Az elmúlt években a darwinizmus elhúzódó és egyre élesedő kritikája váratlan irányokból is jelentkezett. Nem az Intelligent Design mozgalomra gondolok most, nem is a fiatal világegyetemben hívő kreacionizmusra, de még csak nem is az elmélet hagyományos matematikai és paleontológiai kritikáira, vagy a molekuláris biológiában zajló anti-darwinista pezsgésre. Ezek is mind jelzik a darwinizmussal szembeni elégedetlenséget, de amire most gondolok, az a darwini paradigma humán területről érkező bírálata. Korábban is voltak meglepő „coming outok” (mint az író és lepkész Vladimir Nabokové, aki szerint a természetes szelekció képtelen megmagyarázni a lepkék színesztétikáját, vagy mint amikor a Beatles-vezér John Lennon gunyorosan megjegyezte, hogy Darwin elmélete ugyanolyan irracionális hülyeség, mint a fundamentalisták hite a négyezer éves univerzumról), de mostanában mintha megszaporodtak volna az ilyen bírálatok. Összeszedtem néhányat azok közül a humán irányból érkező kritikák közül, amelyekre a tudományos közösség is felkapta a fejét.
Az első példám egy elismert tudósé, aki rangos egyetemek oktatója, az Amerikai Tudományos Akadémia tagja és számos tudományos elismerés díjazottja. Az interdiszciplináris kognitív tudományterületen ismertté vált Jerry A. Fodor 2007-ben publikálta „Why Pigs Don’t Have Wings” c. cikkét, amely szinte berobbant a tudományos diskurzusba, és még Jerry Coyne és Daniel Dennett is online kommentekben válaszoltak rá. Nem sokkal később Fodor a biológus Massimo Piattelli-Palmarinivel közösen írt könyvében vázolta fel részletesebben darwinizmus-kritikája legfőbb pontjait. A What Darwin Got Wrong 2011-ben jelent meg. Fodor és Piattelli-Palmarini kritikája azért ütött nagyot, mert nemcsak kiváló tudósokról van szó, akik szokatlan, új perspektívából néztek rá az uralkodó paradigmára, de ráadásul ateista tudósokról, akik vallásos motiváció és vallásos érvek nélkül, saját tudományterületükön belül, tudományos alapon jutottak arra a következtetésre, hogy Darwin elmélete egész egyszerűen nem áll meg.
Egy évvel később jelent meg, és ha lehet ilyet mondani, még nagyobb port kavart a filozófus Thomas Nagel könyve, amelynek már a címe is rendkívül provokatív: Mind and Cosmos: Why the Materialist Neo-Darwinian Conception of Nature is Almost Certainly False. A kötetet az Oxford University Press publikálta, és a darwinista elit néhány tagja már a könyv megjelenése előtt összegyűrődött lélekkel és homlokkal körmölte válaszreakcióit, Nagel ugyanis megint csak nem akárki, hanem a New York-i zsidó ateista értelmiség egyik befolyásos tagja, ismert és elismert filozófus. A vallásos motivációkat az ő esetében ki lehet zárni. Nageltől teljesen váratlan volt egy ilyen könyv, mintha Tamás Gáspár Miklós értekezett volna arról, hogy a baloldali ideológiák végleg irrelevánssá váltak a társadalmak szervezésében. Az ateista filozófus még tovább borzolta a kedélyeket, amikor az ID arcának számító Stephen C. Meyer Signature in the Cell című könyvéhez írt ajánlást. Nagel darwinizmus-kritikája sokak szemében felért egy nyílt lázadással.
A sort két krimiíró követte, Stephen King és Dean Koontz. Igen, az a Stephen King, aki a Ragyogást és A reménység rabjait írta. King inkább agnosztikus, mint akár ateista, akár teista (saját szavai szerint „következetlen”), de igencsak meglepte a környezetét, amikor egy 2013-as interjúban megvallotta: a valóság olyannak tűnik számára, mint ami intelligensen tervezett. A napkelte és a napnyugta, a méhek, amelyek a növényeket beporozva életben tartanak bennünket, és sok más jelenség úgy működik, mint amit megterveztek. A véletlennek tulajdonítani, hogy a miénk az egyedüli kék bolygó, King szerint olyan, mintha a lottó megnyerésének esélyét egyszerű pénzfeldobásnak gondolnánk. Egy évvel később csatlakozott King véleményéhez Dean Koontz, a Hideglelés, a Kényszerjátszma és több tucatnyi magyarul is kiadott krimi szerzője. Stephen C. Meyer 2014-ben megjelent Darwin’s Doubt c. könyvét Koontz a következő szavakkal ajánlotta: „Ebben a könyvben valódi tudomány intéz kihívást a szcientizmushoz, és azt a reményt éleszti fel bennem, hogy az élet eredetével kapcsolatos vita nemsokára megszabadulhat az azt régóta átszínező ideológiától.”
A legújabb eset még váratlanabb: Tom Wolfe író-újságíró (az npr szerint „Amerika egyik legkiemelkedőbb írástudója”) The Kingdom of Speech c. új könyvében fogalmaz meg éles kritikát a darwinizmussal szemben. Egészen friss hírről van szó, a New York Times néhány napja számolt be róla, a könyv szenzációjával tele van az angolszász sajtó. Wolfe az emberi nyelv jelenségét tanulmányozva jutott arra a következtetésre, hogy Darwin elmélete biztosan hibás. A könyv bombaként robbant, mert kevesen számítottak arra, hogy megint éppen egy ateista elitértelmiségi fogja a darwinizmust célkeresztbe állítani. Wolfe Noam Chomsky generatív nyelvelméletét is bírálja, mert Wolfe a nyelvet alapvetően emberi találmánynak tartja, amelynek semmi köze az ember vélt állati múltjához és evolúciós fejlődéséhez. (Én Chomsky nyelvelméletét kicsit máshogy látom, de ez most lényegtelen.) Wolfe szerint néhány fizikai jellegzetességen túl kevés hasonlóság van az ember és a majmok között, a darwinizmus rossz irányba indult nem csak a nyelv, de az ember létének magyarázatakor is. Nincs evolúciós magyarázata annak a „trükknek”, hogy az ember a hangból kódot csinált, és így létrejött a nyelv. Az evolúcióelmélet mindenütt szivárog, bizonyossága nem több zavaros találgatásnál – mondja ki szigorú verdiktjét az ateista író.
Most tehát vagy az van, hogy megbolondult az emberiség, és megint azt kezdik képzelni, hogy a Föld lapos, a Hold sajtból van, a lápi fényt pedig lidércek okozzák, vagy az a propaganda nem igaz, hogy Darwin elméletére már csak az utolsó gombokat kell felvarrni, hogy mindenki elhiggye: az evolúcióelmélet bizonyított tény. A növekvő kételyt látva (meg nyilván a saját kételyeim alapján) én inkább az utóbbira hajlok. A vitát természetesen tudományos szinteken kell lefolytatni, az azonban egészen nyilvánvaló, hogy a felmerülő kérdéseket biológusok nem fogják tudni egyedül eldönteni. Már csak azért sem, mert a köreikben is egyre több a dezertőr, aki alkalmatlannak tartja Darwin naturalista elméletét az élet csodáinak magyarázatára, vagy éppen új, átfogóbb paradimát keres.
Engem most — talán meglepő módon — Wolfe Chonsky-kritikája érdekel a legjobban, egyelőre a híradásokból nem értem eléggé, miről is szól ez a kritika.
Kis kereséssel erre bukkantam: The Origins of Speech
In the beginning was Chomsky by Tom Wolfe, Harper’s Magazine, August 2016. p. 25-40./a> és bele fog telni egy kis időbe amíg elolvasom. (bocsánat, ISSN is biztos van, de nem sikerült beazonosítani eleddig).
Elég nagy csalódás volt a cikk a számomra, elég bulvár jellegű alaposan kiszínezett sztori…
az utolsó fél oldal amúgy is a lényeg, az meg az első fél oldallal együtt önmagában is megállta volna a helyét.
Ádám, amit te meglepően éleslátó kritikáknak látsz, azt én Amerika lejtmenetét kiváltó szellemi zavarodottságnak tekintem. Nem véletlen, hogy sem a melegházasságban, sem a Közel-Keleten nem tudnak ésszerű álláspontot kialakítani, és ez a rációbeli válság most már kezd a jólétük és a közéletük szempontjából is fájni. Egyszerűen csak gondolkodni kell megtanulni úgy, ahogy Platón, Arisztotelész és megannyi nagy elme javasolta.
Az evolúciós mechanizmus felszínesen kontraintuitív lehet, de ha megértjük a tartalmát, más sokkal kevésbé implauzibilis. Egyrészt mindenki bizonyos mértékig evolúciópárti, aki elfogadja a lehetőséget, hogy Isten esetleg a hominidákat teremtette, és nem feltétlenül a mai homo sapienst. Ezzel már „átállt”. Másrészt az evolúció értelmében mindenki sok-sok lottónyertes utódja, és kizárólag ezért van itt, semmi másért. Mármost, ha összetalálkozik 7 milliárd lottónyertes, aki kb. 1 milliárd korábbi lottónyertes generáció utódja, az tévesen azt gondolhatja, hogy ennyi ember ennyiszer egyszerűen nem nyerhet a lottón. Pedig de, különben definíció szerint nem lenne itt, kihullott volna a Darwin-rostán, a nirvánába.
Ebből ráadásul egy sor ésszerű és hasznos dolog következik: pl. minden mai élőlény túlélőbajnokoktól származik, ösztönösen rengeteget tud a túlélésről és a jólétről, ezért célszerű hallgatnia a „belső hangra”, ami megsúgja neki, hogyan élhet ő is jólétben, hogyan válhat további sikeres generációk ősévé. Nem elmaradott dolog, hanem evolúciósan ésszerű, ha a belső hangunkra hallgatunk (mondjuk, melegügyben vagy a migrációs témában).
Ha valaki azzal magyarázná New York Manhatten negyedének a felhőkarcolóit, hogy a szél és a napenergia az elmúlt évezredekben újabb és újabb lóttóötösökként építette fel, mert ha nem ez történt volna, akkor nem lennének itt a felhőkarcolók, te is megmosolyognád. Van persze különbség, hiszen a felhőkarcolók építését végignéztük, tudjuk, hogy nem a véletlen hozta őket létre. Könnyű tehát belátnunk, hogy nem a szél és a napenergia építette. Van azonban egy másik különbség is a felhőkarcolók és az élet rendszerei között: a felhőkarcolók megépítése sokkal egyszerűbb mérnöki munka, mint akár a legprimitívebb eukarióta sejtjének megépítése. A lottónyeremények döbbenetes sikerszériájában való hit ezért számomra nem az ésszerűség, hanem az ésszerűtlenség példája. Gondolkodó embereknek inkább a tervezőben való hitet ajánlanám.
Van közös nevező, amely összeköti a kettőnk álláspontját.
Az evolúciót tévesen úgy szokták tálalni, mintha azt kellene eldöntenünk, hogy 1. az ember és minden élőlény természetbeli véletlenek összjátékaként keletkezett minimális (pl. egysejtű) élőlény(ek) 3 milliárd éves túlélő/alkalmazkodó küzdelmének eredménye; vagy 2. az ember és minden élőlény Isten által nagyjából a mai formában teremtetett, ahogy a Biblia írja.
Ez téves tálalás, összekeveri a „teremtés igen/nem?” kérdést a „lassú mechanikus változás igen/nem?” kérdéssel, és úgy tesz, mintha a 2×2 csak 2 lenne, és nem 4.
A 4 tényleges lehetőség az alábbi:
1. Isten teremtett, a mai formában, és nem az evolúciót beiktatva.
2. Isten teremtett, az evolúciót elindítva, és nem a mai formában.
3. A természet „teremtett” véletlenek útján, evolúciósan.
4. A természet „teremtett” véletlenek útján, mai formában, azaz nem evolúciósan.
Vegyük észre, hogy ebből csak az evolúciós összetevő igen/nem vizsgálható tudományosan, a teremtő tényező igen/nem kívül esik a tapasztalati adatokkal eldönthető kérdések körén. Nincs olyan átgondolt álláspont, hogy az evolúció egyben természeti keletkezést is jelent, mivel nem jelent, Darwin sem állított ilyet. A teremtő tényező igen/nem a fizikai világban kivizsgálhatatlan, nem tudunk olyan adatot, de még csak elképzelni sem, amely ezt eldönthetné a szemünkben.
Ami pedig azt az álláspontot illeti, hogy Isten egy korábbi állapotban teremtette az élőlényeket, majd rendszeresen továbbdesign-olta őket, nos, ilyet a történelem egyetlen írni-olvasni tudó embere sem képviselt soha, mert az írás-olvasás készségével együtt rájött, hogy ez az ezotéria és a fengsui színvonala, és nem a rendszerezett gondolkodásé.
Én azon az állásponton vagyok, hogy Isten az életformákat egy sokkal-sokkal korábbi állapotban teremtette, és azután az evolúció révén alakultak ki a mai formák. Az álláspont első része bevallottan intuitív, mivel e téren szükségképpen minden az, a második része viszont elég sok adattal alátámasztott, plauzibilis tudományos modell. Az álláspontom megengedi, hogy Isten a tetszése szerinti alkalommal beavatkozzon, de – mindentudó Istenről lévén szó – ezt nem feltételezem szükségszerűnek, akár elsőre is eltalálhatta a dolgot, akárhány későbbi evolúciós áttételen keresztül.
Mint látod, sokkal nagyobb köztünk az egyetértés, mint az egyet nem értés. Én is azt mondom, hogy az élet keletkezése minden szemszögből inkább vall intelligenciára, mint az intelligencia hiányára. Én is azt mondom, hogy Isten beavatkozhatott, ahányszor csak akart, mindössze ez nem szükségszerű. Mintha te is megengednéd, hogy a korábbi életformák némelyike akár magától is alakulhatott, újradesign nélkül, legfeljebb nálad a magától alakulás nem szükségszerű. A parányi nézeteltérés úgy foglalható össze, hogy kinézem-e a mindentudó Istenből, hogy egy körben tökéleteset alkotott, vagy inkább iteráló barkácsolást feltételezek. Én kinézem Istenből a már az első körben tökéletes alkotást, ahogy a természeti törvényekről is azt feltételezem, hogy azok egy menetben készültek, tökéletes intelligenciával átgondolva, hogy mi pontosan hova vezet. A többi történelem, de maximálisan megengedve a gondviselő, javító-nevelő pedagógiát, vagyis az isteni beavatkozást ott, ahol jellemfejlesztő és üdvösségre segítő hatása van.
Bocsánat, korrigálnom kell: a 2×2 valójában 2x2x2 lehetőség.
– Isten teremtett igen/nem
– a mai formában keletkeztünk igen/nem
– Isten folyamatosan, tehát ma is tevőlegesen beavatkozik a világunkba igen/nem
A 8 lehetőség közül némelyik kizárható, pl. nem értelmes kombináció, hogy a természet teremtett, de Isten ma is tevékeny. Így is marad elég sok lehetőség, amelyekről célszerű árnyaltan gondolkodni.
Én úgy látom, hogy az egyetlen körben elvégzett tökéletes teremtés logikailag közelebb áll a mindentudás fogalmához, jobban megfelel az isteni tökéletesség elképzelésének. Isten akárhány körben teremthet, de pontosan miért tenné, ha megy ez neki egy körben is? A rendszeres nevelő beavatkozás pedig közelebb áll a tökéletesen szerető gondoskodás elképzeléséhez. Isten hagyhatná, hogy sodródjunk az előre kalkulálható vég felé, de pontosan miért hagyná, amikor végtelen szeretetében segíthet is nekünk?
A saját álláspontom:
Isten teremtett-e: IGEN (lásd az összes általad is említett valószínűségi megfontolást, Hamlet, felhőkarcoló, stb.)
A mai formában teremtett-e: NEM (lásd Darwin plauzibilis modelljét és a vizuális adatainkat egy-egy állatfaj helyi alkalmazkodásáról)
Isten ma is tevékeny-e: IGEN (lásd az életünkből merített tapasztalati adatokat és a tudományosan nem jól magyarázható természetfeletti élményeket)
Köszönöm a gondolatébresztő posztot.
Van egy ötödik lehetőség is: Isten több lépésben teremtett. A Biblia mintha ezt mondaná, és nekem úgy tűnik, a múlt feltárása is ebbe az irányba mutat. A több lépésben való teremtés nem barkácsolás, hanem fejlesztés. Nincs a fejlesztésben semmi olyan, ami méltatlan lenne a Teremtőhöz. Abban mindenesetre valóban egyetértünk, hogy a finomhangolt univerzum és az élet kódja nem jöhetett létre irányítatlan anyagi folyamatok révén.
A Biblia azért egyetlen összefüggő folyamatként írja le a teremtést, amely lezárult. Miközben mi azt tapasztaljuk, hogy a fajok ma is alakulnak, alkalmazkodnak a helyi körülményekhez, látszólag transzcendens beavatkozás nélkül.
Fontos distinkció, hogy a teremtés régi és egyszeri volta nem zárja ki Isten tevékeny, folyamatos részvételét a világban. Nem mintha a teremtés toldozgatása ezt szükségessé tenné, hanem hogy jobb esélyünk legyen az üdvösségre. A végtelenül szerető Isten folyamatosan ösztönöz bennünket az üdvösség felé, vagyis az emberiség hosszú távú érdekeinek betartására, de közben nem írja át a DNS-ünket. 🙂
Majdnem egyetértünk: én azt mondom, hogy Isten (nem)léte földi eszközeinkkel eldönthetetlen, és ebben teljesen bizonyosak lehetünk, mert szilárd ismeretelméleti modellünk van az eldönthetetlenségére. Ám annak, hogy Isten teremtette az általunk tapasztalt világot, nagyságrendekkel nagyobb a valószínűsége, mint annak, hogy nem. Ezt onnan tudhatjuk, hogy a természeti keletkezés sokkal előbb vezet abszurd ellentmondáshoz, mint az isteni teremtés munkafeltevése.
Az anyagelvűség nem ad magyarázatot az anyag keletkezésére, sem a természetfeletti jelenségek némelyikére, sem arra, hogy ha Isten tényleg és frankón nincs, akkor az ateisták milyen tekintélyre hivatkozva tennék normává a maguk nézetét. Egy Isten nélküli világban értelemszerűen tekintély és norma sem lenne, sem szilárd értékrend, így az ateisták élethazugságban élnek, ha komolyan veszik a saját elméletüket, mivel ők is pont úgy viselkednek, mint ha létezne egy őket támogató, normaadó tekintély (pl. Szt. Humanizmus vagy Kozmikus Jogrend nevű ezoterikus fikció). Ám szilárd értékrendje csak annak van, aki hisz egy felette álló létezőben és az általa adott normákban, így a hívők definíció szerint stabil előnyben vannak, „elvehetetlen panorámájuk” nyílik a létre.
Mindig elgondolkodtat, ha ateisták beszélnek az evolúció ellen és/vagy az intelligent design mellett. Valahogy nem tudom elképzelni, mi lesz ennek az ideológiai következménye. Mármint oké, nem materiális lottóötös az életünk; de akkor mi? Mondjuk tervezett, de ki tervezte? Miért tervezte? Mi a célja vele? Volt célja? Megismerhető? személy vagy személytelen?
Vagy az átlag emberben nem vetődnek fel ezek a kérdések rögtön? És ha nem Isten a válasz, akkor mi? És ha a még mindig alapjaiban materialista felfogású világunkban elterjed majd meghatározóvá válik az ID, az milyen ideológiákat ho majd magával vajon?
Persze nem túl konstruktív ezen aggódni, úgysem tudhatjuk előre, de ha igen, akkor is mire mennénk vele?
Meg hát végül is, Darwin előtt is voltak ateisták, meg hitetlenek, akkor is kellett kezdeni valamit a világról alkotott általános kép és a saját meggyőződés közti különbséggel. Persze akkoriban a különböző vallási intézményeknek (nem csak európában) sokkal nagyobb szerepe volt a világi hatalomban.
Na mindegy, igazából csak arra akarok kilyukadni, hogy nem biztos, hogy végül Darwin legyőzése különösebben nagy győzelem lenne majd az Igazság szempontjából. Lehet gombamód elszaporodik az UFO hit vagy egyéb idioszinkretista misztikák – vagy akár az iszlám (vagy akár a kereszténységnek valami régi-új kifacsart utánzata).
Amúgy a fentebb Vértes László által tárgyaltakról egyszer egy ID-vel foglalkozó kutató tartott vendégelőadást nálunk és (ha jól emlékszem) „mikro evolúció”nak nevezte. vagy ilyesmi. Szóval a lényeg az volt, hogy ugye a természetes szelekció egyes formái tagadhatatlanok, megfigyelhető tény. Másrészt ugye ott a növény meg a fajta nemesítés. Tehát egészen nyilvánvaló, hogy sok évvel ezelőtt a Föld nem olyan volt mint ma. Úgy értelmezte, hogy Isten fajtákat teremtett, nem fajokat. És ezekből jöttek létre később a változatos fajok. De a fajták között nincs átjárhatóság (csigából nem lesz zsiráf). Persze ez most nagyon laikus összefoglalása egy előadásnak, amit évekkel ezelőtt hallottam.
Szűk Bendegúz Levente: Teremtéskutatók
visszaavalosaghoz.hu/author/szukbendeguz
http://www.világláto.info/info@visszaavalosaghoz.hu /ide lehet írni/
http://teremtéstudomány.hu
Hiszek a Teremtésben és a Teremtőben, az Úr Jézus csodáiban és abban is,hogy ha Oda Felkerülnk a Mennybe, mindent meg fogunk tudni, de ma is a Lélek bizonyságot tesz arról, a szívünkben, amikor emberek szabadúlnak meg a Lelki nyomorúságukból Isten által: az valóságos és le nem tagadható. Ha Ő ma szól hozzám valóság, Igéje bejárja egész testemet lelkemet, elmémet, szívemet. Ádám és Éva már beszélgettek Istennel, és Ádám nevet adott az élőlényeknek. Bukásuk miatt az Atyával való közösség lassan megszakad és egyre távolabb kerültünk hozzá /mint emberiség nagy része/. Egyszerűen kimutatható, látható, hogy a néger emberek talpa és tenyere fehér. A földön szétszéledt emberiség az időjárás, étkezés és egyéb dolgok miatt lettek más színüek. Mongóliában sok szél fúj és lassan a fejük laposabb lett, a kínaiak mandula szeme talán a sivatagi szeleknek és étkezésnek is köszönhetők. Mindegyikünk egy emberpártól ered. Pl. ha egy keleti ember ide jön Európába 1400 év kell ahhoz,hogy fehér ember legyen. Ezt Kiszely Professzor Úr írta le. Egy biológus barátom erre a kérdésemre, hogy az állatok pl. a róka sokkal hamarabb lesz az É-i sarkon fehérré, mivel minden évben születik új kisróka és alkalmazkodási idő lecsökken stb. Az emberek keveredésénél is látható a változás, hogy az utódok már lassan elveszítik eredeti környezetük vonásait. Pl. Noé fiai mind a 3-an más-más színüek voltak.Hát csak ilyen egyszerű szavakkal tudtam leírni.
Annyira rossz az élet a 21. században!!!