Bonhoeffer első börtönkarácsonya

2011 dec. 26. | Divinity, Egyén, Spiritualitás | 4 hozzászólás

Nehézségek között lévő keresztényektől érdemes ünnepek idején is tanulni. Amikor 1943-es letartóztatása után Dietrich Bonhoeffer első ádventjét és karácsonyát töltötte a berlini Tegel börtönben, több levélben írta meg a gondolatait és az érzéseit. Eleinte nem volt biztos abban, hogy az ünnepet is a börtön falai közt kell-e töltenie, de amikor ez egyértelművé vált számára, megpróbálta végiggondolni és átélni a karácsony jelentőségét. Összeállítottam egy rövid válogatást Bonhoeffer szüleinek, menyasszonyának (M.-nek) és barátjának (Eberhard Bethge) írt leveleiből. Az idézeteket Dietrich Bonhoeffer Börtölevelek (Harmat, 1999) c. könyvéből vettem.

„Bár nem tudom, miképpen jutnak célhoz leveleink, s célhoz jutnak-e egyáltalán, én ádvent első vasárnapjának délutánján okvetlenül írni akarok Nektek. Altdorfer képe, amely a Szent Családot egy összedőlt ház romjai között ábrázolja a jászollal, különösen is aktuális az idén. Hogy jutott vajon eszébe négyszáz évvel ezelőtt, hogy így fesse meg Krisztus születését, dacolva minden hagyománnyal? Talán arra gondolt, hogy a karácsonyt így is meg lehet, így is meg kell ülni, nekünk mindenesetre ez az üzenete.” (52)

„Keresztyén szemszögből semmi kivetnivaló sincs abban, hogy a karácsonyt egy börtöncellában ünnepelje az ember. Ebben a fogházban valószínűleg sokan fognak valódibb és igazabb karácsonyt ünnepelni, mint ott, ahol csak az ünnep neve van meg. Hogy a nyomorúság, a szenvedés, a szegénység, a magány, az elhagyatottság és a bűn egészen mást jelent Isten szemében, mint az emberek ítélete szerint, hogy Isten éppen oda megy, ahonnan az emberek elfordulnak, hogy Krisztus egy istállóban született, mert a fogadóban nem volt számára hely – nos, a börtönben lévő ember mindezt sokkal jobban megérti másoknál, neki ez valóban örömhír, s ha hittel fogadja, a keresztyénség minden térbeli és időbeli korlátot megszüntető közösségében érzi magát, s lelke kiszabadul a börtönfalak közül.” (54)

„A szentestén nagyon erősen gondolok majd Mindannyiótokra, s szeretném, ha elhinnétek, hogy én is nagyon boldogan töltöm itt el azt a néhány órát, és nem fogom búnak ereszteni a fejemet. […] Hogy mi mindenért adhatunk továbbra is hálát, az csak akkor tudatosodik bennünk, ha belegondolunk, hogy annyi ember milyen borzalmakon ment keresztül az utóbbi időben Berlinben. Ez a karácsony bizonyára nagyon csendes lesz mindenütt, s a gyerekek sokáig nem fogják elfelejteni. De sokan talán éppen most fognak először ráébredni a karácsony igazi jelentőségére.” (54-55)

„[H]a csakugyan a börtönben kell töltenem még a karácsonyt is, akkor a magam módján ’frontkarácsony’ gyanánt fogom megünnepelni, efelől nyugodt lehetsz. A nagy csatákat könnyebb megvívni, s nem is őrlik úgy föl az embert, mint a mindennapos gerillaharc.” (83)

„Mesélik, hogy 24-én déltájban mindig ideállít egy jószándékú öregember, és karácsonyi énekeket trombitál a börtönablakok alatt. Ám tapasztalt emberek szerint ez a foglyokat csak még jobban elkeseríti, s még elviselhetetlenebbé teszi számukra ezt a napot. Valaki azt mondta, a hatás ’demoralizáló’, amit könnyen el is tudok képzelni. Mint mondják, az elmúlt években többször is előfordult, hogy a foglyok fütyülni és tombolni kezdtek; alighanem így védekeztek az elérzékenyülés ellen. Én is azt hiszem, hogy az itt fogva tartottak elkeseredettségéhez nem illik ez a karácsonyra való gyermeteg, édeskés emlékeztetés. Inkább illenék néhány jó szó, egy igehirdetés. Nehogy azt hidd, hogy magam miatt aggaszt a dolog, mert erről szó sincs; a celláikban magukra hagyott sok fiatal katonát sajnálom.” (88)

„Úgy látszik, eldöntötték, hogy a karácsonyt nem fogom Veletek tölteni, csak éppen senki sem meri ezt megmondani nekem. Vajon miért? Azt hiszik, nem bírnám elviselni? […] Holnap valamiképpen értésedre akarom adni, hogy számomra az ügyem alakulása egészében véve határozottan hitkérdés […]. Számomra igazán nem azon a gyermeteg kérdésen fordul meg a dolog, hogy otthon leszek-e karácsonykor, vagy sem […]; mindezt (azt hiszem) könnyen fel tudnám áldozni, ha ’hitben’ tehetném, és tudnám, hogy így kell történnie. ’Hitben’ – remélem – mindent el tudok viselni: azt is, ha elítélnek, bármit, ami rossz még ezután jöhet (Zsolt 18,30)¸ ám az aggodalmas előretekintés felőrli az embert. Kérlek, akkor se aggodalmaskodjatok miattam, ha balul üt ki a dolog. Más testvérek is végigcsinálták már ezt. Az igazi veszély a hitetlen tétovázásban, a cselekvés nélküli örökös töprengésben, a kockázattól való ódzkodásban áll. Bizonyossságban kell lennem afelől, hogy Isten kezében vagyok, nem pedig emberek kezében, s akkor minden könnyű lesz, bármit is kell elszenvednem.” (89)

„Elmúlt hát a karácsony. Hozott néhány csöndes, békés órát, és sok régi emléket idézett föl egészen elevenen. Minden aggodalomnál erősebb volt bennem a hála érzése, amiért Isten a súlyos légitámadások alatt is megoltalmazott Benneteket és a testvéreimet […]. Meggyújtottam a Tőletek és M.-től kapott gyertyákat, elolvastam a karácsonyi történetet, elolvastam és eldúdoltam magamban néhány szép karácsonyi éneket, s közben Rátok gondoltam, mindannyiótokra, remélve, hogy az utóbbi hetek megpróbáltatásai után végre Ti is élvezhettek egy-két órányi békességet.” (55)

 

4 hozzászólás

  1. Barbara

    Ez gyönyörű… Most karácsonykor is várok valami hasonlót Ádám! Hogy az ünnepünk értéke és a várakozásunk még jobban elválhasson a körülöttünk levő világtól és a hétköznapoktól.
    ( Szokásom lett, hogy az adott hónapban végigolvasom a korábbi éveid ugyanazon hónapjainak számomra érdekes írásait, mert nem voltam itt az elejétől…)

  2. Zoli

    dr. Lajos Beáta: KÜLÖNÖS KARÁCSONY

    Ma, amikor sokak szívében meghidegül a szeretet,
    ma, amikor külön választunk oltott s oltatlan embert,
    ma, amikor nem beszélhetsz nyíltan, mert megbélyegeznek
    s az asztal köré is csak azok ülhetnek, akik igazságodnak megfelelnek,
    amikor nem számít, hogy Isten mire figyelmeztet,
    amikor a tanításokba hamis tanok keverednek….
    Ma…
    Valamikor az éj leple alatt,
    angyali üzenet útra hívja a pásztorokat,
    a kirekesztettet,
    a bűnösöket,
    a megvetettet,
    a csonkákat,
    a sántákat,
    a vakokat…
    S mindazok,
    akik valaha hivatalosak voltak,
    kívül maradnak.

    Mindeközben a távoli múltban megszületett az igaz SZERETET,
    aki nem válogat, mindenkit megetet,
    aki a földre hozta egy szeletét a mennynek,
    akinek jászolára a kereszt árnyékot vet,
    aki ítél és megbocsát,
    aki bekötözi lelked fájdalmát,
    aki irgalmas
    és kegyelme áltat örök életet kapsz!
    Megszületett a MEGVÁLTÓ neked!
    Emeld fel hát leszegett fejedet,
    ujjongj, dicsérd a menny Urát,
    hogy megérdemelhetetlen ajándékot ád.
    S ha ajándékát kibontod minden napon,
    békességet ad földi utadon,
    nem riaszt betegség sem halál,
    mert tudod, hogy mindig hazavár!

    2021.12.24.

  3. Gergely Erzsébet

    Köszönjük Zoli, és köszönet Dr. Lajos Beátának.

  4. Szilágyi József

    „… a szegényeknek evangélium hirdettetik…”
    (Máté ev. 11:5-ből)

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK