A legalattomosabb gonosz motiváció az összes gonosz motiváció közül az a vágy, hogy az elhallgattatott lelkiismeret csendben maradjon. Az ember szinte bármire képes ennek érdekében. Hazudik, bujkál, tagad, gyűlöl, öl, vádol, rágalmaz, befeketít, csakhogy ne hallja a belső, számonkérő hangot. A lelkiismeretét csendben tartó ember akár a bűn létét is tagadja. Ha kell, eltörli a mércét. Megszünteti a törvényt. Leleplezi mások képmutatását. Manipulál és összezavar. Cinikusan kacsint. Elpusztít bármit, ami fölébresztheti az alvó óriást: a vádló lelkiismeretet.
Ez a titok lappang kimondatlanul a lélektan számos feloldhatatlan problémája mögött. Ez az a bizonyos elefánt a szoba közepén, amiről nem akarunk tudomást venni. Hiszen cinkosok vagyunk egymás számára is a tagadásban. Erről szól a történelem megszámlálhatatlan konfliktusa, és ez ma a fő oka a normaszegés általánossá válásának is, Isten úgynevezett „halálának”, a devianciák normalizálásának, a nyugati jogrend radikális átírásának. De mielőtt ezzel igazolnánk magunkat: a régi normalitásért való harc mögött is ott találjuk a vágyat, hogy jobbak legyünk másoknál és így némítsuk el a lelkiismeretünk hangját. Mások lenézése és megvetése is a lelkiismeretről szól.
Egyetlen valódi megoldás van erre a mély és összetett problémára: a Krisztus keresztje. A régi, ismert ige így szól: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) A vádló lelkiismeret számára Krisztus golgotai keresztje azért igazi megoldás, „mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért, de nemcsak a miénkért, hanem az egész világ bűnéért is.” (1Jn 2,2) Ez a megoldás Isten megoldása annak is, aki a törvény tagadásával akart eddig nyugalmat, és annak is, aki mások bűneit pajzsként használva menti fel önmagát.
A lelkiismeret elhallgattatása iszonyatosan fárasztó, és akármelyik irányba indulunk, egyre gonoszabbá tesz. De az evangélium szerint van kiút: ha megvalljuk a bűneinket a megfeszített Krisztus előtt, aki értünk, bűnösökért jött ebbe a világba. A Megváltó nem az igazakért, hanem a bűnösökért jött. A kereszt lábainál hull le a vállunkról a bűn terhe, egyedül ott tisztul meg a lelkiismeret. Egyedül ott szűnik meg a vágy, hogy az elhallgattatott lelkiismeret csendben maradjon. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1Jn 1,8)
„Ettől fogva kezdte Jézus hirdetni: Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!” (Mt 4:17)
„Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus ezért jött e világba, hogy a bűnösöket megmentse, akik között én vagyok az első” /a legnagyobb bűnös/.
(Pál apostol, I. Timóteus 1:15)
*
Az általam ismert legesendőbb ember
én vagyok.
(Sz. J.)
A lelkiismeretnek nyilván fontos szerepe van az életben – de ahogy van hamis bűntudat, úgy lehet hamis lelkiismeretfurdalás is (a kultúránk, családunk, stb. is meghatározza, hogy mit tartunk helyesnek vagy helytelennek).
A (katolikus) etikában például éppen ezért van, aki nem a lelkiismeretet tartja a zsinórmértéknek…
https://eerdword.com/why-levering-wrote/?utm_source=Eerdmans+Marketing&utm_campaign=7a1fd9f535-RSS_EMAIL_CAMPAIGN+-+New+Release&utm_medium=email&utm_term=0_61e4ddcb32-7a1fd9f535-118227093&ct=t(RSS_EMAIL_CAMPAIGN)&mc_cid=7a1fd9f535&mc_eid=3bea112ed7
SZ J mondja hozzászólásában: „Az általam ismert legesendőbb ember én vagyok.”
Ezt hívják alázatnak.
Aki ugyanígy érzi, gondolja, az nagyon közel jár az igazsághoz.
Remélem még az ÍGE hamis felhasználásával értelmezésével sem lehet a lelkiismeretet elaltatni hosszabb időre.