Az Emberi Jogok Európai Bírósága néhány napja elítélte Magyarországot az ún. transzjogok megsértése miatt. Az EJEB hangsúlyozza, hogy a tagállamoktól elvárt, hogy gyors, átlátható és elérhető eljárásokat biztosítsanak a transznemű személyek jogi elismerésére. Vagyis hogy Magyarország is beillessze a jogrendjébe a genderideológia fura hiedelmeit és dogmáit, amelyeket a nyugati társadalmak többsége az utóbbi években magáévá tett.
Az EJEB döntése tökéletesen illusztrálja, hogy a jog szoros kapcsolatban áll a világnézeti előfeltevésekkel, és amikor radikálisan eltérő világnézetek alakítják, hogy mit tekintünk például emberi jogoknak, feloldhatatlan ellentétek jönnek létre társadalompolitikai síkon is. Transzjogok ugyanis csak olyan jogrendben vannak, amely a genderelméletek, illetve az azokat megalapozó posztkeresztény világnézetek talaján áll. Az EJEB nem egy magától értetődő jogot kér számon Magyarországon, hanem egy világnézetet és annak friss ideológiai vadhajtását. A genderideológiát erőltetné a mi társadalmunkra is.
Nagyon remélem, hogy van valamilyen módja annak, hogy az EJEB bújtatott kulturális gyarmatosítását Magyarország elszabotálhassa. A döntés ugyanis a nyugati ideológiai buborékon kívül teljes nonszensz, és azon belül is messze túlmutat néhány pszichés rendellenességgel küzdő embertársunk téveszméinek megerősítésén. Egy rendkívül kártékony és buta hiedelemből csinálnak kvázi államvallást és a még ellenálló társadalmakat zsaroló politikai bunkósbotot. Ebből az őrületből mindenképpen ki kellene valahogy maradnunk.
„Emberiség elleni bűncselekmények: a polgári lakosságra irányuló széleskörű és szisztematikus támadás részeként elkövetett cselekedetek.”
(internetről)
„Az ég bűneinkért haragszik reánk, a világ erényeinkért.”
(Lev Tolsztoj)
.
„Ebben a világban egyre inkább az erényhez kell bátorság, és nem a bűnhöz.”
(Cseri Kálmán)
Ádám, ezek alapjogi kérdések, ezekben alapjogi válaszokat kell(ene) adni. A kultúrharc, az újabb körlevél, vagy hitvallás nem alapjogi válasz. Az pedig pláne nem az, hogy majd Orbán valahogy ezt is kimozogja nálunk.
A jog valóban szoros kapcsolatban áll a világnézeti előfeltevésekkel, de még szorosabb kapcsolatban áll a jogérvényesítésre és a társadalmai akcióra való képességgel. Az egyház sajnos képtelen ebben a kérdésben is értelmezhető fellépésre. Hogy miről beszélek? Mondok egy példát: ha lehet valaki transznemű az állami nyilvántartásban, vagy nemet válthat, akkor én is szeretnék nemet váltani: már nem vagyok csak úgy férfi. Azt kérem beírni a nyilvántartásba, hogy „rendszeresen úrvacsorázó, hitvalló, X egyházhoz tartozó férfi” vagyok. Emellett azt is szeretném, hogy az államtól vegyék el az anyakönyvezés monopóliumát, beleértve a házassági anyakönyvezést is, és adják vissza az egyházaknak ez a jogkört, mert az állam méltatlanná vált erre a tevékenységre. Addig van szekularizáció, amíg vannak biológiai nemek. Ha változik a rendszer, teljesen jogos igény az egyházak közjogi funkcióinak újraélesztése is. Meglepő felvetések? A transzjogok is ilyenek voltak néhány éve.
Hol is tartanak a keresztény értékrendet érvényesítő perek, amelyek már százszámra megindultak szerte az unióban, hogy végül az EJEB elé lehessen vinni az ügyet? Sehol, nincs ilyen.
Milyen felkészült, hálózatban működő, nem a politika, hanem a konzervatív keresztények által fizetett, profi jogi apparátus segíti ezeket az ügyeket? Semmilyen, nincs ilyen.
Milyen stratégiák alapján épülnek fel a keresztény lobbizás, a kommunikáció, a társadalmi akciók ezekben a kérdésekben? Semmiféle elképzelés sincs erről.
Amit az egyház csinál, az sajnos egy nagy nulla, folyamatos a térvesztés. Cselekedni kellene, nem sopánkodni.
Benchmark,
akkor ne egy blogon sopánkodj, hanem cselekedj!😉
Benchmark,
szerintem a kereszt(y)en(y) lobbizas es kommunikacio celtevesztes! Amikor a keresztenyseg igazi hatassal volt egy tarsadalomra, mindig is csak alulrol (vagyis hat megtertek az emberek) tudta ezt elerni, sosem sikerült felülröl atformalni a tarsadalmat. Ezt ekesen bizonyitja a hatalomhoz dörgölözö nepegyhazak több mint ezer eves törtenete.
„In hoc signo vinces. (E jelben győzni fogsz.)”
Néha pedig a földi hatalom „dörgölőzik” az egyházhoz…
Ádám,
Vettem a fáradtságot, elolvastam az angol nyelvű ítéletet ( ld. https://hudoc.echr.coe.int/eng#{%22itemid%22:[%22001-225330%22]} ) és ennek kapcsán fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem közvetlenül az egyezmény szövegéből vezették le az ítéletet, hanem leginkább a magyar törvények következetlen alkalmazásából, meghivatkozva ennek kapcsán a hazai ombudsmant, bíróságokat, Alkotmánybíróságot — ld. a 68-76 pontokat, különösen a 69-70 pontokat.
Furcsa, hogy a végén a mentális egészséget hivatkozzák meg, miközben az érvelés jogbizonytalanságról szól előtte — ez utóbbiban igazuk is lehet.
Ugyanakkor a jogbizonytalanságra aligha az a megoldás, hogy ha már párszor a törvényeket elszabotálták a hatóságok, bíróságok, akkor innentől ne is alkalmazzuk őket, hanem egyszerűen következezesen be kellene tartatni őket…