Az evangéliumokat olvasva feltűnő, milyen nagy hangsúlyt kap bennük egy téma: az Isten országa. Az Isten országa (ἡ βασιλεία τοῦ θεου) Jézus tanításának a középpontjában áll. Jézus újból és újból az Isten országáról beszél, az Isten országát illusztrálja, az Isten országára keres példázatokat, az Isten országába való bemenetelre hív, és az Isten országa eljöveteléért való imára buzdít. Ha figyelmen kívül hagyjuk az Isten országa témáját, egyszerűen nem érthetjük meg sem Jézust, sem az evangéliumot. Az Isten országáról szóló tanítás nélkül az evangéliumi teológiából és lelkiségből valami esszenciális elem mindig hiányozni fog. Ebben az új sorozatban ezért most az Isten országára szeretném ráirányítani a figyelmet. Kezdjük ott, ahol Márk evangéliuma kezdi Jézus szolgálatát.

„Miután Jánost fogságba vetették, elment Jézus Galileába, és így hirdette az Isten evangéliumát: Beteljesedett az idő, és elközelített az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1,14-15) Márk szerint Jézus ezzel az üzenettel kezdte nyilvános munkálkodását. Az Isten evangéliumát hirdette azáltal, hogy az Isten országa eljövetelét jelentette be. Az evangélium, amit Jézus hirdetett, tehát elválaszthatatlan az Isten országától, az Isten országa pedig elválaszthatatlan az evangéliumtól. Az evangélium hirdetése szoros kapcsolatban van azzal a ténnyel, hogy betelt az idő, elközelített az Isten országa, és hogy hittel és megtéréssel kell válaszolnunk erre a hírre.

„Betelt az idő (πεπλήρωται ὁ καιρὸς)” – mondja Jézus. A ὁ καιρὸς elrendelt időt, kijelölt időt jelent. Ez az idő telt be. Úgy is mondhatnánk, hogy az elrendelt időnek jött el az ideje. Jézussal a világtörténelem fordulóponthoz érkezett. Az emberi időszámítás határhoz ért, erre a fordulatra utal Pál is a Gal 4,4-ben: „De amikor eljött az idő teljessége (τὸ πλήρωμα τοῦ χρόνου), Isten elküldte Fiát”. Dániel – akinek a próféciáira maga Jézus is hivatkozott (pl. Mt 24,15) – évszázadokkal korábban megjövendölte ezt: „És akkor bekövetkezett az az idő, amikor a szentek birtokba vették a királyságot (…) A Felséges szentjeinek a népéé lesz az ég alatt minden ország királyi uralma, hatalma és nagysága. Ez a királyi uralom örök uralom lesz, neki szolgál majd és neki engedelmeskedik minden hatalom.” (Dán 7,22.27)

A Dániel által megjövendölt idő teljesedett be az Emberfia eljövetelével, szolgálatával és a mennybe való visszatérésével. Róla írja a próféta ugyanabban a fejezetben: „Jött valaki az ég felhőin, aki emberfiához hasonló volt; az öregkorú felé tartott, és odavezették hozzá. Hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott neki, hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje. Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el, és királyi uralma (LXX: ἡ βασιλεία αὐτου) nem semmisül meg.” (Dán 7,13-14) Fontos, hogy értsük: az Isten országa eljövetelekor azok az ószövetségi próféciák kezdtek kibontakozni, amelyek az Isten uralmára vonatkoztak. Az az uralom jött közel az emberekhez, amelyet a zsidók a próféciák alapján vártak. Ez nem egy másik királyság, hanem pontosan az, amelyről Dániel írt. Ez az egyik oka annak, hogy Jézus önmagára az Emberfia megnevezést használta. Az Isten örök királysága az Emberfia eljövetelével jött közel az emberekhez. Péter erre utal, amikor így szól a pünkösdkor összeverődött tömeghez: „Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.” (ApCsel 2,36)

Jézus szerint a helyes válasz a királyi uralom eljövetelére a hit engedelmessége. „Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” Az Isten királyi uralma a lázadókat megtérésre hívja, a hitetleneket arra, hogy higgyenek. Fegyverletételre szólít fel mindenkit, aki korábban nem hajtott térdet a királyok Királya előtt. Az Isten országa jó hír (εὐαγγέλιον), mert az Isten királyi uralmának eljövetelével kegyelmes ígéretek teljesednek be. Az Isten uralma a gonosz hatalmának vet véget, a bűnt távolítja el, a gonoszság következményeit gyógyítja be. A király érkezése evangélium. Jézus Krisztusban nagy király jött el hozzánk, kegyelemmel és jóindulattal. A hit ebbe az evangéliumba vetett bizalom, a megtérés pedig a gonosz útról való megfordulás, a tévelygő juh hazatérése a Pásztorhoz (vö. 1Pt 2,25).