Felekezettől függetlenül minden keresztény elmondja: „Hiszek Szentlélekben.” A Credo Szentlélekről szóló mondata nem száraz hitvallás csupán, hanem egy átélésről szóló beszámoló is. A Szentlélek miatt a kereszténység ideális esetben legalább annyira élmény és megtapasztalás, mint amennyire teológia és hitvallás. A keresztény teológia szerint a Szentlélek a hívők hitének és örömének közvetlen forrása, missziójuk hajtóereje. Amikor az első pünkösdkor leszállt a Szentlélek a jeruzsálemi keresztényekre, a kívülállók azt gondolták róluk, hogy részegek. Lukács evangélista beszámolója szerint Jézus tanítványaiból az öröm és a felszabadultság érzése buggyant elő, és még aznap háromezren megkeresztelkedtek és csatlakoztak hozzájuk. Pünkösdkor arra emlékezik a keresztény világ, hogy a Szentlélek kiáradásának hatására indult világhódító útjára a Jézusról szóló örömhír. De vajon kicsoda a Szentlélek, akiről az Apostoli hitvallás beszél? És mi pünkösd jelentősége ma?
1. Kicsoda a Szentlélek?
A keresztény teológia első és legfontosabb mondanivalója a Szentlélekről az, hogy ő nem pusztán erő vagy energia, hanem személy. A bibliai utalások szerint vannak érzései, gondolatai, van akarata, szándéka, beszél, kijelent, meggyőz, sőt, képes megszomorodni is. A „személy” szó jelentése persze tisztázást igényel. A Biblia a Szentlélek személyét különféle metaforákkal jelöli (pl. olaj, kenet, víz, galamb, pecsét, zálog, eső, szél), melyek világossá teszik, hogy a Szentlélek személye nem szorul az emberi minőség korlátai közé. A Szentlélek több, mint ember, de semmiképpen nem kevesebb annál, ami az embert a személytelen dolgokkal szemben – Istenhez hasonlóan – személlyé teszi.
A keresztény teológia azt is hangsúlyozza, hogy a Szentlélek Isten, a Szentháromság harmadik személye. Isten Atya, Fiú, Szentlélek, egy Isten három személyben. A Szentlélek ugyanabban az isteni lényegben részesül, mint az Atya és a Fiú, egylényegű velük. A Szentlélek mint isteni személy Isten Lelke és Krisztus Lelke. Ahol a Szentlélek jelen van, ott Isten van jelen. Ez fordítva is igaz: Isten jelenléte a világban és az egyházban ma a Szentlélek által valósul meg. Amikor Jézus a mennybe ment, maga helyett a Szentlelket küldte el, hogy rajta keresztül követői Pártfogója legyen egészen a világkorszak végéig.
A Szentlélek az, aki a Biblia tanítása szerint Jézus Krisztus megváltó munkáját alkalmazza Isten választottainak életében. A hitet, mely a keresztrefeszített és feltámadt Jézus Krisztussal egyesít, a Szentlélek munkálja ki az emberekben. A Szentlélek műve az újjászületés, melynek során egy ember bűnbánatra és Jézus Krisztusban való hitre jut. A belső megvilágosodás episztemológiai csodája is a Szentlélek munkája által megy végbe: Jézus szerint a Lélek nélkül senki nem láthatja meg Isten országát, a Szentlélek által azonban be is mehet abba. A Szentlélek Krisztust dicsőíti, hogy megvilágosító munkája révén felragyogjon az emberek előtt Isten dicsősége az evangéliumokból megismerhető Jézus arcán. Egyszerűbben fogalmazva: senki nem jut Jézus Krisztusban való hitre a Szentlélek hathatós segítsége nélkül.
A keresztény teológia szerint a Szentlélek koncentrált jelenléte valósul meg az egyházban és a Krisztusban hívők testében. A keresztény ember teste a Szentlélek temploma, és a keresztény egyház is az. A Szentlélek miatt folyamatos istentisztelet zajlik Jézus tanítványai testében is, és a tanítványok közösségében is. Az élő imádság fő forrása a Szentlélek, mert ő képes a lélek bugyraiból Isten elé hozni a hívők legmélyebb, akár önmaguk előtt is ismeretlen sóhajtozásait, és képes úgy megváltoztatni legbensőbb vágyakozásaikat, hogy azok Isten szentségére és szeretetére irányuljanak. A Szentlélek által jut a hívő bizonyosságra afelől, hogy Isten Atyjává lett, és hogy ő Isten szeretett gyermeke. A Biblia szerint a Szentlélek változtatja meg a keresztények jellemét, hogy tisztaságban, szeretetben és szentségben egyre inkább Krisztushoz és mennyei Atyjukhoz hasonlítsanak.
Szentlélek nélkül tehát ugyanúgy nincsen kereszténység, mint Krisztus nélkül. Isten a megváltó munkáját Krisztus által végezte el, de a Szentlélek alkalmazza ezt a megváltást Isten választottai életében. A keresztény élet és a Szentlélek munkája mind a keresztény teológiában, mind a keresztény tapasztalatban elválaszthatatlanok egymástól.
2. Mi a pünkösd jelentősége ma?
Pünkösd a Szentlélek kitöltetésének ünnepe, jelentősége túlmutat az eddig elmondottakon – a hiten, az újjászületésen, a megvilágosodáson, az imádkozáson és a megszentelődés folyamatán – is. Pünkösd Lukács leírásában a Szentlélek munkájának egyik legdinamikusabb, legizgalmasabb, legfelforgatóbb oldalát mutatja meg. Pünkösdkor a feltámadt Krisztus a tanítványait megkeresztelte a Szentlélekkel, hogy elküldhesse őket abba a világba, melyért az életét adta. Pünkösd lényegét tekintve a keresztény misszió alapja.
Mielőtt Jézus a tanítványait magukra hagyva a mennybe ment, elmagyarázta nekik pünkösd jelentőségét: „erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” A Szentlélek pünkösdi kitöltésének célja tehát az volt, hogy a tanítványokat erővel ruházza fel a világmisszióra. Jézus nem olyan hitet képzelt el a követőinek, melyet maguknak tartanak meg, hanem olyat, amelyet örömmel és bátran hirdetnek a világ minden táján minden embernek. Jézus azt akarta, hogy tanítványai vigyék el a róla szóló örömhírt a föld legtávolibb zúgaiba is. Ehhez a vállalkozáshoz a keresztényeknek különleges erőre van szükségük: a Szentlélekkel való megkereszteltetés megrészegítő élményére. A hatóságok előtti bátorságra, a bebörtönzés és megkínzás ellenére őket betöltő örömre, a rokonok és barátok gúnyolódása közepette átélt békességre, a démoni erők ellenállása felett aratott győzelemre, a Szentlélektől kapott erő különféle megnyilvánulásaira.
Mivel pünkösd és a keresztények missziója között szoros kapcsolat van, a Szentlélek kiáradása egészen addig része lesz a keresztények tapasztalatának, amíg Jézus evangéliuma nem jutott el minden emberhez. Pünkösd ünnepe abban különbözik a Karácsony, a Nagypéntek és a Húsvét ünnepétől, hogy míg Jézus megtestesülése, halála és feltámadása egyszeri, megismételhetetlen események, melyekre a hit támaszkodik, a Szentlélek kiáradása ismétlődő, az egyház és az egyéni hívők által újból és újból átélt esemény. Lukács evangéliuma szerint a Szentlélek pünkösd után többször is kitöltetett emberekre, ugyanazokra is, akik pünkösd napján egyszer már részesültek benne. Péter például megtelt Szentlélekkel pünkösdkor, majd megtelt vele akkor, amikor a nagytanács előtt kellett bizonyságot tennie Jézusról, és megtelt Szentlélekkel akkor is, amikor a gyülekezet erőért és bátorságért imádkozott. A Szentlélekkel való megtelés ismétlődő tapasztalata Lukács leírásában része a normális keresztény életnek.
Jézus szavai alapján pünkösd tehát nem emlékünnep, hanem a Szentlélek első nagy kiáradása, a világmisszió kezdete, melynek folytatása azóta is tart. Jézus szavait támasztja alá, hogy a keresztények két évezrede arról számolnak be a világ minden táján – Kínától Argentínáig, Kongótól Szingapúrig, Angliától Németországig, Norvégiától Romániáig –, hogy a Szentlélek megtapasztalása valóság a számukra. A kívülállók pedig időnként ma is azt kérdezik: „Csak nem részegek ezek?”
A bejegyzés először a mindennapi.hu cikkeként jelent meg.
Kedves Mindenki,
Jól értem Lukács beszámolójából, hogy az eredeti pünkösdi csoda, Isten Lelkének, Szellemének impulzív kiáradása, eljövetele, vagyis Krisztus friss ígéretének beteljesülése a következőket jelentette:
1) elsősorban és alapvetően Isten dicséretét, a Keresztrefeszített és a Feltámadott dicséretét, tanúságtételét
2) olyan más nem zsidó(!) emberi nyelveken
3) amelyeken a nyelveken szólók addig nem tudhattak
4) és amelyeken addig a világtörténelemben Isten magasztalása talán sohasem hangzott el
4) amelyet először a jeruzsálemi keresztények cselekedtek először Isten Lelke, Szelleme ajándékaként (talán épp Jézus anyukája is köztük volt 🙂 )
5) majd pedig nem zsidó (!) emberek is, mint pl. Kornéliusz.
És ami után megtörtént, lelepleződött egy másik, óriási dolog, hogy Jézus Krisztus tanúi megértették, hogy Krisztus nem csak a zsidó embereknek adatott, hanem mindenkinek a Földön, aki hisz Őbenne.
Köszönettel!
Szabad egy kérdést Ádám, így Pünkösd közeledtével? Vagy bárkitől, aki szívesen megosztaná meggyőződését, látását.
Mi a különbség a feltámadás napján és a Pünkösd napján vett Szentlélek közt? Jn.20,22„Miután ezt mondotta, rájuk lehelt és így szólt hozzájuk: ’Vegyetek Szentlelket!’” Akkor miért a Luk.24,49 , Csel. 1,5 , Csel.1,8 szerinti várakozás a mennyei erőre? Pünkösdkor a tanítványok ismét kaptak Szentlelket?
Jonas,
a felszólításból számomra nem kovetkezik, hogy azt a tanítványok ott helyben teljesítették volna.
Jézus egyébként is sokszor képekben beszélt, sok példázatot mondott, saját magát az élet kenyerének nevezte, azt mondta, hogy a kenyér amit a páskavacsorán megtört, az az ő teste, a bor a vére ami kiontatik…
Számomra az, hogy rájuk lehelt, beleillik ebbe a sorozatba, a felszólítás pedig vonatkozhat előre Pünkösdre — ha a Jn 14-16 fényében értelmezem, akkor pláne.
Köszi dzsaszper! Számomra ez elég kérdőjeles megközelítés. Amikor Isten az I.Móz.2,7-ben a megformált emberre rálehelt, az szerintem nem 40 nap múlva lett élővé. A Jézus „rájuk lehelt” tettét, célját és következményét nem tudom értelmezni. Próbálom érteni a hozott példádat, de nem igazán tudok ráállni. (ettől még lehet, hogy igazad van)
Kedves Jonas!
Felhívom a figyelmedet arra, hogy dzsaszper itt ezt írta:
„Jézus egyébként is sokszor KÉPEKBEN beszélt, sok PÉLDÁZATOT mondott, saját magát az élet kenyerének nevezte, azt mondta, hogy a kenyér amit a páskavacsorán megtört, az az ő teste, a bor a vére ami kiontatik…”
Én is fontosnak tartom, hogy szabaduljunk már meg a muszály-mindent-szószerint-értelmezni – rögeszmétől.
Pl. ez az idézet: Amikor Isten az I.Móz.2,7-ben a megformált emberre rálehelt, az szerintem nem 40 nap múlva lett élővé.”
– Ha szó szerint kellene értenünk, akkor az, aki a sok milliárd galaxis méreténél is nagyobb lény, a rekeszizma és a bordaközi izmai segítségével tüdejének tartalmát (a lelket) az ember orrnyílásán keresztül annak tüdejébe lehelte…
Sokan, képtelenek ebbe a képtelenségbe belegondolni. Pedig így kiderülne számukra, hogy ez csak érzékeltetése az élet beindításának, amelyet nyilván másféle, és sokkal összetettebb módszerrel végzett Isten. 🙂
Szia Jonas!
A János 20-ban található esetet én úgy értem, hogy ott Jézus előre mutat a pünkösdi eseményre. A görög szöveg nem azt mondja, hogy Jézus beléjük vagy rájuk lehelt Szentlelket, csak azt, hogy lehelt (ἐνεφύσησεν), majd azt mondta: Vegyetek Szentlelket! A sokféle magyarázata közül engem azok az érvek győztek meg, melyek szerint Jézus itt előre jelzi (dramatizálva) a Szentlélek vételének szükségességét. János nem számol be a Lélek pünkösdi kiáradásáról, de tudott róla, és ezzel az epizóddal hangsúlyozza a fontosságát.
Kedves Ádám, János és dzsaszper!
Köszönöm, hogy leírtátok meggyőződéseteket, látásotokat!
Mindenképp segítettetek, de akkor még kérném további segítségeteket is.
A fentiekből fakadó kérdésem még, hogyan kell érteni azt, hogy amikor János benézett a sírba, „hitt”. Aztán a Luk.24,52-53 szerint örültek, leborulva áldották és imádták őt. Ezektől függetlenül még nem tudták, hogy Jézus az ő bűneikből való megváltó? Én azt gondolom, hogy éppen ezért imádták. (Amellett, h a teljes meggyőződés, és a bátorság majd csak pünkösdkor jött el.)
A Lélek pünkösdi kiáradása szerintem nem a hitre jutással van kapcsolatban, úgyhogy nem látok semmi problémát azzal, hogy János már pünkösd előtt hitt (akár a kereszt bűntörlő jelentőségét is megértve).
Jonas,
nem látom, hogy a kérdésed hogyan fakad a fentiekből, nem látom az összefüggést.
A Jn 20, 8 esetében a „látott és hitt” szövegből a látott szó tűnik igazán érdekesnek a számomra. Nem tanultam ógörögül, csak Strong’s Numbers meg a nyelvtani alak alapján következtetek, ami jó webes Biblián keresztül elérhető… Remélem nem írok hülyeséget, és ha mégis, remélem Ádám kijavít…
Az a szó ami a magyarban „látott”, (a Strongás Number alapján így értem) az észlelésen túl utalhat arra, hogy felfogta, megértette mi történt, ráadásul aorisztosz igeidőben: lényeg, hogy valami megtörtént. Ha tehát János látott és egészen fölfogta, mi történt, annak már egyenes következménye a hit…
[Mindez igazán a Jn 20, 6-tal kontrasztban érdekes. Péter „nézett” jelen igeidőben, ami nem utal eredményre, és amennyire (a Strong’s Numbers alapján) értem, ennek az igének a jelentésárnyalata inkább arra utal, hogy csak próbálta elemezni, mi történt.]
Egy kósza gondolat: zalán nem véletlen, hogy Jánost az evangélium nem nevezi meg, hanem úgy hivatkozik rá, hogy „a tanítvány, akit Jézus szeretett”: szerintem nem akarja elhallgatni azt, hogy látott és hitt, de mégis a legkevésbé sem akarja fókuszba emelni a tanítványt..
Ki szól itt nyelveken? Ki beszél tapasztalatból? A Szentlélek kiáradásakor nyelvek jelentek meg (γλῶσσαι) tűz formájában (és nem lángnyelvek).
Ádám, a „Szentlélek káromlását” hogyan értelmezed?
A Mt 12,32-ben, a Mk 3,28-30-ban és a Lk 12,10-ben van erről szó. A farizeusok közül némelyek a Sátán munkájának nevezték a Szentlélek Jézusról tanúskodó erejét. Ezzel kapcsolatban beszél Jézus a Szentlélek elleni vétekről. Az Emberfia káromlása is megbocsáttatik annak, aki a Szentlélek által végül Jézusban való hitre jut. De aki megátalkodottan elveti a Szentlélek Jézusról szóló bizonyságtételét, és azt démonoknak tulajdonítja, annak nem lesz útja a bűnbocsánathoz, hiszen az Jézuson át vezet. Vagyis a Szentlélek elleni vétek a megátalkodottságnak, megkeményedésnek az a szintje, ami elzárja az utat a hit elől, mert elveti a Lélek róla szóló tanúskodását.
Köszönöm a magyarázatot!
„A Lélek az, aki megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok nektek, Lélek és élet.” (Jn 6:63)