Néhány hiperkálvinistát leszámítva szerintem nagyjából minden keresztény egyetért azzal, hogy jó dolog, ha az egyház taglétszáma nő. Egyetlen bölcs vezető sem arra törekszik, hogy a gyülekezete vagy a felekezete veszítsen a tagjaiból. A korai egyház növekedő egyház volt: „Isten napról napra gyarapította a gyülekezetet üdvözülőkkel”. Persze, voltak hanyatló időszakok is (pl. 2Tim 1,15-18), de alapvetően a gyarapodás jellemezte az első gyülekezeteket. Klaus Douglass Az új reformáció és Rick Warren Céltudatos gyülekezet c. könyvének népszerűsége mutatja, hogy a növekedés fontosságát ma már Magyarországon sem kell nagyon bizonygatni. Evangéliumi körökben egyre népszerűbbek azok a szociálpszichológiai kutatásokon alapuló módszerek, melyek a gyorsabb és hatékonyabb gyülekezetnövekedést hivatottak elősegíteni, a tagjaikat főleg beleszületéssel szerző népegyházak elöregedett tagságukat és kiürülő templomaikat látva pedig pánikszerűen konstatálják, hogy ha nem sikerül megfordítaniuk a trendet, egyházaik egy-két nemzedéken belül kihalnak.
Csakhogy a növekedésre való törekvés szörnyű csapdává is válhat az egyház számára. A legnagyobb veszélyt az jelenti, ha a növekedési stratégiát úgy koronázza siker, hogy az egyház álmegtérőkkel telik meg, akik anélkül csapódnak az egyházhoz, hogy a szívükben gyökeres fordulat történt volna. A korai egyház üdvözülőkkel gyarapodott. Olyan emberek voltak ők, akik elhitték, hogy Jézus feltámadt a halálból, megbánták a bűneiket, megtértek, és a hatóságok fenyegetései ellenére elkötelezték magukat Jézus követése és az ezzel járó életváltozás mellett. Valódi megtérések voltak. Nyilván akadt azok között is olyan, amelyikről később kiderült, hogy nem volt mély a gyökere, a többség esetében azonban a Szentlélek újjászülő erejéről volt szó (1Thessz 1,4-5). De vajon elmondható-e ez a Nagy Konstantin utáni időszakról, amikor tömegével léptek be az egyházba az emberek? És vajon beszélhetünk-e valódi megtérésekről ott, ahol pszichológiai és szociológiai kalkulációk képezik a gyülekezetnövekedési stratégia alapját? Félő, hogy inkább összekeverjük a politikai érdek, illetve a divat és a marketing hatását a Szentlélek erejével, és álkeresztényekkel töltjük meg a gyülekezeteket. Már amennyiben sikeresek vagyunk.
A 2012-es Together for the Gospel konferencián Mark Dever az egyházakat megtöltő álkeresztények problémájáról tartott előadást Álmegtérések: az egyház öngyilkossága címmel. Mark Dever a washingtoni Capitol Hill baptista gyülekezet lelkészeként vált ismertté. Deverről sokat elárul a következő történet. Egyszer egy szenátor kérte felvételét az általa pásztorolt gyülekezetbe. Óriási megtiszteltetés, nem? Ugyan, melyikünknek nem hízelegne? Az amerikai fővárosban számos misszió tűzte ki célul, hogy képviselőket és szenátorokat nyerjen meg az evangélium ügye számára, és most tálcán kínálja magát a lehetőség! Devert egyáltalán nem hatotta meg a titulus. Ugyanazt tanácsolta a szenátornak, amit mindenki másnak, aki csatlakozni akart a gyülekezetéhez: vegyen részt a tagságra felkészítő tanfolyamon. Mikor a szenátor megtudta, hogy ez egy hét alkalomból álló sorozat, azt felelte: „Bocsánat, de nekem erre nincsen időm!” Dever azt felelte: „Semmi gond. Térjünk vissza a tagság kérdésére, ha majd lesz rá ideje.”
Dever hozzáállása mögött nem csak a személyválogatás elutasítása állt, hanem az a mély meggyőződés is, hogy a keresztény gyülekezetek hosszútávon öngyilkosságot követnek el, ha álmegtérőkkel gyarapodnak. Az evangéliumi konferencián elmondott előadásában ezt a problémát világítja meg prófétai erővel. Dever természetesen nem azt vitatja, hogy Isten népében mindig is voltak áltestvérek, akikről ez már vagy életükben kiderült (1Jn 2,19), vagy az utolsó napon fog kiderülni (Mt 7,21-23), ahogy azt sem tagadja, hogy a hívők is küszködnek a bűneikkel és szinte naponta új megtérésre van szükségük. Azzal meg aztán végképp nem lehet Mark Devert vádolni, hogy az evangélizáció ne lenne fontos neki.
Dever az álmegtérőkkel való növekedést tartja rendkívül nagy veszélynek. A problémának legalább négy dimenziója van. Először is veszélyt jelent magára a „megtérőre” nézve, hiszen gyülekezeti tagsága azzal áltatja őt, hogy örök élete van, miközben ugyanolyan elveszett, mint előtte volt. Előzetesen és utólag is helye van a bibliai elvek szerinti szűrőknek. Pál azért tanácsolja, hogy a botrányos életet élő gyülekezeti tagot zárják ki, hogy végül a lelke üdvözülhessen (1Kor 5,5), hiszen ha megmaradhatna a gyülekezetben, megtévesztené önmagát, és valódi megtérés nélkül végleg elkárhozna. (Zárójelben jegyzem meg: ezért nem fogadható el gyakorló homoszexuálisok igénye, hogy őket keresztény testvéreknek tartsuk. Végtelenül szeretetlen elhitetni embertársainkkal, hogy békességük van Istennel, ha ez Isten igéje szerint nem igaz.)
Dever szerint az álmegtérőkkel való növekedés nagy veszély a gyülekezetekre nézve is, hiszen megváltoztatja a közösség belső természetét. Ha Pál szerint egyetlen botrányos életű gyülekezeti tag olyan, mint a kovász, mely megkeleszti az egész tésztát, ha nem lépnek fel ellene (1Kor 5,6-7), milyen lehet akkor az a gyülekezet – teszi fel Dever a jogos kérdést –, amelyikben számos ilyen tag van? Milyen az a gyülekezet, amelyikben százával vannak ilyen emberek? Vajon hogy hat ez a közös életünkre? Nem lesz kevesebb köztünk a szeretet és a megbocsátás, az öröm és a remény, ha a tagok többségének nincs új élete? Vajon hogyan hat az álmegtérők jelenléte arra, ahogy a gyülekezeti tagok a vezetőikhez viszonyulnak? Természetesen az újjászületett hívők is vétkeznek, de ők bűnbánó bűnösök, nem megkeményedett bűnösök. Ha az utóbbival van tele egy közösség, olyanná válik maga is, mint a világ. A képmutatás miatt talán még rosszabbá is.
De a probléma sokkal nagyobb, folytatja Dever. Ha az egyház álmegtérőkkel van tele, a világ felé való bizonyságtétele hiteltelenné válik. A világ nem fog megkérdezni minket a bennünk lévő reménységről, ha azt látja, hogy a reménységünk nem különbözik az ő reménységüktől. Ha a világ bemegy az egyházba, az egyház eltűnik a világból – figyelmeztet Dever. És mennyire igaza van! Vajon érdemes csodálkoznunk azon, hogy az egyház a világtól tanult mentálhigiénés módszerekre cseréli az evangélium üzenetét, amikor azt tapasztalja, hogy saját tagjai nem élik át a bibliai evangélium erejét? Ha az egyház olyan tagokkal van tele, akiknek nincs új életük, teljesen természetes, hogy a tagok olyan üzenetet fognak követelni, amely valóságos a számukra, ha egyszer az evangélium nem az. A világnak meg marad a saját romlandó portékája, hiszen az egyház is az övé után nyúl.
Túl erős ez a vád? Azt javaslom, nézzünk körül a keresztény nagyegyházakban népszerű előadók között. Véletlen lenne, hogy a tavalyi Csillagpont főelőadója Bagdy Emőke klinikai pszichológus volt? Semmi bajom Bagdy Emőke személyével, de gyanítom, nem az Ige iránti hűsége, inkább szakmai hírneve miatt kapott meghívást. Belenyúlok egy másik darázsfészekbe is. Vajon az evangéliumi szentség vagy a lélektanra alapozott önismeret ígérete vonz annyi embert Pál Feri katolikus atya előadásaira? Jézus vagy Jung miatt hallgatják őt tömegek? Biztos van ilyen is, meg olyan is, de a jelenségről ennél azért bátrabb gondolatokat is megengedhetünk magunknak. Vajon ki tölti be a piaci rést, és mivel? Figyeljük meg, miben keresik egyházi vezetők a kiugrási pontokat, és sokat megtudunk arról, van-e az egyháznak üzenete, mely a világ számára reménység lehet! Ha az egyház álmegtérőkkel van tele, ne csodálkozzunk azon, hogy az egyház tagjai olyan vezetőket és tanítókat választanak maguknak, akik azt hirdetik, amit hallani szeretnének. Nem teljesen logikus ez? Szerintem teljesen logikus. A misszió szempontjából pedig tragikus.
A negyedik probléma azonban még ennél is súlyosabb. Ha az egyház álmegtérőkkel van tele, Isten nevére hoz gyalázatot. Az egész Biblia azt tanítja, hogy Isten saját neve dicsőségére hív el egy népet, és ez a nép az egyház. Az egyház azért létezik, hogy szentségével Isten nevére hozzon dicsőséget. A világ fiainak bajuk van ezzel a mondattal. Az újjászületett keresztényeknek nincs ezzel bajuk. Az egyházban lévő álmegtérteknek megintcsak bajuk van a mondattal. Dever szerint ezért jó teszt az egyház állapotának megítéléséhez, hogy egy ilyen kijelentésre hogyan reagálnak a keresztények. Ha az egyház nem tölti be azt a szerepet, hogy Isten szentségét megmutassa, Isten nevét fogják gyalázni a népek. Krisztus azonosítja magát az egyházával. Ha az egyház olyanokkal van tele, akik életükkel megtagadják Krisztust, Krisztus nevét éri gyalázat. Ez a legkomolyabb botrány, és ez van, amikor az egyház álmegtérőkkel telik meg. Fontos a növekedés, de nem mindenáron. Azon az áron egyáltalán nem fontos, hogy a kívülállók Isten nevét szidalmazzák miatta. Pedig nem ez történik évszázadok óta?
Ha ritka elhajlásokról lenne szó, mint a korinthusi gyülekezet esetében, akkor is szóvá kellene tenni a dolgot, hiszen az apostol kemény szavakkal figyelmeztetett a veszélyekre. De a „fennálló kereszténység” esetében (ahogy Kierkegaard utalt a történeti struktúrákra) nem egyes esetekről beszélünk, hanem egész rendszerekről, melyek álmegtérőkkel látják el az egyházat. Ezek a rendszerek fenntarthatják magukat ex opere operato szentségekkel is, de támaszkodhatnak ex opere operato „bűnösök imájára” is. Mindkettővel kapcsolatban óriási zavar van a fejekben. Sajnos évszázadok óta. Hála Istennek, Mark Dever tiszta hangja nem az egyetlen. Isten újból és újból választ magának szolgákat, akik ki merik mondani, ha a császár meztelen. Most Mark Dever szólalt meg. Korábban Wycliffe, Luther, Bunyan, Spener, Whitefield, Spurgeon és Bonhoeffer. Vagy éppen Tolnai Dali János, Kornya Mihály és Kiss Ferenc.
Angolul tudóknak javaslom, hogy hallgassák meg Dever egész előadását. Prófétai üzenet, régóta (és újból és újból) aktuális.
Nekem hasonlóan őszintének tűnik Paul Washer is… őróla mit gondolsz?
Igen, Paul Washer is hasonlókat mond.
Itt többről van szó mint öngyilkosság úgy gondolom megváltó elleni mély bűnről, vétekről van szó.
Ami pusztító erővel hat az egyházra.
Üdv: Pali
Pali, örülök, hogy újra megszólaltál, hiányoltam már a hangodat. 🙂
Ádám!
Mi a véleményed az Alfa kurzusról?
Tóni
Értékes és aktuális írás.Kevesen foglalkoznak ezzel a jelenséggel amely
csak a teljesítménye összpontosít és a statisztika bűvöletében él.
Szükségesek az ilyen ébresztő egyben figyelmeztető írások.
Tónibátyám, végig kellene csinálnom egyet, hogy komoly véleményt mondhassak róla. Az alapötlet szimpatikus, közös étkezés közben más is evangélizált már. 🙂 Evangélizáció terén amúgy ódzkodom a tuti módszerektől, de ez részben a személyiségemből fakad.
Fontos téma, bár annyit azért hozzátennék, hogy Magyarországon elterjedtebbnek látom: ha egyre kevesebben is vagyunk, de mi vagyunk az igazi hívők szemléletet. Nagyon sok olyan gyülekezet van, amit egyáltalán nem érdekelnek a „számok”. Szerintem a lónak még az innenső oldalán állunk többségében, de nem jöhet elég korán a figyelmeztetés, hogy át ne essünk 🙂
„Előzetesen és utólag is helye van a bibliai elvek szerinti szűrőknek. Pál azért tanácsolja, hogy a botrányos életet élő gyülekezeti tagot zárják ki, hogy végül a lelke üdvözülhessen (1Kor 5,5), hiszen ha megmaradhatna a gyülekezetben, megtévesztené önmagát, és valódi megtérés nélkül végleg elkárhozna.”
„Ha az egyház álmegtérőkkel van tele, a világ felé való bizonyságtétele hiteltelenné válik. A világ nem fog megkérdezni minket a bennünk lévő reménységről, ha azt látja, hogy a reménységünk nem különbözik az ő reménységüktől. Ha a világ bemegy az egyházba, az egyház eltűnik a világból”
„Ha az egyház álmegtérőkkel van tele, Isten nevére hoz gyalázatot. Az egész Biblia azt tanítja, hogy Isten saját neve dicsőségére hív el egy népet, és ez a nép az egyház.”
„Krisztus azonosítja magát az egyházával. Ha az egyház olyanokkal van tele, akik életükkel megtagadják Krisztust, Krisztus nevét éri gyalázat. Ez a legkomolyabb botrány, és ez van, amikor az egyház álmegtérőkkel telik meg.”
„Isten újból és újból választ magának szolgákat, akik ki merik mondani, ha a császár meztelen. Most Mark Dever szólalt meg. Korábban Wycliffe, Luther, Bunyan, Spener, Whitefield, Spurgeon és Bonhoeffer. Vagy éppen Tolnai Dali János, Kornya Mihály és Kiss Ferenc.”
Ámen!!!
„Vajon ki tölti be a piaci rést, és mivel?”
Ebben a kis kérdésedben van a lényeg. Csak enyhén fogalmazol. Nem piaci rés van, hanem piaci szakadék. Ennek oka az, hogy a kereszténység erőtlen – legalábbis amennyit én látok belőle. Tulajdonképpen csak beszél és nem mutat. Ha belegondolok, semmi másból nem áll az, amit én magam körül kereszténységnek látok, mint tanításból, prédikációból, könyvekből, elvekből, filózgatásból, elméletekből, pszichológiai jelenségekből, modern hangzású pop-rock dicsőítésből valami olyan dologról, aminél hatalmasabb nincs ezen a világon. Amikor azonban ezt a mindennél hatalmasabbat a sok elmélet után be is kellene mutatni, akkor a szokásos kép tárul elém: a sánták látnak, a vakok járnak. A keresztényeket ugyanúgy veri az élet, mint a buddhistákat, ateistákat vagy Jehova Tanúit. Ugyanolyan önzők, maguk felé hajlók, manipulatívak, kedvesek, jóindulatúak, barátságosak, mint akárki más. (Természetesen vannak kivételek). Hol van akkor az egyházban az a hit, ami hegyeket mozgat, ha nagy léptékben semmi komoly különbség nem látszik?
Az persze, hogy a kereszténység ilyen látványosan nem működik, piaci réshez fog vezetni. Az emberek szerintem itt két részre oszlanak: egyik részük keresni kezd valami olyat, ami talán majd betömi ezt a rést, ezért fordulnak mindenféle dologhoz, pszichológiától a különféle módszerekig. A másik csapat még makacsabbul hisz és fundamentalista módon olyanokat képzel maga köré, ami nem létezik. Ők azok, akik mindenben csodát látnak, harapnak az aktuális sikerkönyvekre – röviden egy nem létező világban élnek. És persze mindig volt, van és lesz egy mag, akik igyekeznek középen maradni, megőrizni a kiegyensúlyozottságukat és a józan eszüket. A legfárasztóbb utat, a szellemi kötéltáncot választják.
Szerintem pontosan ezért jönnek álmegtérők: kellenek a nagy statisztikák növekedésről, ellenőrizhetetlen történetek mindenféle csodás gyógyulásról – mert így legalább az illúzió megmarad, hogy működik, ami nem működik.
Tudom, megint pesszimista vagyok. De úgy vélem, ameddig nem leszünk magunkkal kegyetlenül őszinték és nem ismerjük be, hogy megfeneklettünk a szó minden értelmében, nem vagyunk hajlandók beismerni a meztelen valóságot, ez a helyzet semmit nem fog változni.
Bocsánat a kifakadásért. Nyilván szubjektív és lehangoló, amit leírtam, valószínűleg nem is fogsz egyetérteni. Sajnos tényleg úgy vélem, a helyzet több mint rossz. Ismerek nagyszerű, tehetséges és elszánt keresztényeket is, akik jó irányba húzzák a szekeret. Vannak kiváló kezdeményezések, szuper könyvek, jó prédikátorok, naprakész és differenciáltan gondolkodni képes tanítók, született tehetséggel megáldott zenészek. Velük együtt is rosszak a mutatók. Az erőt hiányolom az egyházból, ami hitelesítene számomra mindent, amiről beszélünk.
Kedves Ádám!
Szívemből szóltál.
Péter
Nagyon elgondolkodtató, amit Sytka írt. És tiszteletre méltó ez az önmagunkkal való kegyetlen-őszinte szembenézés. Kereszténynek gondolom magam, megkaptam az elhívást. De hosszú volt az út, míg elfogadtam. (Én ugyanis nem születtem bele egy ilyen értékrenddel bíró családba.) Tagja lettem egy gyülekezetnek, megtérésem valódi volt, de már nem járok oda, csalódtam, mert azt tapasztaltam, nem sok különbség van a világ és az itt levők magatartásában. A legfőbb problémám most az, lehetek-e keresztény közösség nélkül? Egyáltalán: számít-e az, minek nevezzük magunkat? Láttam én már magát ateistának mondó embert, aki keresztényeket megszégyenítő módon él, és láttam sokféle keresztényt is. (Pont ezzel a sokféleséggel van bajom.)Én is azt érzem, mint Sytka. Sok a duma, s kevés a valódi felmutatott gyakorlati érték, cselekedet.
Jelenleg – magamra vonatkozóan – csak a kegyelemben hiszek.
Kedves Ádám!
A cikked sok mindent megmozgatott bennem, nagyon egyet tudok vele érteni. Engem például az ApCsel29 (Acts29) akasztott ki. Ugyanakkor szeretném Bagdy Emőkét kicsit a védelmembe venni! Egyáltalán nem kétlem, hogy a szakmai hírneve miatt hívták meg a Csillagpontra, de talán mindenkit meglepett, amikor az utolsó előadásában az ige iránti hűségéről is bizonyságot tett! Mindemellett nagy vonalakban egyetértek veled, nem tudom megérteni például, hogy miért helyezkedik Bagdy Emőke és „Pálferi” egy platformra Müller és Popper Péter, Szendi Gábor, vagy Csernus Imre stb… Ráadásul Páferinek az az előadása, amin egyszer jelen voltam, semmilyen szinten nem volt köthető Jézushoz – pedig olvastam már olyan könyvet, amiben másnak ez sikerült Jung pszichológiáján keresztül, ha nem is maradéktalanul.
Endre észrevétele elgondolkodtató.Érdemes lenne az általa
felvetett jelenséget-amikor egy közösség zárt körű társasággá,
amolyan kaszttá válik-górcső alá venni.Az önelégült hívők és
közösségek is megérnének egy jó kis tanulmányt,mert léteznek.
Kedves Ádám!
Mark Dever (és te) szívemből szóltok.
Egy megjegyzés: katolikusként Pál Ferencről jót nem tudok mondani. Egy barátom tönkrement házassága (4 otthagyott gyerek), egy másik tönkrement hite írható a „számlájára”. Erről érdemes elolvasni a „Pál Ferenc atya – avagy hogy kerül a bulvárpszichológia az oltárra” című blogbejegyzést:
http://hortuscarmeli.blogspot.hu/2009/01/pal-ferenc-atya-avagy-hogy-kerul.html
Attól félek egyébként, hogy ezeknek a dolgoknak a megjelenése már nem egyház-marketing. Ez inkább az ellenség behatolása (az evangélium elferdítése).
A Nyitott Akadémián, ahol egyébként Pál Ferenc mellett Bagdy Emőke és Böjte Csaba (!) is fellép, olyan arcok adnak többek közt elő, mint Domján László (agykontroll), Váradi Tibor (természetgyógyász), Müller Péter, Horváth Zoltán (párkapcsolati aura-szakértő), A. J. Christian, etc.-etc. Érdemes végigböngészni ezt az elképesztő társaságot.
Szóval érdemes meggondolni, hogy ez tényleg öngyilkosság-e, vagy inkább gyilkossági kísérlet az egyház ellen…
Üdv.
Kedves Styka!
Úgy gondolom, az erő azért tűnt el a gyülekezetekből (és nem az Egyházból, mert az szent, tökéletes, Krisztus menyasszonya), mert eltűnt az egyes hívők életéből. Konkrétan mikor az erő hiányát látom, mert ebben teljes mértékig egyet értek veled, akkor a saját hívő életem hiányosságait is látom. Mert ha bennem munkálkodna ez az erő, és most nem elsősorban a csodákra gondolok, mert azok csak egyes jelei a Szentlélek erejének, ahogyan János apostol is fogalmaz, hanem a hiteles, győzelmes hívő életre, akkor a környezetemben is tudna munkálkodni. Gál Lajos szeghalmi bapt. lelkipásztor mondta az egyik szolgálatában, hogy milyen silány a hívő életünk, mert ha az igaz hit egy-egy megnyilvánulásával találkozunk, akkor azt különlegesnek, becsülendőnek, valami természetfölöttinek tartjuk, pedig Isten országában ez az alap, amit sajnos sok esetben csak messziről csodálunk. Ahhoz, hogy a gyülekezetekben újra hatalmasabban működjön Isten ereje, és ne ördögi pótszerekkel próbálják leplezni a császár mezítelenségét, nekünk, „mezei hívőknek” kell odaállnunk és sokkal inkább odaszentelni az életünket az Úr Jézusnak.
Kedves Martonious!
Az ApCsel29 valóban szennylap, egy különösen hiteltelen vezetővel. Részletekbe most nem mennék, mert már kitiltottak egy fórumról, ahol leírtam a véleményem/személyes tapasztalatom. Már önmagában azt felháborítónak tartom, hogy veszi a bátorságot, hogy hozzátegyen akár csak egy utalás erejéig is a Szentíráshoz egy fejezetet. A reklámozott marketingmódszerek pedig semmi másra nem alkalmasak, mint balga szüzek futószalagon történő előállítására. Kb. egy magyar Rick Warren, csak lényegesen kisebb gyülekezeti háttérrel.
Kedves Viktor!
Eddig is meglehetősen markáns véleményem volt a „keresztyén pszichológiáról”, az általad ajánlott cikk csak megerősített meglátásomban. Köszönöm a hivatkozást.
Üdv
Péter
Érdekes statisztikát olvastam a témával kapcsolatban, ráadásul világi újságírók tollából. Tekintsetek el tőle, hogy inkább a katolikusokat fényezi, a lényeg attól jól érthető.
http://www.szentkoronaradio.com/hit-vallas/2012_08_10_amerikai-keresztenyek-is-elismerik-a-liberalizmus-deviancia-es-kartekony-hatas
Ross Douthat publicisztikáira általában érdemes odafigyelni, különösen az inkább liberális irányultságú New York Times hasábjain, ahol váratlanul éri az embert az a hang, amit ő képvisel. (Az eredeti cikkben egybként nincs utalás szabadkőművesekre, letisztultabb és ütősebb, mint a magyar összefoglaló.)
A Douthat által leírt jelenség (liberális hanyatlás, konzervatív előretörés) egy ideje ismert, csak az egyházi establishmentek liberális nyitása annyira hangos, hogy eltakarja a tagság fogyását. Európában is hasonlóak a trendek. Nem véletlen, hogy makacsságuk ellenére nem szeretik kitenni a felekezetekből a konzervativ gyülekezeteket, mert jelentős tagságukkal ők hozzák házhoz a pénzt is. Ez egyrészt szomorú. Másrészt ennek pont így kell lennie, ha az apostoli evangélium az Isten ereje.
Ma reggel olvastam Spurgeontől: „az egyik oka annak, hogy az Isten egyháza olyan kis hatást gyakorol a világra, hogy a világ olyan nagy hatást gyakorol az egyházra”.
Kedves Ádám!
Kérlek, írj arról, hogy a gyülekezetek hogyan védekezhetnek az ellen, hogy ne gyalázzák Isten nevét. Az írásod igaz, de nekem, mint hívő gyülekezeti tagnak szükségem van gyakorlati tanácsokra. Mit kell tenni, ha álmegtérővel találkozol? Mit kell tenni, ha a gyülekezetbe kerülésnek nincsenek szabályai? (Nagyon meglepett a cikked elején az egyhetes felkészítő a tagságra-ez hol gyakorlat Mo-on?) A templomainkba bárki bejöhet, hiszen bárkihez szólhat az evangélium. De hol kell már szeretettel, de igazsággal fellépni az álmegtérők ellen? Ahol szolgálni kezdenek? Ahol tisztséget töltenek be? ÉS hogyan kell velük erről beszélgetni kedves Ádám? Olyan jó lenne erről többet tudni, érteni, és a Lélek erejével munkálkodni a gyülekezeteink tisztaságán.
Kedves Barbara! Olvastad a következő cikket? Szerintem ha csak azokat az elveket követjük, amiket ott leírtam, már jelentős előrelépést tehetünk.
Több szempontot tennék még ehhez. Az egyik az, hogy könnyebb nem elrontani ezt a dolgot, mint helyreállítani. Dever az előadása végén Spurgeont idézi ezzel kapcsolatban: „Ne számold a kifogott halaidat, mielőtt megsűltek volna! Ne számold a megtérteket, mielőtt kipróbáltad volna a hitüket! Ez a folyamat valamelyest lassíthatja a munkádat, de biztosabb lesz, testvérem. Végezd a munkádat állhatatosan és jól, hogy azoknak, akik utánad jönnek, ne kelljen azt mondaniuk, hogy sokkal nagyobb gondot jelentett megtisztítani a gyülekezetet azoktól, akiket nem kellett volna befogadni, mint neked befogadni őket.”
A másik szempont az, hogy a tagság mást és mást jelenthet különböző gyülekezetekben. Mi például világos különbséget teszünk a látogatók és a tagok között. Nagy szeretettel fogadunk mindenkit az istentiszteletünkön és közösségi alkalmainkon (a taggyűlést kivéve), de hangsúlyozzuk, hogy a tagság befogadás és elkötelezettség. Azt is hangsúlyozzuk, hogy minden keresztény legyen elkötelezett tagja egy gyülekezetnek, ha nem a miénknek, akkor egy másiknak. A taggá válás folyamata nálunk nem túl bonyolult, de vannak feltételei. Több beszélgetésből áll, melynek része a hitvallás és a gyülekezetünk állásfoglalásainak átbeszélése, a tagságra jelentkező bizonyságtételének megismerése, és a gyülekezet döntése a befogadásról. Ezek egyébként felemelő és örömteli beszélgetések szoktak lenni, és csak nagyon ritkán volt elutasító vagy halogató döntés. Ha érdekel a tagfelvétel folyamata, itt olvashatsz a mi gyakorlatunkról.
Harmadszor, bár az imának nagy ereje lehet, szerintem egyértelmű és bátor vezetői támogatás nélkül nem lehet változást elérni. Hogy a hívő tagság hogyan nézhet ki egy nagyegyházban, arról egyáltalán nem mernék nyilatkozni, mert erről nincs tapasztalatom. Abban viszont biztos vagyok, hogy változást csak vezetői pozícióból lehet elérni, ezért ha az ember nincs ilyen pozícióban, valamelyest el kell fogadnia a fennálló rendet (vagy rendetlenséget).
A negyedik szempont pedig az, hogy mindenképpen különbséget kell tenni megkeményedett, képmutató, farizeus gyülekezeti tagok és érdeklődő, kereső, nyitott szívű látogatók között. Az előbbinek nincs helye a közösségben, őt inteni és szükség esetén fegyelmezni kell. Az utóbbit viszont előre kell segíteni a megtérés és a növekedés felé. Ebben nagyon fontos szerepe van minden hívő gyülekezeti tagnak, nem csak vezetőknek.
Biztos mást is lehetne még mondani, elsőre ezek jutottak eszembe.
Bár nem ez a posztod lényege, de azért fontos lenne, hogy ne terjedjen a tévedés: Pál Feri atya nem jezsuita szerzetes, hanem egyházmegyés pap, jelenleg plébánoshelyettes. (Budapest-Külső Váci út)
Köszönöm a korrekciót! A szövegben is javítottam.
Adam,
Sytkanak volt egy (ugy gondolom fontos) hozzaszolasa, amiben engem is nagyon foglalkoztato dolgokat vetett fel.
Szeretnem megkerdezni a velemenyedet ezzel kapcsolatban.
Kulonosen a hozzaszolasnak erre a reszere gondolok:
„Ha belegondolok, semmi másból nem áll az, amit én magam körül kereszténységnek látok, mint tanításból, prédikációból, könyvekből, elvekből, filózgatásból, elméletekből, pszichológiai jelenségekből, modern hangzású pop-rock dicsőítésből valami olyan dologról, aminél hatalmasabb nincs ezen a világon. Amikor azonban ezt a mindennél hatalmasabbat a sok elmélet után be is kellene mutatni, akkor a szokásos kép tárul elém…”
Thx.
Hogy Sytka miért van elkeseredve, azt inkább egy kávé vagy sör mellett beszélném meg vele. 🙂
Hogy én is így látom-e a kereszténységet magam körül? Volt nekem is olyan időszakom, amikor igen. Szerintem nem volt teljesen objektív az ítéletem. Isten Lelke jelen van az egyházban, minden hülyeségünk és a régi életünkből megmaradt bűnös hajlamaink ellenére. Ez egy dinamikus valóság, melyben a „test” és a Lélek „viaskodnak egymással” (Gal 5,17), és néha úgy tűnik, a test kerül felülre. Ha az utóbbi az általános, talán mélyebb gond is van.
Pál apostol egyszer azt mondja, hogy Isten ereje hatalmasan működik benne (Kol 1,26), máskor meg azt, hogy nyomorult ember, mert bár szereti Isten törvényét, a bűn törvényét erősebbnek látja (Róm 7,25). Ez a kettősség jelen van az újjászületett keresztények tapasztalatában. És a gyülekezeteinkben is. Az Isten országa most kicsiny mag, de ez a mag hatékonyan dolgozik bennünk, még ha időnként tragikusan lassúnak érezzük is ezt a munkát. Ha visszagondolok saját gyülekezeti tapasztalataimra, ugyanezt mondanám. Voltak nehéz időszakok, amikor keserűséget éreztem az erő hiánya miatt, de lelkipásztori szolgálatom kb. 15 évére inkább mély hálával és örömmel gondolok. Más gyülekezetekre is, ahol megfordultam.
A fontosabb kérdés szerintem az, hogy mit tegyünk, ha azt érezzük, hogy az egész fabatkát sem ér. Nekem mindig az segített, hogy ha Istenhez közelebb kerültem. Mózes az aranyborjú esete után nem elégedett meg kevesebbel, mint hogy lássa Isten dicsőségét (2Móz 34). Ha tudom Isten szemével nézni azokat, akiket ő elhívott és szeret, tenni is tudok értük, hogy jobban átéljék Isten erejét. Érdemes végigolvasni a 2 Timóteust, hogy Pál hogyan kezel egy olyan lehangoló időszakot, amilyenről Sytka is ír, és mit tanácsol fiatal munkatársának, Timóteusnak.
Egy utolsó gondolat. Az is lehet a baj forrása, ha túl magasra tesszük a lécet. A korinthusiakkal ez volt az egyik gond. Átéltek dolgokat, és azt gondolták, hogy már „uralomra jutottak” (1Kor 4,8). Olyan tanítások is terjedtek, hogy talán már a feltámadás is megtörtént (2Tim 2,18). Pál saját erőtlenségét állítja szembe ezzel az erőkereszténységgel (2Kor 11-13), és Krisztus keresztjén kívül nem is akar másról beszélni velük (1Kor 1-2). Egyes karizmatikus körökben hasonlóan magasról lehet a mélybe zuhanni. Krisztus keresztjénél viszont meg tudunk pihenni és új erőre tudunk kapni.
Kedves Ádám!
Nagyon áldás a cikk. Köszönöm. Örülök, hogy egyre többen figyelnek fel erre a jelenségre és még inkább annak örülök, hogy mernek is róla beszélni.
Véleményem szerint az álmegtérés és álkeresztyénség egyik terjedő módja a show módszere, melynek nincs más célja, mint a megtéretlen embereket szórakoztatni. Talán erről is érdemes lenne egy írást, ill. beszélgetést feltenni…
Még egy kis adalék a témához:
hitvedelem.blog.hu/2011/07/18/hogyan_ismerhetem_fel_a_hamis_megterest
Egy jó kis cikk a témában,elgondolkodtató:
gyulekezetvezetes.blog.hu/2011/08/12/alhivok_a_gyelekezetben_mire_jo_a_
konkoly
Kedves Ádám!
Időről-időre olvasom a blogodat! Örülök neki, mert számomra is fontos nézőpontból közelítesz sok kérdéshez.
Ezt a cikket olvasva – mikozben a fő üzenettel maximálisan egyetértek – felmerült bennem néhány kérdés.
A tudományok nem járulhatnak hozzá az ember, és az emberből felépülő mikro és nagyobb közösségek megértéséhez? Azért kérdem, mert szóba kerültek a cikkben és a párbeszédben a pzsichológia, szociálpszichológia, szociológia, stb. elég negatív éllel. Biztosan jó így nézni ezekre?
Az egyház már többször került nehéz heklyzetbe amiatt, mert a teológia mindenhatóságát védve szembehelyezkedett világi tudományokkal. Nem lehet, hogy helyesen művelve más-más szempontból adnak segítséget a világunk jobb megértéséhez? A „szekurális” tudományok is Isten teremetett világát fürkészik, ráadásul egy olyen Isten által az embernek ajándékozott képességet használva, mint az intellektus. Helyes a tudományokat általánosításokkal a tévelygések birodalmának tekinteni?
A becsület megköveteli, hogy ne felejtsük: a teológia (teos+logos) eredeti jelentése szerint az ember Istenről szóló beszéde. Nem tévesztendő össze az Igével, ami Isten emberhez szóló beszéde. A kettő megkülönböztetése elég fontos, bár a köztük lévő kapcsolat nyilvánvaló. A teológia Isten kinyilatkotatása felől akarja a valóságot megérteni, a tudományok pedig Isten világát tanulmányozva szeretné megtenni ugyanezt. Nem lenne jobb, ha a kettő között feltételeznénk kaopcsolódási pontokat? Egyik megvilágíthatja a másikat? A teológia mindenfelettvalósága kérdéses, maga a teológia történet tanít minket arról, hogy ugyan az a kinyilatkozatás hányféle formában volt már értelmezve. Ez a tény a vélemény alkotásban és kimondásban alázatra hív minket, és arra, hogy valódi párbeszédre törekedjünk, a prófétálással kapcsolatban elvet követve „mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok.” (1Thesz 5:21-22).
Kedves Tom! Minden kérdésedre igen a válaszom. Ebben a blogban integrált szemléletet igyekszem én is követni, hiszen ahogy a korai egyházatyák valamelyike fogalmazott: „minden igazság Isten igazsága”. Nem az integrált gondolkodást látom problémának, hanem azt, amikor az evangélium erejét pótoljuk vagy az evangélium igazságát tesszük félre szociológiai módszerek vagy pszichológiai elméletek kedvéért. A kereszténység számára Jézus az abszolút tekintély. Legyen az a gyakorlatban is. Jelentsen a szava többet, mint mondjuk Jungé vagy az enneagramma. Nyilván sok kérdés merül fel ezzel kapcsolatban benned is, bennem is, amit itt most nem fogunk tudni sem kibeszélni, sem megválaszolni. Mindenesetre ez az én kiindulópontom. Alapvetően nem a kritikus integrációval van bajom.
Üdvözletem mindenkinek!
Azt látom hogy az egyház felcserélte humanisztikus eszmékkel a Krisztus evangéliumát. Keresztény kultúra alakult ki, de ez nem a Szent-lélek megújító erejére van alapozva, hanem emberi viszonyok elfogadhatóbbá tételének céljából. Az igazi Egyház nem ismer el ilyen kompromisszumot amit a leírt történésekből látjuk, mert ez ellentétes Isten tervével.
Bár magunk személyében soha nem tudunk tökéletessé válni, mégis a Szent szellem eljuttatja az embert mindazok felismerésére, hogy az értelem megújhodjon bennünk. Ennek alapja a megtérés és az engedelmes szív.
Hit nélkül pedig nem érdemes ‘megtérni’, mert az nem igazolható Isten előtt, hiszen így csak emberek kedvére teszünk.
Mindezek ellenére bizakodom, hiszen Jézus az Egyházat szentségesen állítja az Atya elé. Eljön a megtisztulás és az elválasztás ideje.
egy az 1848s forradalom tarsadalmi valtoztatasait elkerulo oskovulet szerint az apcsel.29 honlap szentirast meglopo azzal a trefajaval,hogy ilyen cimet talalt maganak akkora fafejuseg,hogy mindjart szalkas lesz a vakszemem is tole
Kedves Barbara!
„(Nagyon meglepett a cikked elején az egyhetes felkészítő a tagságra-ez hol gyakorlat Mo-on?)”
Én nem egyhetes, hanem hét alkalomból álló „felkészítésre” gondolok inkább a cikk alapján.
Nálunk egyébként nem 7 hétig, hanem gyakran fél évig, vagy még tovább járnak az érdeklődők: http://kecskemetibaptista.hu/cikk/kiscsoport/baratkozok-oraja Heti 3 csoport fut folyamatosan.
Kedves Sytka!
Már két éve írta elgondolkodtató sorait!
Én is hiányolom a rendszeres bizonyságtételeket, bemutatni Jézus Krisztust, hogy Ő ma is úgy segít bennünket, mint pl. Pál apostol idejében. Nála nincs változás! Elhangzanak a prédikációk, az istentiszteleten és a gyülekezet utána szépen hazamegy. A kezdő hívőnek pedig nincs aki bemutassa azt a csodálatos átalakulást, változást és újjászületést, és azt a sok csodát elmesélje, amivel imakéréseire válaszolt az Úr! Hála Istennek nekem bőven van ebből mit előhoznom! Amikor bibliaórákon elmesélem ezeket a csodákat, szinte nem érkeznek rá reagálások, nem hallom viszont a csodálatos megosztásokat, és magamban csodálkozom, hogyhogy ők nem kapják meg azt amit én? És visszagondolok a megtérésemre, a bűneim megvallására, a másoktól való bocsánat kérésekre. Elindultam és Jézus Krisztust tettem életem Urává. Most már mielőtt belefognék valami változtatásban kikérem a tanácsát, és megkapom Tőle a választ! Már ez kész csoda számomra! Olyan dolgokat tudtam az Úrral megvalósítani, amire képtelennek tartottam magamat! De hála Istennek én megtapasztaltam, hogy Istennel minden lehetséges! Elmondhatom én is, hogy „Mindenre van erőm a Krisztusban”! Legalább havonta (tudom, hogy lehetetlen, de elkellene már kezdeni, hogy legyen belőle valahány alkalom) kellenének bizonyságtételek, hogy a gyülekezet lássa a változáshoz szükséges megteendőket! SDG!
Kedves testvérek.
Ez egy nagyon aktuális tanitás,örülök hogy rá akadtam.Engem is foglalkoztat ez a helyzet,olvastam a hozzászolásokat,és azt látom hogy
csak tapogatnak,de a hibát nem lelik meg.Pál apostol kérdezi az1kor14,26-
ban,hogy van hát atyámfiai?Mikor egybe gyültök,mindeniteknek van zsoltá-
ra tanitása,nyelve,kijelentése,magyarázata,mindenek épülésre legyenek.
Az egyházak nem úgy müködnek mint a Jeruzsálemi,az lenne a minta.De meg-
történt egy szakadás a hittől,az apostolok ettől óva intették a nyájat.
A megtérők csecsemők maradnak,mert mindig tejjel etetik őket,nem tanul-
nak meg önálóan táplálkozni az igével.Csak szemlélői az alkalmaknak,nem
aktiv résztvevői,nincs is mód hogy mondjon valamit.Ha jó tanitó a pász-
tor,akkor változatos az étrendje,nem érzi hiányát semminek,ha kevésbé jó
akkor lehet elégedetlenkedni,más közösségek felé nyitni,hátha ott többet
kap.De hogyha mindenki készül az alkalmakra,hogy legyen zsoltára,dicsére-
te,akkor felnőne arra az érett férfiuságra amiről Pál beszél,de igy nem
tudnak felnőni.Az egyházakat nem lehet meg reformálni,ez nem megy a tag-
ok gyarlosága miatt,Egyénenként kell megváltozni,és újjat kezdeni.Az ige
azt mondja Jóbnál kezdjétek újjra ne legyen hamisság,nagyon sok mindent
teszünk amit nem kellene mert nincsen rá semminémű utalás,és amire meg
van utalás azt meg nem gyakoroljuk a hit életben.A Bibliánk amit olvas-unk,abból nagyon fontos részeket kihagytak,azokat az első és második században a hivők olvasták és a szerint éltek,HermeszPásztora,a Didakhé
A János 3.levele irja hogy Diotrefesz elsöséget kiván,amit János helyte-
lenit.Amit Jézus tanit az apostoloknak,az aki nagy akar lenni köztetek az legyen mindenkinek a szolgája,ne úgy legyen köztetek mint a világban
van,és sajnos úgy van a legtöbb helyen.A Mindenható dicsöségre hivta el
az ő népét,és az felcserélte tehetetlenségre,sajnos az új szövetséges nép az egyház is az Istennel való közösséget amiben van a dicsöség,fel
cserélte ceremoniákra ami nem sok mindenre jó,és elégséges.Sajnos ez van.
A megtérésem után volt egy néhány évig tartó időszak,amikor nem volt pász
tor,kolektiv vezetés volt,de ezt minden kivülvaló testvér és külföldi tanitó helytelenitette,és az öt presbiterből egyet beiktattak pásztornak
Hamarosan szétszéledtek a testvérek,emberileg csináltak partot a Szent-
Szellem folyásának,és jöttek a pótcselekvések,tanitványság az usából.
Az apostolok presbiternek nvezik magukat nem pásztornak,mert az Jézus.
és nem nevezik magukat Atyának sem mert az cim már foglalt és az a menyben van. Vannak a bibliában ünnepek,amit a keresztények nem tartanak
meg,mert ez most nem fontos,de a pogányünnepeket azt örömmel megtartják
mint a karácsony,szilveszter,husvét,ez miért van?Azért mert kulturálisan
vagyunk cask keresztények sajnos ez a hejzet.Nem akartam senkit megbántani,de amig nem működnek a közösségben a szellemi ajándékok,a szol
gálatok,apostol,proféta,evangelist,tanitó,és pásztor,és a nyáj nem hozza
a Szellem gyümölcseit a galta5,22szerint.Akkor miért lenne pozitiv irányú
változás?A gonosz be akarja hozni még erősebben a hitehagyást a bűnt,a lá
zadást.Vannak tanitók akik két Urat szolgálnak,csak titokban,és akik ezek
tanitását hallgatják,sajnos le épülnek és erőtlenné lesznek.Az egyház mint só van a világban,de ha a világ van az egyházban,akkor az már nem lehet csask izetlen só,ami már nem jó semmire.Pál apostol mondja,hogy mindent vizsgáljatok meg,ez benne van az igében,ez kötelessége minden testvérnek,ebben beletartozik a saját cselekedete,életvitele,a gyermekei élete,és a közösség ahova jár minden héten.A lelenések18,4 mondja hogy fussunk ki Babilonból,de azt nem mondja hogy mikor,és hová,de nagyon aktu
ális az üzenet,kivánom minden testvéremnek ehez az Úrtól való vezetést.
De egy másik babilonba nem érdemes átfutni mert mindenhol van erőtlenség sajnos.Azt tanitották hogyha odamész, már az nem lessz olyan jó mint előtte volt. Űdvözletem Gabor. Kedves K András Azt irod hogy hit nélkül nem érdemes megtérni.Az Ige igy szól,Térjetek meg és Higgyetek
az evangéliumnak,az öröm hirnek,Jézus és az apostolok tanitásának.
Ha nem fordulok el a büntöl,és nem fordulok Isten felé,akkor nem less
hitem.A megtérés az akarat is,nem érzelem.
Én nem értem, minek mindenhol ez a polkorrekt hülyeség. Ki kell mondani, hogy se Bagdy Emőke, se Pál Ferenc, se semelyik másik hozzájuk hasonló „sztárkeresztény” nem keresztény. Nem beszélnek az evangéliumról, mert ahhoz kéne beszélni a bűnről, ha a bűnről beszélnének, akkor pedig nem lennének népszerűek (persze nem a bűnről általában, hanem az őket hallgatók személyes bűnéről nem beszélnek). Azok a nagy igehirdetőink (Cseri Kálmán, Végh Tamás, Hamar István, Szenczi Sándor stb.), akik valóban keresztények, és akik nyíltan hirdetik az evangéliumot, meg sem közelítik őket ismertségben és népszerűségben. Nem véletlen, mert az evangélium nem népszerű, hanem a keskeny út. Ennek ellenére nekünk, akik ismerjük az evangéliumot, ki kellene végre mondanunk, hogy a Bagdy- és Pál Feri-félék egyáltalán nem a megfeszített és feltámadt názáreti Jézus Krisztus evangéliumát hirdetik, sokkal inkább valamiféle humanista életfilozófiát, ami lehet nagyon kellemes meg hasznos, de hogy az örök élet szempontjából teljesen értktelen, az biztos.
Egyikük életművének sem vagyok kritikátlan csodálója, de nem szerencsés szerintem mások hitének amegítélése.
Szerintem inkább egy „szakmai kettősség” van bennük. Pál Ferencet hallottam -régen és ma is-igehirdetőként, és hittanon is, abból nekem hívőnek tűnt, lelkipásztorilag törődött az ifisekkel, és nem pszichológuzsként állt hozzájuk. -bár újabban túl megjelenik a homiliáiban is a pszichológizálás, ez igaz.
Bagdy Emőke nem tudom hívő e, mert nem ismerem, nála inkább azt látom, hogy nem olyan nyugodt ember, mint amilyennek a mondanivalója alapján tűnne. De egyáltalán nem szeretném ahitét méricskélni, az az Úr joga !
Viszont EGY dologban igazuk van: új utakat keresnek. Lehet hogy rosszul és rossz helyen.
De a mai nyugati világban a kereszténység elkéspesztően nem releváns a legtöbb ember számára. Nem azt afontos elhiteni, hogy a hitünk igaz-hanem hogy számukra is fontos.
A poszt-tridenti katolicizmusnak alig vannak válaszai a ma embere számára, a II. Vatikáni zsinat kb. több kérdést hozott mint választ. (néhány kivétellel, van amiben tök normális irányt jelölt ki szerintem, pl. protestánsok, zsidók megítélése.)
A protestantizmus:bár Magyarországon az egyházak nagyfokú konzervativizmusa miatt ez kevésbé érződik, Nyugaton a mainstream protestantizmus-lett légyen lutheránus, pietista-metodista, vagy kálvini eredetű-világszerte a liberális teológia martaléka lett.
Van benne az egyházilag támogatott abortusztól a melegházasságig minden.
A hagyományos pietista és Wesley-féle ébredési mozgalmak hatását is továbbvivő vonal hívő ágát a magát evangéliumi keresztyénnek nevező irányzat viszi tovább. De ma maár elég egyértelmű, ez is mocsárba futott, Amerikában az ifjúság tömegesen hagyja el.
A protestáns fundamentalizmus mindig is zárvány jellegű volt. Nem kell nem hívőnek lenni, hogy az ember riasztónak találja számos megnyilvánulásukat. Valahogy nagyon kevés fundamentalistával találkoztam, akiben éreztem volna tapintatot vagy szeretetet. Amit ők „bibliai igazságnak „meg „kemény de egészséges beszédnek” hiszenk gyakran csak önelégültségből fakadó gőg.
Kb uyganez igaz sok „tradicionalista” katolikusra is. Ez utóbbi irányzat kb. a protestáns fundamentalizmus liturgiaszöveg-fétisiszta tükörképe. (Bocs.)
Mondjuk a két radikális irányzat peremvidékei sok értelmes és értékes ember van, aki tényleges értékeket akar megőrizni a sokszor hebehurgya, vagy hitetlen „újítóktól” , -de a „radikális” centrum beteg , a hübrisz, a gőg az, ami miatt soha nem jutnak semmire, szerintem…
Szerinted mi a kereszténység? Nem kötekedni akarok, csak érdekel.
Úgy értem, ha a kereszténység alatt az abban való hitet értjük, hogy az ember a bűnei miatt elszakadt az élő Istentől, de ő elküldte az egyszülött Fiát, aki emberként megszületett, köztünk élt, meghalt és alászállt a pokolba de feltámadt és legyőzte a bűnt és a halált, hogy mi visszakerülhessünk az Istennel való kapcsolatba, élhessünk, és ne kárhozzunk el a bűneink miatt, akkor ebben mi az, ami a mai ember számára nem releváns? Se az ember állapota, se Istennek az erre készített megoldása nem változott meg kétezer év alatt. Kereszténynek kellene lenni, keresztényként hinni, élni, beszélni és cselekdni. Ehelyett „új utakat” keresünk. Tegyük, de az evangéliumnál jobbat úgysem fogunk feltalálni.
Természetesen nem kell senkinek sem a hitét méricskélni. Az vagy van, vagy nincs. Akinek van hite az élő Jézus Krisztusban, az őt hirdeti, mert másként nem tehet. Aki mást hirdet, az teheti, következésképp nincs hite az élő Jézus Krisztusban.
Cypriánus: „nem szerencsés szerintem mások hitének a megítélése”.
Én ezzel nem teljesen értek egyet. Nem arra gondolok, hogy Isten helyett kell ítélkeznünk. De egy embert – főleg ha sokak által nagyra becsült emberről van szó – a másokra való hatása miatt igenis meg kell ítélnünk. Mert ha a hite valódi, a tanítása biblikus, akkor teljes gőzzel támogatnom kell. De ha nem újjászületett emberről van szó, és Istenről, emberről torz képet rajzolva, emberi vagy sátáni megoldást ad, az ellen minden erőmmel fel kívánok lépni. Ha kivonulok a mások megítéléséből, akkor a másokért való felelősségemet elutasítom, és közömbös, szeretetlen vagyok a hallgatósággal.
Nem fogom szó nélkül hagyni a Dalai Láma, Pál Feri (és nekem különösen nem atya), és a hasonló emberek „bölcsességeit”.
Gusztáv: +1
Nézd, hiába van igazad, a tapasztalatom az, ha többeknek beszélgettem, vagy vitatkoztunk a hit dolgairól, akkor szembesülhettem azzal, hogy nem különösebben vágódnak hanyatt az ilyen, keresztény körökben Jolly Joker-nek számító mondatoktól.
Pál is egy erősen a hellén közegbe inkulturált igehirdetést végzett, nekünk messze nem kell akkora ugrást meglépni, mint az ősegyháznak, hogy egy zsidó szektából a hellenisztikus-római világban is súlyos hatású mozgalomma válhasson. Ehhez képest nekünk könnyebb.
A pszichológizálás szerintem is félre siklott, de valamit mégis csak kifejez : a ma embere is érzi, valami baj van a Világgal, és személyesen vele is.
Hogy mivel lehet megragadni a kortársaink figyelmét, hidd el fogalmam sincs, nem is akarom megmondani a tutifrankót. De azt látom, a nyugati kereszténység válságban van, és nem csak számszerűen vált a többség számára jelentéktelen kisebbséggé. Szinte jó jel, hogy sokak számára még idegesítőek maradtunk!!!
🙂
De attól, hogy egymással vitatkozunk itt, hidd el nem lesz semmi sem jobb.
Drága Cypriánus, nem a pszichológiával van a baj, ugyanis vannak keresztény pszichológusok (pl. Pálhegyi Ferenc, hogy csak a legismertebbet említsem), és nem is az inkulturáltsággal (pl. az általam említett, és még sok-sok más evangéliumi igehirdető nagyon is kultúra-közeli módon hirdeti az evangéliumot). A gond azzal van, ha elfordulunk Jézus Krisztustól, és odafordulunk a világból vagy más vallásokból, filozófiákból származó „bölcsességekhez”, ezzel pedig elveszítjük az evangélium lényegét, ami/aki az élő Úr Jézus Krisztus. Hidd el, ahol az ő ereje jelen van, ott életek változnak meg. Az egyházak felelőssége az lenne, hogy azt a fajta igehirdetést támogassák, erősítsék, amelyik Jézus Krisztus személyét helyezi a középpontba, és világosan elhatárolódjanak minden egyébtől. Már Pál is azt mondta: nem akarok közöttetek hallani másról, csak Jézus Krisztusól mint megfeszítettről. Ahogy az egyházak távolodnak ettől, úgy távolodnak a hívek is az egyházaktól.
Gusztáv, nem rémlik, hogy a Dalai Láma kereszténynek vallaná magát.
Nem hagyod szó nélkül, hát ne hagyd.
Ami az emberi meg sátáni megítélését illeti, az azért nem olyan egyszerű. Szerintem a józan ész, meg a lelkiismeret is fontos útmutató.
De hitben számomra a legfontosabb útmutató a Nicea-Kalcedóni hitvallás. Ami ez után a „durva szűrő” után meg fönt marad azzal érdemes foglalkozni.
Ami azt, hogy „számodra nem illeti-mivel protestáns vagy, ez már magában foglalja, ezért fölösleges kihangsúlyozni. Kissé fura lenne, ha minden létező összefüggésben leírnám, hogy a protestáns lelkészi hivatalok a szememben jogilag semmisek, mert nem a katolikus és ortodox értelemben vett apostoli szukcesszió szerint volt a szentelés.
Pontatlanuk idéztem, de annyira megrendítően szép, tiszta és abszolút ideillő a páli szöveg minden egyes szava, hogy idemásolom: „Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről. És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok. Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével, hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék. A tökéletesek között azonban mi is bölcsességet szólunk, de nem e világnak, sem e világ mulandó fejedelmeinek bölcsességét, hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg. Hanem amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek.” (1Kor 2:2-9)
Kedves Kálomista, teljesen egyetértek!
Az Úr elé kellene állnunk, és Őt imádni!
Túl sok az agyalás, túl kevés az ima.
Ő megadja a bölcsességet, mit kell mondanunk!!!
Cypriánus, hogy jogilag te kit és mit tekintesz semmisnek vagy valamisnek, teljesen irreleváns a kereszténység szempontjából. Keresztény (nem RK, hanem egyetemes keresztény) szempontból minden olyan igehirdetés semmis, ami nem Jézusról szól, és minden olyan igehirdetés örök élet beszéde Isten Lelke által, amely Jézus szabadítását hirdeti.
Ami az atyaságot illeti, ajánlom figyelmedve a Mt 23:8-10-et: „De ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyátoknak se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van. Ne hívassátok magatokat tanítóknak se, mert egy a ti tanítótok: a Krisztus.”
Gusztáv mondatát fölösleges flame keltésnek találtam, erre reagáltam.
@Nagy Gusztáv, Cypriánus:
nem mindegy, hogy emberként vagy tanítóként ítélünk meg valakit.
A tanítót tanítóként viszont csak a tanításáért lehet megítélni… minden másban emberként.
Mit jelent az, hogy keresztény?
Ki dönti el, hogy ki keresztény?
Kicsoda Pál és kicsoda Apollós?
Van, amit nem lehet megbocsájtani?
Istennek szüksége van az egyházakra?
A pszichológia nem a lelket gyógyítja?
A buddhistákat nem Isten teremtette?
Mi az egyházhoz való tartozás feltétele?
Mi az Istenhez való tartozás feltétele?
Mi a HIT?
Mi a szeretet?
Mi az, hogy megtérés?
Mit akar Isten?
Mit akar a vallás?
Isten egy könyv?
Isten egy épület?
Nekem miért van szükségem az egyházra?
Nekem miért van szükségem a templomra?
Isten milyen színű?
Milyen az alakja?
Miért beszél mindenki csak a Fiúról, miért nem beszélnek az Atyáról?
Bűnös vagy inkább beteg?
Büntetés vagy következmény?
Ha egy igaz Isten van, kihez imádkozik egy mohamedán?
Kedves Zénó!
Megpróbáltam kérdéseidre legjobb tudásom, és kapott bölcsességem szerint válaszolni. Ha bárki közérthetőbb, vagy jobban a kérdéseid mögé látva jobb válaszokat tud adni a jelenlévők közül, akkor ne féljen javítani, magam sem vagyok éppen a tökéletes emberek közé való.
Krisztust követő.
Az, aki látja a szívet is, nem csak a testet, tehát Isten.
Isten két hűséges szolgája.
Véleményem szerint, nincs. (Tudom, van az az igerész, hogy a Lélek káromlóját kárhozat éri, de még nem tudtam hova tenni.)
Többes számban semmiképpen, sőt, Istennek nem lenne szüksége emberekre (nem hogy egyházra), de Ő van olyan szerető, hogy megtisztel minket azzal, hogy az Ő tervében munkálkodhatunk.
Eredendően igen, de van egy kis probléma szerintem a pszichológiával. Ha jobban megnézzük bármelyik irányzatot is, azt fogjuk észrevenni, hogy az embert ösztönlénynek tekinti, tulajdonképpen állatnak, pedig a Biblia határozottan beszél arról, hogy az embert Isten az állatok fölé helyezte a teremtéskor. Hogy tehetne úgy bármit is, ha nem annak kezeli az embert, mint ami valójában? Egy részről. Másrészt pedig, a lélekbe nem lát ember bele. Mi csak legfeljebb próbálkozhatunk egy olyan dolog „gyógyításával”, amit nem tudunk megfogni, és tapasztalati úton lemérni. Az emberi tudományok pedig csak így tudnak működni, különben csak a sötétben tapogatózunk. Amúgy is, Istennél van az egyetlen lehetőség a gyógyulásra, a többi csak foldozgatás lenne.
De.
Hittel elfogadni, hogy Jézus (aki teljesen ember és teljesen Isten is) meghalt a kereszten a büntetésünket magára véve, és harmadnap feltámadt a halálból az örök élet ajándékát nyújtva mindenki számára. [Felmerült bennem a jogos kérdés, hogy melyik egyházra gondolsz. Krisztus egyházára, aminek nincsenek felekezeti korlátai, vagy valamelyik ember által alkotott felekezetre. Én az előbbi esetre válaszoltam.]
Ugyan az, mint előbb.
„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsid. 11,1)
Isten a szeretet. Aprópénzre váltva, az az odafigyelés, törődés, elfogadás, gondoskodás amit egymás felé tanúsítunk.
Az a változás, amikor a halandó életed helyett egy új, örök életet kapsz mikor elfogadod Jézus Krisztust megváltódnak. Ez nem a földi halhatatlanságot jelenti, hanem azt, hogy mikor ütött romlandó tested utolsó órája, akkor az életre, az Istennel való együttlétre támadsz föl, amit mi csak mennyországnak szoktunk hívni, sokszor tévesen egy helyre asszociálva róla.
„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” A többi már ebből következik.
A vallás alapjában nem akar semmit. Az tulajdonképpen az összefoglalása annak, amiben mi hiszünk, mert az embereknek mindig kell egy rendszer. Ez hozta létre a teológiát is. A probléma akkor van, amikor egy vallás valódi hit (hitalap {Biblia}) nélkül kezd el élni. Onnantól egy szabályrendszer bevasalása lesz a célja, ami megöli a lelket.
Határozottan nem.
Még határozottabban nem.
Azért, mert maga Isten rendelte el, hogy közösségekben éljük meg kereszténységünket, hogy együtt dicsérjük Őt, egymást erősítve, hogy senkit el ne raboljon a fel s alá járkáló, üvöltő oroszlán.
Azért, hogy legyen egy rendszeres hely, ahol Istent dicséritek (szándékos a többes szám), mert ha nincs rendszeresség az ember életében, akkor csak még könnyebben elveszik. Gondoljunk csak a „most túl fáradt vagyok, hogy olvassak a Bibliából, majd holnap bepótolom” kezdetű, és hasonló kifogásokra. Amúgy nem kötelező a templom, lehet az egy egyszerű nappali is, csak legyen rendszeres helye az Isten tiszteletnek, ahol az egész gyülekezet együtt van.
Istennek nincs színe. Ő nem egy fizikai jelenség, vagy egy általunk elképzelhető anyagból álló valami, aminek megállapítható az összetétele, ha ismerjük a színskáláját. Ő az, akit nem tudunk a mi kis emberi, földhözragadt agyunkkal felfogni. Ő az, akit Jézus ismertetett meg a világgal, de Jézus az egyetlen, aki színről-színre látta (ó, a magyar nyelv szépségei).
Az előző választ tudnám egy kicsit kiegészíteni. Fogalmunk sincs. Saját következtetésem, hogy hasonlítunk rá, de sajnos az ember csak görbe tükör.
Ha csak a Fiúról hallottál eddig beszédet, akkor az annak jele, hogy még nem értetted meg teljesen, hogy Ő és az Atya 1. Ha róla beszélnek, akkor az Atyáról is, és vica versa. Ők oszthatatlanok. Ez a 3 az 1-ben dolgot sem tudjuk 100%-osan felfogni, csak legfeljebb modellezni a mi csökevényes agyunkkal, de a modellek sosem adnak jó képet.
Ezt a kérdést nem nagyon tudom mire vélni, de biztos, hogy bűnös. Ezt nem betegségnek mondanám, hanem döntésnek amellett, hogy nem követjük Isten útját. Ha arra gondoltál ez alatt, hogy csak az beteg, akinek van valami aktuális bűn az életében, akkor határozottan ellent kell neked mondanom. Az egész Jób könyve ez ellen a téves útirány ellen szól, amit úgy foglalhatnánk össze, hogy a siker teológiája (ha a hited rendben van, akkor csak jó dolgok történnek veled).
A büntetés nem egy következmény?
Valakihez, akire úgy gondol, hogy figyel rá. Bár más emberekhez képest csekély vizsgálódásom alapján a kereszténység az egyetlen olyan hit, ami személyes kapcsolaton alapul, ahol meghallgatják azt, amit mondasz.
Amúgy az egész egyház kérdéssel kapcsolatban az én álláspontom, hogy
„A fő kérdésekben (üdvösséget érintő) egyetértés, a mellékes kérdésekben (üdvösséget nem érintő) elfogadás, de mindenben szeretet.”
Isten áldásával:
Danont
Mit jelent az, hogy keresztény? – Olyan ember, aki elfogadta, hogy Jézus Krisztus az ő bűnébe halt bele.
Ki dönti el, hogy ki keresztény? – Miért kell ezt eldönteni? (Tudom, arra akarsz kilyukadni, hogy nincs általános definíciója a kereszténységnek. Pedig van. Lást fent.)
Kicsoda Pál és kicsoda Apollós? – Két ember, akikről azt tudjuk meg a Bibliából, hogy Jézus megváltoztatta az életüket, és rajtuk keresztül sokakét másokét is.
Van, amit nem lehet megbocsájtani? – Isten által vagy ember által? Csak Isten tud megbocsátani, és csak Jézus áldozata árán van bocsánat. Mi emberek is csak az Istentől Jézusban kapott bocsánatunkat tudjuk továbbadni másoknak.
Istennek szüksége van az egyházakra? – Jézus Krisztus földi „teste” a keresztények közössége. Ilyen értelemben nincsenek egyházak, csak egy egyház van. A keresztény közösségek működési kereteit megadó szervezetekre (ha ezeket értjük egyházak alatt) az embereknek van szükségük, de nem feltétlenül ellentétesek Isten akaratával.
A pszichológia nem a lelket gyógyítja? – A pszichológia saját definíciója szerint sem „gyógyít”, az a pszichiátria. Hogy mit tesz a pszichológia a lélekkel, az nagyrészt a pszichológuson múlik, aki műveli.
A buddhistákat nem Isten teremtette? – Már miért ne Isten teremtette volna a buddhistákat?
Mi az egyházhoz való tartozás feltétele? – Attól függ, mit értünk egyház alatt (lásd fent). Ha az egyetemes keresztény közösséget, akkor ugyanaz, mint kereszténynek lenni. Ha a különféle szervezeteket, akkor a beiratkozás. 🙂
Mi az Istenhez való tartozás feltétele? – A Jézushoz tartozás.
Mi a HIT? – „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsidók 11:1)
Mi a szeretet? – Az, hogy Jézus önmagát adta érünk.
Mi az, hogy megtérés? – Jézus szeretetének elfogadása személyesen a saját életedre vonatkozóan.
Mit akar Isten? – „Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát – így szól az én Uram, az Úr -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen.” (Ezékiel 18:23)
Mit akar a vallás? – Mindegyik mást akar. A kereszténység viszont nem egy vallás, hanem egy személy, Jézus Krisztus.
Isten egy könyv? – Nem, Isten három személyű egy Isten, Atya Fiú és Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök, igaz Isten.
Isten egy épület? – Nem, Isten három személyű egy Isten, Atya Fiú és Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök, igaz Isten.
Nekem miért van szükségem az egyházra? – Ezt csak te tudhatod… 🙂
Nekem miért van szükségem a templomra? – Ezt csak te tudhatod… 🙂
Isten milyen színű? – Jézus-színű. Isten Jézusban vált láthatóvá, megérinthetővé az emberek számára. Nem kell másmilyennek elképzelnünk Istent, mint amilyennek a Biblia Jézust leírja.
Milyen az alakja? – Jézus-alakú. Isten Jézusban vált láthatóvá, megérinthetővé az emberek számára. Nem kell másmilyennek elképzelnünk Istent, mint amilyennek a Biblia Jézust leírja.
Miért beszél mindenki csak a Fiúról, miért nem beszélnek az Atyáról? – Sajnos a legtöbben nem beszélnek se az Atyáról, se a Fiúról, csak egy személytelen istenről. Atyáról és Fiúról csak a keresztények beszélnek.
Bűnös vagy inkább beteg? – Ki?
Büntetés vagy következmény? – Micsoda?
Ha egy igaz Isten van, kihez imádkozik egy mohamedán? – Ezt egy mohamedántól kell megkérdezned. (Hosszabban is ki tudnám fejteni természetesen, de ez messzire vezetni, itt és most szerintem ne a mohamedánizmusról, inkább a kereszténységről beszélgessünk…)
Először erre reagálnék: „…a tagjaikat főleg beleszületéssel szerző népegyházak elöregedett tagságukat és kiürülő templomaikat látva pedig pánikszerűen konstatálják, hogy ha nem sikerül megfordítaniuk a trendet, egyházaik egy-két nemzedéken belül kihalnak.” Ez egész egyszerűen nem igaz kedves Ádám. Van egy cikked, ott írod, hogy szinte érthetetlen, hogy maradt fenn a kat.egyház két évezreden keresztül, míg a liberális protestantizmus miatt azok a „népegyházak” végüket járják. Pedig nincs vége, pont erről majd válaszolok Cyprianusnak is.
Épp ellenkezőleg: 90-es években sokan megtalálták „tagsági könyvüket” vagyis sokan lettek „újra” keresztények, és ekkor Barsi Balázs konkrétan azt mondta tömött templomban (őt sokan hallgatják) „jobb volt az üldözés idején”, tehát a 50-60-as és még a 70-es években is, mert később lazult a hurok. Köszönjük, nem kérünk az megélhetési kereszténységből.
Sok nagy megtérőt, konvertitát tartunk számon. Például, a zsidóként született Efraim testvért, aki református lelkészként tért át és lett katolikus és a közössége (jelenleg a Nyolc Boldogság Katolikus Közösség) világszerte elterjedt, sokan tagjaik közül (hiszen pártállami nevelést kaptak, iskolában, otthon) semmilyen vallásos nevelést nem kaptak, akik aztán oda tagként – szerzetesként, apácaként vagy házaspárként, egyedülállóként is – beléptek. Vagy említek egy – szintén világszerte elterjedt közösséget, az Élet Kenyere Közösséget, ahol az alapító Pascal Pingault a 68-as nemzedék (kábítószeres, heroinos!) művészeként tért meg, vett feleségül egy katolikus lányt. Hozzájuk szintén új megtérők csatlakoztak.
Ez a Szentlélek műve volt 🙂 ! A ’67-es Lélek áradás a protestánsoktól, pünkösdiektől átterjedt, és megújulást hozott! minden „népegyházban” lásd Imádság Háza Gyülekezet(református), Emmausz Közösség, Új Jeruzsálem Közösség (katolikusok) és a többi. Az más kérdés, hogy ezeket a közösségeket mennyire fogadja be vagy tartja szektának (ez így van pl. az erdélyi evangéliusoknál!) az általad népegyháznak nevezett adminisztráció.
Cyprianusnak: bioetikai állásfoglalás http://www.reformatus.ro/bioetikai-allasfoglalas-az-elet-istene.html az Erdélyi Református Egyházkerülettől. Nem lehet általánosítani.
Kedves Éva, bocs, hogy nem teljesen a kommentedre reagálok (olyan tényeket sorolsz, amelyeknek forrását nem ismerem, így sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom őket), viszont egy dolog biztos: az evangélium nem fog „kihalni”. Ha az egyházak el is fordulnak az evangéliumtól, mindig lesznek – akár az egyházi kereteken belül, akár azokon kívül – valódi evangéliumi közösségek, mozgalmak. Ez mindig is így volt. Más kérdés, hogy az, hogy pl. a katolikus felekezeten belül is vannak evangéliumi mozgalmak, ébredési hullámok, nem feltétlenül az egyháznak köszönhető, sokkal inkább Isten kegyelmének. Én katolikusból lettem református, és sokáig nem voltam kibékülve a katolikusokkal, annyira haragudtam a katolikus egyházra. Mostanra az kristályosodott ki bennem, hogy ahol Jézust Isten Fiaként és Megváltóként tisztelik, és az ő nevét segítségül hívják (akár színből, akár szívből, ugye…), azt ő nem hagyja meghallgatatlanul. Ennek köszönhető, hogy az egyházakban, így az elvilágiasodó protestáns egyházakban, vagy a szent- és Mária-imádó katolikus egyházban sem tud kihunyni teljesen az evangélium lángja. Jézus nem vonja vissza a szavát, nem hagyja megtartatlanul az övéinek tett ígéretét, hogy ahol ketten vagy hárman összejönnek és az ő nevét hívják segítségül, ott lesz közöttük. Ez vezetett rá arra, hogy nincs értelme haragudnom a katolikusokra, közöttük is ugyanúgy vannak valódi hívő testvérek és megtérés előtt álló vallásosak egyaránt, ahogy pl. a reformátusok között is. És még az arány sem feltétlenül rosszabb… 😉
Ami az erdélyi bioetikai állásfoglalást illeti: én is csak nemrég találkoztam vele, pedig már elég régi. Csodálatos, hogy Európa közepén, a 21. százdban egy ilyen dokumentum megszülethetett. Nagy kár, hogy csak nagyon kevesen tudnak róla, illetve hogy az 5 éve megalakult Magyar Református Egyház (amelybe az erdélyi egyház is beolvadt) nem tette magáévá hivatalosan, illetve nem adott ki hasonló tartalmú nyilatkozatot, hanem a többi protestáns felekezethez hasonlóan „lapít” ezekben a kérdésekben (és sajnos sok más fontos kérdésben is).
Bocsánat, 2009-ben kiáltották ki a magyar református egységet, így 6 éves a Magyar Ref. Egyház (a lényegen ez nem változtat…).
Kedves Éva!
Azt írtam: ” bár Magyarországon az egyházak nagyfokú konzervativizmusa miatt ez kevésbé érződik „, azaz tisztában vagyok vele magam is, hogy nálunk a protestáns népegyházak nem lettek liberálisok.
Amúgy 1998 óta testközelből tanulmányozom, hogy úgy mondjam , az evangélikál protestantizmust, református lelkész meg a családban is van…:)
Cípriánus: „nálunk a protestáns népegyházak nem lettek liberálisok” – így van, ahogy írod, nálunk a protestáns népegyházak a konzervatív gőgjükbe vannak belekeményedve. 🙂 De az evangélikusok már keresik a „kiutat”, és „örvendetesen” haladnak a német testvéregyházuk által hirdetett nihilizmus irányába… 🙁
Cypriánus: elírtam a neved, nem volt szándékos, bocsánat.
Cyprianus jókat írsz, nekem szívügyem a János 17 a főpapi ima: „egyek legyenek HOGY ELHIGGYE A VILÁG hogy Te küldöttél engem” ez bizony okozat lenne: az evangélium terjedésének akadálya a sok fele-kezet, és csak akik az Egyházban vannak – a láthatatlan Krisztus Testben – azok tudják, hogy nem vagyunk külön… Ugye nem csak tisztességesnek kell lenni hanem annak is kell látszani, esetünkben nemcsak EGY kellene lenni Lélekben, hanem valóban, annak is látszani, legalább hitbéli „villongásokat” letehetnénk végleg.
Itt ragadom meg sajnos megint az alkalmat, hogy újra írjam: NEM LÉTEZIK szent- és Mária-imádat, kedves Kálomista 🙁 A szentek Isten dicsősége: Soli Deo gloria 🙂
A dokumentumról pedig: egyetlen részével nem értek egyet, a genetikai kísérletek igenlésére ún. gyógyíthatatlan betegségekre. Szinte a teljes lakosság, néhány valóban érdeklődő, saját számlára 🙂 kutató kivétellel el van kábítva a tudomány eredményeitől. Nem ismert, sőt TITKOLT, hogy sokféleképpen lehet ún.- „gyógyíthatatlan betegségeket” meggyógyítani, csakhogy az egészség nem üzlet. Ez technológia, és ahogy Ernst Schumacher fogalmazta: „ha egy technológiai folyamat beindul, jórészt saját lendületével megy már tovább, függetlenül kezdeményezőinek szándékától”. Vagy mondhatjuk a Toldi szavaival: repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg…
Kedves Éva, engem katolikus templomban kereszteltek, katolikus hittanra jártam tíz évig, elsőáldozó voltam, ministráltam és papnak készültem. Középiskolás koromig rendszeresen jártam misére, nemcsak vasárnap és ünnepekkor, hanem hétköznap is, hetente többször. Én tudom, hogy van Mária- és szentimádat, sajnos. Amikor azt mondjuk – minden misében -, hogy „kérem azért a boldogságos szűz Máriát, az összes angyalokat és szenteket… stb.”, akkor kihez imádkozunk, kit szólítunk meg? Igen, a szentek – nemcsak a kanonizáltak, hanem Isten minden gyermeke – Isten dicsősége. De Mária és a kanonizált szentek imádata, a hozzájuk való imádkozás, az nem fér össze azzal, hogy „Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj”, sem a hallottakkal való beszéd tilalmával, ami az Ó- és az Újszövetségben is számos helyen szerepel. Az én szememben Mária és a kanonizált szentek ugyanolyan emberek, mint te vagy én, semmilyen oka és felhatalmazása nincs senkinek kiemelni őket, és embereket arra bátorítani, hogy Isten helyett hozzájuk imádkozzanak. Nem akarok nagy szavakkal dobálózni, de a Biblia elég egyértelműen fogalmaz az ilyen gyakorlattal kapcsolatban.
Mindemellett fenntartom, hogy az egyes katolikus hívő embereket nem szabad azonosítani a tévtanításokat hirdető római egyházzal. A papok és a hívek között is vannak újjászületett hívő emberek, akik megértették, hogy nem a cselekedeteik vagy a szentek közbenjárása, hanem Jézus keresztáldozatának elfogadása szükséges az üdvösséghez. Arra is van példa, hogy valaki katolikusként megtér, és megmarad katolikusnak (nem úgy mint én), és szakít a katolikus vallásgyakorlatnak azokkal a részeivel, amelyekkel a Biblia alapján nem ért egyet. Olyan is van, hogy valaki megmarad katolikusnak, és nem szakít a nem biblikus gyakorlattal, ennek ellenére üdvössége van. Ez olyan, mint hogy egy protestáns ember is megtérhet Jézushoz, de bizonyos bűnök megmaradhatnak az életében (pl. alkoholizmus stb.), amelyekből később szabadulhat, de addig is szomorítja velük Istent, viszont ettől még az üdvössége nem vész el. Én személy szerint azt kívánom, hogy minden felekezet élhessen a saját szabályai, hagyományi szerint, mert a sokszínűség Isten országát is gazdagítja. Viszont azt is szeretném, ha a sokszínűség mellett sehol nem lenne olyan tévtanítás, ami távol tartja az embereket az üdvösségtől. Sajnos ilyen is mindenhol van, hol több, hol kevesebb, de nekem azt kellett megértenem a megtérésemkor, hogy a katolikus egyházban nagyon sok ilyen van, és a szentekhez és Máriához való imádkozás csak kettő ezek közül…
Kedves Kálomista, Ádám egy másik írásánál kifejtettem, ill. bizonyítottam csak az Írás alapján Máriával kapcsolatos témákat, ezért most nem veszem elő. Az Úr „helyett” szerintem nem fordul elő. Egyébként az angyalok tényleg nem imádkoznak értünk, hanem segítőink (lehetnek, számtalan példa van a Bibliában).
Vérzik a szívem, kálomista, hogy az Úr Jézust illetően valami nem ért a szívedig… ÉRTE sok dolgot (nekem a hierarchiát, pompát sokhelyütt) lenyelek egyrészt mint történelmi csökevényt, másrészt nem szeretnék ítéletkor helyükbe lenni (aki csak azzal foglalkozik, hogy mások hogyan szentek na és a „nagypolitika”:( ).
Más.
A biotechnológiára azért kellett kitérnem, mert nekünk a tudományhoz való hozzáállásunk az igazságot illeti a teremtés rendjében, ezért nem „profán”. És felelősek vagyunk.
Kedves Éva, remélem, elolvastad, amit írtam. 🙂 Miattam nem kell aggódod, ha csak azt nem vallod, hogy kizárólag az RK egyház kebelén van üdvösség (remélem, nem). 🙂 Én biztos vagyok az üdvösségem felől, és mindazoké felől is, akiknek a „szívéig ért”, hogy csak Jézusban van megigazulás. 🙂
Dehogy, dehogy, ami engem illet, SENKINEK az üdvösségét nem mérem be 🙂 Egyébként pedig „félve, remegve munkáljátok” – ugye 🙂
Nem olvastam, amit Máriáról írtál, de őszintén szólva nem is nagyon érdekel (bocs). 🙂 Nekem senki nem fogja tudni a Biblia alapján levezetni, hogy Jézuson kívül bárki más emberi lényt a szokásos, minden embert megillető tiszteleten felüli vallásos tiszteletben kellene részesíteni. 🙂
Az RK egyház tévtanításait hosszan lehetne sorolni… A hierarchia és a pompa csak külsőség, ami a lelki üresség következménye, illetve leplezése. A bajok sokkal mélyebben gyökereznek. A keresztség általi Isten gyermekévé fogadtatás, a tisztítótűzről szóló tanítás, a szentségek kiterjesztése a keresztségen és az úrvacsorán kívül más cselekményekre, a cselekedetek általi megigazulás, a szentek közbenjárása, és még lehetne sorolni sokáig, olyan tévtanok, amelyek messze-messze visznek és távol tartanak sok-sok embert az üdvösség titkának megismerésétől. A katolikus egyházzal ez az igazi baj, nem a vissztetsző külsőségek vagy a nyilvánvaló (jelenlegi vagy történelmi) bűnök. A bűnök nagy részét egyébként a katolikus egyház ellenségei fújják lejáratási célzattal, és én ilyenkor mindig a katolikus egyház, illetve a katolikusok védelmére is kelek (attól függően, hogy éppen kit támadnak), mert mint Kriztusban testvéreimre tekintek a katolikusok megtért részére, a nem megtértekre pedig mint keresztény vallású embertestvéreimre. Viszont a tanításokkal nem tudok egyetérteni, és a Biblia alapján soha nem is fogok.
Az én üdvösségemet nyugodtan bemérheted, mert az Isten kegyelméből, köszönöm, megvan. 🙂 És szerintem másokét sem feltétlenül bűn „bemérni”, ha már így fogalmaztál. „Mindent megvizsgáljatok…” 🙂
Kérésre sem mérek 😀 és ugyanebben az anyagban – mint fent – találtam vélekedést az ítéletről. Csakis az Úr – mi nem, persze, magunkat sem. Ebből nem engedek. Én csak Jézusban vagyok biztos 🙂 …”csak”?
Kálomista: a Biblia alapján a VALÓSÁGOS JELENLÉT. A többi néma csend. Már Barsi Balázs szerint is (vezető szónok, ferences). Tudod, Assisi szent Ferenc „még a miénk” mondta egy ref.lelkész barátnőm.
Ez két utolsó hozzászólásod elég rejtélyesre sikeredett… nem is sikerült felfognom beűlek semmit. Esetleg kifejthetnéd őket egy kicsit bővebben… 🙂
Ez a két utolsó hozzászólásod elég rejtélyesre sikeredett… nem is sikerült felfognom beűlek semmit. Esetleg kifejthetnéd őket egy kicsit bővebben… 🙂
Kálomista, másutt – asszem a kisróka posztnál – utaltam Pál apostol szavaira „félve remegve munkáljátok üdvösségteket”: a „mindent megvizsgáljatok” biztos hogy nem erre vonatkozik. Nem nyilatkozhatom a MAGAM üdvösségéről sem, mert akkor ítélnék, ami nem magunkat, hanem Jézust illeti 🙂 Ebben a hivatkozott írás megerősített: magunkat se ítéljük, mert nem mi vagyunk az illetékesek.
Ezért, hogy „megvan” – nem mondhatod! Ezért fogalmazok így: magamban nem, csak Jézusban bízom 🙂
Barsi Balázsnak van egy (nagy kedvenc) „kirohanása”: „EZ AZ ÉN TESTEM, EZ AZ ÉN VÉREM, ÉS BŰNEID MEG VANNAK BOCSÁTVA – ez a katolikum, a többi ERETNEKSÉG”.
De erről ne nyissunk vitát. Miután minden kegyelem, remélve, hogy aki keresi a Biblia szerint, az majd megtalálja. Nem valószínű, hogy ebben a központi, lényeges kérdésben másfél évezreden át a Szentlélek elhagyta volna az Egyházat.
Áldás, békesség.
Éva, én nem hiszek a katolikus egyházban. A református egyházban sem hiszek. A Szentlélek nem hagyta el a katolikus (reformtáus stb.) egyházat, mert sose volt ott benne (mármint intézményi szinten). Egyik egyházban sem volt soha ott önmagában csak az egyházért. Ennek oka nem az egyházakban, hanem a Szentlélek természetében keresendő. A Szentlélek nem egy szervezetnek adatik, hanem embereknek. Te hiszel abban, hogy az egyházban van valamiféle „kollektív kinyilatkoztatás”, „kollektív kegyelem” és „kollektív üdvösség”. Ki kell, hogy ábrándítsalak: nincs. Isten egyes embereket részesít a kegyelmében. Ahol két vagy három ilyen ember összejön, Jézus ott van közöttük, ott van az Egyház. Se nem katolikus, se nem református, hanem csak egyszerűen Egyház.
Te Barsi Balázzsal hiszel abban, hogy Jézus fizikailag jelen van a kenyér és bor színe alatt, a többi eretnekség. Ezzel eretnekségnek minősíted az úrvacsoráról szóló biblikus tanítást, ami szerint az úrvacsora Jézus teste és vére ANNAK A SZÁMÁRA, aki ELFOGADJA Jézus helyettes áldozatát, és bűnbánatot tart, mindenki más pedig ítéletet eszik és iszik, amikor hitetlenül úrvacsorázik. Amikor azt mondod, hogy az oltáriszentségben fizikailag jelen van a megbocsátó Jézus, és a misében újra és újra feláldoztatik, akkor tagadod Jézus egyszeri és tökéletes áldozatát. Amikor azt mondod, hogy pap az, aki bemutatja a miseáldozatot, akkor tagadod Jézus egyszeri, egyetemes és tökéletes papi mivoltát.
Tényleg nincs értelme dogmatikai vitát nyitni, mert tényleg nem ez a fontos. A katolikusok azt hiszik – mivel ők mindig a katolikus dogmát védik a protestánsokkal szemben -, hogy a protestánsok azért támadják a katolikus dogmákat, mert nekik más dogmáik vannak, és azokat kell szembeállítaniuk a katolikus dogmákkal, és védeniük őket. Ez nincs így, legalábbis nálam. Én nem támadom a katolikus dogmákat, főleg nem, mintha úgy gondolnám, hogy az én dogmáim jobbak. Én elmondom, hogy a Biblia alapján mit értettem meg Isten kegyelmének természetéről, és ez úgy hangzik, mintha támadnám a katolikus dogmákat. Miért van ez így? Mert a katolikus dogmatika ellent mond a Bibliának! Az én életemben ez egy nagyon kemény harc volt, ahogy Isten egyesével lebontotta a fejemben lévő hiedelmeket, amelyeket a katolikus dogmatika, amit szinte az anyatejjel szívtam magamba, ültetett el bennem. Ahogy fokozatosan letettem az egyes dogmatikai elemeket Isten elé, megvizsgáltam őket az Ige fényénél, úgy dőltek meg, és úgy lett egyre nyilvánvalób Isten igazsága, és a katolikus dogmák hamis volta. A katolikus dogmatika igenis nagyon sok embert távol tart az üdvösség igazi titkától.
Ennek ellenére azt mondom, hogy a katolikus egyház kebelén belül is lehetséges igazi megtérés, igazi hit és üdvösség. De ez nem a katolikus egyház érdeme, hanem Isten kegyelme, illetve Jézus hűsége, mert megtartja az ígéretét, hogy ahol az ő nevét segítségül hívják, ott ő jelen van. Én ezzel a reménységgel tekintek a katolikus testvéreimre, és nem akarom őket megtéríteni reformátusnak még véletlenül sem. Azt szeretném, hogy Isten végezze el bennük a kegyelme munkáját, és értesse meg velük, hogy Jézus egyszeri és tökéletes áldozatáért, Jézus érdeméért, Jézus kegyelméből, és a Jézusba vetett hit által üdvözülhetnek.
Kálomista egy sor dolgot hiába sorolsz hiszen ami az Írásban van, azt mind, és nem ‘Barsi Balázst hiszem, sőt tudom. A szervezet – hiszen volt már keresztény közösség – nagyot bukott, hogy bement a hatalomba, de a sátán becsapta 🙁
Sokszor leírtam már ezt, azt még hozzáteszem: az egyházatyáktól HITTEK a valóságos jelenlétben, sőt, akinek mély hite van, reformátusként is, és még mást is láttam hétköznap bejönni szentmisére.
Azok a látszólagos ellentmondások, amilyet bőven találsz pl. „szenvedésemmel kiegészítem ami Krisztus keresztjéből hiányzik” írja Pál apostol nyilván tökéletesen jól. Pedig Jézus Krisztus keresztjéből nem hiányzik semmi.
A „cselekedjétek” és a „kézrátétel” – a „szítsd fel magadban Isten kegyelmét, mely kézrátételem által benned van” ahogy Pál Timóteusnak írja: ez a biztosíték, hogy amit az Úr mondott az tovább árad. Már Ő a tanítványokra lehelt, „vegyétek a Szentlelket, akinek megbocsátjátok bűneit meg van bocsátva, akinek megtartjátok annak megmarad” mondat szerint PÁRATLAN HATALOMMAL ruházta fel Jézus tanítványait.
Barsi egy lényeget EMELT KI – és nem kell kiforgatni. Szintén ő jött rá, miért nem „találta” Kálvin a kenyérben a valóságos Jelenlétet? … mert nem volt pap.
Azon nagyon csodálkozom, hogy „általában üres lelkeket” látsz a katolikusokban: ilyenkor mondanám, hasonlóan, amikor napjainkban még egymás elleni harcokról hallunk/hallottunk, hogy, pardon, de azok sem nem protestánsok, sem nem katolikusok (Észak-Írország esete).
Olyan nincs is, hogy hit nélkül járuljon valaki Jézushoz az egyesülés szándékával: „vizsgálja meg magát mielőtt … ” ahogy a MEGKÜLÖNBÖZTETÉS is ABSZOLÚT alapvető.
Ellenpélda: ha nem így volna, és a szent Kenyér vételével JUTNA hitre valaki, akkor közönséges volna. De mert nem az, már ELŐBB hittel, és bűnbánattal tisztult lélekkel vehetjük magunkhoz.
A szőlőtő és szőlővesszők példája annyira szemléletes!
Éva, te aztán jól kiforgatod a Biblia szavait is, meg azt is, amit én írok. Szerintem ezt most nyugodtan be is fejezhetjük, és majd folytassuk, amikor hajlandó leszel nem azt érteni ki a Bibliából, amit neked jól esik kiérteni belőle, hanem azt ami tényleg benne van. Attól, hogy egy-egy szövegkörnyezetből kiragadott szóba, félmondatba belekapaszkodsz (tipikus katolikus szokás egyébként, azt kell, hogy mondjam), még nem fogod tudni a bibliátlan gondolatokat a Bibliával alátámasztani.
És itt is leírom, hogy ezzel nem ítélkezni akarok, csak sajnálom, és fáj látni, hogy mennyire megnehezíti a hívők életét a dogmaitika. Ennyiből is látszik, hogy a Bibliával összegyeztethetetlen dolgokat kényszerít a híveire a katolikus egyház. Minden tiszteletem a hívő katolikusoké, akik ennek ellénre kitartanak a hitben, és az egyházuk iránti hűségükben is. Ismétlem itt is: így is lehet hívő életet élni, csak sokkal nehezebb.
Ebben egyetértünk: reformátusként is lehet hívő életet élni csak sokkal nehezebb. Semmit nem kényszerít rám … és tényleg fejezzük be. Csak épp azért fáj a szívem, mert NEKTEK sokkal nehezebb …
Ezen ne vesszünk össze, hogy kinek a nehezebb, ennyiben maradjunk. 🙂 Meg abban, ami összeköt, és ne abban, ami elválaszt. 🙂
Úgy van! 🙂 Áldás, békesség!
Kedves Anrás!
A tavalyi Csillagpont főelőadója Sóskuti Zoltán, a rákoszekeresztúri református gyülekezet lelkipásztora volt. Szerintem 2011-re gondolsz.
Kedves Ádám!
A tavalyi Csillagpont főelőadója Sóskuti Zoltán, a rákoszekeresztúri református gyülekezet lelkipásztora volt. Szerintem 2011-re gondolsz.
Ádámak írtam az előbb, de közbe valaki eszembe jutott, aki András, ezért elírtam a címzést, bocsánat érte 🙂
Kedves Koppány!
Sóskúti Zolinak nagy tisztelője vagyok, viszont a fenti cikk 2012-ben íródott.:)
:))) Erre mondják azt, hogy „benézted Koppány!”. Bocsánatot kérek, megkövetlek, mert az én figyelmetlenségem volt. Viszont az rejtély marad, hogy szoksásosan amikor begépeltem a blog címét, miért ezt a cikket jelenítettem meg a kezdőoldalon. Sajnálom Ádám!
Ravenhill, Tozer is erről beszél, kapható magyar nyelven is írásuk. Washer meg a youtube-on elérhető.
Semmi gond.:)
Katona Béla, a Pesterzsébeti Baptista Gyülekezet lelkipásztora pomt erről prédikált nemrég hogy Isten célja nem mindig a nagyobb Gyülekezet mint ahogy azt sokan hibásan mondják