Az új reformáció olvasása közben folyamatosan jegyzeteltem, hogy részletes véleményt tudjak majd mondani annak a házaspárnak, akiktől a német szerző könyvét kölcsönkaptam. Az akkor (kb. tíz éve) megfogalmazott gondolataimmal ma is egyetértek. Douglass az egyház jövőjéről szóló 96 tételét tizenkét feladatba csoportosította, ezekről mondtam el a véleményemet. Mivel lényegében egy vázlatos levelet teszek most (szerkesztve) közzé, a reakcióimat nehéz lesz követni annak, aki nem olvasta a könyvet. Az fog ebből a két posztból igazán profitálni, aki már beszerezte és elolvasta Douglass könyvét, és van nála kéznél egy tartalomjegyzék.

Részletes reakció

Általánosságban:

Elég sok könyvet olvasok, de keveset tudnék mondani, ami ennyire fellelkesített volna, mint Klaus Douglassnek ez a könyve. Nagyon hálás vagyok azért, hogy kölcsönadtátok. Kicsit hasonlónak érzem Spener Pia Desideriájához, már ami az időszerűségét és prófétikus jellegét illeti. Ahogy Spener könyve bombaként robbant annak idején, és elindította a pietista mozgalmat, úgy ebben a könyvben is benne van ez a lehetőség. Persze az is, hogy elhallgassák és pusztába kiáltó szó maradjon.

Nagyon szimpatikus ez az ember, a prófétai meglátásai mellé bölcsesség is társul. Bölcsesség alatt elsősorban lényeglátást és gyakorlati iránymutatást értek. Ilyennek képzelek el egy jó vezetőt. Felméri a helyzetet, kiállít egy diagnózist, és aztán megmutatja, hogy akik egyetértenek vele, merre haladjanak. Rendkívül világosan és élvezetesen is ír. Érződik rajta az az angolszász hatás, ami evangéliumi és gyakorlatias szemléletet kölcsönöz a teológiának és a gyülekezeti életnek.

Amikor ezt a könyvet véleményezem, egy kicsit kényelmetlen helyzetben vagyok, mert Douglass egy népegyház kritikáját mondja el, én pedig nem tartozom ilyen népegyházhoz. Könnyű lenne hangosan egyetértenem a kritikáival, de nem akarok örülni mások nyomorúságának. Ennek ellenére rengeteg általános alapelv is van a könyvben, ami független attól, hogy mit gondolok egy bizonyos nagyegyházról. Főleg ezekre akarok reagálni.

Általánosságban még annyit, hogy alapvetően és mélyen egyetértettem a könyvvel. Nagyon kevés állítása mellé tettem kérdőjelet. Három olyan dolog volt, ami hangsúlyában eltért attól, amit én egészségesnek gondolok, de ezekben sem éreztem alapvető különbséget. Az egyik a gyülekezeti igehirdetés (tanítás) szerepe. Bár beszél róla, nekem az volt a benyomásom, mintha kisebb jelentőséget tulajdonítana neki, mint amit én helyesnek gondolok. Erről majd írok még.

A másik a templomba nem járó egyháztagok helyzetének a megítélése. Nyilván a népegyházi felfogásból származik, hogy Douglass úgy tekint erre a tömegre (a 90%-ra szemben a 10%-kal), mint akiknek pusztán az a bajuk az egyházzal, hogy nem tetszik nekik az, ami ott történik. Szerintem túlságosan is figyelembe akarja venni a véleményüket a gyülekezetek megváltoztatásánál. Azzal nincsen bajom, hogy a kívülállókra tekintettel legyünk, de azzal igen, hogy a kívülállókat (legyenek azok névlegesen egyháztagok) keresztényekként kezeljük. Szerintem sokan azért nem tartoznak a maghoz (aminek a kritikájával egyetértek egyébként!), mert nem valódi hívők, hanem csak „vallásos” emberek, akiknek nincs valódi közük Jézushoz. Erre persze lehet azt mondani, hogy ez egy szabadegyházi megközelítés, de ettől szerintem még biblikus.

A harmadik pont, ahol egy kicsit különbözik a véleményem, a pragmatizmus kérdése. Egy árnyalatnyival pragmatikusabbnak éreztem Douglasst, mint amit én egészségesnek tartok. Persze lehet, hogy ha én is annyira érezném a struktúrák fojtó erejét, mint ő, én is sokkal pragmatikusabb lennék. Nem is a gyakorlatiasságát éreztem eltúlzottnak, hanem egy kicsit többet akartam volna olvasni a tartalomról is. De az is lehet, hogy a könyv egyáltalán nem akart arról szólni. Ez a pont tehát csak egy bennem maradt érzés.

Bevezetés:

A bevezetésben nagyon fontos dolgokat mond el, ezek közül egy párat külön is kiemelnék:

1. Egyetértek Douglass-szel abban, hogy minden élet és változás a gyülekezetekből indul ki (14,54.o.). Ezt később ki is fejti, amikor a helyi gyülekezetek primátusáról beszél. Az igazat megvallva én soha nem tudtam igazán mit kezdeni a gyülekezetek feletti struktúrákkal, vagy egy felekezet iránti ragaszkodással, mindig a gyülekezetek érdekeltek, nem a felekezetek. (Erről a 10-11. feladatok kapcsán még többet is mondok.)

2. Egyetértek azzal is, hogy a hagyományok eredetileg forradalmi elképzelések voltak (17.o.) Jézus forradalmi hitet hozott, nem langyos társadalom-konform vallásosságot. Miért ne legyünk mi is forradalmiak a hitéletünkben? Jézus feje tetejére állította a korabeli vallásos elképzeléseket, tanítványai pedig az egész akkori világot! Miért ne hozhatná az élet létre a maga struktúráit (amiket persze később szintén meg kell változtatni)?

3. Bár óvatos akarok lenni a véleményemmel, kívülről helyesnek látszik Douglass diagnózisa a protestáns népegyházakról: relevancia-válság és identitás-válság (24.o.). A kettő közül én is az identitás-válságot érzem súlyosabbnak (31.o.).

4. A népegyházi struktúrák előtt álló három lehetőség felsorolása sokkolóan őszinte (31-32.o.).  A kontúrok további elmosódása valóban lassú halált jelentene. A szegmentálódást nem érezném helyesnek. Minek tartsunk egyben össze nem tartozó dolgokat? Nem Isten is azt mondja, hogy „Járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg?” (Ám 3,3)? És Pál nem arról tanította éppen Timóteust, hogy tartsa magát (és az egyházat) tisztán tévtanítóktól (2Tim 2,16-21)? Mi közünk lehet a hit terén olyan pásztorokhoz, akik pl. tagadják a feltámadást? A szétszakadás önálló csoportokra szerintem egészséges (bár nehéz és fájdalmas) folyamat és az élet jele lenne. Az élet ezt teszi a régi struktúrákkal. Az új bor szétfeszíti a régi tömlőt. Ha az élet átjárja a protestáns népegyházakat, akkor szerintem darabokra fognak esni. Legalábbis ezt jobb lehetőségnek érezném, mint egymásnak ellentmondó platformok kialakulását, amely csak tovább fokozná az identitás-válságot.

5. Egyetértek azzal, hogy nem szabad, hogy a társadalom határozza meg az egyház feladatát és kompetenciáját (37.o.). Az egyház (a kereszténység) radikális Jézus-követés kell hogy legyen!

6.  Tetszik, hogy Douglass nem fél a népegyházi struktúrák halálától, mert új struktúrák létrejöttét biztosíthatja ez (51.o.). Ez akár felekezetek jelenlegi formájukban való megszűnését is jelentheti (56.o.) Miért ne?

(Folyt. köv.)