam sincs, a kormány tagjai és a Fidesz vezetői közül hányan tartják magukat gyakorló keresztényeknek, és közülük vajon hányan ténylegesen azok. Azért nem lényeges ez, mert nem a keresztény egyházak vannak kormányon, hanem csak egy olyan szekuláris politikai erő, amely több fontos területen bennünket tart bölcsebbnek, nem világnézeti ellenfeleinket, de legalábbis a kereszténység társadalomra gyakorolt múltbeli hatását akarja őrizni, védeni. Nem azonos velünk, csak tőlünk kölcsönöz iránytűként szolgáló gondolatokat. Ez viszont bennünket is reflektorfénybe állít és megszólalásra késztet. Helyesnek és fontosnak tartom a „keresztény hitelvek” és a „keresztény kultúrából kisarjadó létformák” megkülönböztetését, mert enélkül sérül a keresztény hit integritása és egy politikai rendszer kellékévé silányul. Ezért üdvözöltem a minap Orbán Viktor tisztázó szavait. A keresztény kultúra azonban továbbra is nagyon tág és rugalmas kategória, amibe szinte mindenki mást érthet bele, vágyainak, félelmeinek és történeti ismereteinek megfelelően. Fontos kérdés tehát, hogy aki a keresztény kultúrára hivatkozik, mit emel ki a kereszténység társadalomformáló hatásából, és mit hagy ki belőle.
Orbán Viktor tusványosi beszédében az emberi méltóság, a hagyományos család (apa, anya, gyermekek), a nemzet és a hitbéli közösségek védelmét és erősítését nevezte meg ezek között. Olyan hagyományos értékekről van szó, amelyek a kereszténység által formált kultúrában maradtak ránk, és amelyek prioritását más ideológiák (pl. a liberalizmus) megkérdőjelezik és inkább ezektől eltérő létformákat (pl. a szexuális vágyak sokszínűségéből kinövő együttélési formákat, nyitott, multikulturális társadalmakat) akarnak erősíteni. Legitim politikai vitáról van szó, amit sokkal nyíltabban kell Európában megbeszélni, mint ahogy eddig tették. A liberalizmus az elmúlt évtizedekben egyfajta meta-ideológiaként mutatta magát, amelyhez képest minden más ideológia sérti a világnézeti semlegességet. Ez a látszat nyilvánvalóan tarthatatlan. A liberális humanizmus és a kereszténység versengő, alternatív világnézetek, ahogy például a kereszténység és a fasizmus is azok. Azonban a keresztény szó puszta emlegetése nem feltétlenül teszi tisztábbá a képet.
Az Orbán Viktor által felsorolt értékek közül a hagyományos család védelme valóban kötődik a kereszténységhez, és talán a legkönnyebben megragadható példája annak, hogy hol ütköznek egymással a különböző ideológiák és világnézetek. Az emberi méltóság védelme is a bibliai világképből került a nyugati gondolkodásba. A Biblia szerint Isten az embert a saját képére teremtette, ezért értéke van az anyaméhben is és elesett, öreg korban is, sőt, mentális betegségek esetén is. A náci Németországban a szociáldarwinista alapokon álló rendszer gázzal irtotta a fogyatékkal élőket, a keresztény szeretetotthonok pedig oltalmazták és mentették őket. Nem helyes azt válaszolni, hogy a hatalomra jutott kereszténység is irtott embereket a története során, mert bár ez sajnos igaz, az ilyesmi mindig ellentétes volt Jézus tanításával, és erre általában maguk a keresztények mutattak rá. (Míg például a módszeres osztályalapú likvidálás nem ellentétes a marxizmus elméleti alapvetéseivel.) A nemzet és a keresztény hit kapcsolata már bonyolultabb, de kétségkívül lehet bibliai alapon is érvelni amellett, hogy az állam feladata a nemzeti szuverenitás védelme. A hitbéli közösségek állami támogatása és erősítése komoly csapdává válhat a keresztény közösségek számára, de önmagában üdvözlendő, ha az állam úgy ítéli meg, hogy ezek a közösségek jótékony hatással vannak a társadalomra. A keresztény közösségek felelőssége, hogy ha elfogadják a támogatást, védjék közben függetlenségüket is.
Vajon vannak-e ezek mellett további kulturális értékek, amelyeket egy kereszténydemokrata kormányzás felvállalhat és sikerrel védelmezhet ma Magyarországon? Találhat-e bölcsességet a keresztény világnézetben az élet más területein is? A válasz egyértelmű igen. Hadd kezdjem rögtön az emberi méltóságnál. Az Alaptörvénybe bekerült az a bátor mondat, hogy az emberi élet a fogantatással kezdődik. „Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.” Vajon összhangban van ezzel a magyarországi terhességmegszakítás gyakorlata? Nem jött el az ideje annak, hogy a kormány összhangba hozza ezt a gyakorlatot az emberi méltóság elvével, amely a magzatokat is megilleti? Nem kellene vajon hozzálátni ehhez a feladathoz, legalább a meggyőzés szintjén? És ha hiszünk az emberi méltóságban, vajon nem kellene sokkal visszafogottabban beszélnünk azokról az emberekről is, akiket nem szeretnénk beengedni hazánkba? Igen, a migránsokra gondolok. Attól, hogy valaki Európába akar bejutni jobb élet reményében, mi pedig ezt ellenezzük, az illető továbbra is embertársunk, akinek méltósága van. A tömeges migráció ellenzése és az idegengyűlölet nem azonosak egymással, ne is keveredjenek össze! A retorikában sem. Egy kereszténydemokrata kormány ugyanúgy védi az idegenek emberi méltóságát, mint (helyesen) a határokat. A kettő akkor sem zárhatja ki egymást, ha a kommunikációs háború zajában nehéz cizellált üzeneteket célba juttatni.
Arra is szeretném emlékeztetni a kormányzatot, hogy a keresztény kultúra része a jogosság. A jogosságot a rómaiak is ismerték, de a bibliai gondolkodásnak régebb óta fontos eleme. A Biblia szerint a király támasza a jog és az igazság. A jó uralkodó és a nép bírái nem tesznek különbséget a törvény előtt gazdag és szegény között, nem ítélnek részrehajlóan, különösen védik a kiszolgáltatottak igazságát. Egy kereszténydemokrata kormánynak egyik elsődleges feladata, hogy biztosítsa: az ügyészség és a bíróság előtt nem számít a vádlott kiléte, származása, vagyoni helyzete, politikai beágyazottsága, az, hogy kit ismer és kit nem ismer. A törvény előtt ugyanolyan sérülékeny legyen a helyi fideszes potentát, mint a volt szocialista képviselő. Ez szintén keresztény kulturális érték. Ahogy az is, hogy a közbeszerzéseken ne az döntsön, hogy kire írták ki a pályázatot, hanem az, hogy ki tudja a munkát jobban és olcsóbban elvégezni. Természetes, hogy a helyi vállalkozó elsőbbséget élvez a külföldivel szemben, és hogy barátokkal szívesebben dolgoztatunk, mint idegenekkel, meg hogy szívesebben alkalmazunk olyat, akiben bízunk, mint olyat, akit nem ismerünk. De az is biztos, hogy a keresztény értékek képviseletét határozottan rongálja, ha az ország gazdasága állami pénzzel kitömött családi vállalkozásnak tűnik, és az embereknek a kereszténységről egy-egy hirtelen meggazdagodott oligarcha vagy a Keresztapa c. film jut az eszébe. Nábót szőlője és a visszautasíthatatlan ajánlat okozta annak idején Aháb király vesztét is (1Kir 21).
Aztán keresztény kulturális érték például a szeretet és az alázat. A magyar kultúra soha nem lett teljesen kereszténnyé (mert hogy teljesen keresztény kultúra nem is létezik), a külsőleg felvett kereszténységbe mindig keveredett sok pogányság. Ha egy kormány a keresztény értékek társadalmi képviseletét tűzi zászlajára, vigyáznia kell arra, hogy a kereszténység neve alatt ne valami megkeresztelt pogányságot képviseljen. A kereszténység ezeréves hatása ellenére mi magyarok megmaradtunk például szégyen-becsület alapú kultúrának, amelyben a bűneink beismerése szégyen, becsületünk megvédése pedig akkor is kötelező, ha nyilvánvalóan nincs igazunk. Gyakran ma is összekeverjük az önbecsülést a büszkeséggel. Egy kereszténydemokrata kormány példát mutathatna, hogy az alázat előrébb való a becsületnél, a szégyent pedig fel tudja oldani a megbocsátás. A magyar virtus rokonszenvesnek tűnik, mert hozzászoktunk, belülről ismerjük, véd bennünket, de ideje őszintén szembenézni azzal, hogy mennyi kárt is okozott már nekünk történelmünk során. A keresztény kultúra a szeretetre épül, amely nem azért tesz vagy nem tesz dolgokat, mert akkor gyengének vagy erősnek látszik, hanem azért, mert az a másiknak jó vagy éppen rossz. És amikor az ember rosszat tett, azt egy valódi keresztény kultúrában (ha van ilyen) kész bűnbánattal elismerni.
A politikának sajátos logikája van, ezért a keresztény értékekkel való megtöltése összetett és ellentmondásos dolog. Ráadásul a sikeres politikai vezetés sokszor éppen azért sikeres, mert pontosan olyan, mint a társadalom, amelyet képvisel. Nem állítom, hogy a politikai logika mentén értem, hogyan lehet sikerre vinni a mai Magyarországon egy kereszténydemokrata programot. De ha egy politikai erő úgy dönt, hogy a kereszténységet tekinti iránytűnek a cselekvési programja számára, akkor az emberi méltóság, a család, a nemzet és a hitbéli közösségek védelme mellett érdemes megfontolnia a fenti értékeket is. És talán másokat is. Ez azért lenne különösen fontos, mert nélkülük hiteltelenné teheti és már középtávon is lerombolhatja azt, amit a többi területen felépített. Az alternatív ideológiákat szemlélve ez nagy kár volna.
A legnagyobb veszteség pedig az lenne, ha a kereszténydemokrata politika hiányosságai magát a keresztény hitet tennék vállalhatatlanná a társadalom szemében. Mert a keresztény hit sokkal-sokkal több, mint a kereszténydemokrácia. A keresztény hit az ember és Isten kapcsolatáról szól, Isten megváltó szeretetéről, amellyel legyőzi a bűnt és a halált, a világ újjáteremtéséről, és arról, hogy ki vehet abban részt. A kereszténység arról szól, hogy ki a valódi úr. Ennek akkor is lesz jelentősége, amikor az utolsó kereszténydemokrata kormányt is leváltották már. Sőt, az utódaikat is.
Ha hiszünk OV nak hogy ne a száját nézzük, hanem a kezét, akkor még vegyesebb a kép. Amúgy szinte minden főbb témában egyet tudnék érteni a kormánnyal, de vagy a hitelesség hiányzik sok helyen, van ahol a tényleges tett, sok helyen még mindkettő.
Persze a kisebb rossz alapon meg soká kormányozhatnak, de sajnos eléggé kellemetlen módon a magyar demográfia legnagyobb hőse meg mindig Ratkó Anna. Nélküle már rég összeomlott volna a nyugdíjrendszerünk…
Bizarr gondolat, de ha a nagy imrei-kádári vonal helyett a rákosista megy tovább 1953 után, 1990-ben egy állig felfegyverzett 15 milliós országot ért volna sokként a Marosvásárhelyi pogrom, ( bár valószínűleg a románok meg sem mérik lépni!!!( ami) utáni háborúban a magyar csapatok egy hónap alatt tökre verik a román hadsereget. ( megjegyzés : valószínűleg még 10 milliós országként is győztünk volna a gyenge és kaotikus Románia ellen, legalábbis a Pentagon így látta, mint utólag tudjuk…)
Fura dolog ez a politika.
„De ha egy politikai erő úgy dönt, hogy a kereszténységet tekinti iránytűnek a cselekvési programja számára, akkor az emberi méltóság, a család, a nemzet és a hitbéli közösségek védelme mellett érdemes megfontolnia a fenti értékeket is. És talán másokat is. Ez azért lenne különösen fontos, mert nélkülük hiteltelenné teheti és már középtávon is lerombolhatja azt, amit a többi területen felépített. Az alternatív ideológiákat szemlélve ez nagy kár volna.”
Ide kapcsolódva idézek egy radikális véleményt a NER-ről:
„Akár hívő vagy, akár nem, ezt nagyon fontos lenne megértened.
A NER egy gnosztikus vallásra épült államrendszer, aminek semmi köze a kereszténységhez, Orbán Viktor és a fia pedig vallási vezetők, vallási fanatikus hívekkel.
Amíg ezt nem érted meg, addig rejtély lesz számodra az egész magyar valóság.
Amíg azt hiszed, apa-fia, bármelyikük is keresztény, addig szintén vakon tapogatózol.
Viszont amint ez becsattan, minden történés a helyére kerül.
Krisztust követő hívőként főleg nem vonhatod ki magad az alól, hogy ezzel foglalkozz, mert az az elhívásod, hogy Krisztus kegyelme dicsőségének magasztalására élj, és tanúja legyél Krisztusnak, akiről bizonyságot kell tegyél alkalmas és alkalmatlan időben. Ez egy olyan idő, amikor egy bálványimádó és hamis vallást követő társadalomban kell Istenről bizonyságot tenned.” A.M. – Sarkos vélemény, lehet, hogy téves?
gyuri55-nek: az idézett vélemény leginkább abban téves, hogy a fiú hitét megkérdőjelezi. Mondta ugyan, hogy amióta Jézust megismerte, jobban szereti az apját. Ám az apát szeretni nem azt jelenti hogy AZONOSULNI vele, esetleg sőt.
Hihetetlen, hogy vannak akik nem látják: milyen „keresztény” értékrendben élnek azok, akik UTÁLJÁK a szegényeket ? akik betagozódnak, funkciókat keresnek, kapcsolatokat építenek – csak nem „keresztény” alapon ? A többiről ne is beszéljünk, ami mind ebből következik, de, hogy a „jelzőt” ne kapják meg, ahhoz ez is bőven elég.
\ (^_^) /
gyuri55,
abban biztos vagyok, hogy Gáspár Krisztusban testvérünk, egyébként apja is és fia is reformátusok. Azt az állítást nem tudom értelmezni sem, hogy a NER egy gnosztikus vallásra épült államrendszer. Szerintem ez butaság. Ha gond van a rendszerrel, az biztosan nem ez.
Éva – Második bekezdésed mondanivalóját nem értem (lehet, hogy csak én…)
Kedves Ádám! – Az állítást részletesen a következő írás/elemzés próbálja alátámasztani:
https://www.docdroid.net/nF47TFU/save-our-souls-hungaria.pdf
és:
https://www.facebook.com/angelika.mihalik/posts/10217476140154456
„nem kellene sokkal visszafogottabban beszélnünk azokról az emberekről is, akiket nem szeretnénk beengedni hazánkba? Igen, a migránsokra gondolok. Attól, hogy valaki Európába akar bejutni jobb élet reményében, mi pedig ezt ellenezzük, az illető továbbra is embertársunk, akinek méltósága van.”
– Aki jó szándékú, és valószínűleg üldözött keresztényként érkezik, ki nem akarja beengedni? Aki meg másként, jó eséllyel üldözőként érkezik, azzal miért kellene barátságosnak lenni? Van olyan is, aki nem keresztény, nem is üldöző, csak a rokonai azok, és ő közösséget vállal velük. Pech. Illetve ez az illető személyes döntése. A jó hír, hogy dönthetne másként is, ha akarna – ez a méltóságát tiszteletben tartó üzenet.
„a közbeszerzéseken ne az döntsön, hogy kire írták ki a pályázatot, hanem az, hogy ki tudja a munkát jobban és olcsóbban elvégezni”
– Nem mintha erre példát mutattak volna az alternatív kormányok… Mégis, egy így-úgy kereszténységre hivatkozó kormány előtt ott a lehetőség, hogy az eredeti felhalmozás évei után 2022-re immár a legtisztább kezűvé váljon Mo. történetében. Így legyen. Katalizálná a folyamatot egy e téren hiteles, és egyébként kormányképes ellenzék – sajnos még mindig nincs. Pl.: miért akarna 1l-t fogyasztani egy jó autó 100km-en, ha minden alternatívája, a rossz autókat is ideértve, legalább 4l-t fogyaszt? Az a logikus, ha az alternatívák paraméterei egymás közelében maradnak, plusz a jó autó még többet is fogyaszthat, megengedheti magának, versenyképes marad. Akkor jön változás, ha hozzá hasonlóan jó autók jelennek meg, és megszorongatják a piaci versenyben.
„ha a kereszténydemokrata politika hiányosságai magát a keresztény hitet tennék vállalhatatlanná a társadalom szemében”
– Ha kisarjadásvédelmi politika van, akkor nincs kereszténydemokrata politika, vegyük komolyan a saját elméleti modellünket. A kisarjadásvédelmi politika nem tudja lejáratni azt, amire nem is hivatkozik, sőt egyértelmű határvonallal választja el magát tőle.
Ádám! Köszönöm a cikket, jó volt olvasni, építő volt!
Vértes László: olvasom az érvelésed az alternatív kormányokról, és arról, hogy a vetélytársaknál egy jobb kormány van hatalmon. Csakhogy, amint a kereszténység szóba kerül, egy egyészen más mérce lép életbe. Egy objektív mérce. Pl: ne lopj! És Istennél nincs kicsi lopás vagy nagy lopás. 100 milliónyi vagy 10 milliárdnyi. A lopás az lopás.
Nehéz téma a magyar politikai rezsim keresztyén megítélése. Ott van pl. az alkotmány szövege: politikai fogás vagy valós keresztyén helytállás? Nem tudom. Nem igazán van valós, tiszta, objektív, igazán profi, hozzáértő állásfoglalás kormányunk működéséről. Most mondjam el a véleményemet? Volna bármi értelme is?
Azt lehet tudni, hogy egy keresztyén politikusnak a keresztyénsége hol kezdődik: mikor hitből hoz döntést. Nem a hatalom írányítja, nem az önzés, hanem tényleg a népért akar tenni valamit. A felebarátaiért. Isten dicsőségére. Bárcsak minden keresztyénnek mondott politikus ténylegesen aszerint tevékenykedne, amire kapta meghatalmazását a néptől! Nem kellenek itt nagy szavak, becsületes, szorgalmas munka kellene vezetőink részéről!
_”Az Orbán Viktor által felsorolt értékek közül a hagyományos család védelme valóban kötődik a kereszténységhez, és talán a legkönnyebben megragadható példája annak, hogy hol ütköznek egymással a különböző ideológiák és világnézetek.”_ Kötődik, de nem azon alapul. A muzulmánoknál is hagyományos család van. Ez az a pont, ami a legegyetemesebb. Mind a Biblia szerint, mint a történelem szerint, de még az etológia szerint család előbb volt, mint állam, mint vallás, mint nyelv, egyedül a házasság intézménye előzi meg időben a Biblia szerint. Apa-anya-gyerekek felépítésű család jellemezte az egész Földet egészen a legutóbbi időkig, Indiától Ausztráliáig, vallástól és társadalomtól függetlenül (kevés kivétellel). Logikus, hogy mivel ez a legalapvetőbb, a gonosz ezt fogja leghevesebben támadni (a házasság mellett), és ezt kell legjobban védelmeznünk a lerombolástól.
_”Arra is szeretném emlékeztetni a kormányzatot..”_ Innentől a cikket akár meg se írtad volna, Ádám. 🙁 Ennek a kormányzatnak ugyanis legfőbb jellemzője, hogy LEFELÉ nem figyel. Odaülhetsz a miniszterelnök irodájának ajtajába is, akkor se fog meghallgatni, nemhogy egyáltalán megfontolja a jótanácsot, a véleményt, az ellenvéleményt, vagy alternatívát, a kritikát, legyen mégoly jószándékú is. Semmit. Én eddig legalábbis egyetlen picurka példát nem láttam erre, csak egy-két meghátrálást (netadó, vasárnapi boltbezárás).
A választások után OV ezt nyilatkozta: _”Átfogó megállapodást szeretnék kötni a magyar nőkkel. A demográfia rajtuk áll, vagy bukik, ez az ő döntésük. Mondják el, mi pedig értsük meg, mit akarnak.”_ Én szívesen mondanék számára pár tippet, mitől ment el, és hogy mitől jönne meg a nők szülési kedve. Egyikhez-másikhoz anyagi forrás se kellene, csak puszta szemléletváltás, és még olcsóbb is lenne az államnak (pl a beavatkozásmentes szülések preferálása a fektetés-géprekötés-oxitocin-kengyel-hasranyomás-gátmetszés ellenében, ha a császármetszést nem dotálná kétszeresen a TB, mint a hüvelyi szülést, és ha a szülés szakmai protokollját bizonyítékon alapuló nemzetközi alapokra helyeznénk a mai elavult protokoll helyett). De most őszintén: el tudod képzelni, hogy személyesen leülhessek OV-ral egy szobában tíz percre, és előadhassam neki a véleményemet? El tudod képzelni, hogy TÉNYLEG kíváncsi rá? (A nemzeti konzultációt hagyjuk, az egy rossz vicc.) Lehetségesnek tartod?
Én nem. 🙁 Pedig igen jó a fantáziám.
A kormányzat másik fő hibája hasonszőrű: ha téved, nem fogja beismerni, mert az a gyengeség jele. Ők meg az erő politikáját folytatják. A tévedés beismerése lehetetlen, azzal ugyanis szavazókat vesztenének. Ki fog szavazni olyan kormányra, amelyik beismeri, hogy ebben-abban nem volt igaza? Ugye. Inkább mennek rendületlenül a rossz irányba (gondolok itt pl Ócsára, vagy a közelmúltból az ápolási díjra), csak legyen mögöttük a többség.
Az erő politikájában nagyon sikeresek, azt kell mondjam. Tudják, hogyan kell hatalomra kerülni, és hogyan kell ott maradni. Ov nem is titkolta, csak sokáig nem akartuk meghallani: a legfőbb eszköz épp a korrupció és a barátok helyzetbe hozása, egy új – Fidesz-hű – felső tízezer helyzetbe hozása, kiépítése. Ahhoz, hogy hatalmat kapjanak, mocskosan kell küzdeni, mocsos eszközökkel. Az ellenfeleiket elgyengítik és egymás ellen fordítják, a híveiknek ellenségképet nyújtanak, ami mentén egyesíteni lehet őket. Védekezés helyett támadnak, és kihasználják azt az egyszerű pszichológiai alapelvet, hogy a negatív vélemény jobban megmarad az emlékezetben, mint a pozitív (arra mindenki emlékezik, mivel vádol a kormány egyeseket, az viszont már nem üti meg a társadalom ingerküszöbét, amikor ugyanezen vádak alól a bíróság felmenti a vádoltakat, és a kormányzatot helyreigazításra ítéli).
„Veled, Uram, de nélküled?” (idézet az István, a király-ból)
_”Ez azért lenne különösen fontos, mert nélkülük hiteltelenné teheti és már középtávon is lerombolhatja azt, amit a többi területen felépített. […] A legnagyobb veszteség pedig az lenne, ha a kereszténydemokrata politika hiányosságai magát a keresztény hitet tennék vállalhatatlanná a társadalom szemében.”_ Teljesen egyetértek. Tapasztalom is sajnos a saját bőrömön is, hogy a kormány politikai kereszténysége milyen valóságosan tud szégyent hozni a bibliai értelemben vett kereszténységre, és gátat állítani elébe. Hovatovább a keresztény szó szitokszóvá alacsonyul, a Tízparancsolat meg közröhejjé. 🙁
Emberekkel beszélgetve, vagy fórumok kommentjeit olvasva szembesülök azzal,
sokaknak hasonló a véleménye mint Krisztinának. Úgy gondolom lehet hívő em –
berként véleményt alkotni, küzdeni a jogosságért, ha az adott kormány a ke –
resztény kultúra védelmét tűzte ki célul. De véleményem szerint a Krisztust
követőknek ebben a politikai helyzetben is Pál apostol Kolossébeliekhez írt
levelének 3:1-3 versei az útmutatók:
„Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak,
ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafenn valókkal törődjetek,
ne a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal
együtt az Istenben.”
Hisz végül is drága Urunk a benne való békességet ígérte az övéinek ezen a világon, nyomorúságok között:
„Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon
nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” (János 16:33)
Krisztina velemenyevel egyetertek. Korabbi hivatkozasaimba erdemes belenezni. Elgondolkodni az eropolitika mogotti lelki/szellemi beallitodasrol, ami lehet, hogy nem is kereszteny…
A méltányosság kedvéért hadd tegyem a másik serpenyőbe, hogy az elmúlt napokban több levelet kaptam nyugat-európai keresztény barátaimtól, akik irigykedve figyelik a magyar kormány családpolitikáját. Egyikük ezt írta:
„Hi Adam,
I’ve just tweeted this – especially note the figures on how parameters have changed in chart at the bottom of the article
Hungary sees numbers of divorces and abortions plunge and marriages and female employment rise with introduction of pro-family policies https://bit.ly/2sGvi3v
Really astounding and needs more publicity – not often in today’s Europe that we see an experiment in social policy that really delivers!
You are leading the way now in Hungary
Peter”
Peter, aki ezt írta, széles kitekintéssel és több évtizedes nemzetközi tapasztalattal rendelkező orvos és bioetikus. Az ő országában melegházasság, LMBTQI propaganda, abortusz-kultusz és muszlim migráció van, illetve azok elhallgattatása és megszégyenítése, akik akár elméletben felvetik, hogy a kormány támogathatná a hagyományos családmodellt is.
Egy másik ismerősöm ma küldött tovább nekem egy hírlevelet, amelyben egy családokat támogató brit szervezet képviselője írta: „However these results from Hungary show that it is possible for the state to support the family, not subvert it. How refreshing it would be were any mainstream British party to pay serious attention to the example of Hungary and countries like it.” A barátom ezt így kommentálta:
„Dear Adam.
We were pleased to read this about Hungary.
Kind regards
Robert”
Áprilisban egy finn ismerősöm jött oda hozzám, a második mondata ez volt: „Irigykedve nézünk titeket és azt kívánjuk, bárcsak Orbán a mi miniszterelnökünk lenne.” Egy horvát ismerősöm szinte ugyanezekkel a szavakkal fejezte ki, mennyire frissítő számukra a progresszív nyugati modellek alternatíváját látni Magyarországon. Egy brit parlamenti lobbista ismerősöm nemrég azt mondta, hogy a brit parlamentben a toryk között sokan szimpatizálnak azzal, amit Orbán próbál Magyarországon megvalósítani.
A fenti cikkben szereplő adatok – abortuszok és válások számának drasztikus csökkenése, házasságkötések és születések számának növekedése – tényleg elgondolkoztatóak és bizonyítják, hogy számít egy kormány családpolitikája. Szerintem ezt nem lehet és nem szabad elvitatni, ahogy azt sem, hogy az eredményeknek tagadhatatlanul közük van ahhoz, hogy a kormány keresztény kulturális alapon akar politizálni. Ezen a területen mindenképpen. És ez jó.
Kedves Ádám!
„A fenti cikkben szereplő adatok – abortuszok és válások számának drasztikus csökkenése, házasságkötések és születések számának növekedése – tényleg elgondolkoztatóak és bizonyítják, hogy számít egy kormány családpolitikája. Szerintem ezt nem lehet és nem szabad elvitatni, ahogy azt sem, hogy az eredményeknek tagadhatatlanul közük van ahhoz, hogy a kormány keresztény kulturális alapon akar politizálni. Ezen a területen mindenképpen. És ez jó.”
Az abortuszok száma szerencsére a rendszerváltás óta folyamatosan csökken.
http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_hosszu/h_wdsd001b.html?down=860
Ennek biztosan semmi köze a jelenlegi kormány intézkedéseihez. A válások számának csökkenése 2010 előtt kezdődött, úgy mint a házasságok számának növekedése. Butaság ezeket a társadalmi folyamatokat a kormány politikájának betudni. Azt te sem gondolhatod komolyan, hogy 2011-ben azért nem válik el valaki, mert a fidesz nyerte a választást egy évvel korábban…. Persze dicséretes a keresztény és családbarát politika, de nem kell belelátni a dolgokba azt, ami nincs, ilyen téren sajnos csak évtizedes távlatokban jelentkezik eredmény.
Kedves Bálint,
a termékenységi ráta 2012-ig folyamatosan csökkent vagy stagnált, 2013 után kezdett emelkedni és jutott 1,2 környékéről 1,5 fölé. Ehhez kapcsolódik a házásságkötések számának radikális növekedése is, valamint a válások és az abortuszok számának csökkenése. Természetesen minden változás és trend oka többtényezős, és mindig kérdés, mennyire képes egy kormányzat formálni az emberek döntéseit és kultúráját. Igazad van abban, hogy ez hosszútávon dől el. De most már egy nyolcéves időszak szándékainak és eredményeinek határozott egybeesését láthatjuk, amit nehéz nem észrevenni. Különösen, ha mondjuk összehasonlítjuk a focival…
Kedves Ádám,
a termékenységi arányszám a régiónkban, a még mindig válságban lévő déli országok kivételével szinte egész Európában növekszik hasonlóan hozzánk.
http://ec.europa.eu/eurostat/tgm/table.do?tab=table&init=1&language=en&pcode=tps00199&plugin=1
Én azt gondolom, hogy ennek oka az, hogy egy válságban, amikor az embereknek nincs munkájuk, pénzük, nem látnak jövőképet, akkor kevésbé fognak gyereket vállalni, míg a válság elmúlásával, a fellendülés következtében fordított folyamatok játszódnak le. Természetesen nem akarom elvitatni, hogy a munkanélküliség csökkenésében, anyagi biztonságban stb. a kormányzat szerepe igen fontos. Jó lenne még bízni benne, hogy ez a kormány tényleg képes megváltoztatni a demográfiai folyamatokat, lehet, hogy csak az én személyes bizalmatlanságom, hogy már nem tudok bennük hinni, persze azért örülnék, ha nem nekem lenne igazam.
Nyugat-Európa országaiban javulást a muszlim migráció okoz, muszlimok közt magasabb a népszaporulat. Én azt feltételezem, hogy a társadalmi viselkedésre hat az egy irányba mutató kormánypolitika, de néhány év múlva tényleg talán okosabbak leszünk.
Ez igaz, bár nálunk sem a keresztény, fehér magyarok szaporodnak a leggyorsabban (ezt minden rasszizmus nélkül mondom). A térképen jól látszik, hogy hol a legmagasabb a termékenység:
http://ec.europa.eu/eurostat/tgm/mapToolClosed.do?tab=map&init=1&plugin=1&language=en&pcode=tgs00100&toolbox=types
Én is kíváncsian várom, hogy milyen irányba sikerül kormányozni az országot.
Kedves Antal Bálint,
érdekes a statisztika a 13:18-as kommentben.
Bár látni egy trendet a fejlődő országoknál, a változás mértékében Európában mégis kiugró Magyarország. Persze ó kérdés, hogy ebben mennyi szerepe van az alacsony 2010-es vagy 2011-es bázisnak…
Kedves Ádám!
Köszönöm, hogy időről időre eszembe idézed a mérleg másik serpenyőjét is. Szükségem van rá, hogy tudjam és el ne felejtsem, hogy a jelenlegi kormánynak van jó hozadéka is. Védi a családot, a heteroszexuális házasságot, a határainkat. (Mostanában egyes családoknak már enni sem adnak a tranzitzónában, hátha elmennek maguktól.) Ez ugye a serpenyő egyik fele. Csak sajnos ez nem feledteti rosszat.
Azt sem kell magyarázni, hogy nem csak idehaza vannak, akiknek TÉNYLEG tetszik OV politikája, hanem külföldön is. De nem ettől lesz helyes valami. A konzervatív családpolitika nem feltétlenül jár együtt jogszerű kormányzással vagy helyes ideológiával, lásd 1951-56: kemény diktatúra, nulla abortusz.
Számomra az is nagyon riasztó, hogy OV hideg fejjel azért támogatja Erdogan autokrata és egyre kevésbé szekuláris politikáját, mert azt reméli, hogy egy erős – bármilyen bel- és külpolitikájú, de erős – Törökország majd megvédi Európát a szintén többségében muzulmán migránsoktól.
Veled Uram, de nélküled? Tényleg helyes ez így? Hogy korrupcióval és megfélemlítéssel épít hatalmat a Fidesz ahhoz, hogy a konzervatív védelmi és családpolitikáját megvalósíthassa? Nem lehetne mégis másként? Tényleg csak ez az egy út van? Igen, több házasság fog köttetni, és több gyerek fog születni (remélhetőleg kevesebb magzat meghalni). És milyen országban fognak ők élni? Milyen erkölcsi értékeket fognak ott kapni? Konkrétan a saját gyerekeimre gondolok. Olyan országban fognak felnőni, ahol nem az elért eredmények és a szakmai teljesítmény fognak számítani, hanem a politikai kapcsolatok. Ahol mindegy, hogyan teljesítesz, ha rosszul lájkolsz a fészbúkon, akkor kirúgnak. Ahol egy tollvonással elvehetik a megélhetésedet, amiért húsz évig küzdöttél. Tisztesség, becsületesség és jól elvégzett munka helyett könyöklésre, nyalásra és megalázkodásra fog nevelni ez a politikai berendezkedés. Ahol lassan megint újra egypártrendszer lesz, egy média, egy hang, egy vélemény, egy gyűrű… https://index.hu/belfold/2018/08/16/ugytudjuk_plakat_szombathely_ungar_peter/
Krisztina,
én abból indulok ki, hogy a világ mindig világ lesz, ezért minden hatalom megítélése szükségszerűen vegyes. Jézus is azt mondta, hogy szegények mindig lesznek, vagyis nem építhetünk utópisztikus várakozásokra, az Isten országát csak az Isten országa hozza el. Ugyanakkor szívből örülök annak, hogy egyelőre nem tudott tért foglalni Magyarországon az az ideológia, amely a nyugati társadalmakat a legalapvetőbb antropológiai szinteken mérgezte meg, és hogy a kormány egy azzal ellentétes világkép alapján gondolkodik a társadalompolitikai kérdésekről. Örülnék annak, ha ez erősödő trenddé válna tőlünk nyugatra is, és erről sok nyugati ismerősöm is így gondolkozik. Éppen a genderszakok megszüntetése kapcsán írta pár napja egy brit barátom: „Excellent News! What an enlightened country you live in”.
Valóban komoly probléma Magyarországon a korrupció és az, hogy a lehetőségek sokszor a politikai lojalitástól függnek. De ebben nem sok újdonság van. Magyarország többszáz éve urambátyám világ, ebből nem tudott kitörni sem a szocializmus alatt, sem a rendszerváltás utáni kapitalizmus éveiben. De én éltem diktatúrában is, és az azért más volt. Mielőtt eszembe jutna panaszkodni, visszagondolok azokra az évekre, vagy mondjuk Norvégiára gondolok, ahol pillanatok alatt ok nélkül elviszik a gyerekedet, vagy a nemek kérdésében teljesen összezavarodott Németországra, és eszeveszett hálával gondolok arra, hogy a gyermekeim itt élhetnek és nem máshol. És akkor a világ egyéb tájairól most ne is beszéljünk. Nemzetközi összehasonlításban Magyarország egyáltalán nem rossz hely.
„………………………………………………………… Nemzetközi
összehasonlításban Magyarország egyáltalán nem rossz hely.”
Örömmel olvasok hasonló megállapításokat, mert összhangban van tapasztalataimon
alapuló véleményemmel. A problémák, nehézségek ellenére Ádámhoz hasonlóan én is
„eszeveszett hálával gondolok arra”, hogy itt élek, és ezt nem egyfajta rezignált
belenyugvással teszem, hanem mert valóban szeretem hazámat, Magyarországot.
De jólesett ezt leírni!