Eddig az Isten országáról volt szó, most ejtsünk néhány szót az ország Istenéről is. Az Isten országa ugyanis – ahogy a szóösszetétel is utal rá – az Isten országa (ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ). Jézus a növekvő kalász példázatával szemléltette, hogy az ország nem az emberek, hanem az Isten ereje: „Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember magot vet a földbe, azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, az ember pedig nem tudja, hogyan. Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban. Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert elérkezett az aratás ideje.” (Mk 4,26-29) Az ország olyankor is növekszik, amikor az ember, aki a magot elveti, alszik. Az Isten országa az Isten cselekvő hatalma a gonosz legyőzésére. De milyen az az Isten, akinek az országáról beszélünk?
1) Az ország Istene keres
Az Isten országa Isten cselekvő, meglátogató uralmáról szól. Isten kezdeményez: megkeresi az elveszett bűnösöket. Márk evangéliumában olvassuk: „És történt, hogy mikor Lévi házában az asztalnál ült, sok vámszedő és bűnös is odatelepedett Jézus és a tanítványai mellé, mivel sokan voltak, és követték őt. Amint a farizeusok közül való írástudók látták, hogy bűnösökkel és vámszedőkkel eszik együtt, így szóltak a tanítványainak: Miért eszik együtt a vámszedőkkel és bűnösökkel? Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt hozzájuk: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.” (Mk 2,15-17)
Jézus egész szolgálatában elveszett bűnösöket keresett, hogy Isten uralmának nyerje meg őket. Ezt példázatokkal is szemléltette. „A vámszedők és a bűnösök mindnyájan Jézushoz igyekeztek, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük. Ő ezt a példázatot mondta nekik: Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. Mondom nektek, hogy ugyanígy egyetlen megtérő bűnös miatt nagyobb öröm lesz a mennyben, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincs szüksége megtérésre.” (Lk 15,1-7)
Jézus azért jött, hogy az elveszett juhait megkeresse. Addig nem adja fel a keresést, amíg az elveszettet meg nem találja és haza nem viszi. Istennek öröme van abban, ha megtalál egy bűnöst! Ezt mondja el egy másik példázatban is: „Vagy ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja? Ha pedig megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem. Mondom nektek, így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek.” (Lk 15,8-10) Isten úgy keresi a bűnöst, mint az asszony a drahmáját (a drahma görög ezüstpénz volt, értéke egy napszám).
Zákeus kapcsán is azt látjuk, hogy Isten gondosan keres, míg meg nem talál. „Ezután Jézus Jerikóba ért, és áthaladt rajta. Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt. Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kis termetű lévén, nem láthatta a sokaságtól. Ezért előrefutott, és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: Zákeus, jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom. Ekkor sietve lejött, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: Bűnös embernél szállt meg. Zákeus pedig odaállt az Úr elé, és ezt mondta: Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit törvénytelenül vettem el, a négyszeresét adom vissza annak. Jézus így felelt neki: Ma lett üdvössége ennek a háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia. Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lk 19,1-10)
Jézusban az elveszettet kereső Isten jött el közénk. Az ország Istene egy bűnösöket kereső Isten!
2) Az ország Istene meghív
Jézus úgy beszél az Isten országáról, mint egy menyegzői lakomáról, amelyre sokan meg vannak hívva: „Hasonló a mennyek országa ahhoz a királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. Ekkor újabb szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ünnepi lakomát, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van, jöjjetek a menyegzőre! De némelyek, ezzel mit sem törődve, elmentek: egyik a földjére, a másik a kereskedésébe. A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket. A király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek ki tehát az országutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre! A szolgák ki is mentek az utakra, összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel. Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve, és így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád! Az pedig hallgatott. Akkor a király ezt mondta szolgáinak: Kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.” (Mt 22,1-14)
Az ország Istene sokakat meghív. Először keveseknek szól a meghívás, de amikor ők nem jönnek, az ország Istene mindenkit válogatás nélkül hív (vö. Lk 14,15-24). A lakomára Jézus szerint azonban nem lehet akárhogy bemenni. El kell fogadni a királytól az új ruhát! Menyegzői ruha nélkül senki nem lehet az Isten országa vendége. A tágabb újszövetségi kontextus fényében ez minden bizonnyal arra utal, hogy csak Jézuson keresztül (Jn 10,1-10) lehet bemenni az Isten országába, újjászületés (Jn 3,3) és megigazulás (Róm 5,1) által. A meghívás ingyenes, mindenkinek szól, de a részvétel csak az Isten által megszabott módon lehetséges. Az Isten országába gonoszok és jók egyaránt hivatalosak, a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat kell hívni, sőt, a kerítések mellől is az embereket. De a lakomához ünneplő ruhába kell öltözni: ez a megváltás ruhája. Akiket Isten kiválasztott, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat a megigazulás ruhájába fel is öltöztette (vö. Róm 8,30). Így derül ki róluk, hogy nem csak meghívottak, akik valahogy beszédelegtek a lakomára, de választottak is, akik új ruhába öltöztek.
Az asztalközösség a zsidók számára a legmélyebb közösség volt. Jézust folyton vádolták: „Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük” (Lk 15,2); „Íme, falánk és részeges, vámszedők és bűnösök barátja!” (Mt 11,19) Jézus „lakmározása” a bűnösökkel azonban éppen Isten szabad meghívását fejezte ki. Isten mindenkit hív az Isten országa lakomájára! Az ország Istene egy nagylelkű, bőkezű vendéglátó. Gondja van a menyegző tisztességére, de még az esküvői öltözetet is ingyen adja.
3) Az ország Istene szerető Atya
Isten atyasága szoros kapcsolatban van az országgal. Máténál ezt olvassuk: „Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap.” (Mt 13,43) Aztán: „Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta.” (Mt 25,34) Lukács szerint: „Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!” (Lk 12,32) És: „Atyánk, szenteltessék meg a te neved! Jöjjön el a te országod!” (Lk 11,2) Figyeljük meg, hogy ezekben a versekben az Isten országa mindig együtt szerepel az Atyára való utalással. Isten atyasága itt nem a Szentháromság első személyére utal, hanem arra, hogy Isten szerető, gondoskodó, áldó Isten, a fiak az ő országába készülnek, hogy vele mint atyjukkal boldog szeretetközösségben legyenek.
Egyes régi liberális teológusok szerint Isten Atyja minden embernek. Von Harnack például ezt írja: „Isten mint Atyánk, aki gondot visel ránk, akinek gyermekei vagyunk, az emberi lélek végtelen méltóságú – mindebben benne rejlik az egész evangélium.” (A. von Harnack: A kereszténység lényege, Osiris, 2000, 66). Von Harnack többek közt Jézus szavaiban látja ezt: „Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy így mennyei Atyátoknak fiai legyetek, mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.” (Mt 5,44-45)
Jézus azonban nem Isten Atya voltát terjeszti ki minden emberre, hanem az ellenségei iránti szeretetét és könyörületét. Jézus azt mondja: „legyetek Atyátoknak fiai” (γένησθε υἱοὶ τοῦ πατρὸς ὑμῶν). Vajon kikre vonatkozik ez? A válasz egyértelmű: a tanítványoknak kell úgy viseltetniük ellenségeik felé, ahogy Atyjuk (a tanítványok Atyja) viseltetik a gonoszok felé. Istent azoknak kell utánozniuk, akik fiai lettek. Ha az Atya szót itt mindenkire értenénk, Isten a madarak atyja is lenne, hiszen Jézus később ezt mondja: „Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket.” (Mt 6,26)
Ahhoz, hogy Isten Atyánkká legyen, mi pedig gyermekei, be kell fogadnunk Krisztust (Jn 1,12), újjá kell születnünk (Jn 3,8).
4) Az ország Istene ítélni fog
Már Keresztelő János is hirdette, hogy az ország Istene egy nap ítélni fog: „Kezében szórólapát lesz, és megtisztítja szérűjét: csűrbe hordja gabonáját, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.” (Mt 3,12) Jézus is beszélt erről: „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni. […] Kígyók, viperafajzatok! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől?” (Mt 23,13.33) A juhok és kecskék példázatában is látjuk ugyanezt: „Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta. […] Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre!” (Mt 25,34.41)
Az emberek mostani reakciója határozza meg az ítéletet. „Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.” (Mk 8,38) „Akkor feddeni kezdte azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodája történt, mert nem tértek meg: Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, régen megtértek volna zsákruhában és hamuban! Sőt mondom nektek: Tírusznak és Szidónnak könnyebb lesz az ítélet napján, mint nektek. Te is, Kapernaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig fogsz alászállni! Mert ha Sodomában történtek volna azok a csodák, amelyek nálad történtek, megmaradt volna a mai napig. Sőt mondom nektek, hogy Sodoma földjének könnyebb lesz az ítélet napján, mint neked.” (Mt 11,20-24)
Ahogy Keresztelő János mondta, az Isten országa elhozza az ítéletet és a kegyelmet is. De ez most az Isten jókedvének esztendeje, még nem a bosszúállása napja (vö. Lk 4,19)! Az ország Istene ítélni fog, de jelenleg még a kegyelem ideje van. Gyermekeire, a tanítványokra bízta, hogy továbbadják meghívását a menyegzői lakomára. A tanítványoknak kell hirdetniük Isten jókedvének esztendejét, nekik kell hívniuk az embereket az Atya házába, és nekik kell figyelmeztetniük az ítéletre is. Nekik kell elmondaniuk a világnak, hogy milyen az ország Istene.
„Az Isten országa Isten cselekvő, ….. uralmáról szól. …..”
Köszönöm a posztot, mely az ország Istenére fókuszál.
Számomra sokat jelent tudni azt, hogy az Atya folyamatos, dinamikus munkába van, ami erőteljes, lendületes. Találó kijelentés erre az Efézus 4:6 verse:
„Egy az Isten és mindeneknek Atyja, a ki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik.”
Kegyelem Atyának tudnom és ismernem Istent.
Kegyelem tudni, hogy az Ő uralma mindenek feletti.
Kegyelem tapasztalnom, hogy az Ő dinamikus munkájának én is alanya vagyok, és bennem is munkálkodik.