Lukács evangéliuma három zsidó emberről is beszél, akik várták Isten uralmának eljövetelét és hitték, hogy az Jézussal érkezett el. Az egyikük Simeon volt. „Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását (προσδεχόμενος παράκλησιν τοῦ Ἰσραήλ), és a Szentlélek volt rajta. Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: ’Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek.’” (Lk 2,25-32)

Simeonnak kijelentette a Szentlélek, hogy meg fogja érni a próféciák beteljesedésének kezdetét. A próféciák „Izráel vigasztalásáról” szóltak, arról, hogy Isten meglátogatja meghurcolt népét. Ézsaiás jövendölte: „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – mondja Istenetek. Beszéljetek szívhez szólóan Jeruzsálemmel, és hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta az ÚR keze minden vétkéért.” (Ézs 40,1-2) Ézsaiás próféciájában közvetlenül ezután az evangélisták által Keresztelő Jánosra vonatkoztatott rész következik: „Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az ÚRnak! Készítsetek egyenes utat Istenünknek a kietlen tájon át! Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! Mert megjelenik az ÚR dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. – Az ÚR maga mondja ezt.” (Ézs 40,3-5)

Simeon a Szentlélek által meggyőződött arról, hogy Jézus születésével jött el Izráel vigasztalása, és hogy amint Ézsaiás előre jelezte (pl. 41,1; 42,1-13; 49,1-6), ez a vigasztalás a pogányok számára is üdvösséget jelent. „Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek.” Az Isten országa vigasztalás Izráelnek és világosság a népeknek. Három évtizeddel később erről az Országról kezdett beszélni Jézus: „Beteljesedett az idő, és elközelített az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” Abban az evangéliumban, amiről Ézsaiás beszélt.

A másik zsidó, aki Lukács szerint várta az ígéretek beteljesedését, egy Anna nevű asszony volt. „Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után, és már nyolcvannégy éves özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. Abban az órában ő is odaállt, hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását (τοῖς προσδεχομένοις λύτρωσιν Ἰερουσαλήμ).” (Lk 2,36-38)

Ez az öregasszony élete nagy részét az Isten országára való aktív várakozással töltötte. Hét évet élt házasságban, és férje halála után az egész életét az imádságnak szentelte. Mivel ekkor már kilencedik évtizedében volt, ez a várakozás hosszúra nyúlt. Úgy tűnik, volt körülötte egy csoport, akik szintén várták az Úr eljövetelét. Anna a szívében hitte, hogy Jézus születésével elközelített Jeruzsálem megváltása, amelyre egész életében várt, és hálát adott ezért Istennek. Jézusban látta az ézsaiási ígéret beteljesedését: „De eljön Sionhoz a Megváltó, Jákób megtérő bűnöseihez! – így szól az ÚR.” (Ézs 59,20)

Arimátiai József a harmadik személy, aki Lukács szerint várta az Isten országát. „Volt egy József nevű ember, Arimátiából, a júdeaiak egyik városából való, a nagytanács tagja, derék és igaz férfiú, aki nem értett egyet a többiek határozatával és eljárásával, aki maga is várta az Isten országát (προσεδέχετο τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ). Ő elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, amelyben még senki sem feküdt soha.” (Lk 23,50-53) József hitte, hogy Isten be fogja teljesíteni ígéreteit, hitte, hogy az Úr el fog jönni. Arról is meg volt győződve, hogy Isten országának eljövetele valamilyen kapcsolatban van Jézus személyével és szolgálatával. Ezt később Jézus erőtlensége idején is hitte, hiszen ellenezte elítélését, és elment még Pilátushoz is a méltó temetés érdekében.

Jézus megjelenése tehát nem volt előzmény nélküli. Várakozás előzte meg. A három ember, akiről Lukács beszél, Jézus személyével azonosította Izráel vigasztalását, Jeruzsálem megváltását, az Isten országa eljövetelét, amelyről régtől fogva ígéretek szóltak. Jézusban Izráel megváltása jött közel, amely egyben a pogányoknak is világosságot jelent.