„Húsvét? Mi bizony inkább a meghalást látjuk, mint a halált. Hogy miként kezeljük a meghalást, az fontosabb nekünk a halál legyőzésénél. Szókratész legyőzte a meghalást, Krisztus viszont a halált győzte le mint ἔσχατος ἐχθρὸς–t [1] (1Kor 15,26). A meghalás legyőzése még nem azonos a halál legyőzésével: a meghalás legyőzése az emberi lehetőségek körébe tartozik, a halál legyőzése viszont a feltámadás. Nem az ars moriendi-ből [2], hanem Krisztus feltámadásából fújhat friss, tisztító szél a mai világba. Itt van a válasz. Arkhimédész mondására: δῶς μοι πᾶ στῶ καὶ τὰν γᾶν κινάσω [3]. Sok minden megváltozna, ha ezt valóban hinnék néhányan, és földi ténykedésükben ehhez igazodnának! Hiszen a húsvét azt jelenti, hogy a feltámadás fényében élünk.
Te is észrvetetted, hogy a legtöbb embernek fogalma sincs arról, hogy tulajdonképpen miből is él? A perturbatio animorum [4] rendkívüli mértékben el van terjedve. Öntudatlan várakozás ez a megváltó, felszabadító Igére, bár annak talán még nem jött el az ideje, hogy meg is tudják hallani. De el fog jönni, s a mostani húsvét talán az egyik legutolsó nagy alkalom, hogy jövőbeli feladatunkra felkészüljünk. Kívánom, hogy ennek a mostani nélkülözés közepette is szívből tudj örülni. Ég áldjon, be kell fejeznem…”
Az idézet teológus barátjának, E. Bethgének írt 1944. március 27-i leveléből van (Dietrich Bonhoeffer: Börtönlevelek. Budapest, Harmat Kiadó, 1999, 116-117).
[1] Utolsó ellenség.
[2] Meghalás művészete.
[3] Adjatok egy szilárd pontot, és kifordítom sarkaiból a világot!
[4] A lelkek zavarodottsága.
„… Krisztus feltámadásából fújhat friss, tisztító szél a mai világba…..”
Kegyelem, hogy ezt én is megtapasztalhattam, ma is tapasztalhatom.
Valóban, Krisztus feltámadott életének befogadása tisztítóan hat az em –
ber egész személyiségére. De van egy másik nagyon fontos következménye
is. Mégpedig az, hogy ezzel egy időben olyan reménység birtokosa lesz,
mely reménység élő, ami „pulzál”. Érzékenyen reagál minden élethelyzet –
ben, és akkor fejti ki hatását, amikor arra a legnagyobb szükség van.
Többször csodálkoztam már rá működésére. A nehezekben, reménytelennek
tűnő élethelyzetekben „királyvízként” mutatja meg a remény valódiságát.
Felemel, erőforrássá válik, növeli bizalmam Atyám felé.
Erről tesz bizonyságot Péter apostol az 1 Péter 1:3 versében:
„Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából
újjá szült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása
által élő reménységre,”