Múlt héten egy konzultáción vettem részt, mely a világmisszió alakulásáról szólt. A konzultációt az Evangelical Free Churches of America (EFCA) missziós szervezete, a ReachGlobal szervezte. Az előadók között volt az argentín René Padilla (az immár legendás első Lausanne-i Világevangélizációs Kongresszus meghatározó alakja), és K. Rajendran indiai evangéliumi vezető. A konzultáció a GlobalSHIFT nevet viselte, mert a világban zajló globális változások fényében igyekezte újragondolni a világmissziós stratégiákat, különös tekintettel Európára. A nagyjából százhúsz résztvevő többsége Európában szolgáló amerikai misszionárius volt, de jelentős létszámban részt vettek fogadó országok evangéliumi vezetői is. Néhányukat az ELF-ről már ismertem, de újakkal is megismerkedhettem.
A forma tökéletesen illeszkedett a huszonegyedik századba. A konzultációs jelleg miatt folyamatosan lehetőség volt a visszacsatolásra. Az előadások alatt asztaloknál ültünk, a kérdéseinket interneten keresztül azonnal továbbíthattuk egy moderátornak, aki közvetlenül az előadás után vagy küldött egy mikrofont, vagy feltette a kérdéseinket az előadónak. Utána három különböző hátterű evangéliumi vezető fórum jellegű beszélgetésben reagált az előadásokra. Az asztaloknál (kb. hatan ültünk egy asztalnál) később megvitathattuk a témát, és szintén interneten keresztül elküldhettük a reakcióinkat. Ezeket esténként összefoglalta a konzultáció házigazdája, majd a véleményeket továbbküldték kiértékelésre a misszió vezetőihez. A konferencia végén a fogadó országokat képviselő evangéliumi vezetők külön találkozón oszthatták meg a visszajelzéseiket, és a konzultáció lezárultával is volt lehetőség az internetes kiértékelésre. A szervezők tehát komolyan vették, hogy nem konferenciát, hanem konzultációt szerveztek. Ezúton is gratulálok nekik!
Ami miatt ezt a bejegyzést írom, az néhány megdöbbentő statisztika, amivel a konzultáción szembesültem. Az egyik a „globális észak” és a „globális dél” kereszténységének aránya. „Globális észak” alatt nem pontosan az északi féltekét értik, hanem elsősorban Észak-Amerikát, Európát, Észak-Ázsiát és a Távol-Kelet északi részét (Japán, Dél-Korea), valamint a kakukktojásnak számító Ausztráliát. „Globális dél” Latin-Amerika, Afrika, a Közel-Kelet, Ázsia nagy része (beleértve Indiát és Kínát) és a Csendes-óceáni térség. A kettő kereszténysége közötti arány missziológusok szerint nagyjából 1980-ban érte el az 50-50%-ot. Előtte a „globális észak” dominált, a reformáció idején kb. 90-10% volt az arány. A jelenlegi tendenciákat figyelve 2100-ra az arány akár 80-20% is lehet a „globális dél” javára. Drámai az átrendeződés. A tizenkilencedik század kezdetén Afrikában, Ázsiában és Dél-Amerikában kb. 1% volt a protestáns keresztények aránya. Száz évvel később ez az arány 10%-ra nőtt. 2010-ben egyes felmérések szerint a protestánsok aránya elérte a 77%-ot!
Ez kihatással van a misszióra is. Ma már nem arról van szó, hogy nyugatiak küldenek misszionáriusokat a világ más tájaira. A világ minden tájáról küldenek misszionáriusokat a világ minden tájára. Az 1980-as évek elején kb. 10% volt a nem-nyugati misszionáriusok aránya. Jelenleg az arány a 70%-hoz közelít! A „drámai” jelző megint helyénvaló. Misszionáriusokat küldenek Dél-Koreából, a Fülöp-szigetekről, Dél-Amerikából, Indiából, Afrikából, Kínából, Szingapúrból. Kínai keresztények nyugat felé próbálnak betörni az iszlám világba, jelenleg tömegesen képezik a misszionáriusokat a feladatra. A nigériai evangéliumi keresztények a következő években 50 000 (!) misszionáriust terveznek kiküldeni keleti irányba. A kispénzű fülöp-szigeteki keresztények „sátorkészítő” misszionáriusokat küldenek egyre nagyobb számban a körülöttük lévő országokba. Indiában evangélisták lepik el a távoli tartományokat, és küldenek misszionáriusok a világ más tájaira is. Rengeteg keresztény érkezik a „globális délről” a nyugati világba, hogy az ott élő kisebbségek között hirdessék Krisztust. Angliában, Franciaországban, Spanyolországban, Svédországban, Németországban és más európai országokban újabb és újabb gyülekezetek alakulnak – főleg a kisebbségek és a menekültek között –, melyek mögött afrikai, ázsiai és dél-amerikai missziók állnak. A keresztény misszió ma már nem észak-dél irányú. Mindenirányú. Mindenhonnan mindenhová tartanak misszionáriusok. És a „globális dél” viszi a pálmát.
Testvérek, Európa kiküldő kontinensből mára elsőszámú, kiemelt missziós tereppé vált. Nem csak az amerikaiak szemében; a „globális délen” is egyre nyilvánvalóbban így tekintenek ránk.
Két hasonló felismerés dokumentumai:
(1) http://www.reformatus.hu/mutat/europa-a-legnehezebb-misszios-teruelet-ma-nemzetkoezi-misszioi-konferencia-budapesten/
(2) http://www.papaimisszio.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=373&Itemid=146
Ez tényleg döbbenetes.
Én is egy adalékot linkelek:
http://mno.hu/interju/nyilvanos-akasztas-jar-biblia-birtoklasaert-1110903
Szolzsenyicin orosz író mondta:
„Még a természet is arra tanít bennünket,hogy az örökös
jólét semmilyen élőlénynek sem használ.”
Az egyik oka a nyugati keresztyénség válságának a jólét
miatti megkeményedés.Jólétben élnek,nincs szükségük se
Istenre se hitre se keresztyénségre.Viszont a nyugati
egyházak teljesen elvesztették az iránytűt.Prédikátoraik
zöme nem hisz alapvető bibliai igazságokban.Mások pedig
deviáns életmódot folytatnak és az egyházuk ezt tolerálja.
Ha az egyház ilyen üzenetet közöl akkor nem kell csodálk-
ozni,hogy az emberek az ilyen „keresztyénséget” nem vesz-
ik komolyan,kinevetik.Ezért is sok az üres templom Nyugat
Európában.”Kompatibilisek”lettek a világgal.Valaki talál-
óna mondta:”A világ és a névleges gyülekezet először csak
flörtöltek,azután beleszerettek egymásba és most az eskü-
vőt várjak.”A világi ember is megérzi azonnal azt ha valaki
romlott árút akar eladni nekik.Olyan nem kell neki mint
amit a mai nyugati egyházak kínálnak.Ezért még inkább meg
kell becsülni az ezen országokban élő bibliahű keresztyé-
neket.Ilyen légkörben biztosan nem könnyű kiállni az Ige,
a valódi keresztyén értékek mellett.Viszont nem tudom,hogy
ezek a más kultúrából jövő misszionáriusok mennyire lehet-
nek hatásosak a szekularizált Nyugat Európában?!Ha sajátj-
aikat sem fogadják el, akkor,hogy fogják elfogadni egy „ideg-
en”bizonyságtételét?Mindenesetre szomorú jelenség a Nyugat
Európai kereszténység mélyrepülése…
Spectator: nem tudom, szerintem az USA-ban legalább ugyanekkora a jólét, a kereszténység mégis nagyságrendekkel nagyobb arányban van jelen – persze ezt csak másodkézből, itt élő amerikaiaktól tudom, de elég csak ránézni az amerikai médiára, közbeszédre, a kampány hangsúlyaira és arra, hogy a amerikai misszionáriusok jönnek hozzánk és nem fordítva.
Szóval a jólét közrejátszhat, de nem gondolom egyértelműnek az összefüggést.
Kedves Illés!
Én nem az amerikai állapotot próbáltam ecsetelni,hanem
a Nyugat-Európait amelyhez lassan(ebben az értelemben is)
felzárkózik Magyarország.Igazad van,nem egyértelmű az
összefüggés,de a jólét valamilyen szinten „elaltatja” a
hitet.Az amerikai kép sem egyértelmű:vannak ott is városok,
államok ahol kimutatható a Nyugat-Európai tendencia.Tény:
Kentuckyn át Alabamáig és Texasig van egy erőteljes
konzervatív keresztyén(főleg déli baptista)erőtér.Erős az
ún.konzervatív-keresztyén lobby is.Amikor az európia
dolgokról írtam két nagy népegyházra gondoltam:az anglikán
és a lutheránus egyházra.Azt hiszem,hogy ezekben az
egyházakban is maradt még bibliahű keresztény.És ott
vannak a kisegyházak és az evangéliumi közösségek.
Igen,jöttek,jönnek az amerikai misszionáriusok,de mekkorát
lendítettek a magyarországi misszión?Főleg Budapesten és
környékén élnek,nagyon jó körülmények között.Messze a
megtérítésre váró magyar életszínvonala fölött.Nem szüksé-
ges magyar misszionáriusnak Amerikába menni:van ott elég
kitünő prédikátor akiknek nagy a hatása.Van azonban olyan
is akinek nagyobb a füstje minta a lángja.Ne glorifikáljuk
Amerikát.Jönnek,jöttek onnan jó és kevésbé jó dolgok.
Végül:a 90-es évek elején amikor nagyon sok amerikai misz-
szionárius jött Magyarországra,egy kisegyházi vezető ezt
a „kérést”intézte irányukba:”Testvérek,ne jöjjetek azért,
hogy megtanítsatok bennünket arra,hogy hogyan kell narancs-
ot termelni,hanem segítsetek nekünk almát termelni,mert
ahhoz értünk.”Ma a magyar evangéliumiak kritikátlanul át-
vesznek amerikai recepteket amelyek nem működnek mert a
magyar ember egészen más mint az amerikai.Ezt megértve
kell az ő segítségük nem abban,hogy ráerőltetik a maguk
koncepciójukat a hazai missziómunkásokra.Persze nem elha-
nyagolható az anyagi háttere az egésznek.Sajnos ma sok
„megélhetési misszionárius” és „vallási vállalkozó” van.
Ebből ma nagyon jól meg lehet élni.Én ebben is látom a
hanyatlás jeleit.
Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, a mely megtermi annak gyümölcsét.
Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be. Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj; Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez.