Az előző részekben azt láttuk, hogy Jézus idején sokan várták az Isten országát. Ez az ország Izráelnek szólt, de a pogányok is részévé váltak az ígéreteknek. Az Isten országa ígéretében több különböző motívum kapcsolódott össze (pl. Dávid királyságának helyreállítása, az ÚR napja, az utolsó napok, az Emberfia eljövetele), és az evangélisták és apostolok ezeket a motívumokat Jézusban látták – legalább részben – beteljesedni. Jézus szerint ugyanis „betelt az idő és elközelített az Isten országa” (Mk 1,15). Ennek a kijelentésnek a hátterében két fontos igazság áll, amelyekről eddig még nem volt szó, de fontosak a téma megértésében. Az egyik igazság az, hogy a Sátán e világ ura. A másik az, hogy Isten a világ ura. Vajon lehet egyszerre igaz mindkettő? És hogy viszonyul ezekhez az Isten országa?

A Sátán e világ ura

A Biblia megdöbbentő állitásokat tesz a Sátán hatalmával kapcsolatban. Azt állítja, hogy bizonyos értelemben ő a jelenlegi világrend ura. Pál ezt írja Jézusról: „Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába” (Kol 1,13) Vagyis a sötétségnek van hatalma. A Sátánnak van egy királysága. Jézus maga ezt mondja róla: „Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, meghasonlott önmagával, és akkor hogyan maradhat fenn az országa (ἡ βασιλεία αὐτου)?” (Mt 12,26) A Sátán országa nem lehet kaotikus, azért áll fenn, mert valamiféle rendezettség jellemzi. A fejedelemségek és hatalmasságok (vö. Ef 6,12) alá vannak rendelve a Sátánnak – az ördögök fejedelmének. A Sátán országa határozott terv és szándék szerint működik. Pál mondja: „Az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk.” (2Kor 2,11) A világban két szervezett birodalom létezik, és ezek közül az egyik a sötétségé.

Vajon mekkora hatalma van a Sátán birodalmának? Amikor a Sátán megkísértette Jézust, és megmutatta neki egy szempillantás alatt a földkerekség minden országát, ezt mondta neki: „Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom. Ha tehát leborulsz előttem, tied lesz mindez.” (Lk 4,6-7). Közvetve Jézus is megerősítette, hogy a Sátánnak erős hatalma van az emberek felett: „Viszont az erős ember házába sem törhet be senki, és nem rabolhatja ki, hacsak előbb meg nem kötözi az erős embert, és akkor kirabolhatja a házát.” (Mk 3,27) Máshol ezt mondta: „Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme (ὁ ἄρχων τοῦ κόσμου).” (Jn 12,31) Majd: „Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön e világ fejedelme, bár felettem nincs hatalma.” (Jn 14,30) Máshol is e világ fejedelmének nevezi a Sátánt: „az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett” (Jn 16,11).

Pál megerősíti, hogy a Sátánnak ilyen hatalma van, de hozzáteszi, hogy Jézustól azt a feladatot kapta, hogy kiszabadítson embereket a hatalmából: „Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek” (ApCsel 26,18). A Sátán ugyanis „e világ istene” (ὁ θεὸς τοῦ αἰῶνος τούτου), aki megvakította a gondolkodásukat (2Kor 4,4). Ez a vakság egyfajta halál is: „Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik.” (Ef 2,1-2)

János is arról beszél, hogy a Sátánnak nagy hatalma van: „Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ (ὁ κόσμος ὅλος) a gonosz hatalmában van.” (1Jn 5,19) Ezért mondja Pál pedig ezt a figyelmeztetést: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.” (Ef 5,15-16) Az egész jelenlegi világkorszakra igaz ez, hiszen Jézus azért adta önmagát a bűneinkért, hogy „kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint” (Gal 1,4)

Ez vajon azt jelenti, hogy Isten keze meg van most kötözve? Semmiképpen sem! Isten ebben a korszakban is szuverén hatalommal kormányozza a világot. Ez a másik igazság, amit az üdvtörténet megértésében figyelembe kell vennünk.

Isten a világ szuverén ura

A Sátán uralma felett áll Isten királysága. A Sátán hatalmának vége lesz. Jézus kecskékről és juhokról szóló példázatában azt mondja a bal keze felől állókhoz: „Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre!” (Mt 25,41) A Jelenések könyve végén meg ezt olvassuk: „Az ördög pedig, aki megtévesztette őket, a tüzes és kénes tóba vettetett” (Jel 20,10). Tudjuk a történet végét. A Sátántól való szabadulásért azért imádkozhatunk, mert Istené felette a hatalom: „és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké” (Mt 6,13). A Sátán csak e világkorszak istene, de felette van a korszakok Istene: „Az örökkévalóság királyának (βασιλεῖ τῶν αἰώνων) pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyetlen Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké. Ámen.” (1Tim 1,17)

Isten a világmindenség szuverén királya. A zsoltárok újból és újból erről írnak: „Országod örökkévaló ország, uralkodásod nemzedékről nemzedékre tart.” (Zsolt 145,13) „Az ÚR a mennyben állította fel trónját, királyi hatalmával mindenen uralkodik.” (Zsolt 103,19) Legjobb példa ennek az uralomnak a szemléltetésére talán Jób könyve, ahol látjuk a Sátánt pusztítani és rombolni, de közben azt is tudjuk, hogy Isten uralkodik fölötte és csak azt teheti, amit Isten megenged neki. „Az ÚR ezt felelte a Sátánnak: Mindenét a kezedbe adom, csak rá magára nem vethetsz kezet! És eltávozott a Sátán az ÚR elől.” (Jób 1,12) Kizárólag akkor támadhatott Jóbra, amikor Isten engedélyt adott rá.

Az ÚR a könyv végén úgy mutatkozik be Jóbnak, mint a mindenség szuverén ura. Ő az ura a kőszáli zergének, a szarvasnak, a vadszamárnak, a zebrának, a bivalynak, a struccnak, a szöcskének, mindennek, amit teremtett. Ő helyezte a csillagokat is az égre. Nincs semmi, ami kívül állna szuverén hatalmán. Semmi. Az egész univerzum szavának engedelmeskedik. Amikor Jób ezt végighallgatja, ezt feleli Istennek: „Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál.” (Jób 42,2)

De akkor miért a Sátán e világ istene? Hogy lehet kibékíteni egymással ezt a két igazságot? Erre ad választ a két korszakról szóló bibliai tanítás.

A két korszak

A Bibliában két világkorszakat (αἰών) látunk: a jelen kort és az eljövendő kort. Jézus például ezt mondja: „Aki az Emberfia ellen szól valamit, annak megbocsáttatik, de aki a Szentlélek ellen szól, annak nem bocsáttatik meg sem ebben a világban (ἐν τούτῳ τῷ αἰῶνι), sem az eljövendőben (ἐν τῷ μέλλοντι).” (Mt 12,32) Egy másik alkalommal: „Bizony mondom nektek: mindaz, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, az százannyit kap: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban (ἐν τῷ αἰῶνι τῷ ἐρχομένω) pedig örök életet.” (Mk 10,29-30).

A jelenlegi világkorszak az Úr napjáig tart. Ez egy gonosz világkorszak (Gal 1,4), mert a Sátánnak hatalma van az emberiség fölött. Ennek a korszaknak a jellemzői a bűn, a betegség, a démonok és a halál. Az ószövetségi várakozások arról szóltak, hogy egy új világrend fogja felváltani a jelenlegit. Ez folytonos is lesz a mostanival, meg más is lesz, mint a mostani. Ámósz a folytonosságot hangsúlyozta: „Azon a napon fölállítom Dávid összedőlt hajlékát, kijavítom réseit, helyreállítom romjait, fölépítem, és olyan lesz, mint hajdan. (…) Eljön majd az idő – így szól az ÚR –, amikor nyomon követi a szántó az aratót, a szőlőtaposó a magvetőt; must csorog majd a hegyekről, folyik mindenütt a halmokról.” (Ám 9,11-13) Ézsaiás viszont egészen újat várt: „Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe.” (Ézs 65,17)

Az Újszövetség szerint a jelen világkorszaknak véget vető ószövetségi ígéret, az ÚR napja (‎יוֹם יְהוָ֔ה) Jézus Krisztus második eljövetele lesz, Isten akkor fogja megújítani az egész világot. Péter például ezt írja: „De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek. Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! De az ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyben igazság lakik.” (2Pt 3,10-13)

Mondhatjuk tehát, hogy a Sátán e világkorszak ura, Isten viszont a korszakok ura. A Sátánnak hatalma van a jelenlegi korszakban, de Istennek már most is hatalma van fölötte, hiszen ő a korszakok ura. Az eljövendő korszakban pedig csak Isten lesz az Úr. A Biblia világképe nem dualista; nincs végső osztott hatalom a világban. A Sátán nem Isten gonosz ellenpárja, hanem csak egy hatalmas teremtmény, aki fellázadt. Isten a Sátán felett áll. Ahogy Luther mondta: végső soron „az ördög is Isten ördöge”.

Ugyanakkor a két korszakról szóló tanítás alapján azt is hangsúlyoznunk kell, hogy nincs minden rendben a világban. A jelen világkorszakban a gonosz erős hatalommal rendelkezik. Ez még nem „minden világok legjobbika”. A Sátán valóban gonosz, Isten ellen lázad, harcol, szövetségeseket toboroz, és Isten egyelőre megengedi a lázadást. Ez az állapot azonban nem fog örökké tartani. Az ószövetségi ígéretek arról szóltak, hogy lesz egy eljövendő korszak, amely más, mint a jelenlegi. Isten királyi uralma le fogja győzni a Sátánt és az ő királyságát. Ez a változás egy új korral, az Isten országa eljövetelével kapcsolatos.

Nem véletlen, hogy Jézus folyton az Isten országáról beszélt. Benne valami váratlan dolog kezdődött. A következő posztban megnézzük, hogy hogyan köszöntött be az Isten országa a jelen világkorszakba.