Nem tudom, hányan olvassák az Amerikai Népszavát (én nem), de hadd osszak meg egy részletet az online újság friss cikkéből, ami hozzám tegnap jutott el. Íme: „Néhány éve elkövettem azt a hibát, hogy leálltam vitatkozni a Szabados Ádám-féle blogban, ahol Szabados azt állította, hogy egy lelkészt börtönre ítéltek azért, mert kiállt a Biblia igazsága mellett, és bűnnek merte nevezni a homoszexualitást. Előre mondtam, látatlanban, hogy hazugság lesz ez. Utánajártam, kiderült, hogy az állításból egy szó sem igaz, nem ítélték el a lelkészt, pedig el kellett volna. Nem a Biblia miatt volt problémája, hanem olyan gyűlöletbeszédet tartott, hogy a melegek miatt vannak a természeti katasztrófák, a betegségek, a földrengések. Mint amikor azt mondták, hogy a zsidók miatt vannak az árvízek, az aszályok, a betegségek, a járványok. Hogyan lehet megmenteni a világot a rossztól? Meg kell ölni a melegeket. Ez volt a lelkész előadásának tanulsága. Ennek semmi köze a Bibliához, az evangéliumhoz.
Minden fordítva volt, mint ahogy Szabados állította, mert a lelkészt éppen azért nem ítélték el végül, pedig el kellett volna, nehogy az a látszat keletkezzék, hogy a hite miatt csukták le. Pedig ennek a mocskos szövegnek semmi köze nem volt a Bibliához. Ostoba hülye ember az, aki Sodoma történetéből, ahol tíz igaz ember miatt is megkímélte volna Isten a várost, és ahonnan a néhány igazat is kimentette előbb, azt a következtetést vezeti le, hogy Isten Jézus engesztelő áldozata után így bünteti a bűnösöket. Nem értik a Bibliát, a szövetségeket, a megváltást. Összekeveri ez a sok ostoba ember Istent és az ördögöt, és az ördögöt szolgálja.
Mondanom sem kell, hogy Szabados sokszori felszólítás ellenére sem volt hajlandó helyreigazítani a hazugságokat, amiket terjesztett, és amivel uszította az embereket. Ő is valami teológusnak vagy talán még lelkésznek is mondja magát, ezekkel a jellembeli tulajdonságokkal. Ragaszkodott a hazugsághoz, miután kiderült az igazság. Most is zajlik az uszítás, hallom, hogy most a szélsőjobboldali kanadai professzor történetével hülyítik az embereket, ami ugyanolyan hazudozás. Terjedelmi okokból nem tudok kitérni minden ilyen őrültségre a keresztény cukrászig bezárólag, akinek aztán a republikánus bíró adott igazat. Az a szörnyű, hogy ma már hitvédőket ültetnek a Legfelsőbb Bíróságba, akik nem a jog alapján ítélnek, hanem kultúrharcosok.” Idáig tart a rólam szóló rész. A többi hasonló.
Tulajdonképpen megtiszteltetés, hogy Bartus László (igen, ő a szerző) egy egész flekknyi (pontosan 1886 karakternyi) szöveget szentelt rám, holott egyrészt nem vagyok ekkora tényező (szemben az általa szélsőjobboldalinak nevezett, egyébként viszont klasszikus liberális Jordan Petersonnal), másrészt már akkor is összekevert engem valakivel, amikor a blogomon annak idején kommentelni kezdett. A fura hozzászólásait látva szóltam neki, másokkal együtt, hogy ez valami tévedés, néhány pillanatig el is bizonytalanodott, hogy nem rossz ajtón rongyolt-e be (a bocsánatkérése kifejezetten rokonszenves mozzanat volt), de úgy látszik, nem az elbizonytalanodás emléke maradt meg benne, hanem az első szürreális pillanaté, amikor rajtam kezdte számonkérni mindazt, amit ahhoz a másik emberhez kapcsolt, akivel engem összetévesztett.
Ha valakit érdekel, ez alatt a poszt alatt tudja végigolvasni a „beszélgetést”, innen kezdve. A képtelen „párbeszédből”, amihez hasonlókat egy Lewis Carroll mesében olvas az ember, kiderül, hogy mi az igazság a svéd lelkésszel kapcsolatban, mit állítottam én valójában, mik a forrásaim, volt-e helyreigazítás, és mikre asszociált a blogomra minden racionális előzmény nélkül rárabló újságíró. Többet erről szerintem nem érdemes mondani. Bartus arra a szabolcsi ügyvédre emlékeztet engem, aki egyszer beperelte Borókai Gábort, mert szerinte az akkor főszerkesztő Borókai egy televíziós műsorban azt mondta rá, hogy „nem egy hókarón a nyuszika”. Borókai természetesen nem beszélt se hókaróról (mi az?!), se nyuszikáról, az eposzi hókarú Nauszikára utalt, csak arról az ügyvéd még nem hallott. Bartus sem kapcsolódott szerencsésebben az én cikkem gondolataihoz, viszont ő az ügyvéddel ellentétben azóta is ragaszkodik a tévedéséhez. Becsípődtem nála, és ez lehet, hogy már így is marad.
De részemről nincs harag, egyszerűen csak jobb napokat kívánok Bartus Lászlónak.
Sajnos a blogodat is elérte a kultúrharc ,de Veled vagyunk.
Itt csupán az objektív újságíró felebaráti szeretete és féltése általi kinyilatkoztatásról van szó. Először természetesen körbejárja a témát, de gondosan odafigyelve arra, hogy a megfelelő helyekre essen a hangsúly, majd feltárja a forrásait. „Most is zajlik az uszítás, hallom…” Szóhasználata és gondolatai természetesen híven tükrözik egy hitét megélő keresztényét, kiváló alapanyag lett volna pár száz éve egy Jeruzsálembe induló keresztes had élére.
Valamiért mégis inkább Charles Foster Kane jut eszembe róla, az Aranypolgárból, vagy Tölgypajzsos Thorin a Hobbit 3. részéből, még átokkal sújtva. Nagyon érdekes, hogy ami miatt egy távoli kontinensen kötött ki, formálja át hasonlóvá…Bár, inkább tragédia ez.
Kedves Ádám!
Én mindkettőjüket kedvelem Bartus Lászlót is és Önt is. Természetesen ez a kedvelés az írásaikra vonatkozik, ezért is furcsa nekem, ahogy egymásnak feszülnek. Bartus ezek szerint összetévesztette Önt valaki mással az Ön blogján és „ehhez tartja magát”! (bizonyára következetes ember!):-) Viszont elolvastam az ebben a cikkben az „el is bizonytalanodott” szövegrésznél az utalást, ahol Bartus László előzőleg már több kérdést is feltett Önnek, szerintem egyik kérdés jobb volt mint a másik és főleg a melegekre vonatkozó jogi illetve erkölcsi kérdésekre vonatkozott. Szerintem elég lenne keresztényként csak a Bibliára hivatkozni, mely szerint a házasság szerzője az Isten, aki ezt egy férfi és egy nő között hozta létre. Tehát a házasság erkölcs ide, jog oda nem vonatkozhat isten szerint két azonos nemű emberre. De szerintem lehetne olyan lehetőséget teremteni a homoszexuális párok számára is, amely ugyanazokat a jogokat adná az egynemű pároknak is, mint a különneműeknek csak házassági kötelék nélkül. Ragaszkodni a házassághoz ebben az esetben nyilván értelmetlen lenne. A homoszexualitás Isten szemében bűn ezt tudjuk, de rengeteg más dolog is van, amit isten bűnnek tekint mégis jelen van a világban. Isten megengedi a homoszexualitást és nyilván egy nem hívő ember aki homoszexuális – így nem ismeri isten igéjét sem – nem tudhatja azt sem, hogy bűnben él. Sátán nagyon ügyesen használja ezt ki a mai, „modern” világban, hiszen már szinte nincs olyan film, amiben ne látnánk homoszexuális jeleneteket. Ezzel próbálja elfogadtatni és természetesnek beállítani azt, ami nem az. Bartus kérdéseiből én nem vettem ki azt, hogy ő az azonos neműek házasságát elfogadhatónak tartaná. Nagyon jó kérdéseket tett fel, melyekre Ön a választ az azonos neműek házasságával kezdte.Szerintem a melegeknek minden jogot meg kell adni, kivéve a házassághoz való jogukat.Fel kell hívni a figyelmüket a Bibliában megírtakra még akkor is, ha ez a figyelem felhívója számára súlyos és nem pozitív következményekkel jár. Én egy teljesen hétköznapi hívő ember vagyok, de ezt így érzem. Szeretettel üdvözlöm mindkettőjüket!
Kedves Klára,
megértem, hogy elszomorítja, hogy Ön által kedvelt emberek egymásnak feszülnek, engem is rossz érzéssel szokott eltölteni az ilyesmi. Ennél csak az furább érzés, amikor nekem feszül valaki úgy, hogy a feszülésének nincsen semmilyen észszerű alapja, kikerülni meg nem tudom. A beszélgetést érdemes a cikkel kezdeni, amelyben az én eredeti állításaim olvashatók, majd a Bartusnak adott válaszaimat az egész beszélgetés fényében. Úgy jobban érthető minden.
Egy érdekes paradoxon világlik ki a vitából: Bartus László a Bibliára hivatkozva mondja hogy az egyház maga közül vesse ki a gonoszt, a kívülvalókat pedig Isten ítéli meg… aztán Pál is mondja hogy ne társalkodjunk azzal ha valaki atyafi létére csaló, ragadozó stb., de a kívülvalókkal lehet társalkodni. Ergo ha egy homoszexuális meg akarna térni de nem tud elszakadni az ösztöneitől akkor a megtérésével kirekesztetté válik, amíg meg nem tér addig szóba állnak vele a keresztények. Ez ám a dilemma, szerintem némelyek számára nagyobb mint a meg nem tért homoszexuálisok.
Laci okfejtéséből hiányolom a homoszexualitás gyülekezeten belüli megítélését, pl. hogy szerinte egy hemofil párnak abba kell-e hagyni a kapcsolatát, vagy pedig fogadja el a gyülekezet olyannak amilyenek.
Ádám türelméhez gratulálok, nemkülönben Laci bocsánatkéréséhez – kevés ember képes rá – épp ezért nem értem miért nem folytatta ebben a cikkében ugyanazzal az árnyaltsággal amiben a bocsánatkérés után nyilatkozott.
Én külföldön élek de pontosan érzem azt a nyomást ami ránk nehezedik az egyre jobban elfajzó szexualitás természetesnek való elfogadása által. Az biztos, hogy ha nálunk egy pap arról beszélne hogy a homoszexualitás bűn akkor nagyon komoly hadjárat indulna ellene a sajtóban és valószínűleg beperelnék annak ellenére hogy a szószékről a Biblia alapján mondaná. Tehát az nem igaz hogy onnan lehet hirdetni ezt, nem is merik.
Sőt ha valakit azért zárnának ki egy gyülekezetből vagy egyházból ma mert homoszexuális akkor nem is tudom hogy mi történne itt, hiszen lehet hivatkozni arra – amire Laci is – hogy ezzel az erővel a cigányt, zsidót, négert is ki lehet zárni. Akkor meg hagyjuk az egészet? És persze arra is lehet hivatkozni hogy egy csomó más búnt megtűrnek, miét pont a homoszexualitással intoleránsak. Én nem tudom, de mégsem stimmel úgy összképben a homoszexuélis gyülekezet.
Véleményem szerint a keresztényeknek nem kellene szerepzavarba kerülniük. Az LGBT+ és gender lobbi tiszta erőből képviseli az álláspontját, harcosan, mindenféle árnyaltságtól mentesen, természetesnek és kizárólagosan helyesnek tartva a saját moralitásukat, és erkölcsileg megbélyegezve azokat, akik nem értenek velük egyet. Nekünk keresztényeknek ennek fényében nem óvatoskodni és bizonytalankodni kell (és különösen nem a saját táborunkat lövöldözni aknavetőkkel, mint ahogy Bartus évek óta teszi, bebizonyítva, hogy az ő esetén a keresztény kifejezések használata és a Bibliára való hivatkozás inkább csak a további zavarkeltés eszköze), hanem egyértelműen, világosan képviselni a keresztény álláspontot és moralitást, ugyanolyan bátran, vagy inkább még bátrabban számon kérve azt és egyetlen lehetséges elfogadható iránytűként látva és láttatva azt, mint bárki más. Ha a melegeknek, genderistáknak, muszlimoknak, mindenkinek ehhez joga van, akkor nekünk is, ebben nem szabad elbizonytalanodni és megenni azt a bűntudatképzést, amivel a liberális elit minket sarokba akar szorítani.
Vannak olyan harcok, amiket fel kell vállalni, vannak olyan konfliktusok (ilyen ez is), amelyek felett nem sajnálkozni kell. Egyébként a mostani feszültségnek van ésszerű alapja, ez nem csak egy félreértés. Teljesen világos, hogy Bartus mit képvisel, és tippem szerint véletlen, hogy Ádám pár rublikával előrébb ugrott az ellenség listáján, különösen a GT-s vita óta, illetve mivel a Bartus által szívből utált RT és HGy felé mert megértő lenni.
A homoszexuális emberekhez szerintem én kellően árnyaltan és megértően viszonyulok. Vándorral nem értek egyet azzal, hogy a homoszexuális identitás olyasmi lenne, mint a faji identitás. Az előző egy valójában nem létező, hamis, konstruált valami, ami csapdában tartja az embert és ellehetetleníti a megtérését, ez utóbbi pedig egy értékes, Isten által adott, jó dolog, amire lehet büszkének lenni. A kettőt összemosni teljes tévedés. Én szeretem azokat az embertársaimat, akik megették a homoszexuális identitás valóságának propagandáját, és éppen ezért szeretném őket kimozdítani ebből – ők emberek, Isten teremtményei, nem a szexuális vágyaik kell, hogy uralják őket, formálva az identitásukat, hanem fordítva. Eleve nevetséges, hogy miközben azt szajkózzák, hogy az ember nemi identitása (a nyilvánvaló biológiai tények ellenére) egy társadalmi konstrukció és hetente változtatható, a szexuális orientáció születéstől fogva fix, természetes és megváltoztathatatlan dolog, amihez ragaszkodni kell mint valamiféle szent és sérthetetlen alapidentitás.
Ha valaki Jordan B. Peterson gondolatait szélsőjobboldalinak véli, az lemaradt pár fejezettel. Kínos, ha közben „haladó”-nak tartja magát.
Kedves Ádám!
Elolvastam az Amerikai Népszava cikkét és Bartussal egyet is értek a cikk tartalmát illetően egészen odáig, amíg Önt nem említi meg, de mivel Önt ugye tévesen említi (mert nem Ön az, aki erről a svéd lelkészről írt, hanem egy blogolója) nem lenne-e megint csak egyértelműbb, ha ezt újból tisztáznák Bartus Lászlóval? Döbbenet, hogy a liberalizmus valóban mennyire szitokszóvá vált a mai magyar társadalomban és mennyire szembe tud állítani értelmes embereket. Itt most nem Önre és Bartus Lászlóra céloztam, hanem azokra az emberekre, akik keresztényeknek tartják magukat. Ne felejtsük el, hogy az ítélet Isten házán fog elkezdődni nem sokára. Félre kellene tenni az ellenségeskedést, a másik ember lenézését és az igére kellene minden erőnkkel koncentrálni, mert abban van az életünk nem másban! Nem a politikában és nem az egymás elleni hadakozásban. Akinek van füle hallja…
Kedves Klára,
Az a döbbenet, hogy a keresztények mennyire vakok. A liberalizmus ma azt jelenti, hogy az lesz a törvény, hogy az óvodában gendersemleges légkört kell teremteni és az általános iskolában azt kell oktatni, hogy miért is teljesen normális a homoszexualitás. Az ítélet Isten házán pedig már régóta tart. Ádámmal értek egyet, lassan ott tartunk, hogy az igazi, értékeihez ragaszkodó és azt megélni kívánó kereszténység ugyanolyan amorális, üldözött kisebbség lesz, mint a római birodalomban.
Bartus László egyszerűen a hazugság szószólója ebben az ügyben (is).
Steve
Itt egy érdekes dokumentumfilm, hogy milyen a gyakorlatban egy svéd „gender non-conforming” család élete, és milyen egy „gender neutral” óvoda. Ez még 2017 nyarán készült, azóta gondolom már előrébb tart az innováció.
https://www.youtube.com/watch?v=4sPj8HhbwHs
Különösen szívmelengető, ahogy a 4-5 éves kisfilány kifejti az apnyukája megértő bólogatása mellett, hogy ma ugyan inkább kisifúnak érzi magát, de miután ma kisfiú volt, várhatóan holnap kislány lesz.
Természetesen mindenki azt csinál és gondol amit akar, de nehezen tudom elképzelni, hogy egy ilyen környezetben teljesen egészséges emberek nőnek fel – ha pedig ez tömegessé válik, akkor igen furcsa világ köszönt ránk. Márpedig úgy tűnik, hogy a trend ebbe az irányba mutat, ezt jelenti a „forward thinking”, ami ezzel ellentétes, az maradi.
A homoszexualitás mint származás nekem is kétséges, de azért van benne némi genetika is ahogy a szaktekintélyek mondják.
Dr. Czeizel így ír a statisztikáról homoszexualitás ügyben:
„…..A homoszexuálisok körében több ikervizsgálat történt különböző országokban, meglepően hasonló eredményekkel. Ha az egypetéjű ikerpár egyik tagjáról kiderült, hogy homoszexuális, akkor e vizsgálatok szerint 52 százalékban az ikerpárjuk is az volt. Ezzel szemben a kétpetéjű ikerpárok 22 százalékban voltak mindketten ilyenek. Mindezek alapján a férfi homoszexualitás örökletességét 50 százalék körülire becsülték, ami több gén okozta hajlamra vezethető vissza, és e hajlam a külső hatások provokálására nyilvánulhat meg homoszexualitásként….”
Én magam is ismerek homoszexuálist (keresztény) aki gyűlöli ezt a hajlamot, tehát nem süthető rá hogy ezt ő választotta. Vagy Pilinszky aki elkötelezett hívő volt és állandó harca volt vele.
Mindamellett én sem venném egy kalap alá a származással a homoszexualitást. Származás esetében egyértelmű hogy néger szülőknél az ikerpár mindkét tagja néger minden esetben és nem 52%-ban csak, a másik 48%-ban meg néger-fehér ikerpár születik.
Ami pedig a politikát illeti, szerintem nem létezik olyan modell hogy az egyház éli a maga életét, nem szól bele a politikába. Egyrészt az állami törvények egyre inkább beleszólnak az egyházak életébe, ezzel rákényszerítik arra hogy az egyház is próbálja befolyásolni a törvényeket amik rajtuk csattannak. Ha például a törvény a homoszexualitást elfogadja származásként akkor a gyülekezet nem kezelheti bűnként mert akkor szembe kerül az állami törvényekkel, jön a rendőrség és felszámolja az imacsoportot. Nem lehet egy miniállamot létrehozni az országon belül tök más törvényekkel, ahol a tagokat megítéljük olyanért amiért az állami törvény fölmenti őket. Ilyen nincs hogy mi a belüllévők felett teszünk ítéletet mert jön a rendőrség és letartóztatja a pásztort (mint a Gyalog Galoppban Arthur királyt a rendőrség) aki elítélte a homoszexualitást a pulpitusról. És tök mindegy hogy bejegyzett egyház vagy bejegyzetlen házicsoport, az állami törvények fölötte állanak az ő törvényeiknek a jog szerint, mert csak az gyülekezhet aki jogot nem sért. Ezért a legnagyobb butaság megvárni míg hurkot kötnek az ember nyakába.
Jézus azt mondta: „legyetek szelídek mint a galambok és okosak mint a kígyók.” Ha valaki csak szelíd mint a galamb de a másik felét elhagyja a tanácsnak akkor az magyarán mondva balfasz (bocsánat de nincs finomabb szó ami ennyire kifejezné, de ha valaki lefordítaná bibliai héberre vagy görögre talán finomabban szól).
Másrészt a keresztények akaratlanul is befolyásolják a politikát mint mindenki más amikor elmennek szavazni, hiszen ők is a lelkiismeretük szerint szavaznak. És hülye az aki a lelkiismerete ellen szavaz csak azért hogy „ne szóljon bele a politikába”, hiszen ezt senki nem csinálja így. A homoszexuális nyilván olyan pártra szavaz aki összeadja őket. Akkor ne legyen már a keresztény olyan hülye hogy ő is ugyanarra szavaz. Ez nem jámborság hanem birkaság. Ha van két alternatíva amelyek közül az egyik támogatja a homoszexuális házasságot a másik nem adja össze de megtűri és nem üldözi akkor persze hogy keresztényként az utóbbira szavaz.
Nyilván egy kormány ismeri a saját népét és tudja hogyha az elkötelezett keresztények túlsúlyba kerülnek akkor azok szavazatának nagy súlya van. Ha ezek egy bizonyos egyházhoz tartoznak akkor jön a nagy kísértés, mert megkeresik az egyház vezetőségét és pozíciót ajánlanak nekik (akár miniszteri széke(ke)t is) szavazatokért cserébe. Na ilyenkor kell nemet mondani és ebbe a legtöbb – ha nem mindegyik megagyülekezet – elbukott. A vezetői nem voltak olyan erős jellemek mint Jézus amikor sátán megkínálta ugyanezzel. Ők bekapták a horgot és akkor tényleg jön az egyház prostituálódása. Ezért a legszerencsésebb szerintem a házigyülekezetek. Azokat nem tudják egyenként megkeresni és így kénytelenek lesznek figyelembe venni a keresztény szavazótöbbség igényét a politikai programoknál és a törvényalkotásnál, különben legközelebb leváltják őket a szavazók.
Bocsánat ha a teljes Czeizel cikket idekopizom, de szerintem nagyon izgalmas és figyelemre méltó a homoszexualitás megítélésében:
http://csaladilap.hu/cikkek/1582_az_irtoztato_massag
Vidéki házaspár kereste fel a Genetikai Tanácsadónkat. Az apa 56 éves volt, leszázalékolt bányász, az anya 52 éves, korábban bolti eladóként dolgozott. Két gyermekük született, a nagyobbik fiú, a kisebbik lány. 24 éves fiukkal kerestek fel, aki a katonaságtól leszerelve, bevallotta szüleinek melegségét.
Ők ezt az irtóztató ?perverzitást? olyan szégyenletesnek tartották, hogy képtelenek voltak elfogadni. Rávették fiukat, hogy keressenek fel ?meggyógyításában? reménykedve. Miközben mindezt a két szülő egymás szavaiba vágva elmondta, fiúk csak ült velem szemben, meg sem szólalt. Különösen az anya volt teljesen kivetkőzve magából, hisztérikusan fenyegetett, ha nem ?hozzuk rendbe? fiukat, ő öngyilkos lesz. Próbáltam a szülőket lecsillapítani, hogy fiúk nem beteg, csak más, mint a férfiak többsége, ráadásul ilyen másokban is előfordul. A férfiak 4 százaléka ilyen, őket korábban homoszexuálisnak, újabban nemi orientációjukban eltérőnek mondjuk. Közülük sokan küzdenek a másságuk ellen, az ilyen férfiak nem kis része megnősül és gyermekeik is vannak. Éppen ezért a különböző országokban végzett vizsgálatokban a férfiak 1,5 százalékát találták aktív homoszexuálisnak, aki tehát férfival élt tartós párkapcsolatban. Arról is tájékoztattam a szülőket, hogy fiuk e másságáról nem tehet, ezért genetikai hajlama okolható. Mindezt a tudományos kutatás négy oldalról is igazolta. Az egyik ikermodell volt, amikor is az egy- és kétpetéjű ikerpárok vizsgált tulajdonságát hasonlítják össze. Az egypetéjű ikrek fogamzásakor egy petesejtet egy ondósejt termékenyít meg, és csak az ezt követő 1-13 nap során hasadnak ketté és lesz belőlük két, 100%-osan azonos génállományú emberpár. A kétpetéjű ikrek létrejöttekor viszont két petesejtet két különböző ondósejt termékenyít meg, tehát független fogantatásról és a szokásos értelemben vett testvérekről van szó, ezért génjeiknek csak fele azonos. Az egy- és kétpetéjűeket érő külső hatások a méhen belül közel azonosak, azonos családba születnek és azonos életkorukból adódóan az őket érő társadalmi hatások is hasonlóak. A homoszexuálisok körében több ikervizsgálat történt különböző országokban, meglepően hasonló eredményekkel. Ha az egypetéjű ikerpár egyik tagjáról kiderült, hogy homoszexuális, akkor e vizsgálatok szerint 52 százalékban az ikerpárjuk is az volt. Ezzel szemben a kétpetéjű ikerpárok 22 százalékban voltak mindketten ilyenek. Mindezek alapján a férfi homoszexualitás örökletességét 50 százalék körülire becsülték, ami több gén okozta hajlamra vezethető vissza, és e hajlam a külső hatások ?provokálására? nyilvánulhat meg homoszexualitásként. A másik vizsgálati modellbe az örökbe fogadott fiúk kerültek. Őket ritkábban az anya/szülők betegsége vagy halála, gyakrabban a nem kívánt terhesség miatti szociális problémák miatt újszülöttként örökbe adták. Ilyenkor génjeiket a vérszerinti szüleiktől kapják, viszont minden külső eredetű hatás a nevelőszülőktől, illetve új családi környezetükből éri őket. A homoszexuális férfiak örökbe adott fiaiban nem találták szokásosnál gyakoribbnak a homoszexualitás előfordulását. Ezzel összhangban voltak az azokban az országokban végzett vizsgálatok eredményei, ahol megengedik, hogy a homoszexuálisok, illetve ilyen párok is fogadjanak örökbe gyermekeket. A későbbiekben ugyanis körükben sem találták gyakoribbnak ezt a másságot. Az örökbe fogadásos modell másik fontos eredménye szerint az örökbe fogadott és homoszexuálissá váló férfiak ? nem vérrokon ? fivéreinek 10,5 százaléka volt ugyancsak homoszexuális. Ez az érték 2,5-ször magasabb a vártnál, és ez a családi környezet, illetve a testvérek egymásra gyakorolt ?provokáló? hatására utalhat. Míg tehát az ikermodell az örökletességre, az örökbe fogadásos modell inkább a testvéri környezet fontosságára utalt. Mindezek értelmezésében a genetikai családvizsgálatok segítettek. A homoszexuális férfiak elsőfokú rokonai közül csak a testvérekben, ott is csak a fivérekben találtak családi halmozódást, mégpedig 20 százalék körüli átlagos értékkel. Ezzel szemben homoszexualitás a szülőkben, így az apákban és a fiaikban nem fordult elő. (Korábban a homoszexuálisok jelentős hányada ugyanis kísérletet tett arra, hogy megfeleljen a társadalmi elvárásnak, ezért megnősült és /vagy gyermekeket nemzett.) A másodfokú rokonok vizsgálata csak anyai ágon mutatott kisebb családi halmozódást, mégpedig a nagybácsikban és unokaöccsökben a maguk 8 százalék körüli értékével. A fivérekben tehát mintegy ötször, az anyai nagybácsikban és unokaöccsökben kétszer gyakoribb volt a homoszexualitás a várt 4 százalék körüli értéknél. A genetikai családvizsgálatok eredménye valószínűsítette, hogy a férfiak homoszexuális hajlamáért az X nemi kromoszóma génjei lehetnek felelősek. Ezt azután a negyedik vizsgálati modell, a gének közvetlen vizsgálata igazolta is. USA-beli kutatók 1993-ban azonosítani tudták az X nemi kromoszóma hosszú karjának a végén a férfiak nemi orientációs hajlamáért elsősorban felelős gént, ami tehát az édesanyától származik, akiben ez lappangott. A nőknek ugyanis két X nemi kromoszómája van, és hogy ha az egyikben ott van ez a gén, hatását a másik X nemi kromoszóma hasonló helyen lévő génje elnyomja. A fogamzáskor dől el, hogy az anya e két kromoszómája közül melyiket örökíti át fiába, ezért ennek 50 százalékos az esélye. Ha lányába örökíti át az anya e kromoszóma említett génjét, bennük tovább lappang, ez által vált érthetővé az anyai nagybácsikban és unokaöccsökben talált magasabb homoszexualitás gyakoriság is. Mindezeket elmondtam a szülőknek, amiből nem tudom mennyit értettek meg zaklatott idegállapotukban. Az anya azonban ordítva kikérte magának, hogy fia e szörnyűsége tőle származhatott volna. Minden megtettem, hogy a szülők megértsék, a fiuk nem szörnyeteg, sőt rendes ember. Hiszen például a homoszexuálisok aránya a művészek között 10-15 százalékos, és olyan géniuszok voltak közöttük, mint Leonardo, Michelangelo, Shakespeare, Csajkovszkij, a magyarok közül pedig Mednyánszky László, Ferencsik János, Mensáros László. A fiatalember szüleit mindezek nem nagyon érdekelték, csak azt ismételgették: gyógyítsuk meg fiukat? Tájékoztattam őket, hogy tudok olyan magyar pszichiáter szakemberről, aki ? ha ezt a fiuk kéri és hajlandó vele tartósan együttműködni ? megkísérli nemi orientációjának elnyomását pszichoterápiával kezdve egészen az elektrosokkig. A tapasztalatok szerint azonban az ilyen férfiak egész életükben boldogtalanok lesznek, hiszen természetes érzéseikkel és hajlamaikkal szemben kell életüket leélni. Ahogy a balkezesekből is kiverhető ?rossz? kezük használata, de egész életükben ügyetlenek lesznek a jobb kezükkel. Éppen ezért a fiatalemberhez fordultam, hogy ő kíván-e vállalkozni e kezelésre. Hosszabb gondolkodás után ? ekkor szólalt meg először ? azt mondta: időt kér döntése meghozatalához. Szülei ezen nagyon felháborodtak, aminek nagy hangon kifejezést is adtak. Sajnos a szülők irtózata fiuk e szörnyűséges eltorzulásától még a szülői szeretetet is legyőzte bennük. Az anya jelenlétemben fenyegette meg fiát, hogyha nem változik meg, akkor ő öngyilkos lesz. Engem is súlyos szavakkal ítélt el, hogy nem segítettem nekik. Néhány héttel később a genetikai tanácsadás során bekapcsolták egy telefonhívást hozzám. A cikk teljes terjedelmében a Családi Lap 2010. augusztusi számában olvasható.
Bocsánat utoljára,
Most látom hogy a történet befejezetlen amit fönt kopiztam.
A folytatás Czeizel Endre: Két életem egy halálom c. könyvében található. Egy nagyon őszinte önvallomás, gyózelmekről, kudarcokról. A szerző akkor írta amikor már vérrákos volt és egy évet adtak neki az orvosok. Ilyenkor az ember meglehetősen őszinte. Ekkor vált hívővé Czeizel, mert kérte Istent hogy adjon neki még fél évet. Váratlanul eltűnt minden rákos sejt és ismét egészséges lett. Fél év múlva meghalt.
Szóval a fenti történetben a homoszexuális fiatalember öngyilkos lett.
http://kapu.biz/kapu_files/file/2016/Olv/M_%20Kiss%20Csaba-Czeizel%20Endre_-_K%C3%A9t%20%C3%A9letem,%20egy%20hal%C3%A1lom%20l%C3%A9v%20(1).pdf
Szia Vándor,
nekem nincs azzal problémám, hogy a homoszexuális hajlam lehet genetikai adottság (különösen az epigenetika fényében). De ha nem genetikai adottság, akkor is lehet szociális adottság (apa probléma, iskolai társak probléma, bullying, azonos nemű társaságba valóó beilleszkedési probléma, akármi), ami a gyermek fejlődését egész korán befolyásolja – aztán ezek a traumák szexualizálódnak. Utána erre ráépül a személyiség. Mindez sajnálatos, de nem bűn önmagában. A legtöbb első generációs azonos neméhez vonzódó ember nem választotta, hogy ilyen vonzalmai legyenek, maximum sokuknak nem volt ereje ellenállni. A mostani generáció már némileg más, nyilván egy „inkluzív” légkörben, ahol a homoszexualitás normálisnak van beállítva, sőt, ösztönzött, már eleve nagy a valószínűsége annak, hogy ezen a területen sérült emberek fognak felnőni.
A felnőttkor gyakran nem más, mint a fiatalkori traumák feldolgozása, illetve a saját gyengeségeinkkel való együttélés megtanulása. De az, hogy valakinek ilyen vágyai/vonzalmai vannak, nem bűn, hanem ugyanolyan, mintha valaki a heteroszexuális vágyait próbálná kordában tartani, kleptomániával küszködne, pedofil hajlamai lennének, vagy az alkoholizmussal küszködne, esetleg a dühét nem tudná nehezen menedzselni. Akinek bűnös vágyai vannak, az legyen meghasonlott saját magával – ez nem egy katasztrófa: mindannyiunknak vannak rossz hajlamaink, vonzalmaink, gyengeségeink, amellyel keresztényként meg kell hasonulnunk, és harcolnunk kell ellenünk. Ez az igazi diszkrimináció mentesség. Ez egy nemes harc, és minden tiszteletem azé, aki ha kell, a székhez kötözi magát, de akkor sem elégíti ki a romlott vágyait. Sőt, azé is minden tiszteletem, aki magával harcolva időnként sajnos veszít, és emiatt lelkiismereti válságba kerül, de azt nem úgy oldja fel, hogy megkereszteli a romlott vágyait, hanem inkább fenntartja a feszültséget, újra-újra feláll, és megmarad hitben, nem magára, hanem Krisztus keresztjére nézve, még ha mindig a mellét kell is vernie Isten előtt, mint bűnös. Ő meg fog igazulni.
Viszont ha valaki a bűnös vágyát identitása alapjául választja, és büszke lesz rá, akkor az menthetetlen lesz. Elveszik, a kárhozat fiává válik, mert nem tud többé megtérni. Mi keresztényként ezt nem támogathatjuk, még csak nem is tolerálhatjuk, mert ezzel nem csak tűrjük, hanem aktívan hozzá is járulunk ezeknek az embereknek a pusztulásához. A homoszexuális identitás és meleg büszkeség egyszerűen hazugságok. Ahogy nincs „dühös emberek büszkeségének napja”, vagy „pedofil büszkeség nap”, stb., és oximoron a „házasságtörő keresztény” vagy „alkoholista keresztény” identitás, ugyanúgy nem valid a „meleg büszkeség napja” vagy „gay christian” jelző.
Mindezzel szemben a faji identitással, biológiai nemmel, stb. nincs probléma, mert azok valós identitások, arra lehet büszkének lenni. Emiatt tehát jelentős hiba összemosni a bűnre épülő identitást bármiféle természetes adottságból fakadó, vagy egyéb normális, erkölcsileg semleges választott csoport identitással.
A politikával kapcsolatos megjegyzéseddel egyetértek, valamint azzal is, hogy az egyházból az erkölcsbe egyre inkább beleszóló politika kiprovokálja a választ. Az egyháznak szükséges lépnie, mert máskülönben vagy a lényegét veszti el, vagy pedig undergrounddá kell válnia. Az egyháznak és keresztény embereknek nem csendben, óvatoskodva és szelíden, hanem bátran fennhangon és határozottan kell hirdetnie az álláspontját, mivel a másik tábor is ezt teszi. Meg kell mondani az igazságot, akár politikailag korrekt, akár nem. Gyakran minél kevésbé az, annál jobban hat, és annál nagyobbat szól. Az egyházaknak, közösségeknek joga van egyértelművé tenni az erkölcsi álláspontjukat, és a politikusok, pártok versenyezhetnek, hogy meg akarják-e szerezni az adott közösség tagjait támogatóinak, vagy sem. Ha nyilvánvalóan nem, akkor az egyházi embereknek kutya kötelességük világosan beszélni a választás idején is ha nagy a tét. Legyenek férfiak, legyenek bátrak.
Az, hogy a szülők hogyan viszonyuljanak az saját neméhez vonzódó gyerekükhöz, egy más kérdés. Nyilván a példádban leírt hisztérikus reakció egyáltalán nem helyes! Sem a kitagadás, sem a fenyegetőzés nem jó, különösen az anya öngyilkossággal való nyomásgyakorlása tűnik beteg húzásnak (ha ilyenek a szülők, nem is csodálom, hogy a gyerekkel gond van). Ha a gyerek ilyen technikák hatására meg tudna változni, akkor vélhetően már megváltozott volna. Eleve hatalmas lelki erő kell ahhoz, hogy – különösen egy keresztény közegben/családban – egy fiatal el merje mondani a szüleinek, vagy egyáltalán bárkinek, hogy a saját neméhez vonzódik. Ez a bizalom és kitárulkozás hatalmas lépése, amivel a gyerek rendkívül kiszolgáltatott helyzetbe hozza magát. Ilyen helyzetben az egyetlen jó reakció az lehet, ha a szülő átöleli, kifejezi, hogy értékeli a gyerek őszinteségét, biztosítja arról, hogy feltétlenül szereti továbbra is, no matter what. Emellett ha lehet, igyekezzen segíteni neki megérteni, hogy akármilyen vágyai is vannak, ki ő Krisztusban, és hogy mit kell kezdeni bármilyen rossz vággyal, és milyen opciói vannak a továbblépésre – helyzete nem egyedi, nagyon sok sorstársa van. Mindenekelőtt Isten róla alkotott véleménye sem a vágyaitól, hanem az arra adott reakciótól függ. Ha pedig a gyerek mégis megvadul, mert megkajálja a meleg lobbi idegméregként ható gyilkos hazugságát, akkor azt kell egyértelművé tenni, hogy szülőként a választott életformáját nem fogadjuk el, és nem úgy tekintünk rá, ahogy ő esetleg hamisan tekint magára hanem mindig is jobbat gondolunk róla, de ettől függetlenül mint gyermeket szeretjük, és mindenben támogatjuk, kivéve a bűnt. És imádkozni kell érte. Közben törekedni arra, hogy minden különbség ellenére megmaradjon a kapcsolat – a tékozló fiút ha Isten kegyelme megérinti (igazi változás máshogy úgysem lehetséges), tudja, hogy van visszatérési lehetőség, miközben az is világos kell legyen számára, hogy vissza kell térnie, jelen állapota ha végleges, akkor az elveszés irányába megy. Megjegyzem, a cél soha nem az, hogy az illető valahogy erőszakolva „kigyógyuljon” a hajlamaiból – ha Isten ezt megadja, az kiváló, de ha nem, az is: a homoszexuális vágyakkal küszködő embernek ugyanaz az a feladata, mint bárki másnak – tagadja meg magát, és Krisztust kövesse. Szexuális téren az önmegtartóztatás nehéz, de nem lehetetlen, pontosan ugyanilyen nehéz egy szinglinek, vagy egy özvegynek, vagy akárki másnak.
Steve,
Mindkét pontban egyetértünk (hajlam és politika).
Annyit megjegyeznék azért hogy a korinthusiaknál volt olyan ember aki elvette apja feleségét és láthatólag nem harcolt az ösztönei ellen Pál mégis azt mondja üdvözül habár tűzön keresztül.
Én tehát óvatos lennék az üdvösség „osztogatásában” hogy mikor lépi át a határt az illető és már nem tud megtérni. Ezek Istenre tartoznak. (Ádám írásával tudok leginkább azonosulni a kiválasztás tekintetében meg a kálvinizmusról szóló írásával).
Alapvetően én abban hiszek hogy Isten hív el, nem mi választjuk őt. Ha pedig ő elhív akkor meg is fog tartani, mert nem azért hívott el hogy meghiúsuljon az ő kiválasztása. Ebből fakadóan, akit elhív az nem hiszem hogy cinikusan azonosulna bármi bűnnel, de ha mégis annak fizikai halál lenne az eredménye hogy a „lélek megtartassék”.
De persze ez az én hitem amit féltve őrzök is mert majdnem ráment a hitem a saját erőből való megtérés és a saját cselekedetekből való megtartatásra.
Szia Vándor,
Ha jól értem, arra gondolsz, hogy mi van, ha valaki keresztény, hisz Jézusban, de mégis meleg identitást vállal fel, és „gay Christian” kíván lenni. Én természetesen nem török pálcát az illető felett, Isten tudja. De Pál általad említett példája világos: nem tolerálta a bűnt, az illető lelki üdve, és a közösség integritása érdekében nagyon szigorú és egyértelmű intézkedésekre volt szükség.
Isten látja mindenkinek a szívét. Megértésem szerint egy élő hitű ember, akiben Krisztus él, nem tud megmaradni és megnyugodni a bűnben, még ha ideiglenesen el is téved vagy be is csapja magát. Ahogy János is mondja – „aki Istentől született, az nem cselekszik bűnt, mert az Ő magja van benne, és nem vétkezhet, mert az Istentől született”. Nyilván ez nem azt jelenti, hogy soha nem rontunk el dolgokat, vagy gyengeségből nem esünk el, de „felemelt kézzel” nem vétkezünk, és nem maradunk a bűnben – ha elesünk, mindent megteszünk, hogy valahogy kikeveredjünk a mocsokból és visszatérjünk. Vagy ha tudatlanságban is vagyunk, és ezért vétkezünk, a lelkiismeretünk jelzi, hogy valami nem teljesen oké. Amint megértjük a helyzetet, mindent megteszünk, hogy kijöjjünk a bűnből. A bűn nem lehet identitás képző erő, mert a bűnre épülő identitás és a Krisztusi identitás tartósan nem építhető együtt – „mi egyezsége Krisztusnak Béliállal?”. Aki ugyan kereszténynek vallja magát, de tudatosan, az érveket-ellenérveket ismerve a bűnt büszkén felvállalja, a lelkiismeretét elfojtja (és a lelkiismeretét felébreszteni kívánókat erőszakkal elnémítja, vagy őket dacosan túlharsogja), afelől nekem nehéz jó reménységgel lenni.
Sok a visszahatás abban, ami ma történik a liberalizmus és a homoszexualitás körül, különösen azokban az országokban, amelyek régen nagyon kemény protestánsok voltak. Az inga szükségképpen átlendül a másik oldalára.
A homoszexualitásról pedig azt hiszem, alapjáraton az elcsúszott férfi-nő kapcsolat következménye, az pedig az egész kultúrával együtt csúszott el, nagyon régen. Amit ma látunk ezen a téren, évezredes folyamatok gyümölcse. Ezért nehéz a következetes és berögzött homoszexuális gyógyítása, mert amikor „igazi” férfit vagy nőt akarnánk belőle faragni újra, egy elrontott ideál felé terelgetjük. A hagyományos, közismert ideál is hibás. Amit a helyébe akarnak rakni a liberálisok, arról persze beszélni se érdemes, paródia, de az a bizonyos egészséges, igazi macsó – nem az igazi férfi.
Talán a legtöbb amit tehetünk: rábízni az Úrra.
Kedves Steve,
Nem volt ilyen gondolatom hogy valaki „gay christian” kíván lenni de reménykedik hogy üdvözül is. Úgy érzem az élet nem ilyen egyszerű sémák mentén mozog. Ennél sokkal bonyolultabban éli meg a függőségben lévő ember a harcait: először is a harc az osztályrésze melynek során vannak nyugodtabb és viharos periódusok, sőt többször is eleshet (ez nagyon tetszett hogy azokat is tiszteled akik harcolnak de időnként elesnek). Nos ha valaki elesik és megmarad a bűnben akkor szép lassan kezd eltűnni a lelkiismerete ami visszatartotta addig és vele a gátlásosság a bűn felé. Ez egy nagyon veszélyes állapot mert ha a megmentő kegyelem nem nyúl utána akkor gyakorlatilag a halál felé sodródik (én fizikait értek alatta). Hogy nyúl utána a kegyelem? Én azt tapasztaltam hogy szerencsétlenségek, csapások formájában: először kisebb figyelmeztetések, majd egyre nagyobbak. A csapások hatására a legtöbben észhez térnek (klasszikus minta: Bírák könyve – az ember ma is ugyanolyan) és akkor ismét fölállnak, lassan, nyűglődve, botladozva. Hosszú évek alatt újjáépül a lelkiismeret és mondjuk 6-8-10 év után úgy találja hogy ismét úgy viszonyul a bűnhöz mint korábban. De addig nyomorúságos út vezetett.
Azt gondolom ez a minta a homoszexualitásra is, a kéjvágyból fakadó házasságtörésre, a kábítószerfüggőségre stb. De azt vallom Pállal, hogy a szexuális bűnök különösen rombolóhatásúak, mert egy sötét szellemiség áll mögötte ami több mint szexualitás (pl. nagy parázna a jelenések könyvében, de szerintem a kettő egy tőről fakad).
Nyilván te sokkal képzettebb vagy mint én, aki csak a tapasztalataimat elemeztem.
Mindenesetre aki istentelenül él és nem látom a „fegyelmező csapásokat” az életén az olyan mint akiről Isten levette a kezét pl. mint Hofni és Fineás akit az Úr meg akart ölni, azért nem hallgattak az apjuk intelmeire.
Szia Vándor,
ezzel azt hiszem nagyjából egyetértek. 🙂
Azt nem tudom, hogy képzettebb vagyok-e mint Te, ez nem tűnik szempontnak ebben a kérdésben.
@Álmodó egérke, szerintem a hangsúlyt nem a homoszexuális „gyógyítására” érdemes helyezni. Attól, hogy valakinek ilyen kísértései/harcai vannak, ő még igazi férfi vagy nő – ha harcol és megáll. Szkeptikus vagyok, hogy a „gyógyítás” minden esetben lehetséges-e (persze Istennek minden lehetséges, és ha valami egyértelműen feltárható lelki oka van a helyzetnek, akár lehet változás ezen okok kezelésével), erőltetni nem tűnik jó ötletnek, sem pedig hamis várakozásokat felkorbácsolni. Ezeknek a vágyaknak oka van, és az ok gyakran a gyermekkorban, a személyiség mélyén áll, és az ember felnőttként már nem annyira rugalmas. Egy ilyen vágyakkal küszködő embernek kb. arra kell számítania, hogy önmegtartóztató életet kell élnie mint bárki másnak, aki nem akar megházasodni, a kísértések valószínűleg nem teljesen szűnnek meg. De ez mind elfogadható, egy ex-alkoholista sem nyúlhat soha alkoholhoz, és sok más embernek kell különféle okokból hosszútávú, vagy akár végleges önmegtartóztatásban élnie. Ettől még lehet nagyszerű, produktív életet tud élni. Sőt, Pál az önmegtartóztatással kombinált egyedüllétet még jobb állapotnak is tekinti. De ha van valamiféle vonzalma az ellenkező nem felé, és szeretne családot, meg is tud házasodni, csak maradjon hűséges. Legalábbis én így gondolom ezeket.
Steve
Peterson ún. szélsőjobboldaliságáról:
(Dr. Norman Doidge előszavából, Peterson 12 szabály az élethez c. könyvéhez)
„Így beszélgettünk és teáztunk Jordan konyha-alvilágában, eme különös gyűjtemény darabjai között, amelyek vizuális jelzésként szolgáltak elhivatott küldetésében, hogy továbblépjen a végletekig leegyszerűsített ideológián, akár jobboldali, akár bal-, és ne ismételje meg a múlt hibáit.” (13.old.)
„Még sose találkoztam olyan emberrel, kereszténnyel és velem egykorúval, akit ennyire kísértett az, ami a zsidókkal történt Európában, és aki ilyen keményen dolgozott volna azért, hogy rájöjjön, mindez hogyan következhetett be.” (…)
„Ezt azért meséltem el, mert évekkel az után, hogy barátságot kötöttünk, Jordan klasszikus liberális álláspontot fogalmazott meg a szólásszabadság mellett, és egyes baloldali szélsőségesek jobboldali bigottnak titulálták. Hadd áruljam el a lehető legvisszafogottabban: ezek a vádaskodók még a legjobb esetben sem vették a fáradtságot, hogy becsülettel elvégezzék a házi feladatukat. Én igen; az én családi hátteremmel az ember nem pusztán radart, hanem víz alatti hanglokátort fejleszt a jobboldali fanatizmus észlelésére; de ami még fontosabb, felismeri azokat, akik rendelkeznek a felfogóképességgel, eszközökkel, jó szándékkal és bátorsággal, hogy szembeszálljanak vele – és Jordan Peterson ilyen ember.” (15.old.)
Anélkül hogy túlzottan beleástam volna magam a dologba, van itt néhány cikk ami azt állítja, hogy a szexuális orientáció sokkal kevésbé fixált mint azt akár még az LGBT ideológia ellenzöi is gondolnák. Íme a linkek:
http://thefederalist.com/2018/04/05/probably-think-sex-attraction-fixed-researchers-dont/
http://thefederalist.com/2017/08/07/lesbian-teens-two-seven-times-many-babies-heterosexual-peers/
https://www.dailywire.com/news/42021/former-gay-escort-likes-women-now-after-going-paul-bois
Az elsö kettö kutatásokra hivatkozik, a harmadik egyedi esetet ír le. (Bevallom a második cikket még nem olvastam el, csak átfutottam.)
Most, hogy az LGBT az összes csatáját megnyeri, most derül ki, hogy az összes érve manipuláció vagy hazugság volt.
vándor,
Czeizel Endre minden bizonnyal J. Micheal Bailey és Richard C. Pillard „A Genetic Study of Male Sexual Orientation” c. 1991-es ikerkutatására hivatkozik. Ez egy rossz módszertanra épülő tanulmány volt, amelynek tévedését maga Bailey is elismerte. A valós arány az 52% töredéke. Nemsokára írok erről többet is.
Ádám,
Igen egyik cikkedben 11%-ot láttam, csak nem volt ott a forrás, hogyan jött ki. Őszintén szólva jobban örülnék ha a 11% lenne igaz, úgyhogy érdeklődéssel várom a cikket.
Kár hogy Czeizel professzor nem érte meg ezt a kis kiigazítást, imádta a statisztikákat.
Steve,
Tetszik nagyon az érvelésed – most még egyszer átolvastam amiket írtál.
Egy apró megjegyzésem lenne erre:
„…..Ez egy nemes harc, és minden tiszteletem azé, aki ha kell, a székhez kötözi magát, de akkor sem elégíti ki a romlott vágyait…..”
Ha van ilyen ember én maghajolnék előtte…. még Odüsszeusz is a szolgáival kötöztette oda magát az árbochoz, nem saját maga tette, mert tudta hogy nincs erő benne erre, sőt ő inkább el akart szabadulni az árboctól….
De ha odakötözik az illetőt akkor meg fönnáll a veszély hogy megharagszik azokra akik odakötötték – hiába ő kérte – és rájuk förmed, hogy azonnal oldozzák el, esetleg az elvonási tönetektől rohamot kap – lásd alkoholista, kábítószeres. Ilyenkor lehet hogy be kell tenni egy CD-t a szirének énekével míg lecsillapodik? Úgyhogy szerintem az egyik lebonyolultabb pszichológiai kérdés a kísértés antropológiája: milyen csökkentett dózisokban jön létre a szabadulás?
Ezért én a lutheri mondást is haszontalan üres bölcselkedésnek tartom : „…azt nem tudod megakadályozni hogy a madarak elszálljanak fölötted, de azt igen hogy fészket rakjanak a fejeden…” – ugyanis a romlott ember minden vágya az hogy fészket rakjanak a fején a madarak. Az ótermészet alig várja őket, és eszébe sincs megakadályozni.
Kíváncsi vagyok milyen lehetett az édeni kísértés amikor még nem volt bűnös az ember. És vajon mennyi idő alatt puhította meg az ördög őket – biztos nem egy kérdés feleletig tartott. Nekem van egy olyan sejtésem – habár erre nincs bizonyíték – hogy Jézus, mivel a második Ádám volt pont ugyanazoknak a kísértéseknek volt kitéve, ugyanolyan feltételek mellett, ugyanannyi ideig mint az első Ádám – vagyis 40 napig. Mindenesetre a 40 nap amolyan rendelt időnek tűnik mert az van az írásban hogy „…mikor azok lejártak monda neki az ördög: egyél…”
Érdekes , kiragadott és kisarkított téma ez a homoszexualitás ill a rá való hajlam, meg az azzal való takarózás, hogy genetikai hajlam.Ezek szerint kizárólag a testi/genetikai adottságok határozzák meg a lelki folyamatokat?vagy nincs szelleme az embernek?Érdekes dolgo lenne ha genetikai háttér elemzés alapján vkit mondjuk fel mentének a gyilkosság, lopás, sikkasztás, stb dolgok elkövetésének felelőssége alól, arra hivatkozva hogy hát , szegény, nem tehet róla, így született.Sőőt, mondok, jobbat, génterápiával akkor lehetne őket gyógyítani is, nem?
Logikus amit mondasz Son of Noon, másrészt pont Czeizel említi visszaemlékezéseiben hogy kriminológiai kutatásokban vizsgálták bűnözők agyi CT-jét alaposan és az agy valamelyik részén minden esetben eltérés mutatkozott a normális emberekéhez képest.
vándor,
a kérdés ugye az, hogy az eltérés ok vagy következmény-e. Tudományos kutatások mutatják ki, hogy a pornográfia rendszeres nézése is megváltoztatja az agyat. A technológia vagy az okostelefonok is megváltoztatják az agyműködés mintázatát. A homoszexuális életmód mintái is feltehetően visszahatnak az agyműködésre.
Igen, ezt a kérdést Czeizel is fölteszi a könyvében és nyitva hagyja.
@ vándor, ez a CT dolog nem tudom milyen paraméterezett vizsgálat volt, mert pl bokszolók, rögbijátékosok agyában is rengeteg eltérés mutatkozik.Az eltérés inkább következménynek tűnik , mint oknak.Meg miylen bűnözők voltak? erőszakos tettek elkövetői, vagy csalók, szálhámosok, netán szexuálian aberráltak?Vagy mi a helyzet a háborút megjárt emberekkel?Az a baj hogy a tudományos élet Impact-factor hajhász világa kitermeli a maga bulvár felületeit, amik aztán kvázi tényként bekerül a köztudatba.Kevés igazi tudóst látok, a tudomány mára inkább egy technovallás.
Son of Noon
Jogosak a kérdéseid, nem tehettem mást ide kopiztam Czeizel könyvéből (Két életem egy halálom, 6. fejezet) a kérdésedre.
„…….Az 1971-es skóciai ösztöndíjamon az akkor éppen Európa vezető
kromoszómakutatási intézményébe jutottam el, Edinburghba. Az alapító professzor meghalt, helyére a viszonylag fiatal Patricia Jacobs került. Hát a vele való első találkozásom is emlékezetes maradt….
…..A professzor asszonyt akkoriban egy régi téma, a bűnözés esetleges genetikai determinizmusa izgatta. A beszámíthatatlanságuk miatt kényszergyógykezelésre utalt férfi bűnözőket kezdte vizsgálni. Azt találta, hogy náluk gyakoribb az úgynevezett dupla Y nemi kromoszóma. A férfiak nemi kromoszómapárja XY, nekik azonban eggyel több nemi kromoszómájuk volt, vagyis XYY. Elnevezte őket szuperférfiaknak, hiszen a férfiasságért felelős Y nemi kromoszómából nekik kettő volt. A szuperférfiaknak három jellemző tünetét figyelte meg. Az egyik, hogy magasabbak az átlagosnál. A másik, hogy agresszívabbak, ami a bebörtönzésükhöz is vezetett. Idáig rendben is lett volna, hiszen a férfiak magasabbak és agresszívabbak a nőknél, és a két Y miatt logikus volt e szélsőségük. De a harmadik!? Jacobs úgy találta, hogy enyhén értelmi fogyatékosok is. Na, ez már a női kutató neme nevében történő visszavágása volt a férfisovinizmusért, vagyis hogy a szuperférfiak kissé fogyatékosok is értelmileg.
Akkoriban Jacobs kutatása óriási feltűnést keltett, mivel a nyugati országokban a gyilkosok igazságügyi orvosi vizsgálatába – a korábbi pszichiátriai megfigyelés mellett – bevezették a kromoszómavizsgálatokat. Több gyilkos ennek következtében úszta meg a legsúlyosabb ítéletet, és került a sokkal jobb körülményeket jelentő egészségügyi intézményekbe.
Emlékszem, egy újságban megjelent viccre – és ez jellemző volt az angolokra –, hogy az akkori francia elnököt, De Gaulle-t sürgősen meg kell vizsgálni, mivel bizonyára dupla-Y-ja van, hiszen magas, agresszív, és értelmi fogyatékos.
Későbbi vizsgálatok szerint az XYY-kromoszómaaberráció viszonylag gyakori,
ezer fiú közül egy-ben kell számolni az előfordulásával. De többségükből sohasem lesz bűnöző. És az úgynevezett Káin-jelnek kikiáltott dupla-Y-aberrációt csak a bűnözők kis hányadában találták meg. A súlyos bűnt elkövetők ítéletének mérlegelésekor tehát ez a lehetséges biológiai ok is figyelembe veendő, de már nem szokott lényeges befolyást gyakorolni a bírók döntésére.
De mondom, ezek csak későbbi kutatások eredményeként derültek ki, én viszont
komolyan vettem az ösztöndíjasok kötelességét, hogy a tanultakat tegyék itthon
közkinccsé. Az angol–skót ösztöndíjam tapasztalatairól hosszú beszámolót írtam, amit az Egészségügyi Minisztérium illetékes főosztályvezetője
olyan jónak talált, hogy az Orvosi Hetilapban közöltette. Más kérdés,
hogy kollégáim a stréberségemért, vagyis hogy én komolyan veszem az ilyen
minisztériumi előírásokat, eléggé elmarasztaltak.
Az itthoni igazságügyi orvos szakértőknek is tudomásukra jutottak Jacobs
kutatási eredményei, és megkerestek, hogyan lehetne ezt a magyar bűnözőknél is
alkalmazni. Igent mondtam a kért együttműködésre, pláne hogy még némi kutatási
pénzt is kaptunk rá.
Egy többszörös emberöléssel gyanúsított férfiban találtunk dupla-Y kromoszómát. Az illető kiváló bokszoló volt, de az agresszivitása nem ismert
határt. Egyszer kiütötte az ellenfelét, de ez nem volt elég, utána még meg is
rugdosta. Eltiltották. Amikor folytathatta az ökölvívást, megint kiütötte az ellenfelét, majd az eléje álló bírót is leütötte. Örökre eltiltották. Több kisebb bűntett miatt börtönbe került, ez idő alatt az élettársa a gyermekével elhagyta. A kiszabadulása után hamarosan halva találták nemcsak az élettársát és a gyermeket, hanem a nekik szállást adó házaspárt is. Baltával ölték meg őket. Ezt a baltát a kútban megtalálták, és a gyanú egyértelműen a volt ökölvívóra terelődött. Ő mindent tagadott. Akkor ez az ügy nagy sajtónyilvánosságot is kapott, később mi is közöltük a vizsgálat eredményeit az Orvosi Hetilapban. Kötél általi halára ítélték. Aki ott volt a kivégzésénél, azt mondta nekem, a kötéllel a nyakában is azt kiabálta: „Ne
hülyéskedjenek, nem én öltem meg őket!”…….”
Hát ennyi. A többit te döntsd el.
Még eszembe jutott az amit Ádám írt:
„….a pornográfia rendszeres nézése is megváltoztatja az agyat….”
De vajon csak a pornográfia?
Mi van azzal, akinek ezer nő áll a rendelkezésére hogy nemi vágyait kiélje? Annak milyen agya lehet? Semmit sem számít hogy a nő minek van adminisztrálva. A biológiát nem lehet becsapni.
Ha Salamon agyát megvizsgálták volna akkor valószínűleg meglepő dolgokra bukkantak volna, de Dávidnál is akinek szintén vagy 60 nő állt a rendelkezésére, de mehetünk rangban lejjebb: Gedeon a 70 nőjével.
És persze a nők akik kielégítetlen szexuális vágyakkal küszködtek. Vajon ha ezer nő jut egy férfire akkor hány évenként jut rá a sor? Bocsánat de ez a patriarkhátus színe alatti óriási férfisovinizmus. Én felháborítónak tartom. Persze a nők meg fölvállalták – ha volt egyáltalán joguk nemet mondani.
Minden agy egyedi.
Hát Salamoné garantáltan egyedi volt.
a 444 ma is hosszú cikket szentelt a témának: https://444.hu/2019/01/17/a-kozteven-lement-egy-musor-arrol-hogyan-lehet-meggyogyitani-a-homoszexualisokat
jgabor
Jó hogy Magyarországon még lehet erről nyíltan beszélni, sőt konferenciát rendezni (kár hogy csak titokban, pedig a pride felvonulások nyíltak).
„….Nem tudják azt sem, kihez fordulhatnak segítségért, mert minden, elvileg az ő érdeküket képviselő szervezet, közösség azt mondja: „Fogadd el a másságodat, és fogadjanak el téged is a másságodért!” Arra a legkevésbé sem gondolunk, hogy ezek az embertársaink…nem szeretnék elfogadni, hogy ennek már mindig így kell lennie. Nem akarják elfogadni, hogy mindez megváltoztathatatlan….”
Tipikus példája amikor a Mókus őrs át akarja vezetni a vak nénit az úton, de a néni nem akar átmenni.
Genetikailag meghatározott a homoszexuális hajlam?
@vándor, Ceizel cikkeit, könyveit olvastam, talán az általad idézettet is, de a XYY-es többletből azt leszűrni hogy nagy valószínűséggel lesz belőle gyilkos, agresszív ember, az szerintem nem tudományos. Ha tényleg tudományosak akarunk lenni, akkor reprezentatív minta kell.
pl -minden népcsoportból
-legalább 4 korosztályból
-legalább 3 féle szövet+örökítőanyag /hogy miért, mivel a mozaicizmus jelensége létezik az képes megzavarni a genetikai mintavételt, pl terhesgondozásnál a magzatvízből vett sejtek genetikai vizsgálatakor is bezavarhat, nem is veszik alapul elsődleges, ultrahangot nézik,/
Szóval én megismételném a fenti vizsgálatot, már fenn említett szempontok szerint.Meg megnézném a háborús bűnök miatt elitéltek között milyen arányban fordul elő.stb. Bár szerintem veszélyes a genetikai szűrés alapján emberek viselkedését előre kivetíteni..lásd Gattaca..
Czeizel sem vont le ilyen következtetést, hogy minden esetben bűnöző lesz:
„…..Későbbi vizsgálatok szerint az XYY-kromoszómaaberráció viszonylag gyakori,
ezer fiú közül egy-ben kell számolni az előfordulásával. De többségükből sohasem lesz bűnöző. És az úgynevezett Káin-jelnek kikiáltott dupla-Y-aberrációt csak a bűnözők kis hányadában találták meg. A súlyos bűnt elkövetők ítéletének mérlegelésekor tehát ez a lehetséges biológiai ok is figyelembe veendő, de már nem szokott lényeges befolyást gyakorolni a bírók döntésére…..”
„… a melegek miatt vannak a természeti katasztrófák, a betegségek, a földrengések. Mint amikor azt mondták, hogy a zsidók miatt vannak az árvízek, az aszályok, a betegségek, a járványok. … Ennek semmi köze a Bibliához, …”
A fentiekkel kapcsolatban azt kell mondanom, hogy Bartus szerinti megállapítás, hogy „Ennek semmi köze a Bibliához” annyiban sántít, hogy az alábbi Ige nem erről tesz bizonyságot.
„A folyókat pusztává tette, a forrásokat sivataggá,
a gyümölcstermő földet szikessé a rajta lakók (rajta lakó népnek) gonoszsága miatt.”
Zsoltár 107: 33-34