Néhány éve hallottam egy vallomásról, ami nagyon megmelengette a szívemet. A vallomás ritka bepillantást enged a huszadik század egyik nagy teológusának a lelkébe. Akinek mond valamit Oscar Cullmann neve, az megérti, hogy miért jelenthet nekem sokat, amit mindjárt leírok.

Cullmann lutheránus teológus volt, de református teológián oktatott, és sokat tett az egyházi hagyományok közötti közeledés érdekében. Szembeszállt Rudolf Bultmann egzisztencialista teológiájával és azt hangsúlyozta, hogy a Krisztusban megjelent üdvösség nem pusztán a hívők belső élményvilágában létezik, hanem a történelemben – térben és időben – is megvalósul. Cullmann néhány munkája magyarul is megjelent, többek között a Karácsony és a karácsonyfa eredetéről, valamint az őskeresztény hitvallások kialakulásáról szólók.

Cullmann vallomásáról az amerikai Daniel Fuller egyik előadásában hallottam. A kaliforniai Fuller Seminary professzora (igen, ugyanaz a professzor neve, mint az intézményé!) már idős korában tartott előadásokat egy lelkipásztoroknak rendezett konferencián. Egyik előadása végén hozta szóba egykori professzorát, Cullmannt, akinek a lábainál tanult annak idején Baselben teológiát. Szó szerint így emlékezett vissza volt tanára vallomására:

„Irodájában egy alkalommal ezt mondta: »Teológiai pályafutásom kezdetén Albert Schweitzer és a liberalizmus híve voltam. Aztán Søren Kierkegaard és a neo-ortodoxia híve lettem. Aztán – tette hozzá – elhatároztam, hogy az Újszövetséget olvasom, és megpróbálom kideríteni, mit is akart mondani; mit akartak az Újszövetség szerzői mondani.« Amit ezután mondott – emlékezik Fuller – arra igazán nem számítottam egy strasbourgi népegyházi lutheránus részéről. Azt mondta: »És aztán újjászülettem.«”

Én pedig arra gondoltam Fullert hallva, hogy tudtam! Cullmann írásaiból hit sugárzik és Isten iránti szeretet, amelynek a forrása csakis az újjászületés lehet! Ettől Cullmann még persze nem tévedhetetlen, én sem mindenben értek vele egyet, de meggyőződésem, hogy a Szentlélek kenete, amelyről János az első levelében beszél (2,20. 27), igenis hatással van a Szentírásról alkotott képünkre.

Ha valaki szeretné Dan Fuller szájából hallani az anekdotát, itt tudja meghallgatni. A 82. percben kezd Cullmannról beszélni.