Egy másik beszélgetést is hadd ajánljak itt a blogon a figyelmetekbe. Besztercei Márkkal a Hit Rádióban nemrégiben az egyházatyákról beszélgettünk evangéliumi nézőpontból. Mi, protestánsok, azt hiszem, túl keveset foglalkozunk a keresztény egyház első évszázadainak meghatározó gondolkodóival, pedig a reformátorok számára nagyon-nagyon fontosak voltak, és valóban meghatározták nemcsak az egyház első évszázadainak, hanem az egyház egész történetének irányát. A beszélgetésben szóba kerül, hogy időnként milyen fenntartások alakultak ki az evangéliumi mozgalomban az egyházatyákkal és általában a hagyománnyal szemben, és hogyan lehet a jogos ellenérzéseket elválasztani a felesleges aggályoskodásról. Besztercei Márkkal arra biztatjuk a hallgatókat, hogy olvassák az egyházatyákat, mert saját korunkat is és a hitünket is jobban megérthetjük általuk. Érdemes megnézni a beszélgetést, örültem a meghívásnak!
Nagyon inspiráló beszélgetés volt! Különösen megütött az a gondolat, hogy a korai keresztényüldözés megismétlődhet a közeli jövőben, így az egyházatyák saját koruk bajaira adott válaszai igenis relevánsak lesznek számunkra.
@Ádám említetted, hogy az efézusi gyülekezet 4 különböző korszakáról van írott anyagunk. Tervezel erről egy posztot?
A beszélgetés elején szó esett az Egyház elromlásának elterjedt felfogásáról, mely szerint Konstantin óta az Egyház a római struktúrákba nőtt bele és ezért szükségszerűen az intézményi résztől független módon, már csak mintegy „búgó-patakként” lehet jelen. Ádám ezt a felfogást árnyalta kissé.
Azt már csak én teszem hozzá, hogy a reformáció óta ezt a fajta egyházfelfogást a „láthatatlan egyház” fogalma fémjelzi. Csakhogy az egyház fogalmának látható és láthatatlan kategóriára bontása magában hordozta a későbbi féreértések lehetőségét. Az egyház ugyanis nem két, hanem egyetlen egy, a gyakorlatban fel nem bontható valóság. A reformátorok a helyzetük tisztázása érdekében tettek különbséget az egyház szellemi és szervezeti valósága között. De az egyház fogalma eredetileg még csak egy valóságot jelentett, amely egyházfelfogástól nem lett volna szabad eltérni, mert ennek következménye az az abszurd elgondolás lett, hogy a látható egyházba való betagozódás nélkül is részesei lehetünk a láthatatlan egyháznak. Márpedig ez hamis elképzelés. Úgy vélem az egyházból való kiszakadás mindenképpen eretnekség. Az egyház intézményi keretéből való kiszakadás csak akkor nem eretnekség, ha a szervezet valójában nem egyház, vagy ha a kilépés helye egyház. De az biztos, hogy szervezet nélkül nincs egyház. Vagyis az intézményesült szervezetet nem megtagadni kell és kivonni az egyenletből, hanem épp ellenkezőleg, megtisztítani és megtalálni azt a formáját, ami az egyház tartalmát tökéletesen közvetíteni tudja.
Kicsit hasonló ez ahhoz, ami a beszélgetés során a nem Bibliából vett fogalmak értelmező célú behozatala kapcsán elhangzott.
A Bibliai fogalmak lecserélését csak egyetlen okból tehetjük meg büntetlenül, azért hogy az „elkárhozott” bibliai szavak jelentését (tartalmát) feltámasszuk, helyreállítsuk.
A bibliai fogalmak tisztázása tehát azért fontos, hogy az ige szavai mindig azt a szellemi tartalmat hordozhassák, ami miatt belekerültek a Bibliába.
Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy ragaszkodnunk kell a Biblia eredeti szavaihoz is, vagyis nem ezek elvetése a cél, hanem a Biblia szent szókészletének tartalmi helyreállítása. Isten igéi (vagyis a Biblia megfogalmazásai) a legalkalmasabb edények arra, hogy magukban hordozzák azt a szellemi tartalmat, amit Isten ki akar számunkra fejezni. Isten szellemét nem lehet akármilyen random, vagy összevissza szavakkal kifejezni, hanem az írott ige szavaival és mondataival kell azt kifejeznünk. A Biblia igéi szentek. A Bibliát és annak igéit nem lecserélni kell, mert ha lecserélnénk a Biblia szavait akkor megszentségtelenítenénk a Bibliát. Tehát nem kell új Bibliát írni, hanem az Isten által „kőbe vésett” szókészlet megtartására törekedve kell megtisztítani (helyreállítani) az eredeti szavak tartalmát.
Fontos a tartalom, de fontos a forma is, ami a tartalmat tökéletesen közvetíteni tudja. Isten rendelt bizonyos megváltoztathatatlan formákat. Ilyen az írott ige, az úrvacsora formális szertartasa, vagy a bemerítési liturgia stb.
De ugyanígy az Egyház is. Csak az az Egyház képes Isten szellemét hordozni és kifejezni, ami szent edényként alkalmas hordozni azt a tartalmat, amit Isten az Egyház által kifejezni akar. Ezért a magam részéről fontosnak tartom az egyház intézményi részének igei helyreállítását. Úgy látom az igében megtalálhatók azok a mintázatok, amik az egyház kötelező formájára vonatkoznak, de minthogy az egyház szervezeti felépülésének jelentősége eléggé elhalványodott a tartalmi szempontok mellett, így az egyház külső formáját máig nem vizsgáltuk meg kellőképpen az ige alapján.
Bándi Csaba, az egyház (ekklézsia) minden bizonnyal nem azonos azzal a görög szóval, ami a kihívottak közösségére utal. Számomra az ekklézsia egy szellemi entitás, oly személyek közössége, akik az életüket teszik le az Úr kezébe, készek és képesek a Krisztusért szenvedni és/vagy meghalni is és nem a test vágyai, kívánságai után mennek. Oly közösség, mely erősen meg van győzödve arról hitben, hogy nem e világból valók, nincs itt maradandó városuk, a mennyei Jeruzsálemhez tartoznak, az elsőszülöttek ünnepi seregéhez, a mindenki felett ítéletet hozó Elohimhoz, és az Újszövetség közbenjárójához Jézushoz. A valódi ekklézsia a tökéletes igazak odaszenteltjei lesznek. A részemről az Egyház külső földi formájára nem lennék kíváncsi, mert szerintem az sok esetben megbukott, amit a történelem is bizonyított. Csakis a hívő belső Templomának, a testének az állapotára, mert a kőépületek és annak szervezettsége, struktúrája, működési rendszere lényegtelen. Emberből-emberbe, szívből-szívbe való agapé szeretet kifejezése és megmutatása a legfontosabb. Az 1000 éves királyság strukúráját, szervezeti felépítését pedig bízzuk a Messiásra, majd Ő felépíti.
Építő számomra ez a beszélgetés is.
Tetszik a maximálisan egymásra figyelő interakció.
Köszönöm.
A beszélgetés egyébként tényleg építő, a téma is érdekes volt, én is köszönöm a megosztást.