Mindig szomorú és megrázó arról értesülni, amikor valaki hátat fordít a keresztény hitnek. Pár napja éppen Joshua Harris (a Búcsú a randevúktól c. bestseller szerzője) jelentette be, hogy nemcsak válik feleségétől, de nem tartja magát már kereszténynek sem. Harris néhány éve elkezdett Canossát járni a könyve miatt (törvényeskedőnek minősítve azt a radikális „tisztaság-kultúrát”, amit akkoriban képviselt), most az LMBTQ-közösség tagjaitól is bocsánatot kért a melegházasság korábbi ellenzése miatt, és bejelentette, hogy kicsekkolt a kereszténységből. Ez mindenképpen becsületesebb, mintha megpróbálta volna a szexuális forradalom világképét összeegyeztetni a keresztény hittel (ahogy sokan mások teszik, akik hozzá hasonlóan hajótörést szenvedtek a hitükben); de ettől még fájdalmas. Joshua Harris csak egy példa a sok közül, valószínűleg mindannyiunknak vannak ennél közelebbi történetei is. A hitehagyás jelensége egyáltalán nem új, régen is sokat gondolkodtak róla a hívők. Megosztok most egy idézetet, amely a 17. századi üstfoltozó prédikátor bestselleréből, A zarándok útjá-ból való.
John Bunyan allegorikus regényében Keresztyén és Reményteljes különböző alakokkal futnak össze, akik a hívők egy-egy típusát jelképezik a mennyei városba tartó zarándokúton. Olyanok is vannak köztük, akikről egy idő után kiderül, nem valódi zarándokok, csak valahogy rátértek az útra és egy ideig zarándokokként ténferegtek rajta. Az egyik ilyet Tudatlannak hívják, aki emlékezteti Keresztyént és Reményteljest egy másik korábbi útitársukra, Korfiára, aki visszafordult a zarándoklatról és hazament. Ahogy az a regényben lenni szokott, a szereplők átbeszélik a történetet és próbálják értelmezni. Bunyan a lélek jó ismerőjeként az alábbi párbeszédet adja karakterei szájába a hitehagyás okaival kapcsolatban. Az üstfoltozó-író pásztori megfigyelései akkor is megfontolandók, ha nem minden esethez passzolnak.
„Reményteljes. Miután beszélgetésünk róla folyik, vizsgáljuk meg, miért lehetnek ő és más hozzá hasonlók oly hirtelen hitehagyók.
Keresztyén. Ez igen tanulságos lehet, azonban neked kell megkezdeni.
Reményteljes. Az én nézetem szerint e következő négy okot tehetjük fel:
1) Jóllehet az ilyen emberek lelkiismerete felébredt, de azért mégis változatlan maradt. Ha tehát a vétkük felismerése által támadt félelem kisebbedik, kihal vele a menny utáni vágyakozásuk is, s ismét visszatérnek azon élethez, melyet elhagyni látszottak.
2) Egy más ok meg abban fekszik, hogy szolgai emberfélelem tartja őket hatalmában: mert az emberektől való félelem tőrbe ejt. (Péld 29,25) Jóllehet tehát ők a menny után látszanak lángolni mindaddig, míg a pokol lángja ismét körüllobogja őket, s mihelyt ijedségük kissé lecsendesedett, ismét más gondolatokra jutnak; s úgy gondolkoznak: óvatosoknak kell lenniök, hogy veszélybe ne rohanjanak, hogy mindent (de tulajdonképpen maguk sem tudják, mit) el ne veszítsenek, vagy hogy legalább maguknak, szükségtelen kellemetlenségeket ne szerezzenek. S így a világ martalékaivá lesznek.
3) A szégyen, mely a keresztyénséget kíséri, kőként fekszik útjukban. Büszkék ők s dölyfösek, s a keresztyénség szemeikben csekély s megvetendő. Mihelyt tehát letesznek a pokol s a bekövetkezendő harag miatti félelemről, előbbi útjaikra térnek ismét vissza.
4) A vétkükről való komolyabb elmélkedések elviselhetlenek előttük, jóllehet ennek megtekintése mindjárt az első pillanatban odakergetné őket, hol az igazak menedéket keresnek s biztosságban vannak, mégis, miután a vétek és büntetésre vonatkozó minden gondolatot kerülnek, s így az Isten haragja miatti első félelmet legyőzik, az történik, hogy mindjobban megkeményítik szíveiket, oly utakat választván, amelyeken egyre jobban megkeményednek.
Keresztyén. Csaknem eltaláltad a dolgot, mert mindezek alapja csakugyan a szív és akarat változásának hiánya. Ezért hasonlítanak a bűnbánásra képtelen gonosztevőhöz, ki remeg s reszket a bíró előtt, s szívből látszik bánni bűnét; de ez csak az akasztófa előli félelemből történik, s nem a vétke feletti borzalomból. Az ily embert csak szabadon kell bocsájtani, s mindenki meg fogja látni, hogy ugyanolyan zsivány lesz, mint azelőtt volt; ez azonban nem történhetnék, ha szíve megváltozott volna.
Reményteljes. Miután én már visszaesésük okait felhoztam, most te mutasd ki a rendet s módot, hogy miként történik ez.
Keresztyén. Igen szívesen. Azzal kezdik, hogy Istenről, halálról, ítéletről gondolataikat el igyekeznek vonni. Ezután lassanként elmulasztják magános istenszolgálati gyakorlataikat, aminők a kamrácskájukban való imádkozás, kedvcsapongásaik elleni küzdelem, vétkeiken való őrködés s aggódás. Azután az élő s tüzes keresztyének társaságát elkerülik, majd közömbösek lesznek a nyilvános istentiszteleti gyakorlatok iránt, aminők: Isten igéjének hallgatása s olvasása. Ezek után a hívők egyik vagy másikának ezt vagy amazt hozzák fel, hogy vallásuktól való eltántorodásukat igazolják. Majd meg világias érzelmű, kicsapongó életű s gyönyört kereső emberekkel kezdenek közelebbi összeköttetésbe lépni. Ezután titokban hiábavaló beszélgetésekbe bocsátkoznak, s igen örülnek, ha valakiben, kit jámbornak tartottak, olyasmiket találhatnak, hogy példája után annál kikapóbban járhatnak el. Később csekélyebb vétkeket nyilvánosan, szégyen nélkül követnek el, s végül, ha ily módon megkeményítették magukat, valódi alakjukban mutatkoznak. Így ismét a romlás árjába rohannak, s ha a kegyelem valamely csodája meg nem akadályozza, öncsalódásukban örökre el kell veszniük.”
(John Bunyan: A zarándok útja, 19. fejezetből. Forrás: itt.)
A Zsidókhoz írt levél szerzője így figyelmeztet: „Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől. Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától.” (Zsid 3,12-13)
sajnalom Joshua Harrist.
Bunyan megfogalmazasai helytalloak.
Szerintem Harris eseteben inkabb az american dream megmondo es kirakat keresztenyseg kartyavar lapjainak osszedolese.
Tobb evtizedes szolgalorol van szo, kalvinista impressziokkal. Megnyilatkozasa segelykialtas inkabb. A TULIP P pontja mukodni fog😄
Köszönöm, ez egy nagyon fontos téma. Úgy érzem, hogy a sok LMBT téma után ez a cikk arról szól, hogy mire is megy kis ez az egész morális apológia, ami mostanában domináns téma volt. Harris könyve az egyetlen keresztyén könyv, amit háromszor olvastam el. (A Bibliát nem számolom ide, az más kategória) Ihletett könyvnek tartom, mert nem a saját tapasztalatait illusztrálta Igékkel visszatekintve évtizedes távlatból, hanem az Igéből kereste, hogy mi a helyes útja a kapcsolatnak.
Én a közéletről érzem azt, hogy a figyelmem középpontjába törekszik, a saját megváltás ígéreteivel:
Akkor leszel a helyeden és boldog, ha
-Nem eszel húst, nem repülsz, nem használsz műanyagot stb.
-Mindenki minden téren nagyon egyenlő lesz és bárki bárhol bármit csinálhat
-Végre minden magyar egy közösséggé válik újra
-stb.
Bunyan szereplőinek meglátásait nagyon aktuálisnak érzem.
Olyan, mintha ez az ember megbolondult volna. Írt egy fantasztikus könyvet, könyveket, és erre csinál egy ilyet. Mikor valaki átgázol embereken, leginkább neki fáj végül a legjobban. 100%, hogy vele is így van, és így lesz. Benyelte a hamis szeretet propagandàjàt amit ő is
Szóval amit már ő is hirdet. Úgy gondolom, hogy minden kamasznak olvasnia kellene a könyvét, ott kellene, hogy legyen az összes fiatal Bibliàja alatt. Jelenleg baromira akarja, hogy ami az Úr előtt érték, a tiszta házasság, ne legyen az, de ettől még a könyve jó, igei. Az Úr Igazsága továbbra is Igazság, és a világ bölcsessége bolondsàg. Fogalmam sincs, mi ment végbe ebben az emberben, de totálisan elcsúszott.
Rendkívül sajnálom a bejegyzés apropóját adó hírt. Szenzációs könyv a Búcsú a randevúktól. Bunyan szavai igen találóak, különösképp az utolsó bekezdés.
Szerintem a „Búcsú a randevúktól” kifejezetten kártékony könyv volt Magyarországon . Az amerikai „hatástörténetet ” nem tudom megítélni. Úgy tudom, ott is voltak – elkötelezett és konzervatív – keresztény kritikusai.
Ezt a véleményem sokszor írtam, továbbra is maximálisan vállalom.
Noha voltak benne jó dolgok, természetesen.
De- legalább is magyar közegben – csak nehezítette az amúgy is nyögvenyelős „keresztény összejövést. ”
Természetesen sajnálom J. Harris (vallási) váltását és a válását. De valahol meg sem lep.
off: Cypriánus – nemrég éppen eszembe jutott, hogy már régen láttam itt a neved (vagy csak nem figyeltem eléggé? :)) Welcome back!
Kedves Steve!
Nagyon köszönöm! 🙂
Amúgy Joshua Harris-ra visszatérve, azért ő egy elég összetett személyiség. Remélem pár év, vagy évtized múlva „visszakullog ” az Úr nyájába.
Mondjuk ez esetben valószínűleg keleti orthodox lesz, esetleg katolikus.
Ugyanis az ” ateista / agnosztikus felszabadulás ” le szokott csengeni.
Utána marad az üresség és keserűség.
Aztán vagy ez a keserű cinizmus és keresztények elleni gyűlölet lesz az új identitás, mint Frank Schaeffer esetén, vagy újra szomjazni kezd valaki az Örök Forrás után.
Mondhatná valaki, Frank Schaeffer jól érzi magát a keleti orthodoxia bizonyos gondolatait szimpatikusnak találó agnosztikusként. Nos, én ezt egyáltalán nem gondolom. Olyan gyűlölet és frusztráció árad az evangelikál vagy katolikus keresztények felé a cikkekben, amiket jellegzetesen keményen Demokrata Párt felé húzó sajtóban jelentet meg, hogy a ” belső béke és mély tolerancia ” amit magának tulajdonít, eléggé hiteltelenné válik…
Mivel Joshua Harris most sem tud gyűlölni, lehet később sem megy neki e műfaj. Anélkül meg rohadt nehéz kitartani a spirituális vákuumban. Még a buddhizmus játszhatna nála, de szerintem azt hamar unná, nem beszélve a kőkemény erkölcsi követelményeiről, amiket a kereszténység esetén is most túlzottnak tart.
A bahaizmus sem játszik pont emiatt.
Próbálkozni lehet még Harris-nek a liberális „kereszténységgel „, de azt most sem akarta.
Szóval marad a spirituális világűrben, és távolról az abszolút nulla körüli hőmérsékleten bámulhatja az Örök Nap ragyogását.
Hátha visszajön. ” Kihez mehetnénk? Az örök élet beszéde Nálad van. „
Ebben lehet, hogy igazad van, Cyprianus.
Megfontolandó gondolatok: http://www.evangelikalcsoport.hu/2019/08/16/john-l-cooper-mi-tortenik-a-keresztenysegben-reakcio-nepszeru-keresztyen-vezetok-hitehagyasara/?fbclid=IwAR0-cVa-Nkq0xzUD5Z9u9hp_uEIgZqRD6GIQAf1oSqOlbb_R6K2LjJcFbno
http://www.hetek.hu/hatter/201908/megingott_a_hite_a_hillsong_sztarjanak
„Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van!”
(Zsidókhoz írt levél 10:35)