Vajon mi a kapcsolat az Isten országa és az egyház között? A keresztény teológia sokszor úgy beszélt a kettőről, mintha semmi különbség nem lenne: az ország (βασιλεία) maga az egyház (ἐκκλησία). Az Albert Schweitzer utáni liberális teológia azonban a kettő radikális különbségét kezdte hangsúlyozni, amit Alfred Loisy ikonikus mondata tökéletesen kifejez: „Jézus az Isten országát hirdette, de ami jött, az az egyház.” Teljesen más okból, de a diszpenzacionalista felfogás is hasonlóan látja. A korszakos teológia szerint az Isten országa a zsidóknak szóló ígéret, a megvalósulás azonban a nép hitetlensége miatt későbbre tolódott, és közbejött az egyház korszaka. Az ország és az egyház kapcsolata tehát mind liberális, mind konzervatív teológiai körökben definíciós problémákat okozott és időnként zsákutcába jutott. A képlet azonban nem ennyire bonyolult. Megpróbálom öt egyszerű állítással megvilágítani, hogy miről van szó.

1) Az Isten országa nem az egyház

Igazuk van azoknak, akik különbséget tesznek az egyház és az Isten országa között. Az egyház nem az Isten országa! A kettő szembeállítása ugyanakkor felesleges és helytelen. Jézus az Isten országát hirdette, és az Isten országa is jött el. Az egyház valósága éppen azt bizonyítja, hogy az Isten országa eljött. Az Isten országa Isten dinamikus uralma, az egyház pedig azok az emberek, akik megtapasztalják Isten dinamikus uralmát és részeseivé válnak annak. Az egyház nem az Isten országa, hanem az Isten országa népe. Az egyház azokból áll, akik pozitívan reagálnak az Isten országa jövetelére, legyenek bár hívő zsidók (az ígéretek természetes örökösei), vagy hívő pogányok (a zsidóknak adott ígéretek örökösei). Az igazi Izráel az Isten országának a népe, hívő zsidók és hívő pogányok közössége.

Az egyház nem is az Isten országának az a formája, amit Jézus első és második eljövetele között felvesz. A középkori egyház időnként úgy értelmezte saját hierarchikus hatalmát, mint az Isten országa földi megvalósulását. A korai keresztények azonban az Isten országát hirdették, nem az egyházat! „De amikor hittek Fülöpnek, aki az Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló evangéliumot hirdette, megkeresztelkedtek, férfiak és nők egyaránt.” (ApCsel 8,12); „És most tudom, hogy közületek, akik között jártam, az Isten országát hirdetve, többé nem látja arcomat senki.” (ApCsel 20,25); „Pál bizonyságot tett előttük az Isten országáról, és reggeltől estig igyekezett őket meggyőzni Jézusról Mózes törvénye és a próféták alapján. (…) Hirdette az Isten országát, és tanított az Úr Jézus Krisztusról teljes bátorsággal, minden akadályoztatás nélkül.” (ApCsel 28,23.31)

2) Az Isten országa hozza létre az egyházat

Ahhoz, hogy keresztény gyülekezetek szerte a világon létrejöjjenek, mennyei erőre van szükség. Ha a Lélek szele nem fúj, nem születnek emberek újjá (vö. Jn 3,3). Ha Isten nem jön hatalommal, senki nem fog szívből megtérni (vö. Mk 10,27; Róm 8,6-7). Az Isten erejére van szükség ahhoz, hogy Jézusnak tanítványai legyenek, akik gyülekezeteket alkotnak. Minden megtérés, minden újjászületés, minden ébredés az Isten országának ereje. A valódi egyház azért élő közösség, nem pedig élettelen szervezet, mert Isten hatalma hozza létre.

A háló példázata (Mt 13,47-50) bemutatja, hogy az Isten országa miképpen hozza létre az egyházat. A kerítőháló a példázatban az Isten országa. Az ország nem a halak, hanem az erő, amely összegyűjti a halakat. A halak az egyház, azoknak az embereknek a közössége, akik az Isten országa hatókörébe kerültek. A látható egyházban vannak olyanok is, akik nem valódi gyermekei az Isten országának, hiszen azok is az ország vonzáskörébe kerülnek, akik végül nem születnek újjá. Az Isten dinamikus uralma hozza létre az egyházat, amelybe bekerülnek újjá nem született emberek is.

3) Az egyház tanúskodik az Isten országáról

Jézus szerint „az Isten országa olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcseit” (Mt 21,43). Ez a nép a sokféle etnikumból létrejött egyház, a hívők nemzetközi közössége, a Messiásban újjáalakult Izráel, amelynek a zsidók a természetes örökösei, de amelybe a pogányok beoltattak, hogy elsőkből legyenek az utolsók, és utolsókból az elsők. Ez az oka annak, hogy az Isten országáról való tanúskodás története a népek közötti misszió története. „Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek” (Mt 24,14).

Ebben a gonosz világban az egyház mutatja be az eljövendő világ erejét. A gyülekezeti élet tanúság az Isten országáról. „Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és öröm a Szentlélekben” (Róm 14,17). A mi felelősségünk, hogy az emberek mit látnak az Isten országából a gyülekezeteinkben. A megbocsátás például az Isten országáról való tanúskodás (vö. Mt 18,21-35). Amikor azt imádkozzuk, hogy „jöjjön el a te országod”, azt is imádkozzuk: „bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” (Mt 6,12-15). Ha nem bocsátunk meg másoknak, arról teszünk bizonyságot, hogy nincs közünk a Királyhoz. Az alázat és a szolgálat is az Isten országáról való tanúskodás (vö. Mk 10,35-45). Ha arrogáns, felfuvalkodott emberek vagyunk, ellentmondunk az Isten országa természetének.

Az Isten országa örömhír, ezért örömhírt kell továbbadnunk. Jézus azt mondta: „elközelített az Isten országa… higgyetek az evangéliumban” (Mk 1,15). Az egyház demonstrálja az Isten országa jó hírét. Ezért kulcsfontosságú, hogy a hívők átéljék a Lélek kiáradását, hiszen az Isten országa öröm a Szentlélekben” (Róm 14,17). Amikor Pál és Szilász örvendezve énekeltek a börtönben (ApCsel 16,25)), vagy amikor az üldözött, bántalmazott hívők „megteltek Szentlélekkel és örömmel” (ApCsel 13,52), az Isten országának valósága jelent meg köztük.

Jézus azt tanította, hogy az Isten országát kell az első helyre tennünk: „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát…” (Mt 6,33). Az Isten országa más, mint a világ értékrendje, ezért nekünk is máshogy kell gondolkodnunk az élet dolgairól, mint a világnak. Jézus ezt mondja például: „Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, az nem lehet az én tanítványom.” (Lk 14,26) Vagy ahogy Máté evangéliumában olvassuk: „Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám; és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám. Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt.” (Mt 10,37-39)

Mivel az Isten országa dinamikus valóság, az egyházon is látszódnia kell az ország dinamikájának. Kész a változásra? Elég rugalmas ahhoz, hogy jól fogadja azt? Jellemző rá a mozgékonyság? Tud indulni, ha az Úr küldi? Van látása a misszióra? Van benne Lélektől való öröm, tűz, látás, küldetés? Látszik rajta az ország ereje?

4) Az egyház az Isten országa kapuja

Az Isten országa kapuinál van az egyház, és az egyház kezében vannak a kulcsok. Több evangéliumban is olvasunk erről. „Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem majd fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, kötve lesz az a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is.” (Mt 16,18-19) „Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is.” (Mt 18,18) „Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak.” (Jn 20,23)

Anélkül, hogy belemennénk a mondatok konkrét jelentésébe, kijelenthetjük, hogy Jézus és az egyház között mély azonosulás van. „Aki titeket befogad, az engem fogad be, és aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki elküldött engem.” (Mt 10,40) Ugyanezt látjuk a Mt 25,31-45-ben található példázatban is, amelyben Jézus a kicsinyekkel azonosul. „Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg. (…) Bizony mondom nektek, valahányszor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg.” (Mt 25,40.45) A példázatban a „legkisebbek” szinte biztosan Krisztus tanítványaira vonatkozik.

Emberek örök sorsát határozhatja meg, ahogy Krisztus tanítványaihoz viszonyulnak, mert Krisztus az övéivel azonosul. Az egyházon keresztül maga Krisztus van jelen a világban: az egyház az Isten országa kapuja. Ez Jézus tanítványai vállára is rendkívüli felelősséget helyez. Vajon tisztán hirdetjük Krisztus evangéliumát? Vajon közelebb jutnak az emberek Krisztushoz rajtunk keresztül? Vajon felismerik bennünk az Atyát, és hallják rajtunk keresztül a hívását? Nem zárjuk ki az embereket, akiket Isten hív?

5) Az egyház révén válik láthatóvá az Isten országa

Az egyház nem csupán az Isten országa kapuja, de Krisztus szabadító uralma egyenesen az egyházon keresztül lesz látható a földön. Pál apostol ezt írja az efezusi gyülekezetnek: „Minthogy hatalmának ezzel az erejével munkálkodott Krisztusban, amikor feltámasztotta őt a halálból, és jobbjára ültette a mennyekben, feljebb minden méltóságnál és hatalmasságnál, minden erőnél és uralomnál, sőt minden névnél is, amelyet segítségül hívnak, nemcsak ebben a világban, hanem az eljövendőben is. Mindent az ő lába alá vetett, és őt tette mindenek felett az egyház fejévé. Ez az ő teste, és teljessége annak, aki teljessé tesz mindent mindenekben.” (Ef 1,19-23) Isten országa (Krisztus uralma) az egyházon keresztül valósul meg és lesz láthatóvá. Krisztus az egyházon keresztül teszi teljessé uralmát: minden egyes megtért hívővel növekszik hatalma az ellenségei felett.

Az apostol ezt is írja: „Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem Krisztus mérhetetlen gazdagságát, és hogy feltárjam mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében; és hogy ismertté legyen most az egyház által a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt Isten sokféle bölcsessége.” (Ef 3,8-10) Az egyház mutatja be a mennyei fejedelemségek előtt Krisztus uralmát, azt, ahogy Isten bölcsessége győz a gonosz felett és létrejön az új világ rendje. Isten uralma az egyházon keresztül valósul meg ellenségei felett.

Mi tehát az Isten országa és az egyház kapcsolata? Az egyház nem az Isten országa, hanem az ország népe. Az Isten országa hozza létre az egyházat. Az egyház tanúskodik az Isten országáról. Az egyház az Isten országának a kapuja. Az egyház révén válik láthatóvá az Isten királyi uralma. Vajon felfogjuk a gyülekezeteinkben, hogy milyen kiváltságban van részünk, milyen nagy vállalkozásban veszünk részt és mekkora felelősség van a vállunkon?