A most következő személyek nem lesznek ott semmilyen haladó társaság asztalánál, legyen az utolsó vacsora kövér, nagymellű, leszbikus hölggyel Jézus helyén, vagy épp pogány bacchanália Dionüszosszal és szakállas nőkkel, herés törpékkel és bámész kislánnyal, esetleg ezek extravagáns, őrült keveréke, vagy csak egy baráti társaság elvárt luxushiedelmekkel. Nem lesznek ott még a két nappal ezelőttig ismeretlen holland Jan Hermansz van Bijlert mellett sem, aki váratlan sibbóletként kezdte elválasztani az úgynevezett művelt embereket a tőlük elmaradó műveletlenektől. Ettől még a következő tíz név része nemcsak a francia kultúrának, de a franciák által gazdagított egyetemes történelemnek is. Rövid, szubjektív válogatás következik a laicité zárófüggönyén túlról, a keresztény teológia no-go zónájából. Legyen ez az én ugrásom (l’appel du vide) a párizsi megnyitó program közepén tátongó ürességbe.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Művészet
Kierkegaard-ról beszélgetünk
„Rövidesen győzedelmeskedem, az egész harc egyszerre véget ér, és én megpihenhetek a rózsák termében, ahol örökké beszélgethetek Jézusommal.” Ez Søren Kierkegaard maga választotta sírfelirata. Azé a Kierkegaardé, akinek a gondolatai egy egész filozófiai iskolát teremtettek, és a mai napig hatást gyakorolnak keresztényekre és nem keresztényekre egyaránt. Heller Ágnes a polgári társadalom kritikáját látta benne, amely Marx gyakorlati megoldásához képest nála még csak elméleti volt, a fenti idézetből látszik azonban, hogy Kierkegaard hívő keresztényként gondolkodott a társadalomról, és a kritikája sokkal mélyebb volt, mint pusztán a fennálló társadalmi rend kritikája. Kierkegaard a Jézusban való hitre akarta vezetni a kortársait, és az örök életben hitt.
Mit kaptam J. R. R. Tolkientól?
A szokásos életrajzi előadást idén J. R. R. Tolkienról tartottam, A hobbit, A gyűrűk ura, A szilmarilok, Húrin gyermekei és más könyvek szerzőjéről, aki megteremtette Középföldét és a legismertebb modern mitológiát. Tolkien keresztény volt, keresztényként írt, és maga is hangsúlyozta, hogy írásait az evangélium „eukatasztrófája" járja át. Az előadásban többek között arról beszélek, hogy mi a fikció jelentősége, miért fontos a nyelv, valamint hogy szellemi háborúban állunk és az alázatosoké a végső győzelem. Az előadást itt tudjátok megnézni, a többi életrajzi előadást pedig itt...
A Jézus Forradalom
A Tűzfal podcast harmincharmadik részében a Jesus Revolution c. film kapcsán az 1970-es évek elején lezajlott hippi ébredési mozgalomról és annak mai tanulságairól beszélgetünk. (A filmről korábban itt írtam.) A beszélgetést megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!
Üdvözült-e Chesterton és Tolkien?
Ezt a kérdést a kálvinista Doug Wilsonnak teszik fel egy interjúban, aki protestáns teológusként hozzám hasonló szeretettel és tisztelettel viszonyul a két huszadik századi katolikus íróóriáshoz. Vajon üdvözültek-e? A probléma ugye ebben az esetben G. K. Chesterton és J. R. R. Tolkien tridenti katolicizmusa, amely annak idején anathémát mondott ki az egyedül hit általi megigazulás tanára. Mi, protestánsok ezt a kérdést szintén kardinálisnak tartjuk, ebből származik az egyik legalapvetőbb eltérés a reformátori és a római katolikus kereszténység között. Ez az a hittétel, amelyen Luther szerint az egyház áll vagy bukik. Vajon üdvözülhet-e az az ember – akármilyen jó író is volt, és akármennyire kegyes is –, aki ebben a kérdésben a szakadék másik oldalán áll? A felvetés természetesen meghökkentő és sértő is lehet katolikus olvasóim számára, de egy kis türelmet és megértést kérek most, különösen a néhai anathéma fényében, amely – II. Vatikán ide vagy oda – hivatalosan soha nem lett visszavonva.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK