Vannak makacsul megtapadt nyelvi tévedések, mint amikor valaki szaláminak nevez minden felvágottat, málnának minden üdítőt, vagy amikor újságírók az angol evangelical szót rendre hibásan evangélikusnak fordítják. Ilyen az is, amikor úgymond jól értesült hívők – a harcos darwinisták taktikáját követve – kreacionizmusnak nevezik az ID (Intelligent Design) tudományos hipotézisét. Akik átveszik ezt a rossz szokást, több elemi hibát is vétenek. Ezek közül az egyik legnyilvánvalóbb az, hogy a hipotézist és azok képviselőit (beleértve egyébként magasan jegyzett tudósokat – biológusokat, biokémikusokat, paleontológusokat, fizikusokat, kozmológusokat, tudományfilozófusokat –, akár Nobel-díjjal kitüntetetteket is, mert olyanok is vannak köztük) nem saját önértelmezésük alapján, hanem a legbefolyásosabb és leghangosabb kritikusok retorikai taktikája szerint nevezik el. Márpedig az ID önértelmezése szerint nem kreacionizmus, és ennek a különbségtételnek legalább három fő oka van, amelyek mindegyike lényeges.

Először is a „kreacionizmus” megnevezés a köznyelvben azt a nézetet jelöli, mely szerint Isten a világot szó szerint hat huszonnégy órás nap alatt teremtette, és a világegyetem és a Föld csupán néhány ezer éves (YEC). Ez a nézet a Biblia sajátosan literális értelmezésén nyugszik, amely különösen az amerikai fundamentalizmusra (a valódi fundamentalizmusra) jellemző, bár nem kizárólag arra. Persze van „régi Föld kreacionizmus” (OEC) is, amely a világegyetem és a Föld létrejöttét a mai tudományos konszenzus mentén több milliárd évesre teszi, de a „kreacionista” szó többnyire inkább a „fiatalföldeseket” jelöli, a sztereotípiák legalábbis hozzájuk kapcsolódnak. Másodszor, a kreacionizmusban a Biblia (illetve annak ez a literális értelmezése) az eredetkutatások kiindulópontja, vagyis a Szentírást (illetve annak egyfajta magyarázatát) teszi premisszává a tudományos kutatások számára. Harmadszor, bár igaz, hogy sok ID-s tudós hívő, ezért motivált abban, hogy a természetben a tervezettség nyomait keresse, de egyrészt a tudós motivációja nem azonos a tudós kutatásával és következtetéseivel, másrészt – akármilyen hihetetlen – az ID-nek vannak agnosztikus, sőt, ateista (!) hívei is, és azt se felejtsük el, hogy számos ateista és agnosztikus pedig kifejezetten abban motivált, hogy a természetben minden jelenséget teremtő intelligencia nélküli fizikai és kémiai folyamatokra vezessen vissza. Bár a két motiváció ellentétes, hiszen az egyik a tervezettség, a másik a tervezetlenség nyomait keresi, a tudomány számára elvben akár mindkettő hasznos lehet, ha nem keverjük össze a motivációt a konklúzióval.

De nézzük, mi az ID hipotézis lényege. A„kreacionizmussal” ellentétben az ID mint tudományos paradigma nem foglalkozik a világegyetem korával, és még azt a lehetőséget sem veti el ab ovo, hogy az élővilág esetleg közös őstől származik, bár ennek plauzibilitásával kapcsolatban sokan erős tudományos kételyeket fogalmaznak meg. Viszont ami még fontosabb: az ID tudományos projektje nem a Bibliából indul ki, a tudományos vizsgálódása során egyáltalán nem törődik a Bibliával, sem annak valamely értelmezésével, mint ahogy semmilyen más vallás könyvével sem. Az ID alapja nem egy vallási szöveg (még akkor sem, ha egyes képviselői egyébként Isten szavának tartják a Bibliát, vagy épp a Koránt), hanem a természet megfigyelése, a hipotézisállítás, a hipotézis tesztelése és a következtetések levonása, vagyis a tudományos módszer. Az ID egyszerűen azt vizsgálja, hogy a világegyetem és az élővilág létrejöhetett-e véletlenszerű, sztochasztikus, vagyis irányítatlan anyagi folyamatok révén, vagy felismerhetők benne a tervezettség jelei. Az ID mozgalom még azt sem kívánja eldönteni, hogy miféle intelligencia állhat a természetben észlelhető tervezés mögött, csak azt vizsgálja, hogy egyes jelenségeknél az intelligens ok jobb magyarázat-e az intelligencia nélküli természetes okoknál.

Az ID és a „kreacionizmus” összemosása azért is furcsa, mert miközben az ID kifejezetten hangsúlyozza a különbséget, és a különbség a fenti okok miatt ténylegesen létezik, addig a teista evolucionisták (tehát azok, akik szerint az élővilág darwini folyamatok által jött létre, de Isten állt az evolúciós folyamatok mögött), magukat újabban „evolúciós kreacionistáknak” (EC) nevezik, és ezt az elnevezést preferálják a teista evolúció (TE) elnevezés helyett. A blogoszférában őket azonban nem szokták kreacionistáknak nevezni, mert a „kreacionizmus” negatív bélyegét azoknak tartogatják, akik magát a darwinizmust kérdőjelezik meg. Ennek a fényében válik érthetővé, hogy az ID miért kapja meg a „kreacionista” bélyeget, annak ellenére, hogy mind következtetéseiben, mind premisszáiban, mind módszertanában eltér attól, a TE/EC (teista evolúció) nézete viszont miért nem, holott saját projektjét maga nevezi kreacionizmusnak. Ez egyszerű retorikai trükk, darwinisták nyelvi taktikája, amellyel az ID rivális elméletét érvek helyett inkább stigmatizálják. Csak ez ma már annyira nyilvánvaló, hogy egy cambridge-i doktori dolgozat – és egy könyv – is született a taktikáról: Shala Barczeswa: Conceptualizing Evolution Education: A Corpus-Based Analysis of US Press Discourse (Cambridge Scholars Publishing, 2017).

A fentiekkel alapvetően nem a kreacionizmust akartam bírálni. Van létjogosultsága annak, hogy egy hívő a Bibliából induljon ki, amikor a világról gondolkozik, és természetesen egy tudósnak is joga van ahhoz, hogy a világot teremtettnek gondolja (különben csak az ateisták művelhetnék a tudományt, ami nonszensz). Valójában éppen az a feltételezés zárja a tudóst egy szűk világnézeti keretbe, ha eleve elveti annak a lehetőségét, hogy a világ jelenségei mögött intelligens okok is meghúzódhatnak. Tehát lehet valaki tudósként is kreacionista, ha ez alatt azt értjük, hogy hisz a teremtésben. Ebben az értelemben – ahogy láttuk – a teista evolucionisták is kreacionisták, és miért ne lehetnének az ID képviselői is azok. Csak az ID mozgalmat nem ezért szokták kreacionistának nevezni, hanem azért, hogy összemossák a Biblia egy sajátos értelmezését tudományos kiindulópontnak tekintő fiatalföldes állásponttal. E tekintetben az ID viszont határozottan és nyilvánvalóan különbözik a kreacionizmustól. Az ID az intelligens okok kutatását teszi tudományos projektje céljává, a megfigyelést kiindulópontjává, és ezt a projektet viszi végig mind a kozmológiában, mind a biológiában. Ahogy az érveiket olvasom, és számos elismert tudós véleményét (illetve véleményváltozását!) figyelem, nem is eredménytelenül.