A Biblia tehát két világkorszakról beszél. A jelenlegi világkorszak ura a Sátán, a korszakok ura Isten, de várjuk az eljövendő korszakot, amelyben Isten lesz az egyetlen úr. Az ószövetségi próféták megjövendölték, hogy Isten uralma be fog törni a jelen valóságába, és az eljövendő kor felváltja majd a jelenlegit. Ez a jó hír a Messiás eljöveteléhez kapcsolódik, aki véget vet a gonosz uralmának. Jézus születése körül angyalok hirdették a küszöbön álló változást: megszületett „az Úr Krisztus a Dávid városában” (Lk 2,11) Az ország eljövetelét azonban egy másik küldött, Keresztelő János jelentette be nyilvánosan, egész Izráel füle hallatára.
Keresztelő János fellépése
Az evangéliumokból kiderül, hogy Jézus szolgálatát megelőzte Keresztelő János szolgálata. Mielőtt Mária fogant volna, Erzsébet is terhes lett (Lk 1,24). Mielőtt Gábriel megjelent Máriának, megjelent egy angyal Zakariásnak (Lk 1,11). Mielőtt Jézus elkezdett szolgálni, Keresztelő János már hívta az embereket megtérésre (Mt 1,1-2; Mk 1,4; Lk 3,3; Jn 1,5-6). Keresztelő János az Ószövetség legnagyobb prófétája, mert megélte a Messiás eljövetelét, és kihirdethette, hogy az Isten megígért uralma elközelített.
Máté evangéliumában ezt olvassuk: „Azokban a napokban kezdett Keresztelő János prédikálni Júdea pusztájában: Térjetek meg, mert elközelített (ἤγγικεν) a mennyek országa!” (Mt 3,1-2) Közel van a mennyek országa. Küszöbön áll az eljövetele, mindjárt itt van a megígért meglátogatás, karnyújtásnyi közelségbe került az eljövendő kor. Máté úgy értelmezi Keresztelő János szerepét, hogy benne teljesedett be Ézsaiás próféciája (Mt 3,3). Ő a kiáltó hangja a pusztában, aki beleharsogja a nép fülébe: „Közel az Úr látogatása! Legyetek készen!” A kép arra utal, amikor király érkezik egy városba, és az érkezést egy hírnök előzi meg, sőt, a városba vezető utat is rendbe teszik, hogy az egyenes legyen: a buckákat elhordják, a mélyedéseket feltöltik.
János feladata az volt, hogy a népet felkészítse a király érkezésére, és a Messiás számára elkezdje összegyűjteni az igazi Izráelt. Zakariásnak ugyanezt mondta az angyal a születendő fiúról: „Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, akit nevezz Jánosnak. Örömöd lesz ő és vigasságod, és sokan örülnek majd az ő születésének, mert nagy lesz ő az Úr előtt, bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel, Izráel fiai közül sokakat visszatérít majd az Úrhoz, az ő Istenükhöz, és őelőtte jár Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez térítse, és az engedetleneket az igazak lelkületére, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.” (Lk 1,13-17) Zakariás, aki megértette ezt, így prófétált a fiáról: „Téged pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétájának neveznek majd, mert az Úr előtt jársz, hogy elkészítsd az ő útjait, hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére bűneik bocsánata által, Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő nap a magasságból, hogy világítson azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak, hogy lábunkat a békesség útjára igazítsa.” (Lk 1,76-79)
Amikor János felnőtt és szolgálni kezdett, külseje Illést idézte: „János teveszőr ruhát viselt, derekán pedig bőrövet, tápláléka sáska volt és vadméz.” (Mt 3,4). A Királyok könyvében van egy jelenet, amelyben Ahazjá király arra gyanakszik, hogy szolgái Illés prófétával találkoztak. „Ő megkérdezte tőlük: Milyen volt annak a férfinak a külseje, aki szembejött veletek, és ezeket mondta nektek? Azok így feleltek neki: Szőrből készült ruha volt rajta, és bőröv övezte a derekát. A király ezt mondta: A tisbei Illés volt az.” (2Kir 1,7-8) Ez ugyanaz a viselet, amit János is hordott. Malakiás szerint az ÚR követe illési szolgálatot fog betölteni: „Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat. Hamar eljön templomába az ÚR, aki után vágyódtok, a szövetség követe, akit kívántok. Jön már! – mondja a Seregek URa. (…) Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az ÚR nagy és félelmetes napja. Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz, hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök.” (Mal 3,1.23-24) Ezért mondja az angyal is: „Izráel fiai közül sokakat visszatérít majd az Úrhoz, az ő Istenükhöz, és őelőtte jár Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez térítse, és az engedetleneket az igazak lelkületére, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.” (Lk 1,16-17) A ruházat alapján János volt ez a követ.
János a Messiás számára gyűjtötte egybe Ábrahám igazi gyermekeit. „Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész környéke; és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban.” (Mt 3,5-6). Megtérésre hívta a zsidókat, és ők nagy számban jöttek is hozzá megtérni. János ugyanakkor megfeddte a képmutatókat, és jelezte, hogy az ÚR napja közel van, és vele az ítélet is (Mt 3,10). Illés eljövetele az ÚR nagy és félelmetes napját előzi meg. A fejsze már ott van a fa gyökerén: „minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik” (Mt 3,11). Az Isten országa szétválaszt: egyeseknek Szentlélek-keresztség, másoknak ítélet (Mt 3,12-13). Vagy a csűr, vagy az olthatatlan tűz. Az Isten országa közeledése döntéshelyzet elé állít: az egyetlen helyes döntés a megtérés. A megtérés jele pedig a megkeresztelkedés. János keresztsége valószínűleg a prozelita-keresztség alkalmazása volt: a zsidóknak is úgy kellett megtérniük, mintha pogányok lettek volna.
János meggyőződött arról, hogy Jézus a Messiás (Mt 3,13-17). A leszálló Lélek fontos jel volt számára. „Így tett erről bizonyságot János: Láttam, hogy a Lélek leszállt az égből, mint egy galamb, és megnyugodott rajta. Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: Akire látod, hogy leszáll a Lélek, és megnyugszik rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel. Én láttam, és bizonyságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia.” (Jn 1,32-34) János a tanítványai figyelmét Jézusra irányította: „Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt, és amikor megpillantotta Jézust, aki arra járt, így szólt: Íme, az Isten Báránya!” (Jn 1,35-36) „János bizonyságot tett róla, és azt hirdette: Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én.” (Jn 1,15)
Keresztelő János dilemmája
Amikor Jánost börtönbe vetették, kételyek kezdték gyötörni. Az evangéliumok beszámolnak erről, mert rámutat az Isten országa egyik különös igazságára. Jézus azután kezdte hirdetni Galileában az Isten országát, hogy Jánost börtönbe vetették (Mk 1,14). János hallott Jézus cselekedeteiről. Hallott arról, hogy Jézus tanított és prédikált, hallotta, hogy betegeket gyógyított, hallotta, hogy ördögöket űzött ki. János mégis vívódott a lelkében, hogy vajon tényleg Jézus-e az eljövendő, ahogy azt korábban felismerte és hirdette. Máté evangéliumában ezt olvassuk: „János pedig, amikor hallott a börtönben Krisztus cselekedeteiről, elküldte tanítványait, és megkérdezte tőle: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” (Mt 11,2-3)
Mi volt János dilemmája? Egyesek szerint saját szolgálatában kételkedett: jól értette-e Istent? Valójában inkább Jézus személyével és szolgálatával kapcsolatban ébredtek benne kételyek. János másfajta cselekedeteket várt. Ő az ítéletre, a szétválasztásra, az Úr napjára számított. Az eljövendő korszakra, amikor Isten a búzát a csűrbe takarja, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel. Hogy lehet, hogy Jézus eljövetelével semmi lényeges nem változott? Hol van az ítélet tüze? Ha Jézus a Messiás, miért csak gyógyít és prédikál? János nem látta a próféciák beteljesedését, ezért tette fel a kérdést: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?”
Jézus válasza: „Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.” (Mt 11,4-6) Ezek a szavak az Ézsaiás 35-ből és 61-ből vannak. Az Ézs 35,5-ben például ezt olvassuk a Messiás eljöveteléről: „Akkor majd kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei.” A gyógyítások a Messiás jelei. Az evangélium hirdetése a Messiás jele. Az is a Messiás jele, hogy a szegények hallják azt. Ézsaiás ezt jövendölte a Messiásról: „Uramnak, az ÚRnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az ÚR. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek.” (Ézs 61,1) Az üzenetében Jézus mintha ezt mondta volna a börtönben ülő Jánosnak: „János, nézd meg a próféciákat, és látni fogod, hogy amik történnek, mind az Isten eljövendő uralmának a jelei!”
Jánost meglepte a mód, ahogyan az Isten országa eljött. Ő azt gondolta, hogy amikor az Isten országa eljön, véget ér a jelenlegi világkorszak. Jézusban azonban úgy jött el az Isten országa, hogy még nem ért véget a jelen világkorszak. Az Isten országa két fázisban jön el, és a szétválasztás és az ítélet csak a második fázishoz tartozik. Az első fázisban még nem ér véget a jelen gonosz világkorszak, csak beköszönt az eljövendő. János erre nem számított, mert az ő fejében az Isten országa eljövetele azonos volt az ítélettel is. Ézsaiás ezt mondta: „Hirdetem az ÚR kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállásának napját…” (Ézs 61,2) Keresztelő János nem értette, hogy az Isten országa beköszöntése és az ítélet közé ékelődik az Úr jókedvének esztendeje. Különleges időszakban élünk.
Jézus szolgálata kezdetén a názáreti zsinagógában érzékeltette már ezt Ézsaiás könyvének olvasásakor. „Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” (Lk 4,18-19) Jézus itt abbahagyja az olvasást, nem olvassa tovább a bosszúállásról szóló szavakat, finoman jelezve, hogy eljött Isten kedves esztendeje, de nem jött még el bosszúállása napja. Az is el fog jönni, erről később sokat beszél, de még nem ebben a fázisban. Keresztelő János jól látta, hogy Jézusban elközelített az ígért ország, de meg kellett értenie azt is, hogy Isten az ítéletet egyelőre visszatartja.
Jelenleg Isten türelmének az idejét éljük. Tudjuk, hogy el fog jönni Isten bosszúállásának napja is, amikor szétválasztja a búzát és a pelyvát, a búzát a csűrbe takarítja, a pelyvát megégeti olthatatlan tűzzel. János igazat mondott, amikor az Isten országát kapcsolatba hozta a szétválasztással és az ítélettel. De most még az Isten kegyelmének esztendeje van.
„Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott [van]; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.” (Lk 17:20-21)
„Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elveszszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.” (2Pe 3:9)
„Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, a mikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek.” (2Pe 3:10)