Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Művészet

A szexuális forradalom pillérei

A Tűzfal podcast harminckilencedik részében Carl R. Trueman A modern én felemelkedése és diadala című könyve alapján beszéljük át a transzneműséghez vezető forradalmi változások mibenlétét és legfontosabb pilléreit. Ez a rész (valamint az utána következő folytatás) hosszabb lesz, mint az eddigiek, amivel a könyv fontosságát is jelezni szeretnénk. Saját kulturális kontextusunk gyökérzetének megértésében aligha találnánk ennél alaposabb és jelentősebb tanulmányt az elmúlt évekből. Azt reméljük, hogy a hallgatóinknak is megvilágosító erejű lesz Trueman diagnózisa. Az új epizódot megnézhetitek a...

tovább

„Viktor” feloldása

Néhány olvasóm megütközött azon, hogy a C. S. Lewis könyvéről szóló Tűzfal beszélgetést egy idézettel reklámoztam, amelyben egy bizonyos „Viktor” asztalán hever a könyv, bejelölve, behajtva, ráadásul az idézet szerint „Viktor” kiemelt érdeklődést mutat felé és jókat derül rajta. A „Viktor” név úgy tűnik, tabu, mert akár „Orbán” is lehet az előtagja, azt meg csak rövidítve és számmal lehet említeni. Hadd oldjam a feszültséget azzal, hogy kiegészítem az ajánlást másokkal is. Ott van például rögtön Barack Obama, akinek saját bevallása szerint az egyik kedvenc könyve volt, csak nehogy emiatt most az a vád érjen, hogy támogatom a Közel-Kelet felrobbantását és a woke ideológiát. Tony Blair is utalt a könyvre, ahogy Mitt Romney szenátor is. Sőt, Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió utolsó főtitkára szintén ismerte a könyvet és utalt Lewis morálfilozófiájára. Vagy ellenfele, Ronald Reagan amerikai elnök, aki a gonosz birodalmáról szóló híres beszédében még idézte is Csűrcsavart. Akik azt a hatalmas keleti országot ma is a gonosz birodalmának látják, adhatnak utólag Reagan elnöknek egy piros pontot, mielőtt kezükbe veszik Csűrcsavart, és nekem is, hogy vele reklámozom.

tovább

C. S. Lewis: Csűrcsavar levelei

A Tűzfal podcast harminchatodik része is az ördögről szól, de kissé könnyedebb, viszont jóval személyesebb formában, mint az előző. Lewis népszerű könyvéről beszélgetünk, amely egy Csűrcsavar nevű ördög beosztottjához, Ürömvölgyihez írt fiktív leveleit tartalmazza. A levelekből közvetve sokat megtudhatunk a lekünkért folyó háború apró részleteiről. A beszélgetést megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján, vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcasten is.

tovább

La Cène Sur Une Scène Sur La Seine

Egy pillanatra hadd térjek vissza a párizsi olimpia megnyitó jelenetére. Az elmúlt héten nagyon-nagyon sok művelt ember mondta el butuska embertársainak, hogy „mint az közismert, khm”, a produkció legnagyobb felháborodást kiváltó része nem az Utolsó vacsorára, hanem Jan van Hermansz Bijlert németalföldi festő Istenek ünnepe című képére hajazott. Az Utolsó vacsorában nem is annyi ember van, meg egyébként is, egy művelt értelmiségi azonnal látja az obskurus holland eredetet, és hogy ez egy bacchanália, nem egy blaszfémia, nincs itt semmi látnivaló, illetve van, csak nem az. Igaz, az első napokban némelyek még úgy mentegették a produkciót, hogy a blaszfémia valójában evangélium, Jézus is örülne neki, de végül maga Thomas Jolly rendező erősítette meg, hogy a jelenetet valóban Bijlert képéből szedte, téma lezárva, szél a vitorlából kifogva. Az lett az ostoba bugris, aki ezt elsőre nem értette, vagy ezután nem fogadja el.

tovább

Akkor most a diverzitás, egyenlőség és inkluzivitás nevében emlékezzünk meg a francia kultúra néhány kitakart hőséről is!

A most következő személyek nem lesznek ott semmilyen haladó társaság asztalánál, legyen az utolsó vacsora kövér, nagymellű, leszbikus hölggyel Jézus helyén, vagy épp pogány bacchanália Dionüszosszal és szakállas nőkkel, herés törpékkel és bámész kislánnyal, esetleg ezek extravagáns, őrült keveréke, vagy csak egy baráti társaság elvárt luxushiedelmekkel. Nem lesznek ott még a két nappal ezelőttig ismeretlen holland Jan Hermansz van Bijlert mellett sem, aki váratlan sibbóletként kezdte elválasztani az úgynevezett művelt embereket a tőlük elmaradó műveletlenektől. Ettől még a következő tíz név része nemcsak a francia kultúrának, de a franciák által gazdagított egyetemes történelemnek is. Rövid, szubjektív válogatás következik a laicité zárófüggönyén túlról, a keresztény teológia no-go zónájából. Legyen ez az én ugrásom (l’appel du vide) a párizsi megnyitó program közepén tátongó ürességbe.

tovább
Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK