Overton-ablaknak a politikaelméletben azt a spektrumot nevezik, amelyen belül egy politikai törekvés elfogadhatónak látszik egy adott időben egy adott politikai közösség számára. Ha egy politikai döntés vagy politikai cél a spektrumon kívül helyezkedik el, az jelentős kockázatot jelent a politikus vagy politikai erő számára, ezért azt szokták nekik tanácsolni, hogy a politikát lehetőleg az ablak népszerű közepéhez igazítsák. A spektrum egyik szélén vannak az elgondolhatatlan döntések, innen haladunk a radikális, az elfogadható, az észszerű, majd a népszerű felé, ahonnan a másik irányba ugyanígy az észszerű, az elfogadható, a radikális, majd az elgondolhatatlan következik. A politikus tevékenysége akkor jár a legkevesebb kockázattal, ha a döntései népszerűek. Az Overton-ablak a társadalom számára elfogadható politikai célok között nyílik, azon kívül alapesetben nem tanácsos mozogni.
Hadd mondjak néhány példát. Ha egy kulturális közeg számára a magzatok bizonyos határokon belüli megölése elfogadható, mert mondjuk reprodukciós jogként tekintenek rá, akkor az Overton-ablak onnan nyílik, és a másik végen elfogadható jelöli ki a határát. Az abortusz teljes tiltása biztosan kívül esik az ablakon. Ha a társadalom észszerűnek tartja a gyermek születés pillanatáig való megölését is, akkor talán még az élve született csecsemőkről való gondoskodást sem tartja elengedhetetlennek, és a politikus ezek között keresi az optimális politikai döntést (lásd amerikai demokraták). Ha egy társadalom teljesen elgondolhatatlannak tartja a gyermekek megölését még az anyaméhben is, akkor az Overton-ablak egészen máshol nyílik a politikai cselekvés számára. Ugyanez igaz a rabszolgaság intézményére is. A mi korunkban az önrendelkezés olyan mértékben része a kultúra alapértékeinek, hogy bármiféle szolgaság elgondolhatatlan. Más korokban, amikor a szolgaság valamilyen formája nagyon is elgondolható volt, sőt, akár az adósság rendezésének civilizált, igazságos formájaként tekintettek rá (pl. ószövetségi Izrael), a rabszolgaságról szóló diskurzus némely aspektusa akár részévé is válhatott egy akkori képzeletbeli Overton-ablaknak.
Olyan társadalmakban, ahol az antiszemitizmus alapvető elvárás (pl. 1930-as évek Közép-Európája, mai iszlám világ), az Overton-ablak által meghatározott diskurzus szólhat „a zsidókérdés megoldásáról”. Bár a holokauszt utáni Európában ez szerencsére az elfogadható diskurzuson kívülre került, ma ijesztően nagy tér nyílik újra ebbe az irányba, még a hagyományosan Izrael-barát amerikai kormányzatnak is figyelnie kell progresszív politikai tábora antiszemitáira és azok elvárásaira. A közvélekedés centruma az idő múlásával radikálisan megváltozhat. Olyan korban, amikor a nemek közötti különbségek világosak és stabilak, elgondolhatatlan bármilyen törvény, amely a „nemváltás” lehetőségével számolna. Ma számos nyugati társadalom azonban éppen a „nemváltás” lehetőségének tiltását tartja elfogadhatatlannak, sőt, néhol még az is az Overton-ablakon kívül helyezkedik el, ha valaki ellenzi, hogy férfiak a női sportágakban versenyezzenek. Rengeteg más példát is lehetne hozni.
Na most itt van egy nagyon fontos elv, amire jelen írásomban a figyelmet szeretném irányítani. Ha egy politikus úgy gondolja, hogy az Overton-ablak rossz helyen van, csak úgy tud a változás irányába hatni, ha olyan lépéseket tesz, amelyek az Overton-ablakon kívül esnek. Ez először meghökkenést, megbotránkozást, heves ellenállást vált ki, talán még politikai eljelentéktelenedést is. A kockázat nagy, hiszen a lépése elfogadhatatlannak, radikálisnak, vagy akár elgondolhatatlannak tűnik a tágabb politikai közösség számára. A változáshoz azonban szükséges az ablak elmozdítása. Lehet, hogy ez először csak apró elmozdulás, de sok kis lépéssel nagyon messzire el lehet tolni a kereteket. A kis lépések jelentősége éppen ezért nagy: az egész Overton-ablakot pozícionálják új helyre. Ez történik épp az asszisztált öngyilkosság legalizálásának ügyével, amelyet egyre többen az elfogadható politikai ügyek körébe próbálnak áttolni Magyarországon is. Egy-egy ilyen lépés megbontja az ablakkereteket és csúsztatja az elfogadható diskurzus határait valamelyik irányba. Ami korábban elgondolhatatlan volt, az hirtelen csak radikálisnak tűnik. A keret további feszegetésével az, ami radikálisnak látszott, egyszeriben elfogadhatóvá válik, majd akár észszerű, sőt, népszerű is lesz. Ezzel egy időben, a másik oldalon radikálisnak kezd látszani az, ami korábban népszerű volt, és hamarosan akár elgondolhatatlanná is válhat.
Az Overton-ablak mozdítható, de ehhez mindig ki kell belőle lépni. Kockázatvállalás nélkül nincs alapvető változás. Aki az Overton-ablakon belül maradva akar változást elérni, olyan, mint az az ember, aki úgy szeretne visszafelé haladni, hogy a másik irányba száguldó vonaton elsétál a szerelvény hátsó részébe. Ez a mérsékelt politizálás rákfenéje: a centrista valójában soha nem középen lesz, hanem mindig csak az Overton-ablak közepén, ami egyes korokban történetesen antiszemitizmust, máskor pedig gyermekek csonkolásának legitimálását fogja jelenteni. Aki helyteleníti azt, ahova az Overton-ablak elmozdult, csak úgy tud változást elérni, hogy maga is tesz egy lépést az ablakon kívülre. Ez első körben azt a kockázatot jelenti, hogy megkérdőjelezi az ablak helyét. Majd magára vállalja, hogy radikálisnak vagy elgondolhatatlannak nevezik, amit képvisel. Vállalja, hogy a véleményéért meghurcolják, kirekesszék. Egyfajta prófétai szerepet vesz magára. Hálátlan feladat prófétának lenni, de a prófétával kapcsolatban egy dolog biztos: soha nem a status quo híve. A jó irányú változást előidéző politikus persze nem feltétlenül próféta, és a legritkább esetben szent, de ő is arról ismerszik meg, hogy feszegeti az Overton-ablak kereteit. Ezt teszik sokszor a hamis próféták és a rossz ideákért küzdő politikusok is, csak a másik irányban.
A nyugati társadalmak radikális változásokon mentek át az elmúlt évtizedekben, és az Overton-ablak folyamatosan progresszív politikai célok irányába csúszott. A stratégia világosan megfigyelhető: egy lépés az Overton-ablakok kívülre, az ablak ahhoz igazítása, újabb lépés, újabb igazodás, és így tovább, teljes átrendeződés tyúklépésekben. Az elfogadható diskurzus fokozatosan, lépésről lépésre mozdult radikálisan progresszív irányba. Így történt a nemek és a homoszexualitás kérdésében, a család intézményének lebontásában, a kereszténység száműzésében, a szexuális forradalom és a woke ideológia szürreális térnyerésével. Ha valaki Csipkerózsikaként kómába esett volna valamikor az 1970-es évek Európájában, szépen átaludta volna a következő évtizedeket, majd felébredne a 2020-as évek közepén, azaz most, megdöbbenve tapasztalná, hogy számos dolog, amit annak idején elfogadhatónak, sőt, népszerűnek gondolt, ma már teljesen kívül esik az elfogadható diskurzus keretein, ellenben olyan gondolatok váltak elfogadottá, észszerűvé, népszerűvé, amelyek akkoriban voltak elgondolhatatlanok.
A politikus, aki ma Európában vissza akarja tolni az ablakot egy jobb helyre, olyan dolgokat fog mondani, amelyek közhelyességük ellenére meghökkentőek, és azért meghökkentőek, mert a nyugati társadalmak aktuális Overton-ablakán kívül helyezkednek el. Azt fogja például mondani, hogy a társadalom a családra épül, ezért támogató családpolitikára van szükség. Vagy azt, hogy az abortusz, az eutanázia és a homoszexualitás ünneplése a halál kultúráját képviselik, nekünk azonban az életet kell védenünk. Vagy hogy „én”-re épülő társadalom helyett „mi”-re épülő társadalomra van szükség. Vagy hogy nem az önrendelkezés a legfőbb életcél, és hogy az idős honfitársunk elsősorban nem nyugdíjas, hanem nagymama vagy nagypapa, a nő pedig nem terhes, hanem áldott állapotban van. Az Overton-ablak visszamozgatásán ügyködő politikusnak (pláne, ha keresztény!) ki kell mondania, hogy csak két nem van, hogy az apa férfi, az anya nő, és hogy a gyermekeinket hagyják békén. Igen, tudom, hogy ez most némely olvasómnál épp kívül esett az elfogadhatóság határán, de erről beszélek. Hogy enélkül marad minden a régiben, és ez azért baj, mert a tágabb nyugati kultúrában az Overton-ablak végzetesen rossz helyre került. Keresztény nézőpontból ez egyértelmű, és éppen az a baj, hogy ez a keresztény nézőpont lassan már alig érintkezik az ablakkeretekkel.
„Gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért” -> tologatják errefelé az Overton ablakot. Minden érték amit a kereszténység képvisel nem lesz érték a többiek szemében.
„Jóért csak meg merne halni valaki” -> de ha minden keresztény értéket rossznak tart a világ akkor nem lesz jó és igen nagy kihívásnak látom a keresztények számára, hogy abban a közegben – ha nincs más út – akkor is vállalják a mártíromságot. Ahogy az Egyiptom keresztények tették Akiket az ördögi terroristák lefejeztek.
Ami nekem az Overton-ablak elmozdítása mellett, sőt talán még hangsúlyosabban eszembe jut, az a morális inverzió nyakon csípése időben.
( Ha valaki nem olvasta még Polányi Mihálytól közvetlenül, itt van egy viszonylag jó összefoglaló: https://www.ludovika.hu/blogok/continuumblog/2021/06/08/polanyi-mihaly-a-moralis-inverziorol-es-a-totalitarizmus-gyokereirol/ )
Nekem úgy tűnik, hogy az elmúlt bő évtized nyugati, angolszász fiatalokat érintő depressziós hulláma, amit egyre többen az okostelefonoknak és közösségi médiának tulajdonítanak (a témában ajánlom Jonathan Haidt substackjének bejegyzéseit az angolul tudóknak https://www.afterbabel.com/ ) nagyon összefügg az instant jó érzéssel, hogy a lájkkal stb. már tettem valamit, az üres erényfitogtatással és a morális inverzióval is.
Egyelőre idehaza még viszonylag kevés hatását látom a dolognak, de ezt leginkább úgy kellene felfogni, idehaza kaptunk egy kis extra időt felkészülni a dologra.
Sajnos nagyon valósnak tűnik a probléma.
A jelenséggel foglalkozik az Elon Musk mém is, ahol ő ugyanott áll, míg az USA (és a nyugat) látványosan balra csúszik pár év alatt.
https://twitter.com/SwipeWright/status/1423796796854206464
Minden összeesküvés-elmélet kreálási szándék nélkül e témához kapcsolódóan azt gondolom, hogy láthatunk egy aktuális hazai példát a napokban.
Amikor sikerül a közvéleményt a pedofília és a pedofilok ellen hangolni – tegyük hozzá; teljes joggal – akkor ugye utána „könnyebb” egy alkotmánymódosítást (?) is igénylő törvényt javasolni, átvinni…
Mit látunk? Ugye meglett a kellő társadalmi támogatottság, mivel az a bizonyos „ablak” némileg elmozdult. Hogy milyen áron? Pár perce már tudjuk… Fejek hull(h)a(t)nak. Hogy mennyire volt ez előre megtervezett? Ezt nem tud(hat)juk. Nem vagyok politológus (bár Török Gábor például tanított anno, még a teológia előtt a Közgázon), mindenesetre, ami most zajlik itthon az is minden bizonnyal egy eklatáns (tegyük hozzá, hogy nem biztos, hogy keresztény szempontból rossz) példája mindennek.
Kiváncsi lennék Ádám hogyan applikàlnád a cikkekben leírt modellt a jelen magyar valóságunkra?!
E téren kétségkívül mozdul nálunk az Overton-ablak, és hála Istennek nem a pedofília elfogadása irányába (ami a mai nyugaton valós veszély), hanem annak még súlyosabb megítélése irányába. Az ár fájdalmasan nagy, méltatlan is, de hosszú távon nagyobb bajokat előzhet meg.
Vettem a fáradtságot, és az ominózus ügyben kegyelmet kapott illető személyes nyilatkozatát is elolvastam.Eléggé szövevényes ügy, tele erősen megkérdőjelezhető dolgokkal, ami az illető szerepét illeti.Gondolom az ügy aktái átmentek a kegyelmi kérvényt vizsgáló jogi embereken is.
Ha nem lett volna igaz , amit leír, vleg a kegyelmi kérvény is elakadt volna. Vajon az ügyet kirobbantó és felkapó és tüntetni kiment emberek is megvizsgálták?Erősen kétlem.
„Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet!”/Jn 7. 24/
https://szegedma.hu/hirzona/2024/02/megszolalt-konya-endre-akit-kegyelemben-reszesitett-novak-katalin?fbclid=IwAR2p4MEpdmZcn-QLwptCUHbPUM0GI3-Z2QGSU68Rsrtj9Cq6bK4bHOXTcbs
Az érintett nyilatkozata meglepő fordulat.
(csak adalék, hogy az Ádám által belinkelt cikk már nem elérhető).
Valóban, teljesen igaza van Sonofnoon-nak, „ne ítéljetek látszat szerint”.
Gyakorlatilag a teljes politikai szféra, ellenzék/kormány, plusz az egész ország ítéletet mondott pár nap alatt egy ügyben, ahol azt hittük, a leglényegesebb tények világosak. Nem elhamarkodottan tettük-e.
Az érintett pedig, amint kiderült, tagadja a vádakat. Azt állítja, ő maga pontosan ezek ellen a visszaélések ellen küzdött, és egy igazságtalanul meghurcolt áldozat.
Ennek a történetnek most már kötelezően végére kellene járni, mert fennáll a veszély, hogy ez a sztori talán az egész országból ‘hülyét csinált’.
És kérdés, hogy valóban jogosan kellett-e lemondania a köztársasági elnöknek, és egy másik meghatározó politikusnak.
Az Overton ablak mellett ez az eset arra is jó példa, miként kényszerít egy esetleg elhamarkodott döntésre egy egész országot a média hype, a politikai manipuláció és akár a teljes jószándék kombinációja.
Derüljön ki az igazság.
Itt még elérhető:
https://www.facebook.com/share/Hvs9UWE9KNa6HDmk/?mibextid=WC7FNe
Sonofnoon, Istvan,
Nekem nem áll össze a történet: az ítéletek tényállása szerint a gyerekek gyámhivatalnak címzett leveleit is továbbította az ismerten nyomozás alatt álló igazgatónak, a facebook poszt erre nem tér ki. Ezt a másodfokon eljáró bíróság rögzítette a főügyészség kérésére, ez követhető az anonim változatban publikusan elérhető 2.Bf.17/2020/45 ítélet [15] és [27] pontjaiban.
Erre a vonulatra mintha a védő nem reagált volna, és erről idiág nem is szólt róla a fáma. Pedig, legalábbis ahogy én látom, az egész ki beszél hitelesen, ki nem kérdése múlik rajta.
Dzsaszper,
én a jelenleg rendelkezésre álló infók alapján a karosszékből nem tudom eldönteni, hogy az igazgatóhelyettes valóban ártatlan-e vagy sem.
(Ezért zártam azzal, hogy derüljön ki az igazság.)
És nyilván itt már született jogerős ítélet.
Azt is vitatják, ha jól értem, hogy az idézett FB poszt egyáltalán tőle származik-e (bár vélhetően valakitől, aki a részleteket jól ismeri).
Az FB poszt mindenesetre tagadja az iskola igazgató bűnösségét, és rengeteg konkrétumot megemlít.
Más dolgokat (pl. az általad említett levelek továbbítását) pedig nem.
Ugyanakkor tekintettel az ügy jelenlegi súlyára, szerintem ennek most már jobban utána kellene járni
(az egész országot foglalkoztató esetté vált, melybe ráadásul belebukott többek között a köztársasági elnök, és várhatóan újabb alkotmány módosítást indukál, nem beszélve az eddigi és további esetleges tüntetésekről stb…)
Valószínű Te vagy Sonofnoon több időt szenteltetek az ügy hátterének, mint sok politikus vagy újságíró, akik ezt a sztorit hype-olták.
Az FB poszt ugyanakkor nyilván kellemetlen
– a kormány oldalnak is (koncepciós pert emleget, a HírTv-t és az Origot kritizálja…)
– az ellenzéknek is (hiszen amennyiben igaz, akkor borulhat az eredeti vád a fideszhez köthető közszereplőkkel szemben..)
– és nyilván a médiának sem jön túl jól (mert lehet, hogy kellő utána járás nélkül toltak egy adott narratívát illetve klikbait sztorit)
A „Ne ítéljetek látszat szerint” illetve a „hallgattassék meg a másik fél is” számomra mindenképpen tanulság, mert magam is kialakítottam egy véleményt, de az újabb infók hatására inkább kivárok.
Ugyanakkor tekintettel a fentiekre azt gondolom, a média és a politikusok is tartoznak annyival ennek az embernek és a konkrét ügynek (+ most már az egész országnak), hogy rendesen utána járjanak
(és ne csak a ‘szakértők’ tömegét hívják be a podcastokba és kérdezzék, hanem az érintettet is – bár ha jól értem, ő sem biztos, hogy nagyon akar most nyilatkozni – és járjanak utána ezeknek a konkrét állításoknak, részleteknek)
Ez elsősorban politikai ügy, hiszen a köztársaságielnök asszony kegyelme tavaly április pápalátogatás kapcsán történt, úgy hogy előtte több jogi szűrésen átment, nem hirtelenfelindulásból elkövetett kegyelemosztás történt, hanem végiment egy jogi procedúra.Akkor érdekes módon ne tűnt fel senkinek, nem nehezményezte senki.Hacsak az Úr nem küld ezzel kapcsolatban álmot mint Józsefnek, ez az egész homályban fog maradni.Szerintem.
De tekintsünk előre, mit szólnátok ha Habsburg György lenne az új köztársasági elnök?
Kedves Istvan,
Annyit tettem, hogy ne elégedjek meg a „‘szakértők’ tömegé”vel, hogy kikerestem az anonim határozatok közül az ügy elérhető ítéleteit: a Székesfehétvári Törvényszék és a Kúria ítéleteit, és magam értelmeztem, probáltam felfogni, mire hivatkozik a védelem, mire az ügyészség, és mire alapoz a bíróság és miért. Az utóbbi kapcsán nem voltam egészen elégedett az indoklásokkal… viszont ha a fent idézett mondatokat tényként kezeljük, akkor abból korrektül lehet elég messzemenő következtetéseket levonni:
az én olvasatomban ezen a ponton áll vagy bukik a történet megítélése.
Fernando,
“
Minden érték amit a kereszténység képvisel nem lesz érték a többiek szemében.
„Jóért csak meg merne halni valaki” -> de ha minden keresztény értéket rossznak tart a világ akkor nem lesz jó és igen nagy kihívásnak látom a keresztények számára, hogy abban a közegben – ha nincs más út – akkor is vállalják a mártíromságot”
Nem a vilag velemenyehez van merve, hogy jo e a kereszteny ertek, hanem Isten szavahoz. A Bibliahoz. A tizparancsolathoz. Es ott nem tolodnak ablakok…
Németországban az alábbi statisztika szerint 5%-nyi többség véleményével szemben tolják az ablakot:
„A német lakosság egyelőre megosztott a kannabisz legalizálásának kérdésében: a YouGov közvélemény-kutató intézet legutóbbi felmérésében a megkérdezettek 42 százaléka nyilatkozott úgy, hogy valamennyire vagy teljesen a legalizálás mellett áll. A válaszadók 47 százaléka viszont azt mondta, hogy valamennyire vagy teljesen elutasítja a törvényes drogfogyasztást, míg 11 százalékuk nem nyilatkozott a témában.”